Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)
1915-06-01 / 129. szám
2 DÉLMAGYARORSZÁG iSzege-d, 1915. junius ,1. AZ OLASZ VEZÉRKAR JELENTÉSE. Lugano, .május 31. Az olasz hivatalos jelentés május 28-iki keltezéssel a következőket jelenti: Trentinóban, Montebaldo mellett megszállottuk Montealtissimot is. A tonezzai ifensikon tüzérségünk bombázta az ellenséges védmüveket. A kraintihiai határon sikert arattunk a Rokolana völgy bejáratánál, a Dogna-völgybe vezető utón. Veszteségünk négy halott és néhány sebesölt, köztük egy tiszt. — Cadarna, vezérkari főnök. NÉMETORSZÁG HAZABOCSÁTJA AZ OLASZ ALATTVALÓKAT. Berlin, május 31. A német kormány megengedte, hogy az összes olasz alattvalók elutazhassanak Németországból. A hadügyminiszter elrendelte természetesen, hogy a tartalékos tiszteket és katonai hivatalnokokat visszatartsák. Az olasz városokból menekülnek a polgármesterek. Genf, május 31. Pontebastudena és Pietratagliaia ola'sz városokból a lakosság tüntetése s zavargása elől a polgármesterek és hivatalnokok Resintuba menekülnek. A nép követelte, hogy a hadisegélyeket azonnal oszszák ki. A kevés számú eseiídőrség tehetetlen a lakosság dühével szemben. AZ OLASZ NÉPET KORMÁNYA KERGETTE HÁBORÚBA. Bernből .jelentik: A szövetségtanács meghívására Bernben nemzetközi konferencia volt az emberi előrehaladás szervezésére és az emberiség jövő érdekeinek védelmére. -Németországból e konferencián megjelentek Vogtherr drezdai képviselő és Unfrie stuttgarti pap; a német békeegyesiilet alelnöke, Franciaországból csak Huppard képviselő érkezett meg. Ezeken kivül Hollandia, Olaszország, Oroszország, Amerika és Svájc képviselői vettek részt a konferencián. A Konferencia több határozati javaslatot fogadott él, közte egyet, mely <a népek gyűlöletének a kegyetlenkedésekről szóló hírek t-erjésztése ellen foglal állást. Umano, a római békeegyesiiiet elnöke kijelentette, hogy az olasz népet a nagy többség akarata ellenére a kormány kergette a háborúba. FÉLTIK VELENCÉT. # Luganoból jelentik: Az osztrák-magyar flotta első látogatása óta nagy a riadalom egész Felső-Olaszországban. Naponta, több száz 'menekült érkezik. Svájcba és noha ugy a svájci, mint az olasz határőrök a legszigorúbban őrköd-nek a határokon, nem lehet megakdályozni, hogy naponta több száz olasz család svájci területre ne tegye a lábát. Az olaszok közt nagyon sok a hadköteles. A felsőolaszországi nép meg van rémülve a légi jármüvek mind gyakoriabbá váló támadásai miatt, Velencéből érkezett olaszok mondják, liogy az első flottatámadással kombinált légi támadás óta négyszer jártak repülőgépek a 1-agunák városa felett. Két izben Taubék dobtak bombát és nyilakat a városra, amely óriási károkat szenvedett máris. A velenceiek tudják, hogy városuk a leg-exponáltabb valamennyi o-lasz város között s félnek tőle, hogy rövidesen Ypern és Rei-ms sorsára jutnak. — Velence egyébként a legnagyobb nyomorral küzd, a városban alig van -kenyér. } 5 i. 3 i 'f % fi A felső olasz harcterek. Az a harctér, amelyen előreláthatóan Olaszország és a szövetségesek között az első nagy összecsapások megtörténnek, már régóta véráztatta terület. Évezredekkel -ezelőtt nehéz harcokat vivtak itt és a -háború furiája újra meg újra dühöngött Itália északi részén. Súlyos belső harcok is voltak itt, különösen amikor II. Viktor Emánuel alatt az olasz egység mozgalma megindult. Amikor 1849ben a 'forradalom hullámai átcsaptak a lombard-velencei .királyságra is és az idegen uralom gyűlölete megnyilvánult, Károly Albert, Szar-dinia uralkodója kénytelen volt Ausztria ellen a lombard testvéneknek segítségére sietni. A császári csapatok élén a 82 éve-s Radetzky állott. Sikerült neki az ellenséges lakosság közepette Veronába visszavonulni, hogy a felsőol-aszországi -erődök a.z úgynevezett várnégyszög védelme alatt a piemontiaknak az Etschen való átkelést mindaddig megakadályozza, niig annyi erősítést nem kapott, ihogy szembeszállhatott -az ellenséggel. Junius 10-én