Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-01 / 1. szám

Szeged, 1915. január 3. DÉLMAGY A ROSSZ ÁG 7 nemcsak ezek miatt, hanem a lényeges válto­zások nagy komplekszuma miatt is jelentő­ségteljes az uj perjog életbeléptetése. A ha­táskör, az illetékesség, az ügyvédi meghatal­mazás, a keresetlevél, a per előkészítése, az érdemleges tárgyalás, az ellentmondás, a te­lebbvitei, a perújítás, stb., stb. mind-mind olyan részei az uii perjognak, amelyek a töb­bivel együtt egyik legkitűnőbb törvényköny­vünkké avatják az uj polgári perrendtartást. Az államférfiúi előrelátás legzseniálisabb letéteményese, Tisza István gróf miniszter­elnök böleseségénelk és erélyességének kö­szönheti az ország, hogy a mai terminusról nem halasztották későbbi határnapra az uj polgári perrendtartás életbeléptetését. Uj perjogunkra való- el- és tel nem készüléssel indokolták a hlasztás iránt való kérelmet azok, akik mindig görcsösebben ragaszkod­nak az öreg rosszhoz, mint az uj jóhoz. Ám­de az igazságügyi kormányzat véleménye­zése után nem szenvedett halasztást az éj perjog életbeléptetése. Ami nagyon helyes- is, hiszen, épen e háborús állapotok közt létező igazságszolgáltatási viszonyok a legalkalma­sabbak arra, hogy mintegy átmeneti időül szolgáljanak a régi perrendi eljárások és az uj perjogi rendelkezések áthidalására. Kívá­natos, hogy általában a régebbieknél jobb vi­szonyokat teremtsen az uj perjog. Reméljük, hogy igy -is lesz. BULGÁRIA KÖVETELI A BUKARESTI BÉKE REVÍZIÓJÁT. Londonból jelentik: Radoszlavov bolgár miniszterelnök a Daily Chronicle munkatár­sával beszélgetést folytatott. Az int-erv-ju, melynek szövegét a miniszterelnök átnézte és hielesitette, a következő: Bulgária magatartása az, hogy a leg­szigorúbb semlegességét most és a jövőben is meg fogja őrizni. Bulgária követelése, azaz a macedón-kérdés az, hogy mi követeljük a mai Szerbia ama részét, amely Bulgáriát illeti az 1912, évi szerb-bolgár szerződés értelmében. Görögországtól követeljük Ravallát, Szerreszt és Drámát. Bolgárra felfogása az, ihogy szi­gorú semlegességének a háború végéig való megőrzésével Szerbiának is nagyjelentőségű szívességet tesz, s ezért el is várhatja Szer­biától az 1912-iki szerződésnek megfelelő te­rületéket. Bulgária ugy érzi, hogy szigorú sem legességén ök megtartásával egyaránt se­gíti a kettős szövetséget és a hármas ántántot, s elvárja, hogy a hatalmak ezt nem fogják elfelejteni akkor, amikor a Balkán-államok uj határainak kijelölésére kerül a sor. Görögor­szág kijelentette, hogy Macedóniája egyetlen részéi se köteles nekünk átadni. Jó. Mi elis­merjük ,azt az elvet, hogy semmiért semmit. Görögország pedig végül előkészületeiket tett Dél-Macedónia okkupálására. Ha ezt a meg­szállást megvalósítja és még -mindig -meg fogja tőlünk tagadni azt, amit Macedóniából magunlkna'k követelünk, akikor igen veszedel­mes helyzet fog előállani. Amikor mi állan­dóan megtartjuk szigorú semlegességünket, ismétlem, ez lesz a mi rendithetetlen maga­tartásunk a háború egész tartama alatt, akkor tekintetünket ama hatalmakba irányijuk> amelyekn-ök legnagyobb érdeke e magatartá­sunk. Azt kivánjuk tőlük, hogy minden befo­lyásukat vessék latba, Ihogy Bulgária követe­lései Görögország részéről is teljesülést nyer­jenek. a bukaresti békének természete olyan, hogy valóban nem lelhet elvárni, Ihogy fenn­tartassák. A bukaresti békét revízió alá kell venni. Mi Görögországnak jó szomszédai