Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-16 / 41. szám

Szeged, 1915. február 12. DÉLMAGYAROBS2AG. 3 Tüzérségi fölényünk okai. — Hősi tüzérségi küzdelem Homonnánál es Sabácnál. — Bécs, február 13. Aug. elején Abban a 'meg gyöződésben szálltunk 'hadba, hogy az orosz tüzérség nem sokat ér. Már osak azért sem, mivel a tüzérségnek intelligens altisztekre van szüksége — és ezeket Oroszország honnan vegye? Másrészt pedig a mandzsúriai hadi tapasztalatokra gondolva, az orosz gyalogságot gondoltuk bizonyos fokig fölényesebbnek. Azonban már a háború dső ütközeteiben — Kraszmk, Komarov, Lemberg — csapataink két megdöbbentő dolgot észleltek: az orosz gyalogság rosszul ilőtt, ami azóta sajnos ittott megváltozott, mert az ellenség egyes esapattestei azóta alaposan begyakorolták magukat a lövésbe, az orosz tüzérség pedig 'kitűnőnek bizonyult. Eleinte ezt annak tulajdonították, hogy az oroszok a békében lefolytatott hadgyakorlatok révén az orosz- földön, a határszélen pontosan ismerték a távolságokat és a terepet. Végre azonban meggyő• ződtünk arról, hogy az ellenséges ütegek mindenütt kitűnően lőnek. Hogy az oroszok sokkal több üteget tudtak a harcvoirralba állítani, mint mi, azt hagyjuk egyelőre tekinteten kivül. 'Shrapnellje.ik brfUiánsu! voltak beigazítva és fempiroz'va. „Az első lövés már mindig találat", hallottuk naponta mondani. Ez öntudatlan tulozás volt. Embereink az ütközet izgalmaiban nem vették észre az ellenség tulköze'li, vagy tultávoli lövéseit. Azonban bizonyos, hogy az orosz tüzérségi tűz figyélem'remléltó, elvitathatatlan fölényével állottunk szemben. Ép oly figyelemreméltó és elvitathatatlan azonban most, hogy az orosz tüzérek a harcmezőn való fölényüket már elvesztették. Munkájuk mennyisége és minősége sülyedt, mig a mi tüzérségünk nap-nap mellett mutat haladást ugy tapasztalatban, iránt sikerben. Általánosan és ellenmondás nélkül nyer megerősítést az a tény, hogy az orosz tüzérség fölénye oda van, esaik abban térnek el a vélemények, mikor kezdődött ez a különös változás a mi tüzérségünk javára? Némelyek szerint a tél kezdete óta. Ez megérthető és elfogadható, sőt algebrai, formulára is húzható. A harctér mindenütt méteres hóval volt borítva. Az ellenség nehezen tudott mozogni ágyúival, még nehezebben lőszeroszlopaival. A gránátok hatása pedig csa'k esetleges teljes találatokra szorítkozott. A gránátlövedékek fele — amely a, cél előtt esett le, — csak havat és földet szórt fel, egyébként pedig hatástalan. Ugyanez áll a shrapnelltüzre is. A sáros talaj miatt a tüzérségi tüz kevésbbé volt érezhető, s így kevésbbé volt tapasztalható annak fölénye, ha ez egyáltalán még meg volt. Dohát már nem is volt meg. A San melletti ütközet utolsó napjaiban már csodálatot keltett, hogv az oroszok takarékosabban és rosszabbul lőtték és ezt elsősorban a municiószáliitás nehézségeinek tudták be. Azóta azonban, meggyőződtünk arról, hogy az orosz ágyucsövekben van a hiba. Nem elég tartósak és gyorsan elhasználódnak. És mivel pótolhatatlanak, végül is fölülkerekedett a mi tüzérségünk. A mi bronzcsövünknek meglelhetnek a maga gyöngéi, de meni, fogja a rozsda, SZÍVÓS és ezért csaknem elpusztíthatatlan. Tüzéreink dicsérik és dicsérik célzókészülékeinket, távcsöveinket, gyutacsainkat, nyergeinket, lószerszámainkat, mozgókonyhánkat s rajkályháinkat. Telefonanyagunkról és szerkocsijainkról megoszolnak a vélemények. Telefondrótunk (1896-os minta) nem sokat ér, három nap .alatt vége és örülünk, ha egy orosz tekercset és felszerelést zsákmányolhatunk. ,A szerkocsink pedig tuinehéz, megfigyelő létránk — a harctéren legalább — semimitérő. Ez utóbbiért azonban azzal vigasztalják magukat tüzéreink, hogy „hiszen akadnak olyan szép fák!" Sokat, nagyon sokat tanultunk. Most tudjuk, hogy nincs vágtatás az állásba, ahogy a háború előtt gyakoroltuk és hogy a felkészülés (Abprotzen) után rögtön nem eshetnek az első lövések. Most a parancsnokok esti, szürkületkor előrelopóznak, kikeresik az állást, megjelölik, éjjel a legénység ás és hajnalban egyenkint és a lóról leszállt legénység feltűnés nélkül vontatja nem egyszer köteleken húzza az ágyukat a fedezékbe. Azután a kapitány elvégzi az irányitólköri feladatot és csak két-ihá'rom óra múlva hangzik el az első lövés. Az indirekt lövés ilett a szabály, mert az ellenség el van rejtőzve és lesz 'idő, amikor már nem lesz lovagló tüzérség, de annál több a nagy és legnagyobb kaliber. Az ágyuk ideje lejárt, helyükbe a tarackok és mozsarak lépnek. Csak az utóbbiakkal lehet az ellenséget lövészárkaihóí kipörkölni. Ugyanezeket tapasztaltuk Szerbiában is, csakhogy a szerbek muníciója rosszabb, mint az oroszoké. « Most pedig emlékezzünk meg tüzérségünk legalább két hastettéről. Az első Sabác előtt játszódott le. Onnan két ut vezetett északnyugatra: ,az egyik Pricineviiicen át ia Szávához, a másik a Diánához. A 10. tüzérezred két ütege állott augusztus 17. e két ut között, és velük együtt a, jvtsohimi és koxmotaui gyalogság azzal a feladattal, liogy (két szerb 'hadosztályt lekössenek. 'Gyalogságunkat vissza kellett vonnunk. Temtgánszky lo'vagssági tábornok a ikét ütegnek azt a parancsát küldte, hogy másnak délelőtt 11 óráig megmaradjon állásában. Tüzérség, csaknem egymagára — át nem tekinthető terepen! 1200 irányaékal lőttek éllenséges gyalogságra. Teleszórták lövegeikkel az erdőt és a magasi atakat, mivel a szerb ágyúik észrevétlenek maradtak és minduntalan állást változtattak. Este éjjeli 'lövésre tettek előkészületeiket és folyton K-tempirozálsu shrapne'llekkél lőttek. Ez úgyszólván az ellenséggel való kéziitusát jelent, mert az ilyen slhrapnellek 5—10 méterrel az ágyúcső előtt robbannak szét. 'Reggelig, sőt ikéső délelőttig szüntelenül igy kellett harcolni. 11 órakor megjelent a 3. számú bosnyák-hercegovinai gyalogezred. Ezzel egy csapásra megváltozott a szorongatott helyzet. Gyalogosaink felfejlődtek és egy lövés nélkül — ez nem frázis, mondják szemtanuk — egészen ugy mint a gyakorlótéren, 500 lépésiig közelitették meg a szerbeket. És 'akkor rohamra mentek. Egyetlenegy lövés leadása nélkül. Az ütegektől távcsövön át nézték, mint nyomultak be a mi bosnyákjaink ;a szerb árkokba. Egyesek szuronyra kapták ellenfeleiket és formálisan a levegőibe ihajitottáik, mások lekapcsolták szuronya,ikat a puskáról, amelyet maguk mögé dobtak ós a csupasz szuronnyal estek neki a szerbeknek. [Miután igy 'kiverték a szerbeket, néhány tüzértisztünk odalovagdlt az ütközet szíinllie)lyére. 'Tizenkét lliellyen tálaltak élőre elkészített tüzérségi állásokat, .amelyekben pillanatról-pillanlatra változtatták a szerb tü,zérók pozíciójukat. A szerb ütegek előtt a kukoricásban és mögöttük egy bükkerdőoskében rakásszámra feküdtek a szerb bullák. Tüzéreink munkája. A (lövészárkok pedig, áhotl a bosnyákok dolgoztak, megteltek vérról. * * * Egy fejezet a kommroiri ütközetből: Augusztusi 08. a 26. számú honvéd tarackdivízió Schrey őrnagy alatt Drabovánál, öt kilométernyire délnyugatra Komarovtóll, állott készenlétben. 'Este 7 órakor parancsot kapott, hogy a leitmeritzi honvéd dandárral — Gassrnann vezérőrnagy — Komarov felé kezdje meg a menetelést. Mély, csillagfényes éjszaka. Átvonultak Janovk/m, egy végnélküli falun, azután egy mély uton az erdő felé. Egy sebesült tiszt jött velük szembe és kérve kérte a tábornokot, hogy ne menjen tovább, mert az erdő teüe 'van oroszokkal. Miután ez a jelentés beigazolódott, állást foglaltak Janovka kijáratánál az ut mindkét oldalán. A lovakat nem fogták ki, nyilt mezőn éjszakáztak. Hajnaliban előkészültek az előnyomul,ásra. A taraök-d iviziónak a Komarov-felé vezető úttól keletre, szorosan Janovka mentén kellett felállania, ezt ugy csinálták, hogy a tarackokat az udvarokon és kerteken keresztül egyenkint vitték állásaikba. A 2. számú üteg a falu nyugati szélén, a csoportnak körülbelül ,a bal szárnyán, az 1. számú üteg pedig néhány száz lépéssel arrébb keletre állott fel. A gyalogság megszállotta a falu északi szélét ós a közvetlenül előtte fekvő magaslatot. A front előttii mélyedésben 600 méternyire volt az edrő. Mikor fölkelt a nap, a gyalogsági pionírok ép ,a harcvonalban álló szélmalmot bontották le, mivel az ellenségnek túlságosan jó célt nyújtott. Eben a pillanatban jöttek az ellenség felől az első slhrapnellek és ujabbak követték az elsőket: az 1. számú ütegünknek és a Janovka mögött álló ágyú taligáinknak szálltaik. Mialatt tarackjaink fölvették az ellenséges tüzérséggel a párbajt, a honvédség elül az, erdőiben, igyekezett tért nyerni. Sajnos, hasztalanul. Az oroszok sok századdal és gépfegyverrel! állottak lesen és folyton visszaűzték gyalogságunkat. A ikomarovi harcteret az orosz tüzérség ugyancsak ismerte, hisz lő- és gyakorlótere volt az. Tüze borzasztóan elárasztotta tehát 1. számú ütegünket, néhány pillanat múlva Eisner kapitánynak két tüzére 'elesett, két tisztje és tizennyolc tüzére súlyosan megsebesült, felderítő tisztje a lábába kapott lövést, leesett a megfigyelő létráról és betörte egy bordáját. Az ágyútaldgáknál még borzasztóbb volt a helyzet. Az üteget egy időre ki kellett vonni a harcból. A front ellőtt az erdőben veilőtrázóan dörögtek az orosz gránátok. Gyalogságunk ismét a falu előtti magaslaton helyezkedett el. Az ellenség jelt adott, hogy tüzét most a nyugati szárnyra ontsa. Azonban 2. számú ütegünk szerencsésebb volt: az oroszok maguk maszkírozták e'l céljukat, mert a homokos talajt rövidflövései'kkel valóságos' tornadóvá kavarták föl. A leitmeritzi tüzérek precízül dolgoztak, mindazáltal tarthatatlanná vált a helyzet. Három tarack már künn volt az ál| Vendéglőben M MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN ,7 Esab ez az eFBdefl, a oalödi i r 11 1 KÁVÉHÁZBAN M Főszerkereskedésben ifmiiinn ü • I Csemegeüzletben (j fj f| 11 IS 1 Vttr nalátasör J ' • ÓVAKODJÉK • f. az UTÁNZATOKTÓL!! J