Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-05 / 56. szám

2 DÉLMAGYABGRSZÁG. Szeged, 1915. márciua 5. Visszavert orosz támadások. Berlin, március 4. A nagy [főhadiszállás jelenti: Gradnótól északnyugatra az oroszok ellenünk intézett támadásai, oldaltüzünkbe jutva, meghiúsultak. Lonmzától északkeletre is összeomlottak az oroszok támadásai az el­lenség súlyos veszteségei mellett- Miszij­mectöl és Morziletöl délre, valamint Prasz­nisztól északnyugatra az oroszok újból tá­madnak. Arcvonalunk több részén nincsen . változás. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az utolsó erőfeszítés. Rosendaalbból táviratozzák a Lokalanzei­ger-nek: Egy belga tiszt érkezett 'ide Dieppe­ből s ő beszélte el a következő részleteket a calaisi csatorna körül végbemenő titkos csa­pa tmozdulatokról : — Aaníens, Arras Haazebrouk, Betihurie és Saint Orner között az ellenséges haderőket teljesen újból csoportosítják. Az angolok utoljára 15.000 főnyi csapatot hoztak a harc­térre megfelelő tüzérséggel. Ezeket előbb Amiensbe irányították s onnan szállították tovább Bethiíne felé, hogy az ottlevő csapa­tokat felváltsák. Angol tisztek beszélték, hogy Champagtieba is indultak uj angol csa­Berlin, március 4. A nagy főhadiszállás | jelenti: Egy löszért szállító francia gözös, a mely Nieuportra volt rendelve, az ittas le­génység elnézéséből Ostende felé tartott, ott tüzet kapott és elsülyedt. A megsebesült személyzetet megmentették. Loretto magaslaton, Arrastól északnyu­gatra, csapataink tegnap reggel elfoglaltak ezerhatszázméteres ellenséges hadállást. 8 tisztet és 558 főnyi francia legénységet fog­lyul ejtettünk és hét géppuskát és hat kisebb kaÜíiberü ágyút zsákmányoltunk. Az ellen­ség ellentámadásait délután visszavertük­Könnyű szerrel visszavertük Ghampag­néban is az ujabb támadásait. Az argóiméi erdőben Huberttől nyugat­ra a franciáknak ellenünk Intézett előretöré­se meghiusult. Ellentámadásunk alkalmával elragadtunk az ellenségtől egy lövészárkok Cheppyt erdőben is kudarcot vallott a franciáknak a támadása. Az Eiffel-toronyról világgá bocsátott híradásoknak egyike szerint egy német osz­lopra Jauremagaslaton át való menetelése alkalmával sikerrel tüzeltek. E hírnek kivé­telesen helyes voltát meg kell erősítenünk. Az oszlop azonban elvezetett francia fog­lyokból állott, akik közül harmincnyolcan el­estek és öten megsebesültek. A legfőbb hadvezetőség. (Közdi a miniszterelnöki sajtóosztály.) NÉMET HIVATALOS JELENTÉS AZ ÉSZAKI VISSZAVONULÁSRÓL. A Wolff-ügynökség a főhadiszállásról a következőkről értesül: — Miután egyik hadtestünk -az erős tá­maszponttá kiépített Prasznysz-erődöt cso­dálatraméltó vitézséggel elfoglalta, a keleti irányból előnyomult hadtestre a helyzet itt egy napon annyiban, kritikussá vált, hogy hú­rom orosz hadtest u német szárnyukat kelet­ről, délkeletről és délről megtámadta és a győzelmes 'hadtestet arra indította, hogy visszakanyarodva álljon szembe a túlerővel. Ez alkalommal a hadtest egyes részeit erősen patszáliitmányok, Havreban pedig uj nagyobb csapatszállitmány érkezését várják. Csapataink a besszarábiai határon. Brassóból jelentik: Ma vettük kézhez az Universul legújabb számát, amely harctéri •tudósítójától a következő nagyértékü jelen­tést közli csapataink bukovinai előnyomulá­sáról. illetve immár egész Bukovina vissza­foglalásáról: „Az osztrák-magyar csapatok, elfoglal­ták Bajánt. Az utolsó csaták végső eredmé­nye ez, a melyekből az osztrák-magyar tüzérség számbeli fölénye dacára, győztesen került ki. Az orosz tüzérség .két napi harc után elhagyta a Bojan hegységben1 elfoglalt állását, az orosz gyalogság, amely a Prutih közelében állott, szintén visszavonult, mint­egy husz kilométernyire,egész a besszarábiai határra, amerre az osztrák-magyar csapatok elönyomulását várták. Az oroszok errefelé imost már az összes bukovinai községeket ki­ürítették és amint az orosz táborból értesü­lök, az intendaturával egyetemben a bessza­rábiai Lipkán felé vonulnák vissza. Bojánban ötven román paraszt jelentkezett az osztrák­magyaroknak katonai szolgálatra, kérvén, hogy őket az oroszok ellen vezessék. — Az oroszok — mondották — minde­nünket elrabolták és már csak a boszu él a szivünkben. | megtámadták. Nagyobb számú sebesültet, a kik szomszédos községekben voltak elhelyez­ve, nem lehetett idejekorán hátraszállitani. Az oroszok nem voltak képesek a visszaka­nyarodás nyugodt folyamatát megzavarni s elvesztették az érintkezést a német hadtest­tel. Ebből kiderült, hogy az oroszok támadá­sai alkalmával sokat vesztettek. Köziben a helyzet a német erősítések megérkezése után ismét megjavult. Az egészen jelentéktelen Orosz eredmény össze sem hasonlítható az azt megelőző német rohammal Prasznysz, el­len, amikor mi tízezernél több foglyot ejtet­tünk és sok hadiszert zsákmányoltunk. Japán és Amerika. Stanhope Aubrey, amerikai újságíró írja e eimen a következőket: A fehér fajok egyetlenegy országának sem kell annyira tartania Japántól, mint az Egyesült-Államoknak. Másrészt a sárga fa­jok országai' közül szemmellátihatóan China van kin,os helyzetben. A múlt századbeli ki­válóan erős Unióbeli kormányok között az volt a legerősebb, amelynek az élén Mac Kin­ley állott. Ezen. kormány legkiválóbb tehet­sége az elnök mellett Hay D. John diplomata és államférfin volt. Fényes pályáját azzal a nagy eszmével akarta belkoronázni, hogy az Egyesült-Államok számára a távoli Keleten hatalmas támaszt alapit azáltal, hogy Chindt ugy rekonstruálja, hogy az mindig eléggé erős legyen a Japán részéről fenyegető ve­széllyel szeímben. Sajnos azonban, pályájának nagy ideálja abban a pillanatban tört le, amikor a mag már el volt hintve s már csaik időre volt szük­ség, hogy ki is keljen. És valóban Hay követ halála nemcsak az Unióra volt pótolhatatlan csapás, hanem a világpolitikában is a nyugati •népekre kedvezőtlen változást jelentett. Mert Amerikában azóta senkisem találkozott, aki elég erős lett volna arra, hogy Hay politiká­ját megvalósítsa. Sőt a legutóbbi napokban •azt hallottam amerikai forrásból, hogv az Uniónak az a szándéka, hogy a iövő évben a Phillippini-szigeteket átadja a filipinoknak, mivel most már elég érettek arra, hogy ön­magukat kormányozzák. Ez esetben Japán, természetesen egy pillanatig sem habozna azon, hogy ezekre a szigetekre rátegye a ke­zét. Minden gondolkodó amerikai tudja, hogy Japán évek óta készül elő az Unióval vau) háborúra. Annyira tudja ezt Amerika, hogy olvasatlanul adta ki a milliókat, hogy a Pa­anama-csatorna a legnagyobb sietséggel ki­épüljön. Ettől függött az Unió biztonsága Ja­pánnal szemben. Amerika nem engedi be szabadon a ja­pánokat, bárha ezzel megsérti az egész japán fajt. Nincs is rá kilátás, hogv az Unió ezen valaha is változtasson. És szüntelen