va­• vünk és azolk is kívánunk maradni. V zo­nyunk Romániával és Törökországgal feltét­lenül jónak mondható. Elvárjuk azo ban és követeljük is, -hogy a mi kérdésünk most ke­rüljön megoldásra. Az utolsó nap. — A Szilveszter-est Szegeden. — (Saját tudósítónktól,) -Furcsa hangulat­ban telt el az idei Szilveszter, ami nem is csoda. Csak az a. szomorú vigasztalás van benne, hogy hála Isten, vége vau. Nem sírunk utána könyet, inert köny-eink már-már el­fogytak azokért, akiket holtan magával hur­col- a semaxáséghe, kedveseinkért, akik a csa­tatéren vesztek, a civilizációiba vetett hitünk­ért, -melyet megölt. Dobijuk a háromszázhat­vanöt után ezt az utolsót, menjen a többi fekete után és jöjjön az uj év. Az se tudja visszahozni mindazt, amit harácsoló elődje elvitt-, de hatalmában van viszáhozni hitün­ket, reményünket, nemcsak a világ békéjét, de a lelkünk békéjét is, ha szenvedéseiért, hűségéért, önfeláldozásáért, vitézségéért ez a nemzet elnyeri azt a jutalmat, melyet meg­érdemelt. Az emberek, -akik augusztus elején az el­képzelhető legnagyobb érdeklődés mellett ki­sérték figyelemmel -a háborús eseményeket és akik a gyors sikerek reményében 19i5-öt­már mint a nyugalom és a béke évét várták, még mindig lázasan olvassák ugyan a csata­terekről érkező híreket, -de bizonyos megszo­kottság is kezd uralomhoz jutni. Az esztendő végén annyira belejöttünk a bábomba, hogy szinte már -majdnem nélkülözhetetlennek tartjuk, ugy vélve, hogy a napirendhez tar­tozik. Azzal pedig, hogy bizonyos megszokott­ság jutott érvényre és hogy ezzel, együtt. ® harcok iránt való tulcsigázott érdeklődés egy kicsit csökkent a minidennapi élet -s-ok min­den aprósága iránt is -fogékonyabbak lettek a halandók és rncst már olyan kisebb, közön­ségesebb események is érdeklik, amik a há­ború első időszakában sammilféle figyelmét sem kelthettek. A muló esztendő s-ck minden máson kivül elvitte magával a vérengzések iránt érzett nagy felindulásainkat és ha nem is annyi külsőleges lelkesedéssel, de- belső acélozottsággal nézünk neki az uj évnek, az uj eseményeknek. Mert már ma, az év utolsó napján, ha higgadtan is, de rendületlenül tudjuk, hogy a mérleg mind kedvezőbben hajlik felénk, tudjuk, li-ogy az igazi megpró­báltatások még ezután következnek, de tud­juk, hogy mindent kibírunk, mindent meg­teszünk a diadalért. Ez a hangulat valósággal uralkodott az utolsó napon a. lelkeken, egész iSzegeden, hi­hetőleg az egész országban is, Ausztriában csak ugy, mint Németországban és a harc­tereken küzdő katonáinkon. A városi színház a szokástól eltérően szintén Szilveszter-estély t tartott. Kabaré­számokat, apró tréfákat adtak elő a társulat tagjai, akiket a közönség gazidagon honorált tapssal. A nézőtér teljesen megtelt és erről örömmel számolunk, be. A színházi -esztendő­nek nagyobb részét már megúszta a sziinház, még pedig anyagi sáklerrel, hihető, hogy a hátralevő időben sem vonja -meg tőle a kivá­natos pártfogását a közönség. Mindenkor büszkesége lehet majd a szegedi közönség- ; nek, hogy ezekben a nehéz napokban sem kellett a szi-níházi előadásoknak szünetelni és hogy minden elismerésre méltó támogatásé val tisztes megélhetést biztosított és -enyhet adó .fészket nyújtott- a színészetének. A kaiba­ré-estélyt az igazgató vezette be és Solymo-s-i Sándor (konfer-álása mellett az összes tagok részt vettek a kabaré-előadásban. A Korzó-maxi hatalmas nézőtere zsúfo­lásig megtelt. Este 9 órakor kezdődött az elő­adás, a legjobb kabarészámok váltakoztak, fővárosi jeles szinészek és színésznők adtaik elő aktuális -dolgokat, természetesen a hatás sem maradt el. Különösen Zilahy Gyula aratott tetszést, aki régebbi szegedi emléke­ket ujdtott fél. Ugy érezte mindem szegedi, hogy ez még legjobban Ifelel meg a mali han­gulatban, hiszen kedves emlékek röpködnek mindnyájunk előtt, ha nem is régebbi idő­ből, de azokról, akiikre most is, minden pilla­natban szeretettel gondolunk s akik érettünk küzdenek. Éjfélkor a Korzó-moziban a. Him­nuszt játszotta a zenekar, majd a Wadht. a-m Ebein t és a török indulót, Ami-kor Ferertv József, Váilmosi császár és Mohamed szultán vetített képe feltűnt, a közönség percekig tapsolt és éljenzett, majd az uj évi k-ezidet legjobb dokumentumát, a Wolff-ügynökség hivatalos jelentését olvasta fel Fos §>ándor igazgató, amely szerint a németek Lengyel­országban százharmiinchatezer oroszt fogtak el a döntő harcok xttán. Az Uránia- és Vass-mozi ünnepi előadást rendezett, kitűnő műsorral, amely njév nap­ján is bemutatásra kerül. A kávéházak, vendéglők és éttermek megteltek emberekkel és szinte mindenki szo­lidan és ébren várta meg- az utolsó nap utolsó pillanatait, majd az uj évet, a — boldog uj évet! ÚJÉVRE MEGJELENIK A VÖRÖS KÖNYV. Bécs, december 31. A legközelebbi napok­ban már megjelenik a Fó'rös Könyv, német és magyar nyelven. Az ©gyes diplomáciai okiratok eredeti f rancia nyelven fognak meg­jelenni. Mintán az osztrák ós a magyar or­szággyűlés' nem tart üléseket, a Vörös Köny­vet a két állam képviselőházad elnökségének fogják -megküldeni, amely gondoskodni fog annak szétosztásáról. Az osztrák és magyar Vörös -Könyv kiadását több héttel ezelőtt határozták el. Tisza István gróf miniszter­elnöknek egyik bécsi látogatásán alkalma volt Berchtold gróf külügyminiszterrel alar posan -megbeszélni a közzéteendő anyagot. Rendes viszonyok között az ilyen diplomá­ciai iratgyűjtemény közzétételét nagyon kö­rülményes tárgyalások előzik oa-eg. Az ilyen színes- könyvek ugyanis' nemcsak a mi kül­ügymin iszt-eriumunlknalk saját dipcmáclaá képviselőinkhez intézett táviratait és utasí­tásait, valamint az idegen államok kormá­nyaihoz intézett jegyzékeit tartalmazzák, ha­nem az idegen államok kormányainak nyi­latkozatait és válaszait, is. Erre a körülmény­re való tekintettel az a di-plomálciai szokás1, hogy mielőtt az idegen államok kormányai­nak nyilatkozatait közzétennók, megkérdezik az illető állam kormáinyát, ihogy nincs-e ez ellen kifogása. Részletes tárgyalások szok­tak ilyen kérdésiben lefolyni. Az annexió után közzétett Vörös Könyv dolgában pél­dául Berchtold gróf, aki akkor nagykövet volt Pétervár ott, hónapokig tárgyald az orosz kormánnyal. Ez alkalommal azonban nem. volt szükség ezekre a hosszadalmas tárgya­lásokra, mert hiszen a szóbanforgó külföldi államok legnagyobb részével hadban állunk és igy csak a velünk szövetségi és barátságos viszonyban levő államok kormányaival kel­lett megbeszélni a diplomáciailag közzétehe­tő anyag mértékét. A külügyminisztérium munkáját megkönnyítette még az is, hogy nagyköveteink és követeink, akik a háború kitörése előtt Ausztria-Magyar-országot azdk­nál az államoknál képviselték, amelyekkel most háborúiban vagyunk, valamenynyien Bécsben időznek. Igy sikerült rövid pár bét alatt elkészíteni a Vörös Könyv-et, ugv hogy az újévkor megjelenik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom