Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-13 / 87. szám

Szeged, J915. április ,13. DÉLMAGYARORSZÁG. 3 Oroszok a Szeged állomáson. (Saját tudósitónktól.) Bár hivatalosan nem volt publikálva, a hétfői délelőtti órákban mégis kiszivárgott a !hire, 'hogy a déli órák folyaímán vagy kétezer orosz foglyot fognak Szegeden keresztül a Délvidékre: Torontál-, Telmes-, vagy talán Krassó-Szörénymegyébe szállítani. Ha csak két ember van együtt, az egyik bizonyosan mindent jobban tud mint a .másik s igy nem csoda, ha a kiszivárgott hírre összecsődült két-háromszáz főnyi tömegben, amely a Szeged-állomás előtti téren helyezkedett el, nagyon sok okos ember volt. Az egyik egész biztosan tudta, hogy a deszki uradalomba viszik őket mezei munkára, a másik, bizonyára előkelőbb hajlamánál fogva csak azért is a zsombolyai grófi birtokra dirigálta őket, a harmadik Temesvárnak szánta a fogoly-száliitimányt, Lúgos mellett döntött egy negyedik. Csak a kíváncsiságban voltak egyformák az embereik. Itt igazán jogosan mondhatjuk, hogy „feszült" várakozás előzte meg a vonat berobogását. A foglyok ugy látszik, már megszokták hosszú ntjukon. ezt a kíváncsiságot, mert meglehetősen közömbös tekintettel vizsonozták a kíváncsi pillantásokat, amelyeknek a kereszttüzében menték le csajkáikkal az ebédjükért, amelyet a vasúti állomás vendéglőse készíttetett nekik az állomási épület előtt riagy üstökben. A közönség, amint a foglyok kiszállottak a vasúti kocsikból, csalódottnak érezte imagát: — Hiszen ezek ép olyan emberek, mint mi, jegyezte meg az egyik-hivatalos személyiség a pályaudvaron. S ugyanezt, csaknem ugyanezekkel a szavakkal konstatálták az alsóvárosi néném- és hugcmasszonyék is. Sem rokon-, sem ellenszenv nem nyilvánult meg egyébként az orosz foglyokkal szemben, minden érzés a kíváncsiságban pontosuk össze. Talán nem tévedek, ha azt iram, hogy a hangulat mégis inkább mellettük volt. — Szegényék! — sóhajtott fel az egyik asszony. — Mit sajnálkozik rajtuk? — pattant föl a másik, — ki tudja, 'hány testvérünket ölték meg éppen ezek! —Már én mégis csak sajnálom őket. Én csak azokra haragszom, akik ellenünk hajtották őket. Ök szegények pem tehetnek róla. Ez a kijelentés felelt m'eg körülbelül a közhangulatnak. S ezeknek az orosz foglyoknak a láttára önkénytelenül is Przeimysl jutott a legtöbbünknek az eszé'be. Przemysl és az ott orosz fogságba esett fiaink, akiket ép ugy bámulnak most valahol az oroszok, mint mi itt az ö fiaikat. Hogy ezek milyenek? Olyanok, mint mi. Csak itt-ott tűnik fel egy-egy tipikus mongol arc a foglyok közt. Lapos, csontos fejük kiválik a sok egyforma arc közül. Ruházatukról külön-külön irni nem érdemes, csak a fej- és lábbelijük tünt fel. Egyikük-másikuk valószínűleg fej nélkül adta meg imagát, .mért kalap, sőt egyiknek meg éppenséggel szalmakalap van a fején.. Amott egy magyar vasutas sapka. Itt-ott csikóbőr-süveges kirgizeik is láthatók. Lábbelijük csaknem: kizárólag kitűnő minőségű csizmla és csak elvétve látható bakkancs, egyiknek a lábán papucs. Mielőtt leszállottak, a fogoly-vonatot kisérő tiszt: Dallos Móric dr., szegedi ügyvéd ismerős alakja tünt fel és jelentést tett az áilomástisztnék. Dr. Léderer főorvos pedig átvette a jelentést arról, hogy a fogoly mind egészséges. Nem. egyszerre szálltak le valamennyien, hanem kocsiként állottak fel glédába. Az ifjabbak, bizonyára még sorkatonák, strammlul összeütik a bokájukat, almikor sorba állanak, kényelmesebbek azonban már az öregebbjei. Aztán megindulnak a csajkájukkal, néhánynak még megvan hazulról hozott egészen bográcsformáü'u, vörösréz csajkája, a .legtöbbje azonban sötétkék zománcos, a fogságban kapták már, mások nagy szard.iüás dobozokból készítettek maguknak evőedényt, némelyiknek bögréje van, sőt olyan is akadt, aki tányérral párédézik. Dávid vendéglős porciózza nekik az illatos gulyást. Egyik-másik megpróbálja, hátha dupla adagot kaphatna, de csakhamar észreveszik, hogy bizony a vendéglős oda is lát, ahová neim néz. Beérik tehát annyival, amennyit az osztrák-magyar katonai kincstár bőkezűsége és a szemfüles vendéglős bölcsesége kimér nekik. Az egyik, mint valami nyalakodó gyerek, neim tudja megvárni, mig fölérnek a perronra, már útközben beledugja az ujját a csajkába, hogy aztán moh'ón a szájához vigye. Szomszédja, aki ezt a példát követni akarja, ugyancsak kikapja az ujját a forró ételből. Koruk a 20—35 évek között váltakozhatott. Egy-kettővel sikerült szóba