Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-13 / 113. szám

1 FI ím MM M* ess 1 ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész ém . K 24-— félévre . . K 12-— negyedévre K &— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negyedévre K 7-— egy hónapra K 2-40 Kiadóhivatni Kárász-utca £ Telefonszám: 81. Egyes szám ára !• Bllér. ** =1= Szeged, 19 5. IV. évfolyam 113. s?ám. Csütörtök, május 13. •ft- orl áron sw1 l Milánóból jelentik: A római anarchisták újból gyűlést tartottak és elhatározták, miszerint figyelmeztetik a kormányt, hogy a nép megbosszulja a készülő véres eseményeket. Háború esetén a népfellázad az uralom ellen és proklamálja a köztársaságot. Róma: A Giornale d' Itália feltűnő vezércikkében ezeket irja m\a: Nem tudjuk, hadseregünknek a határra kell-e masíroznia, vagy hatalmakkal a tárgyalások nem szakadtak mány vezeti,'Olaszország elhatározását a világ egyik része kihívásnak tekinti, bosszúvágyat ébresztve,... Róma: Giolitti a királynál kihallgatáson volt és kifejezte, hogy a húboru elkerülhető, ámde végső elhatározáshoz hiányzik a legutóbbi tárgyalások ismerete. A király kívánságára Salandra megismertette ezt és Giolitti a megbeszélés alatt erős ellenvetéseket, tett Olaszország háborúba való avatkozására. Rámutatott, a háború veszélyeire, viszont a megegyezés előnyeire a központi hatalmakkal. Satprjárátó} jöyet Giolitti jókedvű volt. Salandra ezután Sonnino külügyminiszterrel tanácskozott, utóbbi a királyhoz ment, majd Salandra a vezérkari főnökhöz. Sonnino a királytól jövet a román követet fogadta. A turini Starnpa irja: Rendkívüli benyomást tett az a tény, hQgy Giolitti a királytól hallván a tényállást, mindvégig megmaradt semlegességi álláspontján. Általános nézet, hogy Itália egy irány han sem kötötte le magát. Az ut nyitva a választásra, A központi hatalmakkal a tárgyalások nem szagadták meg. , Róma: A kamata szocialista pártja gyűlést tartott és kinyilatkoztatta, miszerint őrültség volna a háború, mivel a központi hatalmak előzékenysége az oíftsz aspirációk megvalósítására alkalmasak. Ha a kormány más irányba lekötötte magát, lépjen vissza. Római körökben kabinetválság lehetőségéről beszélnek. Sonnino, Martini és mások kilépnének és Giolitti az Itáliában mértékadó belügy tárcát elvállalná. , Róma: A Concordia vezércikkben hangsúlyozza, hogy „még az intervencióra hajlandó olasz államférfiak is meg vannak győződve, miszerint az első orosz vereség alkalmával ha ellenség a határainkon állana, az országban kitörne a forradalom". Milano: Az Avanti jól informált római tudósítója értesül, hogy Giolitti a királyi audienciáról való távozásakor kijelntette, hogy a háború elkerülésének reményét hozta és lehető a monarchiával való békés megegyezés, Uzsoktól keletre is inog az orosz arcvonal, Budapest, május 12. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az orosz ILI. és VIII. hadsereg veresége napról-napra súlyosbodik. Rendetlen, részben felbomlott oszlopokban özönlenek vissza az orosz csapatok és ezeknek a hadseregeknek vonatai, Jaroslau —Przemysl és Ghyrow irányában, Sanok és Liskó közti területen, kelet felé. A menekülő erös ellenséges erőket Balígrodon és Polanán át előnyomult csapataink dél felől támadják. Győzelmes csapataink a további üldözés folyamán az Alsó Wislokát átlépték, Rzeszowot elfoglalták, Dynov, Sanok és Lisko birtokunkban van. Nyugati és középgalictai eddigi, rendkívüli sikerünk következtében az orosz kárpáti arcvonalnak az Uzsoki-szorostól keletre eső része is inogni kezd. A német és osztrák-magyar csapatok már itt