Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-25 / 98. szám

Szeged, 1915. április 35. DELMAGY ARORSZÁG. 8 lövőszci -előállítás céljaira. A magasban robbanó lövedékek gyártása olyan előrehaladott stádiumban van, hogy Anglia, bár a szövetségeseknek is nagymennyiségű lövedéket szállított, önmagáról is bőven gondoskodhatott. Sikeres légi támadás Belfevilie ellen. Amsterdam, április 24. .Arról a léghajótámadásról, amelyet egy Zeppelin iBel.leville ellen hajtott végre, a Petit Párisién a következő részleteket közli: A német léghajó déltájban ért a város fölé és az ó-városra tiz bombát vetett. A Rue des Moulins-en két házat lerombolt a bomba, két embert megölt s egyet megsebesített. Egy másik bomba feltépte az utca járdáját, kát méter magasra vetette a kőkockákat s olyan hatalmas üreget vájt a földbe, melynek szélessége hat, mélysége három méter. Egy házat 'fedelétől pincéjéig keresztülütött egy bomba. A robbanások sok angol1 katonát megöltek, még többet megseöesitettek. A FRANCIÁK ÉS ANGOLOK KOHOLT JELENTÉSEI. Bukarest, április 24. A francia hadvezetőség április 21-én a következő jelentést adta ki: Különösen élénk tüzérségi harc volt Soissoris vidékén, továbbá a reims—argonnei részen. A 19-ére virradó éjszakán egy német ellentámadást Epargesnél visszavertünk. A mortmarei erdőkben jelentéktelen erővel ellentámadás kezdődött. A Vogézekben a francia támadások, amelyeket a Fecht folyó mindkét partján indítottak, annyiban haladnak előre, hogy kényszeritették a németeket, hogy visszavonuljanak EseUsbrückéből (Meizeral felett), ahol .hadianyagokat hagytak hátra. — Az aznap éjjel kiadott francia jelentés. újból hangsúlyozza, hogy Soissonsnál,, a Reims vidékén és az Argonneokban élénk tüzérségi harcok folynak. Az bukaresti angol követség közzétette az angol hadügyminisztérium április 21-ikén •kelt jelentését, amely közli, hogy a Flandriában harcolod angol csapatok elfoglalták a Cet 60. fontos német pozíciót két mértföldnyire Síllebckétől. Az akciót 17-én kezdték a magaslat alatt elhelyezett akna .felrobbantásával. A németek heves ellentámadással feleltek, de eredménytelenül. Tizennyolcadikán az angolok két német repülőgépet lőttek le. ÁZ unió válasza németországnak. Berlin, április 24. Félhivatalos felhatalmazás alapján a Berliner iLokalanzeiger a következőket közli: A válasz, melyet az Egyesült-Államok kormánya gróf Bernstorff washingtoni követnek átadott arra a tiltakozásra, hogy a hadianyag kivitel sérti az amerikai Unió semlegességét, még nemi érkezett meg Berlinbe. Ilyen körülmények között nem lehet hitelesen tudni, vájjon tényleg olyan-e a hangja és tartalma a washingtoni kormány jegyzékének, mint a minő a Reuter-ügynökség Bryan válaszának tulajdonit. r Angol flotta az Északi tengeren. Stockholm, április 24. A Göteborgs Mor genpost irja: Egy a napokban érkezett svéd gőzös kapitánya jelenti, hogy az Északi-tengeren May Island és Lindesnes között egy angol flottakülönitménnyel1 találkozott, amely kilenc nagy csatahajóból és egy cirkálóból állott. Az angol flotta egységei oly közel futottak, el a svéd gőzös mellett, hogy onnan tisztán ki lehetett venni a hadihajók legénységét. A török aviatika harctéri sikerei. Bécs, április 24. A Siidslavische Korrespondenz-nek jelentik Ahénből: 'A Dardanelláknál operáló török aviatikusok az utóbbi időben nagy tevékenységet fejtenek ki. A török repülőgépek, amelyek állandóan megfigyelik az ellenséges flottát, ismételten eredménnyel bombázták a szövetségesek több hajóját. Tenedos közelében több török aeroplán bombákat dobott egy angol szállít óhajára és felgyújtotta azt. A sarosi öbölben eredménynyel támadtak meg egy francia sorhajót is. Ezzel szemben maguk a török légi jármüvek eddig semmiféle veszteséget nem szenvedtek. Az angol hidroplánok közül viszont egy a mult héten elmerült, egy pedig megrongálódott. Legutóbb a török repülők megtámadták azt az angol hajót, amely a hidroplánok állomása és a Dardanellák előt cirkált. (Saját tudósítónktól.) Most, amikor a világtörténelemben páratlanul borzalmas háborút élünk át, nem maradhat figyelem nélkül ezen óriási küzdelem okainak kutatása. Figyelemmel kisérve a világháború okainak előzményeit, megállapíthatjuk, hogy min" dennek Anglia és Oroszország kapzsi hatalmi politikája az oka. Ezek az előzmények messzi századokra nyúlnak vissza. A világuralom óhaja vezette ugy Angolországot, mint Oroszországot mindig s e törekvésekben, hol együttesen osztozkodva, hol pedig céljaik elérésében egymást akadályozva haladtak útjaikon. Kilenc hónapja tart már a küzdelem, de sem Angolország mérhetetlen gazdagsága, sem az oroszok rengeteg tömege nem. tudott részükre, céljaik elérésére biztos reményi nyújtani. ' Nyugaton s keleten is megtört a mi és szövetséges társunknak, Németországnak erején erőkifejtésük. Uj sarkpontra volt tehát szükségük, hogy ennek kiforgatása