Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-01 / 1. szám

6 ©ELMAiGYAÍtGRSZAG Szeged ,1.915. január 1. A belgrádi Tribuna szerkesztője Szerbiáról. A délvidéki harctérről érkezett most haza egy magyar főhadnagy levele, amelyben leirja — megkapó közvetlenséggel — azt' a beszélgetést, amelyet még a 'megszállott Belgrádbon folytatott Miladinovits Mihállyal, a Tribuna egyik szerkesztőjével. E beszélgetés mellett még érdekes epizódokat közöl a levelében, amelyet a következőkben ismertethetünk: Piszkos, szűk, sötét kis hivatalszoba. Berendezése alig -van, ifelmosatlan, mocskos deszka-padlók, pókhálós 'falak, itt vártuk néhányan — kemény lócákon ülve — egy katonai méltóság 'megjelenését. Köztünk volt néhány újságíró is, akik közül engem- -a belgrádi Tribuna szerkesztője, Miladinovits Mihály érdekelt a legjobban. Érdekes arcú ember, akin az -indulatok, ha elhatalmasodnak, szenvedélyes kifafcadásokkail könnyít a Jolikén és az arca ugy mozog, mint egy gummibábu arca. — Négy hosszú hónap alatt ugy -meg szoktuk a folytonos gránáthuM-ást és puskaro-pogást — mondja nekem mosolyogva — mint a velencei nászutasok a hangulatos tűzijátékot a Ríva Sdhianonin. Természetesen az első napok izgalmát mi -is átszenvedtük, a 'közönség nagyon ideges lett és az előkelőbbek összepakkolva sietve elmenekültek az ország belsejébe. Itt is, ott is bedőlt egy-két- ház, mi nem törődtünk vele, itt1 -maradtunk és csináltuk a lapot tovább. Amikor a villanytelepet összelőtték, azt hittük, 'hogy mo-st már nekünk is ki kell vándorolnunk nyugalmasabb tájakra, de azután beláttuk, hogy vízvezeték nélkül is megél az ember, ha -el. nem pusztul a Száva tífusz bacillusaitől. Megesett velem az 'ostrom alatt az is, hogy ép -egy különkiadást készítettem', amikor becsapott a házba egy gránát. A menyezet egyrésze leszakadt, a szerkesztőségi asztalt ellepte a por, a törmelék, de a lap -elkészült azért. -Büszkén 'mosolygott mint -egy hőstetten. — Nem látták még be, kérdeztem tőle, — hogy tényleg katasztrófáját ofco-zza nemzetüknek néhány ragyogó álmodozása? Miladinovitsnak elkomorult az -arca, -aztán -ravasz mosollyal az -ajkán mondta: — Ohó, még nem vagyunk ott! Hiszen önök is csak epizódnak minősítették a kárpáti betörést! — Boldog -optimisták! — Önök is azok! — fakadt ki szenvedélyesen, de a mi bizalmunk kiapadhatatlan, hogyha hatalmas szövetségeseinkre, barátainkra gondolunk! 'Hogy tört-ént, mi történt julius 25-ike óta, amikor a demarsot visszaút ásították, azt már az egész világ tudja, —erről részleteket Miladinovits sem alkart -mondani. Csak annyit mond- erről az időről: — A demars napján együtt ültünk a Moszkva-szálló teraszán a- sajtóiroda főnökével s velünk volt néhány magyar cr is. Arról irtunk — s elkomorul az arca, — -hogy: mi barátságban élünk a monarchiával... mi nem akarunk háborút... Nekünk szükségünk van a békés fejlődésre... Erről beszéltünk, amikor a külügy egyik tisztviselőié érkezett meg lelkendezve, s. nagy suttogás kezdődött meg 'közte s a sajtóiroda főnöke között. A feszült várakozás közben szinte varázsütésre megmozdult az utca. A tartalékosok rohanvást készülődtek, ott- az utcán bújtak az -egyenruhába s megérkezett Sándor trónörökös is, aki megkapta a cár táviratát: mozgósítunk, mozgósítsatok ti is. És mozgósítottunk... Pasies népszerűbb mint valaha! lelkesedik előttem a szerb újságíró,..— Minden politikai- párt támogatni kész, még esküdt ellenségei, a radikálisok is. Az s-em igaz, hogy merényi-etet követitek -e-1 ellene. Az sem igaz, hogy mi pusztulunk! Szerbia még él! S vad tűzben felcsilJa-n a szeme és szinte -fuldoklik, amikor ezt mondja. — Oda lenn, m-g az ablak alatt hosszú, végtelen sorban vonulnak a foglyok ... Most -itt vagyunk újra a mi szép Szerémségünik határán. -De mi tudjuk, hogy amint Lodzot, Varsót elfoglalták a németek, mi: is újra és véglegesen diadalt fogunk aratni, a szerbeken i-s. J-íáborus apróságok. Gyárfás Dezső, a népszerű komikus meséli: — A háború óta bebizonyosodott, hogy a belgák sok mindennel elkéstek. A többi -között a franciákhoz akkor küldtek sürgős táviratot, sürgős segítségért, amikor -már a németek majd egész Belgiumot meghódították. De a franciák, akiket a háborúnak ebben a szakaszában még nem egészen hagyott cserbe elmésségük, siettek eleget tenni szövetségi kötelességüknek és azonnal táviratoztak a belgáknak. Igy: — -Nem -mehetünk, nagyon el vagyunk foglalva. Teljesen el vagyunk foglalva, Még néhány nap és egészen el lehetünk foglalva. — Borzasztó amit ezek a németek -müveinek. Ugy veszik be a 'belga erődítéseket, a francia és orosz városokat, mint más ember az aspiri-nt. Csakhogy ettől nem az ő fejük fáj. — Hallotta, hogy Nikita tönkrement? — -Elbörzészte a sza-már a vagyonát. — Azt -is tudja, hogy halálosan beteg? — Mi baja van? — Gyomor-Cattaro. Még egy szá-mitás. Joffre, -Frenoh, Rennenkamp, Piutnik és -Stein tábornokok távirati jelentéseit száimtanilag iigy jellemezhetjük: 2X2 = 5647. Joffre. 6 francia-angol vereség + 2 orosz győzelem + 3 német győzelem = még mindig tőzsdei haszon nekünk. French. 2X2 7. Jgy követeli -a cár. Rennenkamp. 2X2 —- ? Már igazán nem is tudom. Ugy megijedtem, mikor nyakon osi-ptek a Kelenföldön. Putnik. 2X2 = 4. Stein. •Augusztusi elején két hadnagy beszélget egymással ebéd alatt egy északkeleti határszéli község ,jA'stí0ria"-ii0tel.jében. Két-három hete még a budapesti Astoriában üldögéltek. — Jó a pörkölt, Béla? — kérdi az egyik. — Jóó. Csak egy kicsit kicsi, egy kicsit kemény, meg egy kilcsit büdös. De elég jóó. — Hát aztán pajtás', ölég lesz-e három hónapra két rend gyócsgaty.a? — kérdi egyik szabolcsi baka a másikat. — Hát hogy a csudába ne vóna! Az egyiket egy hónapig visej jük. Azalatt a -másik a torniszterbe vakációzik. Mire aztán rnög'öst az elsőre ikerül a sor, -addigra mán odaadjuk mosásiba a muszka cár lyányának. A Wol ff-ügynökség jelenti: French tábornagyot a németek elfogták, -de aztán- szabadon eresztetteék. Előibib azonban becsületszavát vették, hogy a francia-angol hadműveleteiket továbbra is ő vezeti. sgy évre . félévre negyedévre e^yhónnprE egy évre . . . 28.félévre . . . negyedévre . . kor. » » Négy és fél hónapig az orosz harctéren. — Szakáll József dr. haictéri élményeiből. — (Saját tudósítónktól.) Karácsony estéjén, december 24jén este -érkezett haza Szakáll József dr., Szeged népszerű rendőrkapitánya az északi harctérről, ahol a háború megindulásától fáradhatatlanul, -félelmet és csüggedéstnem ismerve küzdött. Tele van természetesen nagyszerű impresszióiklkai, gazdag tulajdonosa bőséges tapasztalatoknak, még élénken kavarognak emlékezetében a szebbnél-szebb harctéri képek. Szakáll hadnagyi rangban küzdött az északi harctéren mint. egyik gépfegyver-osztag parancsnoka, iA fáradalmak megtámadták idegrendszerét, most Budapesten pihen és -gyógykezelteti magát. Érdekes és nagy figyelemre méltó a hartér-i életről gaz-dag tapasztalatokon kialakult véleménye: — Nem arról beszélek, hogy -itt, vagy ott győztünk, ezen a terepen előrehaladtunk, azon visszavonultunk. Mi mindig csak néhány száz méteres területet tudunk átlátná. Azt t-udjuk, hogy itt mi t-örént. Amiről ezen kiviil tudomásunk van, hivatalos utón — napi -parancs — vagy privátim hallottuk. Mindenki a maga helyén tegye meg a dolgát. Ezek között nagyon fontos, hogy a legénységgel tudjunk bánni, Én a négy és -fél hónap alatt, míg a harctéren küzdöttem, egyetlen egyszer aludtam .fedett helyen ágyban. Mindig az embereimmel maradtam és féltő gonddal ügyeltem például arra, hogy ellátásuk a körülményekhez képest a lelhető legjobb legyen. Az egyáltalán nem igaz — legalább az én tapasztalataim szerint — hogy a. trén nem jól működik. Egyszer fordult elő, hogy a tüzvonalba nem h-oztak enni, de akkor oly erős tűzben harcoltunk, hogy képtelenség volt. A kolera-járvány idején -orvosa is voltam az embereilmnek. -Ha csak lehetett, naponta .kihallgatást tartottam velük, vizet nem volt s-zabad inniok, de annál gyakrabban kellett használniolk kézmosásra. A tiszt katonáinak szigorú apja legyen, ez minden siker titka. Én az voltam, dolgoztak is embereim nagyszerűen, négy és fél hónap alatt mindössze két gépfegyverünk veszett el. — Megható dolgoknak bizony gyakran vagyunk szemtanúi, sokszor rész-esei. Decemberben történt Galíciáiban, hogy egy szakaszvezetőnek a mellét fúrta át egy orosz golyó. Rögtön a kötöző -helyre küldték, de hazamenni nem akart. Engedélyt kért a századparancsnokától, ihogy továbbra is a századával maradhasson. -Megengedték neki, bajtársai szekeret kerítettek a szá-mára, szalmával jól kibélelték és a szakaszvezető lázasan, betegen követte a csapatát, Már lábba-dozó, n konyhánál és egyebütt -foglalatoskodik és idegesen várja, mikor mehet isimet a tüzvonalba. Galícia déli lejtőjén táboroztunk, amikor egy rutén paraszt -egy orosz-lengyel katonával állit be hozzánk. Azokon a napokon volt, amikor uj elhelyezkedésünk -az offenzíva megkezdése előtt befejeződött. Két hétig kerestek bennünket, amig megtaláltak. De az úristennek vissza nem fordult ivolna az orosz katona. Hozzánk alkart jönfii, -mert — éhes volt. — Nagy diadallal vonultunk be egyik galíciai községbe. A házigazdám elárulta,