Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-13 / 12. szám

Szeged, 1915. január 13. DÉLMAGYARORSZÁG. 7 Gorkij Maxim magyar sebesültek közi. L. Sz. dr. nagyhal mágyi ügyvéd, aki mint tartalékos hadnagy vett részt a háborúban, orosz hadifogságba -esett és súlyosabb természetű sebesülésével a moszkvai nemzeti színház díszlet-tárából átalakított csapatkórházban fekszik. L. Sz. dr. most igen érdekes levelet irt egy bajtársának, amelyben megírja, hogy a kórház, amelyben fekszik, Gorkij Maximnak a személyes felügyelete alatt áll és a nagy író mindennap meglátogatja a betegeket; mindannyiok számára van egy-egy vigasztaló szava. A levelet, amely Gorkij emberszeretetének 'megbecsülhetetlen dokumentuma s bepillantást enged az orosz kórházban ápolt magyar hadifoglyok életébe, itt közöljük: Kedves barátom! Igen nagy zavarban voltam, mikor dátumot akartam e sorok fölé irni, mert itten csak orosz kalendárium, van és jó magam sem tudom, hogy a mi keresztény -időszámitásunk szerint tulajdonképen hányadika van. Ha már az ellenség kezére kerültem és lábaimon súlyosan meg vagyok sebesülve, -mégis eléggé megelégedett vagyok, m-ert a véletlen folytán, mint már megírtam neked, abba az igazán ritka és igen nagyszerű helyzetbe kerültem, hogy naponként érintkezhetem Gorkij Maximmal, akit különben munkáiból már régen ismerek. A kórház, amelyben fekszem, a moszkvai nemzeti színház diszlettára, természetesen igen nagy szakszerűséggel átalakítva. A díszletek most az egyik szomszédos teremben vannak összezsúfolva és egy izben a kórház -egyik gondnoka megmutogatta nekem az igen érdekes és művészi kulisszákat és függönyöket. De tulajdonképen nem is ez levelem célja, hanem, 'hogy Gorkijról irjak, akinek az egyénisége iránt, -már eltekintve írói mivoltából is1, a legnagyobb rajongássa{ viseltetek. Körülbelül ezelőtt hat héttel kerültem lázzal ebbe a kórházba. Igen sokáig nem is voltam magamnál a nagy gyöngeségtől. Képzelheted, milyen jól esett, amikor kezdtem eszmélni és ápolónőmmel, -egy orosz állami főtisztviselő leányával, aki- már akkor több mint tiz napja tartózkodott beteigáigyamnál, társaloghattam. Naponként bajárt egy igen egyszerű ember a kórterembe, minden ágynál megállott néhány - percre és részvétteljesen nézte a betegeket, egyébként szótalan volt, csak arcáról rítt le valami különös jóság és sugárzott az értelemtől. Egyszer, amikor ez az ember, akit akkor már háromszor láttam, eltávozott, az ápolónőm igy szólt hozzám németül : — Tudja, ki volt ez az ur? — Nem, — feleltem:. — Gorkij Maxim! Végtelenül sajnáltam, 'hogy nem üdvözöltem melegebben, de ápolónőm megnyugtatott, hogy nagynevű vendégünk mindennapos. Alig vártam a pillanatot, hogy ismét szemtől-szembe láthassam. Másnap, harmadniap ismét ellátogatott. Egy napon az ápolónők az összes -betegekkel tudatták, hogy Gorkij -elő adást fog tartani. Az egyik nagyteremben gyűltek össze mintegy ötvenen azok, akiknek egészségi állapotuk megengedte, hogy elhagyva betegágyukat, résztvegyenek az -előadáson. iNéhálny percnyi várakozás Utáni llíépett be Gorkij a kórház főorvosának kalauzolása mellett a terembe és helyet foglalt egy asztalnál. A főorvos vezette be az előadást néhány szóval, azután Gorkij kezdett beszélni. Igen szépen beszélt, egy-egy mondatot •meg is értettem (ő tudvalevőleg csak oroszul tudó, majd a főorvos németre is lefordította, hogy a német és osztrák-magyar tisztek is megérthessék. A beszéd tartalma az emberi szolidaritás volt, hogy el kell jönni annak az időnek, amikor elkövetkezik a népek testvériesülése. Az előadás végén1 többeket kitüntetett megszólításával és köztük engemet is. — Jobban érzi magát? — kérdezte tőlem. — Igen köszönöm szives érdeklődését, — feleltem, — jobban. KORZO-MOZI Igazgató VAS SÁNDOR. Telefon 11-85. Szerdán és csütörtökön ziisislir! DBSK-film ••• Nordisk dráma 3 felvonásban. Aktuális dráma 3 felvonásban. Valamint a teljesen uj kisérő műsor ! \ ! A tolmács a főorvos volt. — Hová való? — kérdezte. — Magyarországra. Azután igen szeretetreméltóan mondotta, hogy csak nyugodtan tűrjem a sorsomat, mert nemsokára vége lesz a háborúnak és ismét otthon leszek. Azután kezet fogott velem és a főorvossal eltávozott. Harmadnapra egy ápoló diszkötéses könyvet kézbesített nekem. Lapozgatni kezdtem a szép kiállítású könyvet, melynek második oldalán három cirill betűs szó után ez a név állott: Gorkij Maxim. Ápolónőm németül elmondotta, hogy a könyv a nagy írónak Az anya cimü müve, a két szó pedig, ami dedikációként -elé yaji irva oroszul: Jöjjön el a te országod. Ezek az epizódok -egész életemben emlékezetesek maradnak a számomra. -Most már jobban érzem magam, de azért a kórházat még mindig nem hagyhatom! el, ami abból a szempontból, hogy itt humánusan bánnak velem, előnyös is. Egyetlen szó' rakozásorn az, hogy egy pozsonyi buszárhadnagygyal és egy kassai zászlóssal társalgók, akik szintén súlyosabban meg vannak sebesülve. Valjevólól Klenákig. Egy népfölkelő hadnagy csapatával Valjévá felé menetelt azokban a napokban, amikor szerbiai offenzivánk megakadt és a retablirozás megkezdődött. A visszavonulás útban érte az idősebb katonák csoportját és megfordulásra kényszeritette. Erről a visszatérésről ad hírt — most már magyar, azaz horvát földről küldött levelében a népfölkelő tiszt. — December 8-án este 6 óra tájban Koceljevúba érkeztünk halálra (fáradva. A legénység egy része a szabad ég alatt táborozott, mig a másik része szerbektől elhagyatott nádfedeles piszkos kunyhókban talált elhelyezést. Reggel 7 órakor kaptuk a parancsot a visszavonulásra s -igy eredeti diszpozíciónk, — mely szerint a vatjevói helyőrséget kellett volna ellátnunk — megdőlt, Innen a milyen gyorsan csak tudtunk, vonultunk viszsza Sabácba. Az ut telve visszavouló lovassággal, munkáscsoportokkal, egészségügyi osztagokkal, élelmezési vonatokkal és sebesültekkel. Délben Draginyére érkezve, v-égre egy kis hideg ételhez és irtaihoz jutottunk, a melynek elfogyasztása után- ismét elindultunk Lojanicára. Erősen naplemente után érkeztünk -meg ide, ahol egy általunk — felvonulásunk alkalmával — létesített raktárban konzervládákon 'vacsoráztunk, illetve teáztunk meg. Időközben kiadták a parancsot, hogy az óriási raktárt ki kell üríteni és a, benne levő nagymennyiségű konzervet, kenyeret, bakkancsot, dohányt, kétszersültet, kávét rizskását -és pálinkát ki kell osztani a katonaság, fuvarosok és sebesültek között. Én m-agaim is egy fél órai pihenőmet konzervek kiosztására fordított a-m és több -ezer darabot juttattam az emberek kezébe. A kiosztásnál a sebesülteket előnyben részesítettem, -mert ezek közül többen már 3—4 nap óta gyalogoltak Valjevótól és igy mindegyikének három konzervet adtam. Éjjel 11 órakor tova mentünk. Végre egy egész nap és -egész éjjeli menetelés után reggel 7 órakor Sabácba érkeztünk. A legénység is alig várta, 'hogy egy kis pihenőt kapjon, de -erről egyelőr-e szó sem lehetett, -mert mindennél sürgősebb, hogy az általunk vert Száva-hidon ismét magyar földre érjünk". -Sabáei menetelésünk alatt már a szerb ágyuk dörgése kisért s ennek hallatára a legénység kettőzött erővel haladt előre. A Száva magyar partján rövid pihenőt tartottunk, azután 'tovább igyekeztünk Klenákm. Kora reggel indultunk el Klenákról gyors menetelésben'. Kétszeri kisebb pihenő után végre megérkeztünk uj állomáshelyünkre, M.-ra, a hol helyőrségi szolgálatra utasítottak. Kellemes szolgálatunk azonban nem tartott sokáig, mert több megbetegedés miatt csapatunkat a szolgálatból felváltották és amikor az elkülönítés megszűnt, a folyó partjára rendeltek k-i. Ezt a szolgálatot azóta szakadatlanul teljesítsük. * _