Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-14 / 40. szám

i DÉLMAGYARORSZAG. Szeged, 1915, ifebruár 10. tálják, mint tervszerűt — különösen az angolországi kölcsön'tárgyalásók érdekében. A londoni pénzemberek azonban a legújabb hírekre mégis fokozták biztoisitékköveteléseiket. ROMÁN VÉLEMÉNY A BUKOVINAI HELYZETRŐL. Bukarestből jelentik: A Dimineata irja, hogy az oroszok vereségét lázas sietséggel való visszavonulás követte. Ma-holnap már Csemovicot is kiürítik. Lapzártakor hozzáteszi, hogy az oroszok már ki is ürítették Csemovicot és Kolemeát. Más hírforrás szerint az osztrák és magyar csapatok bevonultak a bukovinai Terecsénybe és csak huszonegy kilométerre vannak Csernovictól. Az orcsz kormányzó a vezérkarral együtt elhagyta a bukovinai fővárost. Amerikai municiő a nyugati harctéren. Berlin, február 13. A nagy főhadiszállás jelenti: A tengerparton ellenséges repülök tegnap is dobtak bombákat, melyek a polgári lakosság körében és ennek vagyonában nagyon jelentős veszteséget okoztak, mig mi, katonai szempontból csak jelentéktelen veszteségeket szenvedtünk. Nyugati liarcvonalurtkon tüzérségi lövedékeket találtunk, amelyek kétségtelenül amerikai gyárakból erednek. Tegnap Sonintöl keletre visszavert támadásoknál ejtett foglyok száma négy tisztre, 468 emberre emelkedett. Arcvonalunk előtt az ellenségnek 200 halottját találtuk, holott a mi veszteségeink e harcoknál halottakban ós sebesültekben mindössze 90 ember. Mastigestöl északra, St.-Wenchudtól északkeletre a február 3-iki támadásunk következményeként a franciák föhadállásából további 1200 métert hódítottunk el. Sudolkopfnál a Vogézekben az ellenség újból támadásokat kísérelt meg, amelyeket azonban mindenütt könnyen viszszavertünk. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) VESZÉLYBEN AZ ANGOL KIRÁLY. Londonból jelentik: György király'seregszemlére Cambridge-be utazott. A vonatját közvetlenül megelőző lokomotivot báleset érte. Állítólag egy 'sorompónál 'beleütközött egy kocsiba. Az udvari vonat rövidesen szabad urat talált. Azt tószik mégis, hogy merénylettervről van szó. ELTŰNT ANGOL HADIHAJÓ. A párisi Havas-ügynökség jelenti Algecirasból, hogy a Gibraltár-szoros őrizetére rendelt kilencvenhármas angol torpedóm szád eltűnt. Azt hiszik, hogy a vihar okozta a hajó katasztrófáját. DELCASSÉ A NÉMET BLOKÁDRÓL. Genfből jelentik: Delcassé néhány 'képviselővel íbeszéígtetve sajnálattal említette, hogy a hánmias-ientente diplomáciája megkísérelte ia tengeri kereskedelmet űző semlegeseket. együttes' itiibalkozásra birni a német blokád elllen, de a fáradozás nem vezetett eredményre, mert egyik semleges állaim isem vállalikozott a vezetésre. A felszabadult Bukovinában járnak a vasutak. Kolozsvár külső képéhez az utóbbi időben szinte elmaradihatatlamuil hozzátartoztak az utcán sétáló elegáns osztrák vasúti tisztek. Ezek mind bukovinaiak voltak, kiket az osztrák vasuti'gazgatóság további rendelkezéséig Kolozsvárra rendelt. Innen nem volt szabad elmenniök és itt várták mindennap a parancsot, mely majd szolgálattételre elfogja őket dirigálni. Most búcsúznak a vasutasok. Távirati parancsot kaptak, hogy szolgálattétel .égett jelentkezzenek a dornawatrai vasúti állomás főnökénél. Tudósítónknak alkalma volt beszélni egyik csemovici vasúti tiszttel, aki boldogan újságolta el az örvendetes hirt. -— Most nagyon sok vasutast berendeltek — mondja, — mert Bukovina nagyrészében teljesen fölszabadultak a vasutak. Távirati értesítést kaptunk, hogv .tegnap már meg nyilt a forgalom Dornawatra és Vamma. között, amely holnap már Kimpolungig ki fog terjedni s hogy engem is berendeltek, ez azt jelenti, hogy nemsokára egész Csernovicig a mi kezünkben lesz a vasúti közlekedés. Ez a hir igazán örömmel tölt el s igazán boldoggá tesz s csak az esik egy kicsit rosszul, hogy itt kell hagynom Kolozsvárt. Higyje el, hogv életemnek talán a legkedvesebb idejét töltöttem el itt. Nehogy azt higyje azonban, hogy azért éreztem itt jól magamat, mert pem kellett szolgálatot teljesíteni, hisz ez nekem, aki megszoktam a munkát, máshol talán gyötrelmes lett volna. Itt azonban, minden percemet megédesi tette a magyarok kedves vendégszerete, az itt szerzett uj ismerőseim önzetlen igazi barátsága. Minden szabadságidőmet ezentúl Kolozsváron fogom tölteni. Bukovina közeli felszabadulását különben nemcsak a mi behívásunk jelzi előre, 'hanem bizonyltja az is, hogy a postaigazgatóságot a napokban áthelyezték Kolozsvárról Dornawatrára s maga a helytartóság is lassanként átköltözködik, A radautzi és szerethi adóhivatalok is átmentek már Dornawatrára s ott mindennap várják az időt, hogy rendes székhely üke t elfő gl a Ihassak. Ezek mind olyan körülmények, amelyek igazolják, hogy csapataink Bukovinában rövid időn belül megtörik az oroszok uralmát és megszerzik e sokat szenvedett tartománynak a jól megérdemelt nyugalmat. Az orosz külügyminiszter unokatestvére hadifogságunkban. — Beszélgetés Szaszanov Egonnal. Északkeleti harctér, február 8. Az irtóztató élethalálharc, amelyet az oroszokkal felvettünk a kárpáti harctéren, minden vonalon érezteti hatását. Az ellenség, amely álmaiban sem gondolt arra, hogy ilyen hózivataros, hideg időben komoly akciót kezdjünk, fej veszetten iparkodik menekülni, azonban már erre sincs ideje, hótorlaszok, természetalkotta barrikádok állják útját és kergetik bele vitéz csapataink karjaiba, amelyek nem ölelően várják az oroszokat, hanem méltóan fogadják őiket, hacsak meg nem adják magukat. Az orosz hadvezetőség 'hiába erőlködik, gigászi módon hadakozó hőseink egymásután mérik a megsemmisítő csapásokat az ellenségre. Az egész felvidék tarka az orosz fogolyszállítmányoktól s a fogságba kerültek arcán — kivéve a kozákokat — nyoma sem látszik a bubánatnak. Megetették, megitatták őket, kaptak kapadohányt, amiből annyit szívhatnak, amennyi csak jólesik nekik s egyikmásik ábrázata még mosolyra is szélesedik néha. A fogoly tisztek között van egy magas, barna, intelligens arcú hadnagy. Á felvidéki faluban, ahol pihenőt tartottak, a nép között az a hir járta, hogy ez az orosz cár öccse. Tudtam, hogy ilyen formában nem lehet igaz a 'kósza hir, de azért megismerkedtem az állítólagos muszka főherceggel. — Egon Szasszonov, — mondta bágyadt hangon a hadnagy, amikor bemutatkozott. — Gyakori önöknél ez a név? — Tudom mire céloz, — felelte az orosz tiszt, — ép oly komoly arccal, mint az imént — nem titok: rokona vagyok Szasszonov kiiliigyminiszternek. 'Unokatestvérek vagyunk. Az : atyja és az én atyám testvérek voltaik. — Hadnagy ur helyesli unokatestvére politikáját? — Egyáltalában nem s ezért az utóbbi időben nézeteltérések támadtak közöttünk. Én egyenes, nyilt férfiú vagyok s bizony hatalmas bátyám szemébe is többször megmondtam véleményemet. Az igazság persze 'hálátlan dolog, de nem tehetek róla, ez születési hiba nálam. Látja, ha nem ilyen volna a természetem és felfogásom, nem felelnék őszintén és nyiltan kérdéseire s ön nem is haragudhatnék érte. A hadnagy arca lángba borult, nádpálcájával csizmaszárára ütött és szenvedélyesen folytatta: — Én szeretem hazámat, imádom Oroszországot, de annak kormányzása ellen ép ugy, mint minden orosz hazafinak, túlontúl sok kifogásolni valóm van. Katonatiszt létemre mondom ezt. Az orosz népet nevelni kellene, nem pedig kancsukázni. Az orosz -nép melegszívű és hálás tud lenni minden szép szóért, amihez csak ritkán jut, mint vándorkomédiás kutyája a konchoz. D-e hagyjuk ezt, nem érdemes beszélni róla, csak azért említettem, mert sejtem1, hogy önök nem lehetnek egészen tisztában ezzel. A kulturálatlanságnak, vagy ha ugy tetszik: barbárságnak nem a nép az oka, hanem a társadalom. — Hadnagy ur, egy őszinte kijelentést szeretnék hallani öntől. — Kéreml . . . — Szimpatizálnak önök ezzel a háborúval? — Ugyan kérem! Szimpátiáról szó sem lehet. Hadakozunk, mert kényszerítenek bennünket erre. Ha tudná, milyen elkeseredett háborúellenes hangulat uralkodik Oroszországban, de különösen Szentpéterváron. Egész nyiltan jut kifejezésre a lázongás, még pedig -oly erővél, hogy a hatóság szinte tehetetlen. Bármennyire titikolódznak is, bármely szigorúan kékoeruzázza a cenzor a lapok cikkeit, az inteligenoia tisztán látja a helyzetet. Mindenki tudja, hogy nincs több tartalékunk, behívták már az összes korosztályokat, most már nincs friss erő, amelyet a frontra lehetne küldeni. Nyilt titok, 'hogy Lemberg kiürítése