Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-16 / 41. szám

i DÉLMAGYARORSZAG. Szeged, 1915, ifebruár 10. A nyugati harcok. Berlin, február 15. A nagy főhadiszál­lás jelenti: Yperntöl délre, St.-Elionál elra­gadtuk az ellenségtől hadállásának mintegy 900 méter hosszú részét; ellentámadásai si­kertelenek voltak. Ép ugy meghiúsult az el­lenségnek Labasséiiöl délnyugatra ellenünk intézett támadása. Néhány tucat fogoly ma­radt kezeink iközt. Azt az elöárkot, amelyet Sudelkopfon február 12-én elvesztettünk, visszafoglaltuk. Lauch völgyében, Sengern­böl az ellenséget kivertük, mire Ramrpaci helységet önként kiürítette. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) AZ ARGONNEI ERDŐKBEN. Berlinből jelentik: A németek ez idő sze­rint az Argonneok egy ötödrészének urai. Mindenesetre még hosszú és erős küzdélem vár tehát itt a németekre. A 'hosszú dombnak, melyen az erdőség elterül, keleti lejtőjén foly­nak a leghevesebb harcok. A nétmetek had­állása keleten és északkeleten a Verdunt kör­alakban bekerítő erődöktől 12—16 kilométer­nyire van, északon azonban csak 6—7 kilo­méternyire. Magukat az északi erődöket azonban még nem támadják a németek, vi­szont az erődöktől sem tüzelnék még a né­metekre. YPERN ÉS REIMS UJABB BOMBÁZÁSA. Rotterdam, február 15. A tegnap déli francia jelentésben feltűnik a hadvezetőség­nek az a hangsúlyozott megjegyzése, hogy a németek egész napon át bombázták Ypernt és a Reims körüli francia hadállásokat és hogy a támadások eredménye ismeretlen. So­kan azt hiszik, hogy e megjegyzés mögé francia kudarc van elrejtve. Az angol blokád ügye. Róma, február 15. Az olasz külügyi hi­vatal a bejelentett német tengeri akció dolgá­ban semmi formális lépést nem tett Berlinben, csupán ottani nagykövete utján egy memo­randumot adott át a német külügyi hivatal­nak. Az olasz memorandum a legbarátságo­sabb formában ugy állapítja még Olaszor­szág jogi álláspontját, hogy a hadviselő fél­nek, ha nincs effektív blokádról szó, csak ak­kor lehet háborús rendszabályokat alkalmaz­nia a . semleges zászlókkal ellátott hajók el­len, ha kétségtelenül bebizonyosodott a sem­leges zászlókkal való visszaélés. Félhivatalos hirek szerint a német külügyi hivatal semmi kifogást nem emelt az olasz álláspont ellen. Rómából táviratozzák: A Tribuna érte­sülése szerint Olaszország a német kormány­nál hasonló lépéseket fog tenni, mint Ame­rika. A kárpáti heves harcok. Budapest, február 15. (Közli a .miniszter­elnöki sajtóosztály.) Orosz-Lengyelország­ban ós Nyugat-Galíciában semmi sem tör­tént. A kárpáti harcok tovább is teljes erővel folynak. Délkeleti Galíciában tegnap elfog­laltuk Nad vornát, az ellenséget Staniszlau irányába visszanyomtuk. Hőfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. A német nagy.vezérkar közli: Tilsittöl észaikra az ellenséget Piksupőnenböl elűztük és Tauroggen irányában tovább szoritoittuk. A kelet-poroszországi határon innen ós tul a tavaktól keletre az üldözési harcok még tartanak. Csapataink mindenütt gyorsan ha­ladnak előre. Lomzán át előnyomuló ellen­séges haderők ellen a német csapatok Kotno környékén törtek előre. A Visztula területén továbbra is tért nyertünk, Racionzot meg­száfiottuk. A megelőző harcokban számos foglyon kívül hat ágyút zsákmányoltunk. Lengyelországnak a Visztula balparti részé­ben nincsen lényegesebb változás. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) GALÍCIAI VÁROSOK PUSZTULÁSA. Krakó, február 15. Az itteni lapok leírják azo'kat a pusztításokat, amelyeket az orosz seregek Galíciában okoztak. Eszerint Rozxva­dow városa romhalmaz. A házak legnagyobb része le van rombolva. Ugyanez a helyzet Nisko, Rudnik és Ulanow városokban, ame­lyek majdnem teljesen leégtek. Tarnobrzeg­ben sok házat felgyújtottak. A városháza és számos más ház az ágyúgolyóktól rongáló­dott meg. Ezzel 'szemben Jaroslau városban aránylag kövesét pusztították, Lezajsk pedig sértetlen maradt. Lubacowban a város legna­gyobb tere leégett, viszont Jaworowban nem esett kár. , i. TAVASZ A KÁRPÁTI ÉS BUKOVINAI HARCTEREKEN. Bécs, február 15. A Morgen haditudósí­tója e hó 14-ikéről a következőket jelenti a sajtóhadiszállásról: Az időjárás melegre for­dult, majdnem tavaszias, ami a harcoló csa­patokra nézve rendkívül kedvező az óriási fá­radalmak után. A küzdelem ránk nézve állan­dóim sokatigérő. iPrzemysl körül, melynek vé­dőserege tele van reménységgel, nyugalom uralkodik. A hadifogságba jutott orosz kato­nák beszélik, hogy odaát az orosz táborban mesék keringnek a vár bevehetetlenségéről és a vár parancsnokának vaskezéről. PRZEMYSL ÉS BELGRÁD. Szófia, február 15. A belgrádi Maii Jour­nal, amely most Nisben jelenik, legutolsó számában Przemysl és Belgrád címen vezér­cikket ir, amely e szavakkal kezdődik: — Przemyslben bőven van liszt és ke­nyér, pedig ezt a várat több mint hat hónap óta ostromolják. A szabad Belgrádban se ke­nyér, se liszt nincsen. Feltesszük a kérdést: mii, ennek az oka, kitől fü'gg ez és ki a hibás benne. Ki -a hibás, hogy mi nem vagyunk a magunk sorsának urai? Ez a helyzet tovább tűrhetetlen! Az orosz lövészárkokban. A pétervári Rjecs párisi tudósítójától Dimitrijen E.-töl kapta a következőket: Orosz karácsony, öt elválhatatlan jó ba­rát — oroszok — elhatározta, hogy ugy csi­nálnak, mint a franciák és lövészárkukban megülik a hagyományos ünnepet. Az ünnep alkalmából az orosz legionáriusok Párisból szeretetadományokat kaptak s igy abban a helyzetiben voltak, ihogy gazdag progra­mot állitihattak össze: souper, szivar, kedélyes szórakozás, szavalás, egy üveg bor és újból szivar. A lövészárok egészen a fronton van, de jól van fedezve és éjjel és ösiszes kérni- és Kinyitások olyan gondosan voltak elfüggö­nyözve, hogy még lámpát is lehetett gyújta­ni. A gyertya egy fülke sarkában áll. Az ünnepre megtörténtek az összes elő­készületek. A Bajtársak vidáman telepedtek le az asztalul szolgáló deszka körül. Az éj nyugodtnak ígérkezik. A németek is eleget harcoltak a nap folyamán és most bizonyára ki akarják magukat pihenni . . . Erre hirtelen felhangzik az ismert zaj. A pihenőre nem kényszeríthető ellenség egy lövege csapott le. .Minden egy ismeretlen mélységibe zuhan. Valami természeti erő szétrombolta a lövészárok azon részét, a mélyben az öt orosz légionárius tartózko­dott. Mikor pitymallik a hajnal, kitűnik, hogy csak egy maradt közülök életben, sőt sértet­lennek látszik. El van kábulva és az az ér­zése, mintha egy malomkerék forogna a fe­jében. Mindazáltal engedélyt kér !az elöljá­rójától, Ihogy bajtársaitól elbucsuzhassék és eltemethesse őket. Mikor beléptek a légióba, megfogadták egymásnak, hogy ha egyikük­másikuk elesik a harctéren, nem engedik ide­gen kézre és, a bajtársaik temetik el. A légionista 'megásta hát sajáíkezüleg a testvérek sírját, összeszedte elesett bajtársai szertérepült testrészeit és eltemette őket. A sírdombra rászurta a szokásos emilékbotckat, rájuk erősítette az elesettek sapkáit és azután elment a legközelebbi lövészárokba a többi orosz bajtársaikihoz, hogv folytassa a szol­gálatát, ' Néhány százan vannak itt. Az orosz szá­zadoknak naponta vannak veszteségeik, ugy a nyílt harcban a támadásokál, mint a gyönge védelmet és, csekély fedezéket nyújtó lövész­árkokban. És a négy bajtárs halála mégis mély benyomást gyakorolt rájuk. K. festő — Wsewcfcd Kreszovskinak, az ismert Írónak a fiát érti ezalatt a tudósító — általános sze­retetnek és tiszteletnek örvendett. Az ő halá­la nagy vesztesége a művészetnek. Abból az ezer önkéntesből, aki eddig a harevona'lba került, állítólag már a fele esett el vagy sebesült meg. A második ezer orosz önkéntesnek a kiképzése most fejeződik be és azután szintén az első harevona'lba in­dul. A legszorosabb szolidaritás kötelékeivel egyesített orosz önkéntesek bátran, men­nek a tüzvonal'ba. A párisi orosz kolónia csodálkozik, hogy a francia sajtóban egy szó sem esik az orosz századok hőstetteiről, mig a Garibaldi unokája nak a parancsnoksága alatt álló olasz ezred­ről elég kimerítően irnak. Pedig az orosz kolónia is állított erejéhez képest Francia­ország védelmiére harcosokat a harcvonalba: ezerötszáz leng vei menekültet és ugyanannyi zsidó számiizöttet. A dolog ugy áll, hogy az oroszok Fran­ciaország szövetséges társai és igy eredmé­nyeiknek ép olyan felemlittetleneknek és is­meretleneknek kell maradniok, mint az egyes francia ezredek hőstetteinek. Mest jelent nrieg S Várnay-féie Magyarázafos Törvénytár. Az 1914. évi XLIII í -c, és annak vég­rehajtási rendelete jegyzetekkel, uta­lásokkal, az összefüggő szabályokkal. Irta: Dr. Porcgrácz Jenő, budapesti ügyvéd. Ira iiásiM ÉH H 2*50.

Next

/
Oldalképek
Tartalom