Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-03 / 54. szám

Szeged, 1915. március 3. DULMAGYARORSZAG. 3 Harcoljanak az itthonmaradottak is. (Saját tudósítónktól.) Tudvalevő, hogy a hadbavonult katonák családtagjai bizonyos törvényszabta feltételek mellett, az államkincstártól félhavönkint fölvehető segélypénzben részesülnek. Segélyre igénnyel bir a bevontatnak felesége, gyermeke (akkor is, ha házasságon kivül született), mostoha gyermeke, unokája, apja, anyja, mostoha apja, mostoha anyja, nagyapja, nagyanyja, nejének édesanyja, nejének édesapja, édes mostoha testvére, de valamennyi csak akkor, ha semmiféle állandó ellátásban nem részesül, ha magát vagyonának jövedelméből, vagy önálló kerestéből fentartani nem képes. Ehez a törvény (még hozzáteszi, hogy az olyan családtag, akiről a hatóság megállapítja, hogy megélhetését megfelelő munka elvállalásával biztosithatná, segélyre igényt nem tarthat. Elmondhatjuk, még pedig jóleső érzéssel mondjuk el, hogy a hatóságok igazán emberséges jóindulattal voltak a kereső nélkül maradt családtagok iránt. A törvénynek megszorító szigorát alig alkalmazták. Liberális gondolkozással kiutaltatták a hadisegélyt olyanok részére is, akikről pedig könnyűszerrel meg lehetett, meg lehet ma is állapítani, hogy egészségesek, dolögbirók, tehát a ,/megfelelő", nekik való munka elvállalásával állami segítés nélkül is eltudnák magukat tartani. Rendjén van. Egy szavunk sincs ellene. Csak most már az nincs rendjén, amit különösen gazdáink tapasztalnak, hogy a hadisegélyben részesülők közül (nem mindnyájan) nagyon sokan neimbeesiilik meg. érdeme és jelentősége szerint az állam jótéteményét. A könnyen jött és mondhatjuk, elég bőkezűen osztott kincstári pénz e [kapat egyeseket és könnyelművé, dologkerűlövé tesz. Fáj kimondanunk, de sajnos, igy van. A bajt nem lehet, nem is kell eltitkolni. Hanem gyógyítani kell; ugy, ahogy lehet. Ha máskép nem lehet: akár súlyosabb operációval. Tisza István miniszterelnök most leiratot intézett a föispánökhoz, mely ezzel a kérdéssel foglalkozik. Ez a leirat nagy tapintatossággal irányt ad a közhatóságoknak, hogy miképpen kell hovatovább mindjobban elharapózó renyheség és dologtalanság országos veszedelmét elhárítani. Mert valóban országos veszedelem rejli; abban, ha a most kezdődő tavaszi s majdan a nyári gazdasági mezei munkák idején nem lesz munkáskéz. Mert egy része oda van a lövészárkokban, másrésze pedig idehaza tétlenül hever a tunyaság párnáin s a könnyen jött pénzből duskálkod'va, csak a készet fogyasztja. Dolgozni nem megy, ha hivják se. Pedig birná a munkát, nekivaló is, eddigi életfolyásában hozzá is volt szokva, meg aztán azt is iélgondolhatná, hogyha dolgozik, azzal ujabb pénzt keres, az állami segélypénzt akár a takarékpénztárba teheti. Végül pedig minden ittthonmaradottnak kötelessége arra gondolni, hogy ádáz ellenségeink ellen küzdő vitéz katonáink is csak ugy győzhetnek, ha mindig megvan a küzdelemhez való testi erejük és kitartásuk. Ez pedig csak ugy lesz meg, ha állandóan kellő táplálkozásban részesülnek. Az élelmezést pedig csak a becsületes, hálás, jó magyar föld adja, ha — kellő megmunkálásban részesül. Ki végezze a szántás, vetés, kapálás, 2-yüjtés, aratás munkáit? Csak az itthonimaradtak. Amint a határok védelmében küzdő véreink karddal, puskával harcolnak: azonképen harcoljanak az itthonmaradtak ekével, ásóval, kapával. Csak igy fogjuk legyőzni az ellenséget. Közös erővel, közös akarattal Pétervár, március 2. A Novoje Vremjáiia,k jelentik Pekingből február 23-áról: Japán huszonegy követelése közül csak tizenegyet közölt az entemte-hatalinakkai, a többit elhallgatta. Ez érthetővé teszi Szasszanow nyilatkozatát, amely szerint Japán követelései az orosz és angol érdekeket, valamint Kina integritását nem sértik. A pekingi Daily News annak a várakozásának ad kifejezést, hogy Japán többi követeléseit rövidesen visszavonja. (M. T. I.) Amerika Japán ellen. Genf, március 2. A párisi Newyork Herald közli: Az amerikai kormány ma vagy holnap hivatalos közleményt fog kiadni, a melyben állást foglal Japánnak Kínával'szemben támasztott követelései ellen. Az idézete lap a francia cenzúra jóváhagyásával jelenti továbbá, hogy Franciaország nem helyeselheti a japán követeléseket, Íha ugyan a jegyzéknek a szövege, amelyet a tokiói kormány Kínához intézett, hiteles. Az Egyesült-Államok Kina melieft. Hága, március 2. Londonból kábeltávirat érkezett Tokióból, hogy a kinai kormány viszszautasitotta a japán követeléseket. Juonsikkai és a pekingi orosz ügyvivő három