volt a vicenzai ütközet és Julius 25-én, miután Tirolból erősítés-eket kapott, Costuzza és Somacampagna mellett megverte a piemontiakat Radetzky. Nagy fáradsággal kerülte ki Károly Albert serege az áttörést és Radetzky győzelmesen vonulhatott be Milanóba, amelyei néhány hónappal azután ott kellett hagynia. E győzelem fegyverszünetre kényszeritette Lombardiát. Tizennyolc évvel később, 1866. junius hó 24-n megint csata volt Costuzánál, amelyben Albnt íálierceg a Cú/W/'/u' vezérlete alatt álló, majdnem kétszer olyan nagy olasz had-erőt visszavetette. Az osztrákok a vár-négyszögre támaszkodtak, 82 ezer embert Verona körül állítottak föl. Lamarmora vezetése alatt az olaszok julius 23-án két hadtesttel átlépték a Minciot, mig Ciadinin-ek az Etsch ellen kellett volna előnyomulnia és Garibaldinak szabad csapataival Tirolba betörnie. Junius 24-én kora hajnalban megtámadta Albert főherceg az ellenséget az egész vonalo-n. Izió napsütésben, egész nap tartott a harc. Este 7 órakor a vitézül védekező -ola-sz sereg le volt verve, a custozai magaslat utolsó állását is elfoglalták az osztrákok, ugy, hogy az olaszoknak vissza kellett vonulniok, miután 7581 embert vesztettek. Ez a vereség természetesen meghiúsította Ciadini-nek a iPon tervezett átkelését. Cusozában ma is áll még az itt elesettek közös emléktele. Mugentánál 1862-ben szén lelték föl azt a kápolnát, amely az 1859. junius 4-én az osztrákok és az -egyesült franciák és szardiniaiak között vívott csatára emlékeztet. Déltől estig tartott a harc a tessioi rizsföldek között elszórt falvak körül. A két részről mintegy százezer ember harcolt itt, SZÍVÓS bátorsággal. Már leszállt az é.i, amikor a franciák Napoleon vezetésével az ellenséges állások legfontosabbikát, Magentát elfoglalták.-Egyik fél sem. érezte azonban, hogy ie van győzve és az osztrák sereg vezére, Gyulay gróf -másnap reggel folytatni akarta a harcot. .Csak amikor megkapta az a jelentést, h-ogy Clam-Gallas alvezér harcképtelen csapatai Milanóba visszavonultak, akkor hagyta -el állásait és csak ekkor vonult viszsza a Mincio mögötti várnégyszögbe. -Ekkor az osztrák hadvezetésben változás történt, Ferenc József császár -mellé került llesz táborszernagy, aki az 1849-i-ki hadjáratban Radetzky vei együtt küzdött ezen a harctéren. Ju-nius 24-én az előnyom-uló osztrák-ok összeül kőztek a szintén -előnyomu ló szövetségesekkel. Egész sor k-isebb csatározás támadt döntő eredmény nélkül, mig végre a franciák délután erélyes támadást intéztek Solferino falu ellen,-amely a-z osztrák hadállás középpontja volt. Minthogy a franciák a jobbszárnyuk ellen intézett osztrák tóm-adást visszautasitották, az osztrákok, mig a csatateret rettentő vihar mély sötétségbe borította, visszavonultak a Mincion tuLra. A szövetségesek vesztesége 17 ezer halott és sebesült s 2500 fogoly, az osztrákoké 13 -ezer halott és sebesült és 9000 fogoly volt. A véres esktat-ár látványa annyira megrázta a fiatal Ferenc József császárt, hogy a harc ifolytatását, amit Benedek tábor-nok javasolt, nem epgedte meg. Néhány nappal ezután a világ meglepetésére megkötötték a békét. Ill-ik Napóleon tette meg erre az első lépést. D-e a hadiárat eredményei egyáltalán nem elégítették ki. A toscanai trónt nagybátyjának, Jeromfenak szánta, azo-nban tekintettel az Itália egységére való mozgalmakra, erről le kellett mondania. Katonai nehézségek -is támadtak, különösen a felsőolaszországi várnégyszög oátro-ma nagyon sok áldozatba került volna, arjnibe a franciák aligha egyeztek volna bele. Mjinfhcgy az osztrák főhadiszálláson is kívánták már a há-boru végét, 1859. julius 11-én Yiílafrancaban találkozott a két császár s az eredmény Franciaországra nézve lealázó lett, amennyiben Napoleon harcias frázisa, hogy „Itália szabad legyen Adriáig" frázis maradt. Lombardia Szardíniához csatlakozott ugyan, Velence azonban 1866-ig osztrák uralom alatt maradt. JEGYEZZÜNK HADIKÖLCSÖNT £ \ rsíf'.tr r H 'ie, • ,,/l^ Wttath ,«, rón taJO r árév*