Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-13 / 12. szám

6 DÉLMA G YARORSZÁG. Szeged, 1915. január 13. Szegedi honvédhuszár az attakról. A napokban jött haza alsóvárosi család­jához egy honvédhuszár őrmester. Hetekig feküdt egyik csehországi kórházban, életve­szélyes sebbel. A vitéz katona közel három hónapig verekedett a muszka ellen, lovon és gyalog, ahogy a kapitány ur parancsolta, Aztán őt is elérte a veszedelem, egyik attak­ban több előtte nyargaló elesett s a gomolya­got nem birván kikerülni, ö is ott maradt, a lova kimúlt, neki a karja törött és a mell­kasán is súlyosan megsérült. A szegedi vitéz többek között ezeket mondotta el a Délma­gyarország munkatársának: A szegedi honvédhuszároknak jó hirük van odafönt. Mink igazán, mindig megállot­tuk a helyünket. A tisztikarunk mintaszerű, mindenki hősiesen verekedett, alig győztük őket nyomon követni. És dacára, hogy a leg­bravurosabb dolgokat bizták ránk, halottak­ban mégis alig veszítettünk. Az Úristen kü­lönös kegyelme volt velünk.... — Nagyon sok ütközetben voltam én is, Mondhatom, hogy már kezdetben olyan meg­próbáltatás elé kerültünk, hogy akli abból egy darabban kikerült, annak a többi — követ­kező — dolog csak huszár játék volt. lArra gondolok, hogy amint fölkerültünk, attakkal kezdtük. A legnemesebb attak volt, amit még mink öreg huszárok se álmodtunk. Több ezer honvédhuszár megindult, mintha a dombok megmozdultak volna csúf Polyákország­ban. Kard ki kard! Ha mindnyájan itt ve­szünk is, mégis muszáj sikerülni! — mondot­ták a tisztjeink, dzsentri magyar gyerekek. Hát jó, mást tényleg nem is telhetünk, mon­dottam én is a legénységnek. Vágta! Men­tünk, hogy megállt a szél is. Szó sincs róla, ész nélkül lőttek a beste bandák, daliát még jobban mentünk, legalább előbb ott leszünk. Csakhamar, a gránát és srapnel már mögöt­tünk csapódott, olyan gyorsan repültünk. Én a második sorban nyargaltam, alig bírtam a sárgát fogni. Előttem leestek az attakban, összekeveredtek, a balálorditás és lónyögés megfagyasztotta a szivemet: hü, okos jószá­gom azonban átugorta a földön fetrengőket: meg voltain mentve... föl-csatiakoztam. És itt megjegyzem, hogy a huszár csak egytől fél egy kicsit: hogy előtte leesett magyar hu­szárt és lovat talál. Ha nem birja átugrani vagy kikerülni, ő is ott marad lóétól, ez a legborzasztóbb. Összetör ember, állat, leta­possák, hulla- és sebesültdomb jelzi, hogy mi­lyen irányban volt az attakirozás. — Ott hagytam el, liogy már egész közel értünk az orosz deckungihoz. Most kezdtük csak igazában ordítozni, összevissza, hogy a szőrös pofájukat megpislantottuk. — Uram Jézus segíts! — Szorítsd! Üsd-vágd az anyja istenit! — Koppánts a fejire koma! — és igy tovább, azt hittem, hogy no most elment az eszünk. De a legerősebb mégis csak az volt: — Előre! Meg az, hogy: — Éljen! — Már ott voltunk ós azon vettem észre magiamat, hogy éli is legázoltam egy oroszt s előttem könyörög egy másik: sajnálom, de biz én levágtam, nem volt időm kegyelmezni. A többiek is igy voltak, azért mondom, hogy olyankor nem tudja az ember, liol hagyja a jobbik eszit. Talán az is fokozta az esetet, hogy a Ibeste maszkái az utolsó pillanatokig sortüzeltek felénk. Az orosz gyalogsággal végeztünk, — de ez csak az első felvonás volt. Attakban mentünk tovább, vér csurgott a mentére, egyikünk-másikunk mintha vérzett volna, le­het hogy csak a kardról csöpögött. Törülget­tük a vért a kardról a lósörénybe, hogy fé­nyes maradjon ... Nem rándult meg az arc­izmunk se, csak a szemek villogtak kögyet­lenül... — Az ágyukat kerestük. Neki az ágyú­nak, huszár, mert mind elpusztítják a magyar katonát! — mondották a tiszt urak. Egy er­dős dombot a völgyben meg kellett kerülni, hogy arra jussunk, ahol az orosz ütegek sza­ka-katlanul dolgoztak. Körülnéztem, hogy a lovak kissé lassítottak, vájjon hogy néz ki a honvédhuszár sereg? Együtt voltunk, ugy ahogy. Arra gondoltam, jaj, akik már elvér­zettek ... És mondhatatlan indulat szállt a szivembe. — Rajta, neki az ágyúnak! — ordí­tottam, ahogy csak kifért a számon. Men­tünk, attakban, rohamra. — Most mind meg­halunk, — gondoltam, magam se tudom, mórt, ahogy az orosz ágyuk állását a füsttől megláttuk. Tény, ami tény, azok lőttek ránk, gondolhatták, hogy ágyút csak nem rohamoz meg a bolondos huszárja. (Később egymás közt is mondta egyik-másik, nagy bolondság volt mégis, amit tettünk, de oldaliba sóztam a kölkeket: — Nem bolondság az te, hanem virtus!) Osztán az ágyuk elé értünk, oszt többet már nem Hihettek... Mind levágtuk őket. Mink tizenhét ágyút vittünk haza. — Mindent az attaknak köszönhettünk, Mondták is osztrák és orosz tisztek, hogy a huszárattakról eddig álmodni se mertek. Az bizony igaz, hogy a. legveszedelmesebb az attak, nemcsak az ellenségre, de saját ma­gunkra is. Szegény jószágok is reszketnek előre. Megérzik a lovak, mi következik, talán mert az ember is izgatott, belülről. Alig bír­juk ía lovat megnyugtatni. Ez a legborzasz­tóbb, az ember a ló miatt jön rá igazában, hogy mi is történik itt... És milyen okosak! Milyen hűek! Az ember helyett is vigyáznak, öszeszedik minden erejüket. Jól mondták Árpád apánk idejébe: — Táltosok eZek... És mennyit szenvednek! Amit az ember kiáll, az semmi. Hanem a szegény pára. S a huszár . hogy ajnórozza a lovát. Minden jó falatot odaad neki, minden meleg gúnyát rárak, hogy ne köhögjön. Sok ló elpusztult, különö­sen kezdetben. — Az én lovam addig birta mint én. At­takban mentünk, isimét neki a gyalogságnak. (Utóbb ágyúnak már nem igen megyünk ne­ki, mert kímélik a -világ első katonáját, Fe­renc Jóska apánk adta ki a parancsot, — igy beszélik egymás közt ,a honvódhuszárok.) Előttem más sorok rohantak, egyszer csaík egy gomoly került elém, nem tudom, irni tör­tént, ahogy magamhoz tértem, 'körülöttem emberi és lóbullák, az én jó paripáim is csönd­ben volt: a gerince tölthetett el. Sebesülten négy napig vánszorogtam visszafelé, (az enyéim már messze, előre járhattak), bujdos­tam, ellenséges patrollal nem egyszer talál­koztam, nem vettek észre. Végre bekötözhet­tek ós megmentettek. Most már örülök rajta és bálát adok a menybéli istennek, bár mikor a lovam mellett fölszereltem, tán ríttam is, hogy miért nem pusztultam el én is vele együtt... Minden igaz és jó magyar — férfi és nő egyaránt — viseljen szövetségi hűség jet­vényt. Kapható a főispáni hivatalban és min­dén jobb kereskedésben. Ám: 1 korona. A befolyt összeg hadsegélyzési célokra fordUtatik. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET 0000 MŰSOR: SZERDÁN: A Ki volt?! és a Lengyelvér előkészületei -miatt szünet. CSÜTÖRTÖKÖN: Bérletben, leszállított helyárakkal először Ki volt?! színmű. (Páros 2/a-0S.) PÉNTEKEN: Bérletben, leszállított, helyárakkal másodszor Ki volt?!, szinmü (Páratlan :l/a-os.) SZOMBATON: Bérletiben, leszállított helyárakkal először Lengyelvér, nagy ope­rett. (Páros Va-os.) VASÁRNAP d. u.: félhelyárakkal má­sodszor Fészek a viharban, vígjáték. ESTE: Bérletben, leszállított helyárak­kal másodszor Lengyelvér, nagy operett. (Páratlan 2/s-os.) A Vörös Kereszt hangversenye. Ja­nuár 18-án a színházban tartja a Vörös Ke­reszt hangversenyét. A szegedi közönség -oly nagy érdeklődéssel fogadta a hirt, hogy a pá­holyok öt kivételével már előjegyzésben el­keltek. A kerületi parancsnok megígérte a rendezőségnek, 'hogy a hangversenyen meg fog jelenni és közölni fogja a tisztikarokká', hogy a jótékonycél érdekében minél többen jelenjenek meg a hangversenyen. Két' színész búcsúzott. A szegedi színház két hatul színésze, Galetta Ferenc és Matány Antal búcsúzott el tnia este a szegedi közönségtől. Mindkettő katonának vonul be s a színpadi játék helyett igazi és dicsősége­sebb játékban fognak ezután szerepelni. A közönség megértéssel búcsúzott el tőlük. Ez alkalommal az Obsitost adták és föllépett Baráti Jenő, temesvári színész is. A színházi iroda jelentése. Szerdán zárva vannak a színház kapui, de benn han­gos, lázas munka folyik az ös-ze? színpadi helyiségekben. Reggeltől késő estig tartanak a próbáik két-három helyen egyszerre. Két nagy sikerre van kilátás, két sláger egymás­után. Egy vígjáték és egy operett. Csütörtö­kön a vígjátéki személyzet élén Almássy En­drével harcol a sikerért a Ki volt? A rendki­\ ül érdekes ós mulatságos színjáték kereté­ben, inig szombaton a legnagyobb operett­sláger az idén, a Lengyelvér kezdi meg a sorozatos elő adásoknak diadalmas útját. A Lengyelvérben Déry, Koíháry, Oöskay, Sü­megi, Solymosy, Miklósy, Békésy, Szilágyi játsis-zák a főszerepeket s a nagy siker min­den reményével viszik harcba tehetségük leg­javát. s z á 1a dl á s y nélkül. | Az általam készített rágásra kitűnően használható a valódi fogak­tól fel nem ismerhető, az eredeti fogakat tel­jesenpótolják. Készítek továbbá arany koroná­kat és levehető arany hidakat jutányos árak mellett. Vidékiek 12 óra alatt lesznek kielégítve > Bar! a Agostom fogtechnikus Ü SZEGED, KIGYQ-UTCA 1. SZ. m TELEFON 1364. saassssBEsss®®®®®

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom