Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-08 / 8. szám

Szeged, 1915. január 8. DÉLMAGYARORSSZÁü 3 Olaszország szerepe a világháborúban. ítomáoiábao győz a Józanság* Románia politikusai és a hivatalos körök a demagógok eüien vannak. — Takejoneseu uralma letilnőben. (Saját tudósítónktól.) A hivatalos Románia és mértékadó politikusainak véleményét klasszikus rövidséggel foglalja össze a legkiválóbb román politikusok egyikének, Carp Péter volt miniszterelnöknek következő nyilatkozata, amelyet egy társaságban tett: — Látjátok, ihogy nyugodt vagyok. Ha a legkisebb félelmem volna arra nézve, hogy a lármások hazám politikáját Oroszország mellett akcióm vezethetnék, nem volnék nyugodt. Nyugodt vagyok, •mert tudom, hogy maguk a lármások is, ha az ország kormányára hivatnának, óvakodnának megvalósítani azt a politikát, melyet elv könnyelmiien hirdetnek, mint ellenzékiek. Az ellenzék fövezetője, a magyargyűlölő Joneseu Take erős ütést kapott közelebbről az által, hogy beszélgetést folytatva az -egyik angol lap tudósítójával, ez előtt azt az elővigyázatian nyilatkozatot tette, Ihogy Románia rögtön megtámadná Ausztria-Magyarországot, ha Bulgáriával rendben volna, vagyis, ha ez a derék és hős balkáni álla-m Joneseu úrékat nem tartaná sakkban. Ugy, -de Joneseu ur már hálr-om hóval ezelőtt Aiílsztriaf-Magyarország haladéktalan megtámadását követelte és minő lelkiismerettel tette -ezt, midőn Bulgáriával ekkor még kevésbé voltak rendben, mint -ma? Látszik tehát, hogy ezt az ügyvéd-politikust ' kizárólag a pártpolitikai kellemetlenkedés és a felelőtlenség vezette, ép ugy, mint abban a következetlenségében, hogy mint aktiv áll-amiférfi Bulgáriát a nemzetiségi elv ellenére megcsonkította egy bulgárlakta területtel, ellenben Erdélyt szintén -elvenné -a nemzetiségi elv nevében. ílly körülmények közt kellőleg értékelhetjük a Joneseu Take és társa, Filipescu Miklós volt hadügyminiszter táplálta ama mozgalmat, mely előbb Actiunea iNational-e elmen indulva, most a bukaresti Liga Culturaie-t külpolitika: tendenciával Liga Nacionale-ra változtatva, annak vezetőit a mérsékeltek kibuktatásával a túlzók soraiból állította össze, elnökké a magyar ho-nos Lucaciu Vazul dr.-t, a hírhedt lacfalusi .pópát és memorandistát választotta meg; alelnök és pénztáros lettek Delavrancea és Mandrescu, szintén erős ellenségeink, mig a főtitkári tisztre jorga Miklóst nyerték meg, aki bár erős nemzeti, d-e utóbb mérsékeltebben viselkedett. A választmányba bekerült Goga Oktá\ ián, a nagyszebeni Astra főtitkára is. De megmondta Carp, hogy ez csak afféle kortes-politika, aminek érdekes hátterét világítja meg a következő turnszeverini es-et is: Az utóbbi városban ugyanis Balteanu Péter nagybirtokos és tartalékos tiszt sértő hangú levéllel szólította föl Adamkeiovics ottani Ikonzulunkat, hogy ne látogassa az Üni-rea cimü -társaskört, melynek a konzul egyik szorgalmas látogatója volt. Konzulunk Vahanu tábornokhoz, az ottani gyalogsági hadosztály parancsnokához fordult, támogatását és tőle segédeket kérve. A tábornok Vladescu vezérkari őrnagyot és Strainescu lovassági ezredparancsnokot jelölte ki, akik felkeresve a sértőt, kijelentették, hogy fel-ök a lovagias ehntézés-re bár-miféle fegyvernemet elfogad. Ám Balteanu ur kijelentvén, hogv ő nem verekszik, célszerűbbnek tartotta levelet intézni konzulunkhoz, amelyben bocsánatot kért az ellene elkövetett sértésekért. Ezt a levelet a megbízottak által felvett jegyzőkönyvvel konzulunk elküldte Bleteanu őrnagyhoz,.az Unir-ea klub elnökéhez, aki nyomban összehívta a klub választmányát, ennek megbízásából az -elnök hivatalosan megjelent konzulunknál s az egcsz klub nevében sajnálatát fejezte ki a Balteanu ur által előidézett -incidensért, f-el'r'o konzulunkat, hogy minél gyakrabban látogassa az Unircá-t. igy néz ki a dolog, ha elemezzük, mindenütt. Vannak ideges, összeférhetetlen, és következetlen emberek, akik felelősség nélkül izgatnak másokat, de mindjárt megfordulnak, mihelyt a kérdés az ő bőrükre megy. Jellemző különben, hogy az aradi Románul is a Liga arcéi-változtatását a leghatározottabban elitéli s felszólítja^ Lucaciut és Goga Oktáviánt, hogy a hazai román k-omité választmányi -tagságáról mondjanak le, sőt feltételezi, ihogy a magyar állampolgárságot is leteszik. Ennek végbe is kell menni, mert csakugyan nem lehet, hogy ellenünk magyar állampolgárok a külföldön háborúra izgassanak s -az esetből azt hisszük, Goga Oktáviánnai az Astra is levonatja a következtetést. A przemysli-i magyar höovéciek dicsérete. A szegedi honvédok -egy része tudvalevőleg Przemyslben küzd hősiesen. Macülik Józs-ef vezérőrnagy a Neue Freie Pressében hosszasabban foglalkozik a galíciai helyzettel és a többi közt a következő figyelemreméltó sorokat irja: November 7-ike óta Przemysl vára ismét körül van zárva. D-e a vitéz helyőrség alig jut ann-ak tudatára, hogy a mozgás szabadsága -hiányzik. Körültekintő és- tetterős parancsnokának, Kuzmanek gyalogsági tábornoknak intézkedésére november 14-én északi irányban nagyobb kitörés történik, az oroszok körülzáró vonalát áttörik és az ellenséget -egészen Rókitnicá-ig visszaverik. -November 19-én véresen visszaverik az ellenségnek ama kísérletét, hogy erősebb biztosító csapatokat ho-zhass-on előre a vár déli vonaláig. November 20-án egy kitörés Przemyslböl messzire hátra nyomja a körülzáró csapatokat a vár nyugati és délnyugati vonalától. E támadó előretörések eredménye az volt, hogv az orosz harcvonal most már -az erődvonal ágyúinak levőtávolságán kívül marad. December l-le óta az -oroszok a legutóbbi kitörések hatása -következtében teljesen passzive maradnak. Ez időtől fogva csaknem naponta nagyobb vagy kisebb kitörés történik és az oroszokat állásaikból visszaszorítják. Különösén mege-miilésre méltó a december 15-én történt nagy kitörés az -egész rendelkezésre álló tartalékkal. Ennél a magyar hon. védség kitüntette magát egy drótakaáályokkal körülvett támasztópönt rohammal való elfoglalásával. A kitöréssel nyert területet makacsul tartják, mert Hőfer altábornagy december 18- ki jelentése szerint a hősies helyőrség a messzibb előtérben sikerrel folytatja a harcot, sőt orosz foglyokat is visz magával a várba. Ez az utolsó kitörés nyilván összefügg tábori hadseregünk operációival, -amely -hadsereg az ellenséget az északi Kárpátokban Zaklicyn. és Krosznő között visszaverte. Ép akkor a legnagyobb fontosságit volt, hogy az orosz-ok 'körülzároló hadseregét odakössék Przemyslhez és megakadályozzák fölhasználásukat hadseregünk jobbszárnya ellen, Przemysl védelme egyenesén iskolai példa egy megerősített hely aktiv megvédésére. A támadó és a védő szerepe valósággal fölcserélődött. A védő rákényszeríti akaratát a támadóra, folytonos kitöréss-e-l egyáltalán n-ern engedi nyugodni és -bizonyos értelemben körülzároló állásában ő -ostromolja -meg. Przemysl: helyőrsége a körülzárolás alatt tanúsított hősies magatartásával és a vár ellen intézett rohamok tartama alatt soha el nem múló érdemet szerzett és hálára kötelezte a kettős monarchia lakosságát. A Berliner Tageblatt ró-maii levelezőjétől. Edoardo Scarfoglio, Matild-e Serao férje, olyan -vezércikket ir a „Mattino"-ban, melyet minden: honfitársának meg kellene mutatni. Scarfoglio, ki eddig nem -tartozott barátaink közé, azzal kezdi, hogy kigúnyolja az itt uralkodó belgakultuszt s a Belgium mellett tüntetőket bolondoknak nevezi. Majd- leírja Németország -legyőzhetetlen, erejét, mely acélbástyaként dacol minden ellenséggel. Bárhol küzd Németország, legyen az a -levegőben, viz alatt, az északi vagy déli tengereken, távol gyarmatokban vagy német földön, az orosz mocsarakban, vagy a nyugati lövészárkokban, — -mindenütt félelmes energiát és rettenthetetlen bátorságot tanusit. „Ilyen nép ellen akarnak bennünket Olaszországban, a bolondok és a bűnösök izgatni. Ez a mi állítólagos ellenségünk egész Belgiumot és. 8 provinciát tart megszállva; két -rettenetes ütközetben verte meg az oroszokat, megsemmisítve egész első seregüket. Francia földön 1200 kilométer stratégiai vasutat épített és a Times szerint még több mint négy millió főnyi tartalékja van. Miért bocsátkoznánk ilyen borzalmas] 'kalandba olyan nemzettel, im-eiy soha nem bántott bennünket, sőt harminc esztendeig szövetségesünk volt és neki köszönhetjük 1-859-i-ki sikereinket, Velencét és Rómát? Honnan származik oly hirtelen ez a véres gyűlölet ellenük? Scarfoglio továbbá rámutat Olaszország, érd-ekeü-e, mely abban ál!, hogy a szlávokat távol tartsák az Adriától és Ausztriával együtt űzzék politikájukat. „Meg vagyunk róla győződve", — irja — „hogy rövid idő múlva Orosz- és Francia-ország ki fog válni a konfliktusból. Oroszországban máris számos jel mutatja, hogy belefáradtak a harcba és várják a békét. Minél jobban kiviláglik, hogy a francia offenzíva csak illúzió és a franciáknak Berlin felé törekvése lehetetlenség, annál hamarább kiderül az az igazság, hogy az -egész rémes -háború mérhetetlen áldozataival egyedül csak azért folyik, hogy Anglia világuralmát megszabadítsa a német konkurrenciától. Ez a megismerés borzasztóan meg fogja bénítani a francia szellemet. Dacára Viviani hangzatos frázisainak, őrültség volna föltételezni, hogy Franciaország Anglia kedvéért osztozni akar Belgium sorsában. Aligha fog kitavaszodni, anélkül, hogy az óriási-konfliktus vissza ne szori-ttassék természetes határai közé, t. i. egy angolnémet párviadalra." Scarfoglio végül reményének ad -kifejezést, hogy a jövőben Olaszország -és Ausztria közt mélyebb lesz az egyetértés. Ez legyen a nagy cél, melyre az olasz szellemet irányítani kell, nem pedig állandó -hazugságokkal izgatni és megzavarni. Olaszország beavatkozásának ma nem lenne egyéb eredménye, hogy a nagy mészárlást még néhány hónappal megh-osszabbitaná. A GARIBALDI-FIU TEMETÉSE. Rómából jelentik: Ma temették el Garibaldi Brúnót, aki tudvalevőleg mint olasz önkéntes harcolt a -németek ellen a franciák oldalán és hősi halált halt. A temetésen Barrere francia nagykövet az olasz köztársaságiak élén végig vonult a városon, amit Rómában -ugy fognak föl, hogy a nagykövet tüntetett az olasz királyság ellen.