Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-03 / 54. szám

miMA GYARORSZAÖ. Szegőd, 1915. márekus 3. Heves harcok kezdődtek nyugaton. Berlin, március 2. A főhadiszállás je­lenti: Chaittpagnebau a franciáknak ismételt újból nagy erőkkel ellenünk intézett táma­dásai többnyire már tüzelésünkben az ellen­ség nagy veszteségei mellett, összeomlottak. Egyes helyeken a kifejlődött közelharcokban mindenütt mi győztünk. Állásainkat erősen tartjuk. Az argonnei erdőben több árkot elfog­laltunk, nyolcvan foglyot ejtettünk és öt ak­navetőt zsákmányoltunk. Vauquis ellen inté­zett támadásokat véresen visszavertük. A Vogézekben a legutóbbi napokban ki­vívott előnyöket heves ellentámadások elle­nére is megtartottuk. A franciáknak tegnap este Cellestől északkeletre ellenünk intézett támadásai rá­juk nézve különösen veszteségteljesek vol­tak. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Orosz támadások éjjel-nappal. A német nagyvezérkar jelenti: az oro­szoknak az augustowi erődtől délkeltre és délre ellenünk intézett összes előretörései sikertelenek voltak. Loinzától északkeletre és Ploektól keletre ellenünk intézett éjjeli támadásaikat visszavertük. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Budapest, március 2. A Kárpátokban, a nyugati szakaszon az oroszok számos ellen­támadását visszautasítottuk és a megelőző harcokban saját csapataink által kiküzdött állásokat és magaslatokat megtartottuk. A Dnyesztertől délre a harcok még tar­tanak. Tegnap is véresen visszavertük az ellenség támadásait és az elfoglalt területet számra nézve íulerös ellenséggel szemben megtartottuk. Lengyelországban és Nyugatgaliciában csak tüzérségi harcok voltak. Bukovinában nyugalom van. Höíer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A bukovinai menekültek köszönete Romániának. Bukarest, /március 2. Az „Universul"-nak jelentik Faltisemből, ihogy a 'bukovinai Szu csavában számos miiveit polgárból küldöttség alakult, mely Bukarestbe megy, hogy a ro­mán kormánynak a bukovinai nép nevében nemzetiségi különbség nélkül köszönetet mondjon azért a messzemenő vendégszeretet­ért és /meleg fogadtatásért, a/melyben a buko­vinai menekülőket román területen részesí­tették. — Dornia-W-atráról jelentik, hogy gr. Merán bukovinai tartományi főnök Bratianu miniszterelnöknek táviratot küldött, amelyben melegen megköszöni a szíves és emberséges bánásmódot, amelyben az orosz betörés kö­vetkeztében Romániába /menekült bukovinaiak részesültek. A tengeralatti háború Páris, /március 2. A Temps jelenti Havre­ból: A Harpalion nevű gőzös, amelynek ron­csait tegnapelőtt a Cap d'Antiíernél látták, elsülyedt, mielőtt Havreba lehetett volna vonszolni. (M. T. I.) A Harpalion nevű angol gőzöst egyes hí­rek szerint német tengeralattjáró megtorpe­dózta. A Temps tegnap még megcáfolta azt a hírt, hegy a Harpalion megtérült. Kopenhága, március 2. A Times közli azoknak az angol gőzösöknek neveit, amelye­ket a Lloydsnál már régen esedékesnek je­lentettek be s ha azok a hét szerdájáig nem adnak magukról hírt, a biztosítási összeg ér­tük kifizetendő lesz. Az angol gőzösök a kö­vetkezők: Glenmar (2800 tonna) december 26-án Tynebál Legorsba indult. Therese Hey­man, amely karácsonykor Tyneból Havan­na felé indult. Alisáén, január 3-án kilt útra Londonból Tynebe, Niggen, amely december 21-én indult el Alexandriából Barcellonába. Cygiuis, GrimseybOl futott ki az Északi-ten­gerre november 13-án. Egyidejűleg jelenti a Times, hogy a belga Remier gőzös, amely 3099 tonnás volt és angol hajósvállalat bérel­te, Blakmiddensnél elsülyedt. Berlin, március 2. A milanói Utiione köz­li, hogy a semleges államok kormányai tár­gyalásokat kezdtek az északamerikai Egye­sült-Államok kormányával. A tárgyalásoknak az a célja, ihogy a semleges állalmok és az amerikai Unió szabadon szállíthassanak élel­miszereket a hadviselő országokba. Berlin, március 2. Hamburgból jelenti a Vossisűhe Zeitung: Az angol ihajósvállalatok ismét öt angol gőzös eltűnéséről kaptak hírt. Ezeknek a hajóknak :már rég meg kellett vol­na érkez'riiök rendeltetési helyükre. Folkstcne magasságában, hir szerint, egy gőzös elsü­lyedt. Berlin, március 2. Az angol 'hajókereske­delem terén a viszonyok egyre siralmasab­bak, mert a szállítási díjfeltételek hallatlanul magasra emelkedtek. Amerikai buzaszáliii­mányokért tonnánként 'már 85 és fél shillinget kell fizetni. A Palermo olasz gőzös, amely mindössze csupán 5840 tonnás, teljes rako­mánnyal Olaszországba indul s ez az egy útja 4000 font sterlinget jövedelmez az olasz vál­lalatnak. Egy japán gőzös, amely Saigonból rizst visz Angliába, ezért az egy útjáért ton­nánként 80 shillinget kapott, ami hallatlan jövedelem. De más japán kereskedelmi gőzö­sök is ilyen nagy összegeket keresnek, airre egyértelmű azzal, hogy a japán kereskedel­mi hajózás veszedelmes versenytársa lett az angolnak s ez érthetővé teszi, hogy a brit ke­reskedelmi piacon nagy az izgalom:. Lyon, március 2. A Le Progress jelenti Madridból: A kormány megerősíti, hogy egy tengeralattjáró van a bilbaói vizeken. Való­színűleg egy francia tengeralattjáróról van szó, mely próbautat tesz. (Aí. T. I.) Berlin és Bécs a háború nyolcadik hónapjában. A világháború első hónapjaiban az angol sajtó tendenciózus hazugságokat és borzal­mas rém/meséket terjesztett Bécsről és Ber­linről. Londonban azonban most nár a két főváros gazdasági helyzetét illetően józan fel­fogás nyert teret. Csak nemrégiben irt a Ti­mes egy cikket Bécsről, amely arra töreke­dett, hogy az angol közönségnek helyesebb képet fessen az osztrák főváros társadalmi életéről. Ugyanaz a tudósító a Times egyik minapi számában Berlinről adott képet. Ber­lin a tudósítót egv nagy gépezet hűvös, érces és precíz zakatolására emlékezteti. „A láto­gató nem nyer egyéni izgalmakról- benyo­mást. Ez a kötelesség lassan őrlő körforgása, amelyet mindenki energiával végez. A legna­gyobb organizáció, amelyet a világ valaha lá­tott, itt előttünk van. A férfiakat a teljesítő képesség kiegyenlítésére szorítják. Minden­kitől ép a felét kívánják annak az erőkifejtés­nek, amire az illető képes. Ennek következté­ben minden váratlan eseményre tökéletesen elő vannak készítve és a polgári élet kevésbbé látszik megzavartnak, mint bármely más or­szágban. A nyilvános életben most látszik meg az igazi Berlin. Mióta a német birodalom fővárosának a rangjára emelkedett, még so­hasem volt annyira az, mint most. Az idegen lakosság eltűnt és Vilmos császár fehér már­ványősei szigorúan vagy mosolyogva tekin­tenek le, Berlinnek német divat szerint öltö­zött leányaira. A magasabb körökben, az ud­var közelében és magánál az udvarnál is meg­szűnt minden társadalmi élet. Csak a harc­térről érkező sebesült és beteg tisztek részére vannak apró mulatságok. A Berlinbe érkező sebesültek rendkívül zárkózottak. És ugy lát­szik, ép ők a háború hősei, mert csaknem .minden, a fővárosban tartózkodó katonának megvan a maga vaskeresztje. Ép az tűnik fel. ha a vaskereszt a szürke zubbonyról hiány­zik. Furcsán érint iaz idege,nt, bogy Berlin­ben oly keveset beszélnek a győzemekről és hogy oly kevéssé dicsekednek a német fegy­verek erejével. Első -sorban a hadvezérek neve csendül ki a beszélgetésekből, ihasonlithatat­lanui legtöbbször persze a Hindenburgé. Ö a nemzeti hős. Hindenburg nevén kivü 1 sokat emiégetik a trónörökösét is, aki nagy népsze­rűségnek örvend. A trónörökös tiszteletére az összes tisztek „íogkefeszeriien" nyírták a bajuszukat. Népszerűség tekintetében a 'har­madik belyen Zeppelin áll, az az ember, aki megrémíti és megreszketteti az angolokat és aki a berliniek őreimére egész Angliát elsöté­títette, miután az éjszakai világítást az angol hatóságok betiltották. Igen népszerűek a ba­jor és a württembergi trónörökösök is, mint akik mint jó vezérek váltak te. A legkedvel­tebb német asszony a német trónörökösné. A népség „Berlin mosolyának" nevezi. Négy egyenruhás délceg fia mindenütt a legnagyobb lelkesedést kelti. |Mig Berlinben hí/ind u/jabb rendőrségi intézkedések tetemesen megrövidik az éjsza­kai szórakozóhelyek és vendéglők szabadsá­gát. addig Bécsben a reggeli 2 órában meg­állapított záróra 'tekintetében eddigelé nem kellett semmiféle változtatást eszközölni. A háborús idő komolysága nem engedte a far­sangot feléledni. Nem voltak nagy bálok és mulatságok sem; amelyek után jókedvű tár­saságok fel szokták keresni a kávéházakat, hogy ott aztán 'hajnalig folytassák kedélyes évelődéssöl és beszélgetéssel a szórakozást. A szórakozóhelyek törzsvendégei, a fiatelembe­rek, túlnyomó részben a harcmezőn vannak, az idősebbeknek, — hacsak nem javíthatat­lan „dralhrerek", — nincs kedvük és megfelelő lelki nyugalmuk ahhoz, hogy az éjszakát ilyen helyeken töltsék. Az éjszakai helyiségek kö­zönsége mintegy elkallódott s igy nem na­gyon érzik meg a kávésok a két órai zárórát, mert már éjjeli 1 órakor is csak ugy konga­nak a.z ürességtől a helyiségek. Az ez idő sze­rinti „éjjeli közönség" is más jellegű most. A régebbi családi kiruccanások és a finom, ele­gáns öltözetű gavallérok helyett tisztek, üdülő katonák, bevonulásuk előtt álló fiatalemberek és idegenek; galíciai /meneküllek látogatják a kávéházakat és mulatókat. Különösen az utóbbiak akarnak most megismerkedni Bécs éjjeli életével, ők képviselik a kabarék és egyéb szórakozó helyek közönségét, amely a békeidőhöz képest a felére olvadt. Csak a mi­nap vált fizetésképtelenné az egyik kabaré­vállalat. Mivel ezeknek a törzsvendégei hi­ányzanak, tisztán az esetleglátogatókra van­nak utalva. Megemlítendő még, hogy az éjjeli élet az utcán, csekély kivétellel, az idők ko­molyságához méltóan zajlik le. Éjjeli csend­háborítás csak elvétve fordül elő. Két óra után az utcák csaknem teljesen kihaltak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom