Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-07 / 82. szám

7 DÉLMAGYAHGRSZÁG. iSzeged, 1915. 'április 2. Orosz-élet iPrzemysIhen. Milyen volt a híres vár az átadás után. — Mit mondanak az oroszok. Egy olasz újságíró cikke az orosz sajtóhadiszállásról. Bukarest, április 3. A Higih-Life-kávéházban ültem ma reg­gel. A Caliea-Viiktorein van ez ,a kávéház, egyik legnagyobb forgalmú kávéháza a román fővárosnak. A szomszéd asztalihoz leült égy olasz újságíró. Megismert. A 'háboriu első nap­jaiban Budapesten járt, innen az ismeretség. Rövid beszélgetés a viszontlátás után. — Honnan jön? kérdezi. — Budapestről. És ön? — Az orosz sajtóhadiszállásról. Közelebb ültem, a neutrális, kollégához. Kezdett nagyon érdekelni a dolog. — Hol volt utoljára? Lembergben. — És Przemysíben is volt? — Természetesen! — válaszolta, mintha ennél semmisem volna közönyösebb, mintha ez egészen érdektelen, volna s rámnézve neim a legnagyobb szenzáció. Izgatott a téma s egyenesen megostro­moltam kérdésekkel az olasz újságírót, alki egyike a legkitűnőbb haditudósítóknak és a kinek tudósításai abszolút .megbízhatók. Ami­ket .Przeimyslröl mondott, szenzációs adatai a március huszonkettedike után történt világ­történelmi eseményeknek. Az olasz újságíró március 23-án Prze­myslben volt. IMárcius 25-én Lembergbe uta­zott; a cenzúra szigorúsága és szekatúrái elől nyomban tovább utazott Bukarestbe, hogy onnan továbbítsa tudósításait, amelyek első közelebbi adatai Przemysl elfoglalásának. — Az orosz hadvezetőség — mondotta az olasz újságíró — ugy látszik, tudta, hogy iPrzemysil eleste küszöbön van. Przemysl előtt folyt harcokról nem engedtek írni, még Prze­imyslröl sem volt szabad solk említést tenni. Ha érdeklődtünk a kérdés iránt, kitérő vála­szokat kaptunk és sugalmazva olyan közle­mények jelenhettek csak meg Przemystről, amelyek arról szóltak, hogy a „vár bevehe­tetlen", hogy a „vár évekig el van látva éle­lemmel", hogy a „vár elestére egyáltalán nem lehet számítani", hogy a „vár (közeli eleste merő kombináció, üres fecsegés". Akkor még neim tudtuk, most azonban kétségtelen­nek tartom, hogy ezit azért csinálták, hogy Przemysl eleste Oroszországban nagyobb szenzációt és örömet keltsen s hogy a kérdés hamis beállítása Przemysl egész bizonyosan várt elestét mint meglepetést készítse elő. Március tizenötödikén valamennyien Lembergben voltunk. Ekkor már nem volt más téma, mint Przemysl és már nem titkol­ták, ihogy Premysl eleste még márciusban be -fog következni. Az, hogy valamennyiünket Lembergbe rendeltek, s hogy a harctéren lé­vőket táviratilag visszarendelték, szintén ezt jelentette. Most már nem is titkolták. Prze­mysl elestéről, a vár őrség éhezéséről regé­nyeket adtak elő, de 'tudósítani róla nem volt szabad. A Novoje Vremja, a Ruszkoje Szlovo, a Rjecs — nyilván utasításra — még március 'huszadikán azt írták, hogy Przemysl elesté­ről beszélni sem lehet. sUja a gazdasági függetlenségünkettaoihtao Március tizenkilencedikén, a kirohanás napján, éjfélkor nekünk már azt mondták, hogy Przemysl elesett, hogy több mint húsz­ezer foglyot ejtettek, 'hogy vataimenniyen tart­suk magunkat (készen a Przdmyslbe való uta­zásra. Március 22-íén indultunk el Lembergből és délután hat órakor érkeztünk Przemy síbe. Útközben foglyokkal találkoztunk, ezek a fog­lyok azonban még nem az erődben elfogott várőrség tagjai voltak, hanem azok, akik a kirohanáskor kerültek fogságba. Ezek a kato­nák. valóban hősök, magyar honvédek, a Przemysl és Lembcrg között levő falvakban voltak, az oroszok jól bántak velük. A kato­nák valóban elcsigázottaknak látszottak, nagy üstökben főztek nekik teát,. szállónál és főtt krumplit ettek hozzá. Ezek a katonák még nem tudták, hogy Przemysl elesett, a mi tisztjeink mondták meg az ő tisztjeiknek, hogy mi már Przemyslbe megyünk, az erőd ma reggel meg­adta magát. A Micikievieki-utcában, a Festungskoim­mando-n gyülekeztünk. Itt volt még Kuzma­nek generális, ugyanabban a hivatalos helyi­ségben, áhol ezelőtt. A zászlók, a német fel­írások .még mind a helyükön, a tisztek kard­jaikkal, egyáltalán nem látszott meg, hogy ezek foglyok, a Feslungskomimand ón épp oly munka folyt, mintha a vár rendben lett vol­na. Osztrák-magyar vezérkari tisztek írások­kal a kezükben szaladgáltak le-fel a lépcső­kön, intézkedtek, tárgyaltak, francia, orosz és német beszélgetéseket lehetett hallani. Az egésznek semmihez sem hasonlítható képe volt, látszott, hogy senki nem tudja, ho­gyan szokás ilyenkor viselkedni, mit kell ilyenkor tenni. Á tisztek a kommandón rend­kívül elegánsak voltak s bár csodálatos törté­neteket beszéltek a hősies szenvedéseikről, egyáltalán nem. látszottak túlságosan megvi­selténelk. A legénység szintén egész jókarban volt. Ruhájuk kifogástalanok, cipőjük, csizmá­juk rendben. Láttam huszárokat, akik ragyo­gó egyenruhában voltak. Az utcákon rengeteg katonát láttunk, szuronyos orosz katonák fe­dezete alatt, a barakkokba kisérték őket. Vol­tam a Barakkenlager Nr. Il-beo. Itt csupa ma­gyar katona volt. Beszélni nem tudtam, velük s csak ugy hallottam róluk, hogy lelkesek, nyugodtak, az utolsó percig hiven kitartottak, lelkiismeretük nyugodt. Egyáltalán nem vol­tak olyan rossz külsejűek, mint amilyennek képzeltük őket. A robbanások még egyre tar­tottak, veszedelmes volt az erődök közelében járni és több orosz katona megsebesült, ami­kor a romok között épségben maradt ágyuk után kutattak. Siralmas azonban a kép, amit a város nyújt. A Habsburg-, az Elité-, a Stich er-, a Mi'kádó -kávéházak, az összes vendéglők, kór­házak. Civil és katona férfi és asszony ve­gyesen volt a betegek között. Meg keli állapi­tanom, bo'gy az oroszok a legjobb igyekezetet fordították, hogy segítsenek. Társzekereken hozták be az élelmiszereket. A Franciskansha­Micskievicki utca és Quei sarkán nagy Fahr­kiichékben leveseket, teákat főztek s a bevo­nuló hódító katonák nem katonai szolgálatot teljesítettek, hanem ápolóit, valamennyien itt sürgölődtek, a betegeknek levest, teát vittek. Az oroszok között nagy volt a lelkesedés, a foglyokat nemzetiségek szerint csoportosí­tották és külön barakkokban helyezték el őket. Az orosz katonák főkép azért voltak lel­kesek, mert tisztjeik azt mondották nekik, hogy Przemysl eleste a háború végét jelenti s most már nem tarthat soká, sőt nemsokára vége lesz. Mindenhol csak a háború végéről beszéltek. Az orosz katonák elvegyültek az osztrák-magyarok közé és álmélkodva hall­gatták az ostromlottak elbeszéléseit. Három napot töltöttem Przemyslben. Az oroszok ter­veiről azt hallottam, 'hogy hozzálátnak az erődítési munkálatokhoz és hogy minden áron szeretnék helyre szeretnék állitani Przemysli. Ez azonban szinte lehetetlennek látszik, mert Pompei és Herkulánuim virágzó városok Przemyslíhez és környékéhez képest. — Nagy tipusu ágyút egyáltalában nem láttam, de a régi és kisebb kaliberű ágyukat — persze egész 'hasznavehetetlen állapotban — sokat szállítottak el az oroszok. _ - bosszankodás és kellemet­Iffn ffllinfl 'en kezelési költségek a • l|||l|||| házicsengő berendezésénél, UJ ÜUUu ifciiiilinlillin kapcsoltat a világitási há­lózatra. Kezelését s fentartást egyáltalán nem igényel. Kapható FONYÓ SOMA világítási vállalkozóná Kölcsey-ulca, Wagner palota. korzo-mozi Igazgató VAS SÁNDOR. Telefon 11-85. Szerdán, csütörtökön, 7,, 8-án Óriási műsor! Két nagy sláger. Detektív dráma 3 felvonásban. Vígjáték 3 felvonásban. — ii az uj kisérő műsor! i _ » m Rendes helyárak!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom