Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-13 / 12. szám

Szeged, 1915. január 13. DÉLMAG YARORSZÁ.G. 3 tábornok olyan visszavonulást produkált, a mely fényesebb 'volt az elönyomúlásnál is; ugy tűnt el. mint egy (kísértet, nem hagyott hátra sem ágyút, sem fegyvert, még egy töltényt se és alig veszített embert. Október 20-án az orosz lovasság felderítő útra ment, de alig haladtak 30 km.-nyire előre, vissza kellett íordiulniok, mert egyáltalán nem bírták az ellenséget megközelíteni. Igy aztán elkéstek attól, hogy a németek 'visszavonulását elvágják. Nikoláj nagyherceg vezérkara egy darabig azt remélte, hogy be fogják keríteni a német sereget. Ugyanis nemcsak Varsó alatt vontak össze csapatokat az oroszok, hanem Lovicnal is 20,000 főnyi lovasság állott a németekkel szemben. Itt igyekeztek arcvonalukat annyira meghosszabbítani, hogy IMorgen tábornok egyetlen visszavonulási lehetőségét meghiúsíthassák. A németek azonban résen voltak és kivágták magukat a körülkerítés veszélyéből. A német haditerv nerti sikerült, de ennek oka inkább a tartós esőzés és a rossz utak. mint az orosz stratégia. Kezdetben Varsó körül 120.000 orosz táborozott, de később 400,000 emberre emelkedett a számuk. A bukovinai Kárpátok lakói, — Utazás a huculok falvain keresztül. — Dr. Alván Cramer, egyetemi magántanár tollából a Berliner Tageblatt a következő cikket közli: A nyugat-galíciai harctérről bezámoló jelentésekben gyakran szó volt a huculokról. A Kárpátoknak ezen rutén lakói régtől mint kormányhü néptörzs ismereteseik. Kiandl csérnovitm tanár, legjobb huicul-iíinierőnk már évekkel ezelőtt azt mondta: „A császár iránt ez a nép [föltétlen .hódolattal viseltetik. Oly rendelkezések, amelyek az ő fülfogásukkal ellenkeznek, rendszerint azt a. hitet keltik közöttük, hogy a,zok a császár akarata és tudta nélkül .bocsáttattak ki. ,A hueul szivesen katonáskodik." Most ezek a huculok, akiknek a földjén nem rég átutaztam, saját szakállukra gueriUa-harcot inditattak Bukovinában az oroszok ellen és mint az összes hegyszorosok kiváló .ismerői kitűnő szolgálatot tesznek az államnak. Ennek a néprajzi és erkölcsi szemponthói fölötte sajátságos néptörzsnek a neve román és. rablót jelent. Érthető okokból téliát a huculok ezt a nevet becsmérlő névnek tekintik. Ök maguk vagy keresztényeknek, vagy opryszkíknek nevezik magukat. Ez az utóbbi elnevezés talán a nemes íxibló kifejezéssel fordítható. Nyelvük rutén dialektus, melyet megért minden lengyel azon kevés szó kivételével, amit a románból vettek és amelyek főleg az állat- és tejgazdaságra vonatkoznak. A tudósi nyelvkutatók persze nem elégedtek meg ennek a. szónak a románból való etimologiai származtatásával, nem tetszett nekik ez a rabló-magyarázat és kun szókat véltek ebben a nyelvjárásban fölfedezni. Föltették, hogy a hucul név a kunból származik, annyival inkább, mivel a kunok gucoknak vagy ucoknak nevezték magukat. Mások még tovább mentek és a buciitokban a szkíták egyenes leszármazóit látták. Sőt vannak olyan kutatók is, akik azt állítják, hogy a huculok a rómaiak leszármazottai. Kolomea és Kvty helységek ugyanis állítólag- a rómaiak számüzotési helyei voltak. Némelyek szerint ebben a római Szibériában töltötte Ovidius élete utolsó éveit. A huculok életében a legnagyobb szerepet a szerelem játssza. (Egy szép nő nekik a legmagasabb, ami után a nyomorult embernek e földtekén való rövid zairándokolása alatt törekedni érdemes. A szerelmes hucul számára nincs elég erős törvény, vagy elég nagy akadály, mely a szerelmeséhez vezető utat elzárhatná. Még ha ez a. szerelmese a — saját leánya is. __ A JStrmdberg iskolájából való nőgyűlölő a huculok közt való rövid tartózkodás után bizonyára kigyógyulna. A hucul nő egyenesen bűnnek tartja bármely férfi kívánságának eleget nem tenni. Életének jelszava: jó --ok gyermek! Annyi gyerek, ahány csak lehetséges, származzanak azok bár a legkülönbözőbb apáktól is. A nőnek egyedüli bivatása a Ihueulokuál: bizonyos számú gyermeket, a. világra hozni és elterjedt köztük az a hit, •hogy amely ik nő ezt a hivatását nem teljesítette e földön, annak halála után a túlvilágon annyi gyermeket kell fölfalnia, ahánynak a világra születését elmulasztotta. Ez a babona a huculok közt nagyon elterjedt és a szüléssel a legkülönbözőbb szokások vannak kapcsolatban. A még meg nem kerestzelt újszülöttekből az ördögöt égő gyertyával űzik ki. Az anya legkésőbb három nap multán el kell hogy hagyja a gyermekágyat. Egy ínég most Is Kolomeáiban élő asszonyról beszélik, hogy amikor szülés után néhány órára a kolomejkát hallotta egy hegedűn játszani, kiugrott az ágyból és a hucul nők bájos mozdulataival ellejtette a legnehezebb tánclépéseket is. A kolomejkia csodaszép tánc olyan figurákkal, aminők a magyar csárdásból és az orosz 'kozáktánicbál ismeretesek. A tánchoz énekelni szokott dal egyik strófája: KoLomeából egy hucul, Egy hucul e lány másunnan, Leültek egy fenyőfa alá, Hogy megreggelizzenek. De nem olyan volt a reggeli, Melyet meg kell enni, Hanem inkább olyan reggelicske, Mely köziben csókolózni kell. Idősebb leányt keveset láttam, annál több fiatal menyecskét. Ha a nő szerelmes, akkor a férfi féltékeny, bár ő belé szerelmes is az asszony. A hucul népiélekre jellemző, hogy a népdalokban ünnepelt nemzeti hősük: Dobos a féltékenység áldozata lett. Dobos különbben a huculok Rinaldójia (RózSa Sándora). A szegények érdekében fosztogatta a gazdagokat. Osztrák golyó nem fogott rajta. A 2000 méter magas Czarna,korán, ahol eltemetve fekszik most, az üldözött rablófőnök üldözőinek a kigunyolására. a meredek szélén eigánykereket hányt. Végül egy féltékeny linóul lőtte agyon. — Féltékenységi jelenetek általán sürün tarkítják a huculok egyébként csöndes családi életét. Az nem igaz, hogy a hucul vendégszeretetből mindent megoszt vendégével, még hites feleségét is. A 'hucul a nőkkel szemben mindig lovagias, még az idősebb nőket is „molodioská"-nak (ifj'asszonyniak) szólítja, kiindulva abból az alapigazságból, ihogy a vén kecske is megnyalja a sót. „Nem tudom miért — vallotta be nekem egy kora érett faj hucul leányka — de nagyon vonzódom a férfiakhoz." Sötét hajfonat övezte bájos arcát ós két ördögi szem, melyet nem lehet egyhamar elfelejteni, egészítette ki értékét. Inguja az ízléses hímzés műremeke volt. Szoknya helyett két kötényt viselt, aminők az egyiptomi síremlékeken láthatók. Anyja, aki barátságosan mosolygott és az idősebb nővér benyomását, keltette, ruházatilag csak a fejkendővel különbözött tőle. És ismét visszatérek ingének piros-sárga-zöld hímzésére. A hímzés legtmüvésziesebb mintája, amilyen csak a zágmb-vidéki parasztasszonyok ruháján található. A népművészet náluk egyáltalán nagyon magas fokon áll. A kis faragott fokostól, amelyet minden hucul hord és táncközhen sem tesz le, minden tárgynak megvan a. maga stílusa. Iiires húsvéti tojásaikon az ékirás-diszletek oly műremekek, amelyek muzeumokba valók. Ha nálunk rajzolna valaki ilyesmit, bizonyára az volna alatta olvasható: „Tervezte X. Y. művész." Ott eltörik a tojás héját, náluk értéktelen: mert ott mindenki művész, köztük a mű vészet, él. Innen dél felé mentem; Nadvorán keresztül lnicul-ló vitt liennünket a Kárpátok túlsó felére. A huicul-ló kicsiny, de erős: öszvér lóformával. Uj élet nyílt meg számomra Kőrösmezőn, annál a községnél, .ahol a minap az Aage Madelungtól megénekelt magyarok vívták ki vére.s győzelmeiket. Nemsokára a vendégszerető magyar Alföld terült el szemem előtt. Más nyelv, más emberek, más szokások, más táj, más világ... de gondolataim a fiatal hucul asszonynál és szépséges leányánál időztek. SCHAW A HÁBORÚRÓL. Bécsből jelentik: Shaw Bernhard (müveinek német fordítójához, Trebitsch Siegfriedhez a következő táviratot küldte: — Én itt tartózkodom Salcombe (fürdőhelyen. A háborútól való undor késztetett rá, hogy magányomba visszavonuljak. iMilyen ferde helyzetbe került a civilizáció. Lejáratta önmagát. Ahelyett, hogy helyes célunkat fölismernénk és mindannyian összefognánk egyetlen ellenségünk: a kelet ellen, magunk idézzük elő pusztulásunkat. Mi ellenségekké lettünk? Hihetetlen! Eszerint nem szabadna, hogy szivem kívánságát közöljem önnel. Minden jót kivánok önnek és azt, amit magam is leginkább óhajtanék, hogy ez a pusztulás minél hamarább befejeződjék. Lucaciu és Goga kiléptek a román nemzetiségi pártból. (Saját tudósitónktól.) iá magyarországi románság hazafias lelkesedésébe bántóan disszonáns hangokát vegyített a hírhedt lacfalusi pópa, Lucaciu László ós Goga Oktaviaii magatartása. Az ő hazafiatlainságuk azonban a magyarországi románság eddigi dicséretes' viselkedését nemcsak hogy nem kompromittáltatta, lianem ép az ő hazafiatlanságukon keresztül domborodott ki még jobban a magyarországi románok király hűsége és hazaszeretete, mert ők voltak >az elsők, akik a két hírhedté vált nemzetiségi agitátort: Lucaciu Lászlót és Goga Oktaviánt kiközösítették magukból. Nemrégiben megirtük és- az egész világsajtót bejárta a ihir, hogy a bukaresti Liga Culturaia Liga Nationala-vá alakult át és programjának sarkpontjává tette az összes románok egyesítését, a nagy román birodalom megalakítását. Ennek a Liga Nationalanak elnökévé Lucaciu Lászlót választották meg es egyik igazgatósági tagjává Goga Oktaviant. Mikor ez a választás nyilvánosságra jutott, a magyar országi nemzetiségi párt hivatalos lapja, az aradi Románul felhívta Lucaciut és Gogát, hogy lépjenek ki a Liga Nationalaból, mert ennek a programja egy cseppet sem egyeztethető össze a nemzetiségi párt programjával. Ök pedig, miint a magyarországi román nemzetiségi párt végrehajtó bizottságának tagjai, oly előkelő állást töltenek be a párt vezetőségében, hogy a Liga Nátionaiahan elfoglalt tisztségükkel diszkreditálják a nemzetiéégi párt vezetőségét. Szinte természetesnek látszott, hogy eme nyilt felhívásra Locaciu és Goga otthagyják a Liga Naíionalét és részt vesznek továbbra is a nemzetiségi párt munkájában. Ámde nem ez történt. Lucaciu ós Goga- levelet intéztek ilyóstfalvi Papp Györgyhöz, a román nemzetiségi párt elnökiéihez, amelyben bejelentik, lemondanak a nemzetiségi pártban viselt végrehajtó hizottságii tagságukról és egyben kilépnek a pártból. Kilépésüket azzal in-