által érjenek célt. A sarkpontot megtalálták, de egyben 'hatalmi törekvések összeütközését is. Konstantinápoly és a tenger szorosait akarják megszerezni. A kísérlet megtörtént, — az eredmény szégyenteljes kudarc. De ha ez, amire gondolni is csak merész képzelgés, sikerülne is, ujabb világbonyodalomnak volna a magva. Konstantinápoly bírása az orosz cárok évszázados törekvése Nagy iPéter cár uralkodása óta. Konstantinápolyt Oroszország soha és semmi körülmények közt át nem engedi másnak. Ez leginkább kitűnik Nagy Péter cár végakaratából, amely mint az orosz imperializmus örökös súrlódó felülete, történelmi 'fontosságú napjainkban is. Nagy Péter cár, aki koráig birodalmával ázsiai vadságban élt, alkotta meg azt a ravasz politikát, amellyel a két évszázad előtt Európában még majdnem teljesen ismeretlen félvad államot, Európa létérdekeit veszélyeztető nagyságra emelte. Európa Oroszország mindegyre növekedő hatalma elleti csak akkor kezdett védekezni, midőn Miklós cár fellépése kétségtelenné tette ama szándékát, hogy Törökországot meg akarja semmisíteni. Csak akkor eszmélt föl Európa s fogott fegyvert, de nem Törökország védelmére, hanem saját érdekeinek oltalmára. Nagy Péter cár utódai véghetetlen kegyelettel viseltetnek hatalmuk 'megalapítója iránt. Péter végrendelete mai napig is külpolitikájuk vezércsillaga, az orosz cárok szent kötelességüknek tartják mindama utasításokat hiven követni, amiket Nagy Péter — a jövendő eseményeket előre látván, — rájuk hagyott. Kitüntetett és nyugdíjazott tábornokok. Bécs, április 24. A közös hadsereg rendeleti közlönye a többek között a következőket közli: A király a hadiékitményes I. osztályú vaskorona-renddel tüntette ki Czibulka Claudius altábornagyot egy hadtestnek az ellenséggel szemben való kiváló és eredményes vezetésének elismeréséül, Mihaljevics Mihály vezérőrnagyot pedig a magyar királyi 83. honvédgyalogdandár parancsnokát az ellenséggel szemben tanúsított vitéz és eredményes magatartásáért a hadiékitményes. ii. osztályú vaskoronarenddel tüntette ki. Elrendelte őfelsége Zaleski Mieisláv lovag vezérőrnagynak, Barbini Sándor vezérőrnagynak, a 33. gyalog dandár parancsnokának, treuenfelsi Hauschka Ferenc vezérőrnagynak, Lucas Károly alábornagynak, a 19. gyaloghadosztály parancsnokának, továbbá Madsjar Antal ezredesnek, az 56. gyalogezred parancsnokának nyugdíjazását. De vájjon hagyott-e hátra Nagy Péter cár ilyen végrendeletet? Ki látta azt? Az általános közhit szerint tényleg hagyott bátra Nagy Péter cár politikai végrendeletet, amelyben az utódai által követendő külpolitika irűnya tüzetesen meg van jelölve. Sok történettudós azonban tagadásba veszi Nagy Péter cár végrendeletének létezését s. azt, amely I. Napoleon idejében jutott nyilvánosságra, Lesur müvében, egyszerűen koholmánynak és I. Napoleon hamisítványának minősiti, akinek szüksége volt e végrendeletre, hogy Oroszország ellen már akkor tervbe vett hadjáratát népszerűvé tegye és annak elkerülhetetlen szükségét bizonyítsa. Az bizonyos, hogy 1812. előtt soha és sehol Nagy Péter cár végrendeletéről szó nem volt s csak Lesur müvének 'megjelenése után történt arra mindsürübben 'hivatkozás. I. Napoleon adta át állítólag Lesurnek, a ki attasé volt a külügyi hivatalban a 14 cikkelyből álló végrendeletét Nagy Péter cárnak, mely végrendelet Lesur 1812. elején megjelent müvében „Les progres de la puissance russe, depuis son origine jusqu'en commancement du dix neuviéme Siétíe". (Az orosz hatalom terjeszkedése kezdetétől fogva egész a XIX. század elejéig) cimen látott napvilágot. E mü létrejötte néhány történettudós állítása szerint tisztán I. Napoleon akaratából történt s a végrendeletet állítólag maga a császár mondta tollba Lesurnek. Lesurben azonban felébredt a történetírói lelkiismeret a hamisitással szemben és a rövid végrendeletet a következő bevezető megjegyzéssel kisérte: „Biztosítva lett, hogy a cár magánirattárában a sajátkezüleg irt emlékiratai I. Péternek léteznek." Gaillardei francia iró 1836-ban kiadott „D'Eon lovag emlékiratai" cimü müvében még tovább megy s azt állítja, ihogy D'Eon lovag, mint fiatalember a pétervári ifrancia követséghez volt beosztva s ama benső viszonynál fogva, amelyben Erzsébet cárnővel veit, akihez naponta álruhában, mint felolvasó nyert bebocsájtást, abba a .helyzetbe jutott, hogy Nagy Péter cár végrendeletét lemásolhatta s 1757-ben a francia külügyminiszter kezéhez letehette. Nincsen tehát eddig tisztázva, hogy létezik-e valóságban Nagy Péter cár végrendelete vagy sem; de nem' is akörül forog a kérdés, hogy az okmány, mely mint Nagy Péter cár végrendelete járt körül a világtörténelemben, a Neva, vagy a Szajna partján jött-e létre, hogy azt I. Péter maga irta-e, vagy egy bizalmasának tollba mondta, hanem akörül, hogy ez az irat Nagy Péter cár politikájának szelNagy Péter cár végrendelete.