mérge és keserűsége a japánoknak, mely nap-nap mellett mind mélyebben belerágódik a lelkük­be. mert az Unió ezzel a japánokat mintegy a civilizáción kivül álló népeket kezeli. Már pedig .azt mindenki, tudja, milyen nagyra vannak a japánok önmagukkal. A mostani,háború folyamán, a japánok elvették a német Marshall-szigeteket és mi sem mutat 'arra, mintha szándékukban volna ezeknek a birtokáról önként lemondani. Ezt a birtokbavételt Amerika a üegngyobb aggo­dalommal vette észre, irmert egy pillantás a tér­képre megmutatja, hogy ezek a szigetek ek­ként nyúlnak az Unió (két gyarmata: Harvai és a Philippinek közé. A Marshall-szigetek annexiója a japánok első ellenséges lépése az Unióval szemben. A Marshall-szigetek a Ha­wai elleni hadi vállalkozások esetére műkö­dési bázisul szolgálhatnának Japánnak és Honolulutól (Hawai) csak fél .annyira van­nak, mint a legközelebbi Amerikai kikötő San Erancisko. Nem lehet eléjggé hangsúlyozni, mennyire veszedelmes Japán az amerikai gyarmatokra. Már pedig, ha a mostani 'há­ború befejezése után a japán kérdés napi­rendre kerülne, Angliát nem fogjuk Japán el­lenségei közt találni. Ép azért végre fel kelle­ne az Uniónak ébrednie és a jóakaratú sem­legességet Angliával szemben beszüntetnie. Az amerikai—német szövetség a gyorsan növekvő sárga veszedelemmel szemben a leg­biztosabb védelem volna, A német és az ame rikai flotta együttesen véget vethetne a keres­kedelem érdekében annyira nem kívánatos Angol tengeri uralomnak. Anerika pénzügy s kereskedelmi érdekei az-utóbbi években rendkívül emelkedtek Ghi­nában. Az Unió legnagyobb bankházának: a Morgan-bankszindikátusnak jelentékeny fi­ókja van Pekingben. Sok millió amerikai pénzt kapott a cíhinai kormány kölcsönként és clhinai vasutak építésébe is nagy tökét fek­tettünk, Anglia után az Uniónak Chinában nagyobb érdekei vannak, mint bármely más országnak. Egy barátom, aki igen alaposan ismeri Japánt és annak törekvéseit, ezeket irta ne­kem': „A néphangulat Japánban egyáltalán nem volt a háború mellett. Ámde Japánt meg­szerezte Anglia a háború számára az ö szer­ződéseivel, melyek megkönnyitik nekik a Phillippini- és Hawai szigetek megszerzését. Az ezen gyarmatokhoz való jogukat az japá­nok arra alapítják, ihogv ezeken a szigeteken több a japán lakos, mint az amerikai. Hawai lakosságának két harmada japán, ezek kö­zött 35 ezer a jól kiképzett katona. Egyes to­kiói hadiisköLabeli urak pedig tudni vélik, hogy ott ugyanannyi fegyver áll készen, a mennyi a japán katona." Ebből igen élénken kitetszik, mekkora a veszély az Unióra nézve s mint dolgozik An­glia az amerikaiak háta mögött. Angliának két komoly tengeri vetélytársa van: •Német­ország és az Egyesült-Államok. Első vetély­társát: Németországot, mint próbálja min­den erejének a megfeszítésével 'lehetetlenné tenni. De a másik riválisát: Amerikát is tönk­re szeretnék tenni és erre a legjobb utuk kí­nálkozik nekik, Japánt háborúba uszitani az 'Unió ellen. Ne felejtse el senkisem, a sárga faj bá­ró,mszor annyi emberből áll, mint Európa né­pe. Hogy a sárgák husz évenkint megduplá­zódnak, mig a fehér fajok csak negyven éven­kint. Ha tehát ez utóbbiak nem fognak össze, csak idő'k (kérdése, mikor győzi le őket a sár­ga faj. Nem hiába beszélt annak ideién a né­I met császár a sárga veszedelemről!. Német sikerek az egész nyugati fronton.

Next

/
Oldalképek
Tartalom