is az egész arcvonalon támadásba mentek át, az ellenség pedig Turka körül, az Orava és Opor völgyekben visszavonulóban van. A Visztulától északra csapataink a Nidán keresztül előnyomulták. Délkeletgaliciában nagy orosz haderők a Dnyeszteren át Horodenka irányában törtek előre. Zaleszcykk kiürítettük; a harcok tovább tartanak. Höfer altábornagy, A döntés napjain. A Berliner Tageblatt irja az itt következő szép sorokat, amelyek azért is érdekesek, mert az olasz válság több olyan momentumát érinti, amelyek a magyar közönség előtt eddig ismeretlenek voltak: Semleges és főleg svájci lapok az utóbbi betekben és hónapokban néha el nem titkolt csodálkozással azt irták, hogy a német sajtó vagy túlságos békeszeretetet, vagy túlságos ellenálló erőt tulajdonit az olasz vezető köröknek és lebecsüli a veszélyt. Azonban a német sajtó, nagy többségében legalább, az olasz események .megitélésében csak annyi tartózkodást tanúsított, hogy szavai minden félreértésnek elejét vegye és azon volt, hogy ne könnyítse meg azoknak a munkáját, akik értenek hozzá, mint lelhet provokálásnak minositeni a legnyugodtabb véleménynyilvánítást. Csak figyelemmel kellett kísérni .az olasz, francia és angol lapokat, hogy fel lehessen ismerni, imiily messzire és mélyre hatolt az aknamunka. Az angol követnek, Roddnak az emelkedő befolyása, a londoni konferenciák, amelyeken az olasz követ együtt ült az entente államíérfiaival, Hanotauxnak, az egykori miniszternek a küldetése, Tittoninak az utazásai Párisból Rómába eléggé mutatták az olasz politika fokozatos fejlődését. Még azok is, akik nem tudták a sajtóban meg nem irt eseményeket, a megirottakból eléggé kivehették, hogy Olaszország mind közelebb jut a háborúhoz. Aki a tárgyalások folyásából, jellegzetes incidenseiből s a titkos előkészületekről nem tudott, a nyilvános esemé-. nyékből kiolvashatta,, hogy aSalandra-Sonniho kormány' az ententeval való tárgyalásaiban legalább is a befejezés előtt áll. Az, ami most Szerbiában történik, csak ujabb bizonyítéka annak, körülbelül mennyire érlelődtek meg a dolgok. A skupstinábün Pasics miniszterelnök egy kétségtelenül megrendelt interpellációjában, melyet Pavlovits Draju kép-, viselő intézett hozzá, hosszabb beszédben nyilatkozott arróla hírről, hogy .az entente Olaszországnak az ' iisztriái-dalmát tengerpartból bőséges birtokot igért. .„Én nem hiszem,;— mondotta, r— hogy az olasz államférfiak egyik v.agy másik szigetre súlyt fektetnének; mert tudják, hogy Olaszország ereje nem egy- városon vagy szigeten, harrörii a szerb-horvát-szláv néppel való együttműködésén alapszik". Amikor egy miniszter nagyon sok szóval mondja: „ém nemi hiszem", akkor jéppen hiszi. Ha Pasics, .mint jeléntették, Pétervárra ütazik,: ékkór ez azt jelenti, hogy közvetlenül küszöbön áll olyáiri* még-egyezqs, .mely súlyosan fenyegeti a szerbeknek az Adria partjára táplált reményeit. Ha Pasics\ amit szintén jelentettek, lemoudoít erről az útról, abből azt kellene következtetni, hogy a megegyezés alá van irva. Leigkevésbbé ismerte félre ezt a veszélyt Bülow. Aki Rómába való elutazása előtt beszélt vele, megfigyelhette, hogy már akkor napról-napra jobban érezte végtelen nehézségét azon küldetésének, amelyet eleinte oly örömest vállalt. Amikor azután; bár sok tekintet által korlátoztatva, fáradhatatlanul nekilátott békés munkájának, útját mind ujabb akadályoktól, végre falaktól találta elzárva. Mindent, amit hozhatott, pedig nem üveggyöngyöt hozott, elégtelennek minősítettek. Mindazáltal nehezéry fog esni az ész győzelrAének az utolsó reményét eltemetni.