Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-23 / 121. szám

4 DÉLMAG YASOSflK ÁG. Szeged, 1915. május 23. Hadi kölcsön. Prédikáció — mondotta: Löw Immánuel. — Hogy az Ur kinyilatkozása hallék az erdő minden fáját szélviharok rázák, igy szól a mai est zsinagógai költője. Az eleven emberi erdő minden fáját háborús viharok rázzák. A tettek hő nyara kezdődik, a tavalyi hő nyárnak, viszontagságos ősznek, nehéz télnek idei erőpróbás tavasznak méltó folytatása. Kétszeres szeretettel öleljük át a haza földjét, amióta vészben forog, kétszeres szeretettel ápoljuk rögét, termő rögét, amelyből az életet most sarjasztja az ég áldása, felliőcseppje, nap sugara. Aratás, első kenyér ünnepe, buzakenyér ünnepe volt az igóret földjének korábban érlelő éghajlata alatt ez a mai ünnep; nekünk már csak virágos ünnepe az ígéretes, az igézetes tavasznak. Sóvár lélekkel várjuk az uj aratást, az uj kenyeret. A városlakó ember most érti a paraszti munka értékét, most értékeli a kenyóradó talaj lürrfmes munkását, a szántóvető, őstermelő kezet, ezt a csendes, alap'alrakó munkatársát a háborús vért fölkészülésének. De mert az uj élet szemét várod, azért ne hunyd be a szemedet a tavasz tarka, reménykeltő virágai előtt, A maguk egyszerűségében a régiek elrendelték, hogy ha nyílik a virág, nyíljék benedietióra ajkad, dicsérd a Teremtől, akinek teremtéséből nem hiányzik virágillat és színpompa, Teremtő dicsősége, ember gyönyörűsége. Nézzük mindnyájan a tavasz liimes köntösét, de csak nagyjából látjuk. Könyvből neveljük az embert, nem ez elevenek látásából. Sokat tud a serdülő nemzedék, de látni nem tanul meg. A tavasz himes könlösón is csak zöld hátteret lát és szinos foltokat' *— szint és tarkaságot, füvet, lombot, cserjét, virágot, de nem ragadja meg figyelmét ez ezer virág formálódása, változatossága, különös fejlése, ritka varázsa. Egypár virág, amit közelebbről néz és élvez: ismer ibolyát, violát, árvácskát, orgonát, szines rózsát, jácintot, tulipánt — a többi csak zűrzavaros, foltos kép. És mert nem ismeri nem is szereti, nem is kiméli a virágot s fölébrednek pusztító, romboló hajlamai a közkertek közldncseivel szemben, amelyeket fegyveres őrökkel kell őrzenünk a nyers hajlamok romboló vágyától. Nem látja a tavasz szépségét, aki nem ismerős arcot köszönt minden bokorban, virágban, fűszálban. Folyondárt lát csupán nem repkényt és iszalagot, hajnalkát és szulákot. Szines szirmot lát csupán, nem kenkalint s kökörcsint, nem galambóeot és gyujtoyányt, peremért és csészekürtöt. Füvet lát csupán és herét, nem baltacímet és bükkönyt, csibehurt és csillagfürtöt, komócsint és ledneket. Szegényes a tudása és szegényes e nyomon tavaszkeltctte is.. Virágot öltött, friss zöldbe öltözött a Szinai . kopár puszta sziklája, amikor az Ur hirdette övéinek a tiz örök igét, e mai ünnep békességes tanítását. Békének Ígérete legyen nékünk ma is az oltár virág díszében beköszöntő virágos ünnep. És békét szerzek az országban és fekiisztök s nincs aki felriasztana s kipusztítom a fenevadat az országból és fegyver sem vonul országotokon át. És üldözitek ellenségeiteket és kard élére hányjátok őket. (Mózes III. 26, 6. 7.) Visszaverjük, hátraüzzük immár az ellenséget, távol űzzük a haza határaitól, elüzzük a birodalom teréről. Űzőbe vettük töméntelen seregeit. Körülzárjuk elesett várunkban, zavarásszuk eltévedt, elszakadt csoportjait s az orosziizőben tömegesen fogjuk el hadait, ejtjük zsákmányul készségeit. Hajtjuk, „kergetjük őket. Szinte látjuk szemeinkkel a futó, hatalmas oroszt, mintha lezgő kép volna a vásznon s mégis, mintha álom volna e látomást hogy megtörik maholnap a cári gőg, a cári felfuvalkodás, a cári őrület. Nem tudott a messze keleten a sárgák Szigetországa ellen védekezni, nem tud itt nyugaton rajtunk győzelmet aratni. — Nem tud már egyebet csak saját védetlen népét Retrográdon halomra lövetni. Gurult a henger Galícián át, gurult föl a Kárpát lankáira, hegy oldalára, hágóira. — Gurul most vissza hatalmas lökésétől seregeinknek. Görg visszafelé a hires hengerelő henger, tapossa, maga alá temeti a szláv világuralom kerge ábrándjait. Elemi erő robbantó hatalmával támadtunk Gorlicénél; torlasz nincs, amely ellenállani tudna. Most mi taposunk s a cár pribékjei ezrével hullanak. Oroszország leigázolt törzseinek katonáivá kényszeritett fiai eldobják a dicstelen fegyvert. Mi pedig éledő reménnyel, büszke boldogsággal köszöntjük a szövetséges haderő győzelmes merészségét. Babér, borostyán a vezéreknek, tölgylevél a vitéz küzdőknek! Most értjük a prófétai igét: „És elmulám te mellőled és látálak téged eltapodva a te véredben és mondék néked ; a te véredben élt, mondám mondok te néked: a te véredben élj. (Ezekiei 16,6). Gázoltak vérünkben, hullottak vitézeink — de a bősz harag feszité izmainkat, látókká tette vezéreinket és immár teljesül a hazán — véredben élj ! Minden a hazáé, verítékünk békén, vérünk háborún. És jutalmul ígéri az Ur : kipusztítom a fenevadat az országból és idegen fegyveres nem tapossa a haza rögét. Véredben élj! A nemzet ezek csak vére árán élhet békén, ele a hazát a határon belül nem lehet megvédeni. A határon tul védjük immár, támadunk. A honvéd ugy védi hónát, hogy a határon tul vágja az ellent. Nincs sikeres védelem, csak a támadó roham; a honvédelem az ellen megtámadása. Támadunk s azért feltámadunk! Ne beszéljelek minduntalan általános védőkötelességről, no véderőről és véderőtörvényről: haderő kell, hadverő erő, amely támadja, megrohanja, n egtöri, legyűri, zavarja, kergeti, üzi az ellent: Mózes a hadvezér-próféta igéje szerint. „Az ur azt miveli, hogy a te ellenségeid, akik ellened támadnak, te előtted elhulljanak: egy uton indulnak ellened és hét uton futnak előled. (Mózes V. 28, 7.) Futnak előttünk. Nyomukban lionvédeink : leszámolunk Világosért 1 Rendíthetetlenül meg vagyunk győződve igazunkról. Ezt a háborút meg kellett izennünk, ezt végig kell izzadnunk. Igazim ért, létünkért küzdünk. Veszteség óráin nincs mint megbánnunk, sikereinknek nyugodt lélekösmereltel ujjongunk. Igazaink sugára átjárja lelkünket megnyugtató erővel, idegcsil: lapitó hatással. Uralkodónk vértje folt nélkül való és fényes. Szent aggastyán, aki Isten és ember előtt igazolta, amikor hosszú töprengés után fegyverbe szólította népeit. És a király szavára ez az elöregedettnek hiresztelt kettős álladalom megifjodott. A vén fa tavaszi ébredéssel megifjulva hajtott ki. Nem korhadt, párhás, odvas, nem reves aminek az egyetértő cinkosok remélték. Ott állott hónapokig a vén fa törzse egyedül és megállította az orosz hógörgeleget. Összefogtunk és megtanultuk a közösségáldasát. Ujrakelt az állami öntudat aluvó csirája. Ez öreg álladalom életerős voltának ludatából született a háború üzenete. Mi kezdettük s e kezdés volt erőpróbánk. Erőpróba, hogy van félelmes haderőnk, vannak áldozatkész népeink, hogy van miből adni és van bátorságunk adni. A vagyonbeli fegyverzet teher bírónak bizonyult. Meglepődve látjuk, minő eredményes volt kereskedés és ipar munkája, meglepődve, minő hatalmas nemzeti küldetése van a gyanús szemmel nézett nagy pénzkezelőszervezeteknek. A vagyonbeli vértezettsóg az ő gyűjtő, ipar teremtő, kereskedésélesztő munkájuk eredménye. A békében tömérdek értéket teremtett az üzlet, és az ipar, mozgóbb értékeket a mezőgazdaságnál: mozgóbb értékeket, amelyek könnyebben gördülnek az állam bivó szavára, s mi bárdokká gyűlve fegyverré válnak a haza sorsát eldöntő küzdelemben. Újból hivja a haza a vagyoni vért veréséhez való pikkelyeket. Hivja a fillérek ujabb korosztályát a tartalékot, amelyet fóR retettünk. Hi a haza, gördüljön a vert arany, gyűljön az értékjelző papir, az elrejtett ezüst hagyja el búvóhelyét. A nagy hadikölcsön a lét kérdése. Adjunk igenlő választ. A nagy hadiköle.-ön az élet kérdése: adjunk, adjunk lelkesen, adjunk sokat, adjunk bizalommal. A rejlő ezüstből értéktelen fémkeverék lesz, ha a haza hitele megrendül/ Garasoskodó nép hiába áldozza fiainak vérét, ha nem küld utánuk kenyeret s lőszert, hadikészség milliókat nyelő tömegeit, sokaságát. Volt a közelmúltban rajtunk gondok nyomasztó terhe, megrettenés, aggódás rettentő súlya, fojtó hirek. pirító veszteség, a gondok láncolatos sorozatának szorongása. Akkor is hun volt a szükkebblüsóg, kétség, bizalmatlanság. Most, amikor a komoly kitartás, a békességes tűrés, a hívó bizalom jutalma közéig a csatatérnek dicső győzelmeiben, most szégyen és árulás a szűkkeblűség, a szűkmarkúság a fillérleső zsugoriság. Adjunk hazánknak. Nem ajándékot kér, csak ép bizalmat és a bizalomért busás jutalmat ad a számitó lelkeknek. Hi a haza: itt az idő, most vagy soha ! Vert aranyat a csillogó vérthez ! Siessen a vagyon, mert a hazát ha megmenti önmagát menti meg. Siessen a vagyon, mert a haza romlása a vagyon enyészete. Takarított érték, felesleges ezüst, nélkülözhető vagyon — a haza oltárán van most egyedüli méltó helye. Keljünk versenyre egymással és megmentjük a hazát. Teljesül rajtunk az írás igéje : .Eltöröm jármotok járomszögeit és fölemelt fővel, győzelmes büszkeséggel járhattok! (Mózes III. 26, 13.) Teljesül a mai ünnepi est imája is: Békén nyugasztja nagyoknak Alkotója. Békesség sátra száll minden lakóra. Amen. UBBBBBBsaBBSBBSBSBBBaBiBBBBBBBBBBaaBiiBBiBBBBaBBBBaa A szövetségesek folytonos kudarca a Dardanelláknál. Konstantinápoly, május 22. A főhadiszállás jelenti: A durdancllai fronton e lió 19-ről 20ára virradó éjjel az ellenség jobbszárnyunk ellen támadást intézett, amely ellentámadásunk következtében meghiusult. Ép igy \viszszavértük az ellenség súlyos veszteségei mellett centrumunk és balszárnyunk ellen intézett támadásait. Ellenség hanyatt-homlok menekülve, nyolcvan halottat hagyott \vissza a lövészárkokban. A nap folyamán ezen a szakaszon nem került támadásra sor, csupán egy repülőnk dobott bombákat az ellenségre. Egyik bomba egy csapatszállító hajóra zuhant, Szed-it-Bahrnál a szövetségesek hajóik védelme utalt 'megkísérelték a balSzárnyunkat megrohanni, a kísérlet azonban meghiusult. A szövetséges csapatokat szwonytámadással űztük el. ' A Dardanellák bejáratánál levő ellenséges hadihajók heves tüzeléssel kisérették meg balszárnyunk ellen intézett offenzíva fedezését. Anatóliai ütegeink azonban sikerrel indítottak tüzelést az ellenséges hadihajók ellen, melyek közül kettőt ismételten eltaláltunk, A többi hadszínterekről nincs jelenteni való. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.)