óra hosszat tanácskozott, amelynek végeztével Juansikkai értesítette a japán követeéget erről a határozatáról. A pekingi lapok bizonyosnak tartják, hogy március 5-ig az amerikai hajóhad megérkezik a kinai vizekre mert az Egyesült-Államok most végleg Kina mellé állott. Pekingben feltűnést kelteti az a hir, hogy a francia kormány elzára Cochinkina határuit japán elől. Meghiusuit támadás a Dardanelláknál. Konstantinápoly, március 2. A főhadiszállás közli: Az ellenséges flotta ma lassú tüzelést folytatott a Szedill Bar erödei ellen. Az ellenség kísérletei, hogy egyes pontokon felderítő csapatrészeket szállítson partra, meghiúsultak. Végül öt ellenséges páncélos, amely eredménytelen tüzelést folytatott más ütegeink ellen, a mi ütegeink által leadott hét lövéstől kénytelen volt visszavonulni. — (Miniszterelnöki sajtóosztály.) Konstantinápoly, március 2. A török hadvezetőség a Dardanelláknál igen jelentékeny csapattömegeket vont össze, mert nagyon jól tudja, hogy a Dardanellák utjának birtokába csak egyidejiileges szárazföldi és tengeri győzelem utján juthatni. A szövetségesek ezidőszerínti katonai helyzete azonban megfelelő csapattestek partraszállifásának lehetőségét kizárja. Azt tartják, Iiogy a szövetségeseknek legalább negyedmillió katonát kellene partraszúllitamok, hogy sikerre való kilátással vehessék fel a török Dardanella-sereggel a küzdelmet. Török katonai részről fantasztikusnak mondják azokat a francia részről elhelyezett híreket, mintha tutajokkal Fontolják meg ezt jól az államsegélyesek is. Az államsegély nem alamizsnapénz, hanem olyan jótétemény, amely hálára és dologra, tettre kötelez! ártalmatlanná lehetne tenni a Dardanellákban az aknamezőket. (Bud. Tud.) Magyar és török testvériség. Ahmed Hikmet bej. a budapesti török főkonzul egy magyar újságírónak a követezőket mondotta el a magyar és török viszonyról: — A Törökország és Magyarország közötti viszonyt testvérinek lehet nevezni. Tanúsítja azt az a körülmény, hogy Magyarország a török félhold javára megindított gyűjtésnél 300.000 koronával szerepel és ezáltal lefőzte a nálánál is gazdagabb Ausztriát. A török nemzet igen nagy szimpátiával viseltetik a magyarok iránt. A magyar katonák hősiességéről meglepetve hall az egész világ, de Törökország már igen ismeri a magyar hősöket és nem lepődött meg a magyar fiuk vitézségén, melyei a nagyvilág csak most ismert meg igazán. A török és a magyar nemzetet három kapcsolat fűzi össze: 1. a faji kapcsolat, 2. a történelmi kapcsolat. Mert bár igaz, hogy sok évszázadon keresztül harcban állottak nemzeteink egymással, de a török nem mint hódító jött Magyarországra. Magyar királyok uralkodtak iMagyarországon akkor is, mikor Budavár török ké^en volt. Mi már akkor is a szláv invázió ellen küzdöttünk és ezért foglaltuk el Magyarországot. És, m/ikor kivonultuníki Magyarországból, csupa barátot hagytunk magunk után és nem ellenséget. Hisz a kurucvjág mutatja leginkább azt a szimpátiát, mely a török és magyar nemzet között mindig — dacára a sok háborúnak — fennállt. Mert Szerbiában, kivel most harcban állunk, sem a többi balkán államokban sohasem volt kurucvilág. Nem volt Szerbiának sohasem Thökölyije vagy Rákóczija. De Magyarországnak gyakran küzdött oldalán az ozmán birodalom1 s nem véletlenség az, hogy most is egymás mellett küzdünk. Ami végre mint harmadik kapocs összefűz bennünket, az a közös érdek. Mind a két nemzetnek érdeke Oroszország pusztulását előidézni és aztán egymást támogatva, teljes erővel a kultura szolgálatába állva gazdaggá és erőssé tenni magát. A37- 42 éves népfölkelők sorozása. Grác, március 2. A örazer Tagespost tegnapi estilapja a következőket jelenti: A legközelebbi napokban megjelenik a felhívás, hogy a 37—42 évesek tartoznak sorozásra jelentkezni. Tekintetbe jönnek tehát az 1873. évtől bezárólag az 1877. évig született népfölkelésre kötelezettek, akik az állításkor, vagy a felülvizsgálatuk alkalmával szolgálatra képteleneknek találtattak, vagy pedig július 31-ig felülvizsgálat utján a közös hadsereg, a haditengerészet, a két honvédség és a csendőrségek kötelékéből elbocsáttattak, végül azok, akik abban az időben, amikor megszerezték az osztrák vagy a -magyar állampolgárságot, esetleg a bosznia-hercegovinai illetőséget, már nemi voltak sorozásra kötelezettek. A íelhivás megjelenésének napjától március 20-ig tartoznak a felhivott'jk tartózkodási helyük községi elöljáróságánál megfelelő irataikkal jelenífiezm. A sorozás április 6-tól május 6-ig lesz. iiii|i!$&. t- u Az Unió beleszól a japán-kinai konfliktusba.