elegyedheim. Románul az egyikkel, aki besszarábiai román, németül a másikkal, aki orosz zsidó volt. A román már október elején került a ifogságuukba és nagyon meg van elégedve a sorsá- i val. — Jobb fogolynak lenni, mint háborús- i kodni, vélekedett jókedvűen. A ném'etül tudótól megkérdeztem, mikor vonult be katonának. — Július 18-án, adta válaszul. — Hány éves? — kérdeztem tovább. — Huszonnyolc! — tehát tartalékos, akit már julius közepén mozgósítottak. Nem uj megállapítás ez persze, de mindenesetre régibb megáiiapitások ujabb megerősítése ez is. Mikor pedig a közönség szétoszlott, sokan azon csodálkoztak, hogy igy néz ki az ellenség és még többen azon, hogy tü.aidonképpeo miért kell egymással verekednünk?... .Majd elfelejtettem! Mikor egyik-másik fogoly ujján aranygyűrűt láttáim, egyikén három is pompázott, önkéntelenül is eszembe jutottak legújabb Vörös könyvünk azon aktái, amelyek fogságba jutott katonáinknak s tisztjeinknek az- oroszok által való kifosztásáról szólnak, nem is beszélve Qalicia polgári lakosságának a sok szenvedéséről és arról a pusztításról, melyet kunyhókban és kastélyokban egyaránt elkövettek. Az összes harcterek legjobb és legát--- - tekinthetőbb térképei legolcsóbb áron HVárnay L könyvkereskedésében (Kárász-utca 9.) A bibliás ember. — Babó Emil rendőri igazolást kért. — (Saját tudósitónktól.) Tizenkilenc esztendeje már, hogy az Országos Kaszinóban, egy éjjeli kártya parti 'alkalmával Kosztka Emil dr. arcába vágta a barátjának: Babó Emil dr.-nak a lesújtó szavakat, amelyek azóta szállóigévé váltak: Emil, te csalsz! Az eset nagy feltűnést keltett, amelynek nyomában egy jelentősnek indult karrier ért véget. A szenzációs kártya história után pár nappal Babó Emil, a szegedi II. 'kerület óriási többséggel meválasztott országgyűlési (képviselője mandátumáról lemondott és kevéssel utána az országot is elhagyta. A daliás voit szegedi követ eleinte Bécsben lakott, majd Amerikába vitorlázott, ahonnan San Se'bastiánba költözött, az utolsó tiz év alatt pedig Olaszország különböző város a-i ban t a r t ózkod o 11. Egyik munkatársunk hat év előtt San Relmioban, az olasz Riviérán találkozott Babó Emillel, aki a Villa Zirio előtt elhelyezett, Frigyes császár ott tartózkodását megörökitő emléktábla fölirását betűzgette. Munkatársunk megszólította a volt szegedi képviselőt, aki eleinte nem akart szóba ereszkedni, sőt az ellen is tiltakozott, mintha ő 'Babó Eimiil volna, de aztán mégis csak engedett, beszólt elmúlt időkről, szegedi emberekről, azokkal kapcsolatos eseményekről, amikről pontosan volt tájékoztatva. Abban az időben nagy beteg volt Babó Emiit. Amint emiitette, sulyos borda lékelési operáción esett keresztül és San Remet üdülés céljából kereste fel. A hajdani daliás, szép szál ember megtört, lesoványodott, egy kissé meghajlottan, botra támaszkodva járt s hibásan, idegen akcentussal ejtette a magyar szót. Olasz ember tett belőle, szokásban, mozdulatokban, viselkedésben egyaránt. Említette, hogy Firenzében a „Giorna'le del Popolo" munkatársa és 700 líra havi fizetése van. Nap-nap után ott lehetett látni a Casino Municipale hangversenytermében, mindig az első sor száléin ült, lábát egymásra vetve, mint hajdan, amikor még mint a szegedi szinház székbérlője, a balközép első számú zsöllyéjlé'ből nézte az előadásokát. A játék-teremben azonban neim fordult meg, kerülte, mint ördög a tömjént, a Casinoban csak a zenés koncerteket hallgatta nagy fiigyelemimiel és elmélyedéssel. És járta a templomokat. Egy szép napon aztán eltűnt San-Remóból is. Azóta nem érkezett hir felöle, mig a napokban levél utján jelentkezett. Ügyvéd irodája voit szegedi társának: Koszó István dr.nak irt levelet, amelyben arra kérte volt iroda-társát, hogy járjon el a szegedi rendőrségnél, amellyel hivatalosan igazoltassa, hogy ő szegedi illetőségű, magyar állampolgár. Erre a rendőrségi igazolásra pedig azért van szüksége, mert a „folyamatban levő háború .miatt föltétlenül és sürgősen kell neki az útlevél", amit a genuai konzullátusi hivatal a magyar állampolgárságot igazoló bizonyítvány nélkül nem ad ki. A sürgősséget többször hangoztatta levélébein és még azt is kérte, hogy Koszó István dr. sürgönyi'ieg értesítse őt arról, hogy a rendőrség sürgöny utján megadta az igazolást, mert a konzulátusnál minden késedelem nélkül jelentkezni kiván az útlevél kiállítása miatt. Koszó István dr. eljárt Babó Emil ügyében és a polgármesteri hivatal a következő