Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-01 / 1. szám

2 DELMAGYARORSZAG Szeged, 1915. január 2. Olasz katonai az ((Saját tudósitóntól.) A'z olvasóik már számtalanszor találkoztak lapunkban hirekIkel és idézetekikel, amelyek a nagy milánói újság, a Corriere della Sem hasábjairól származtak. Ezúttal az olasz lapnak egy nagyobb cikkét (közöljük, amelyhez azonban néhány megjegyzést kell fűznünk. A milánói újság egyike Európa legnevezetesebb lapjainak. Általánosan ismeretes volt mindig jól értesültsége és becsületessége világesemények alkalmával. Mindez tekintélyt szerzett neki. A nagy háború kezdetén a Corriere elveszítette nyugalmát ® ezzel megbízhatóságát is. Megjelentek a lapban példatianul hazug párisi, londoni és pétervári tudósítások, amelyek merőben eilernKeztek az .igazsággal. Ám, amint lassanlassan kialkult a harctereken' a helyzet igazi képe, a Corriere is visszazökkent — igaz, hogy csak egyes tudósításaiban' — a helyes kerékvágásba és most már megint ott tart, hogy nagyobb nyugalommal veheti kézbe bármely harcoló nemzet fia: az igazság nincs tönárenyomoritva minden tudósításában. Mindezt azért tartottuk szükségesnek előrebocsátani, hogy tehetően kiemeljük a Corriere ama cikkének ,a jelentőségét, amelyben a lengyelországi és galíciai harcok igazi állását és titkait igyekszik megvilágítani. Ezt a terjedelmes; cikket a lap kitűnő katonai szakértője irta, akinek végső következtetése az, hogy noha most még korántsem érett meg a helyzet az óriás harci térségeken a végső döntésre, dé a német hadak és velük együtt mi is az ujabb eredmények által ugyancsak megközelítettük kitűzött céljainkat. Az érdekes és fölötte jelentős cikknek itt adjuk főbb részeit: A lengyelországi harcok közelednek a kifejtéshez. Az egyik orosz hivatalos jelentés már deoennlber 16-án elismerte, hogy az orosz jobbszárny kissé hátrahajlott. IAZ orosz hadvezetőség megadta a magyarázatot is: a visszahúzódás az állhatatos német támadásoknak volt köszönhető. Ugyanezzel az orosz jelentéssel egy .időben állapíthatta meg a német jelentés, hogy az oroszok nagy hangon bejelentett támadása Szilézia és ;a pózeni tartomány ellen tökéletesen meghiusult. Az orosz jelentés rámutatott az okra, a német — az eredménye. Valóiban, a németek állhatatos támadása arra kényszeritett az oro-z seregeiket, hogy visszavonuljanak, holott azt lehetett volna Min ni. hogy a példátlanul nagy túlerejükkel minden akadályt legázolnak maguk előtt. Arn nemcsak egy-két napijaik a támadásai idézték elő az oroszok hátrálását. Számtalan, támadás, amely november '13-dika óta következett, megzavarhatatlan ós könyörtelen következetességgel s amely mind az ellenség hadállásának leggyöngébb pontja ellen irányult, — teremtette meg ezt a sikert. A hallatlanul kiterjedt lengyelországi harc változékonynak, sötétnek és zavarosnak látszik. Az akció részint északról délnek, részint nyugatról keletnek halad: a harcoló csapatok e területen pontos irány nélkül mozognak s a küzdelem felületes megfigyelés szerint bizonytalan) ós ingadozó akaratnak a müve, amely akarat inkább képes bizonyos körülmények kihasználására, mint létrehozására. Ám ez csalóka .látszat, A harc az első napíól fogva, ellenére minden látszat szerint való kisiklásnak: következése és fejlődése Hindenburg tábornagy eredeti haditervének. Az az első dölfés, .amelyet a német hadvezér a Visztula mindkét partján intézett ellenfelére,. erősehh lett, hatalmasabbá vált és pontosabbá fejlődött s még most ás a gerince az egész akciónak. Aki a két hatalmas ellenfél igazi helyzetét a harcvonal .egész hosszában, a Ny ámentől ,a széllső Kárpátokig ismerni akarja: csupán arra a rövid vonalra tekintsen, amely a Visztula és a Warta folyók között huzódilk. Aszerint, hogy az egyik vagy a másik hadsereg ott visszanyomja az ellenfélt: megváltozik az egész hatalmas harc vonalnak minden további része. is. A hatalmas csatáknak idegközéppontja ötven kilométeres vam területre van összevonva: ;a távoli csapatrészeknek, mintegy a végtagoknak rángásai, vonaglásai csupán az lildegfcözópipontra mért ütések következései. Amikor a szövetséges seregeknek sikerült ezen a ponton keresztültörni az oroszok vonalát: az orosz offenzíva összeomlott, ahogyan elbukik az az ember, akinek az agyát érte az ütés. A német, osztrák és magyar seregek vezérletének és haditervének szigorú egysége ily módon eszményi tökéletességgel egyesitette a győzelem kivívásához szükséges öszszes erőket és eszközöket. Amikor Hindenburg tábornagy lelt a keleti német hadsereg főparancsnoka, a németek visszavonulóiban voltak és ugy látszott, mintha az oroszok az egyik pillanatról a másikra bejuthatnának Németországba. Azonban a német főparancsnok, akiben az igazi nagy kapitányok lelke él és aki biztos az idegzetében — mindenből csak a legfontoíaíblb dolgot látta meg: azt nevezetesen, hogy az oroszok fáradtan, nehézkesen, szinte támolyogva haladtak előre, küzdve a terület és a pótlások szállításának nyoimofúságaivaí. Mindezt megállapítva, elhatározta, hogy mindenekelőtt ós minden áron azokkal a meggondolatlan orosz csapatokkal fog megmérkőzni, akik elsőkként jelentkeztek Lipno és Kutno között. Itt akart rést nyitni az ellenség soraiban, hogy azután mind beljebb sújthasson ©zen a részen, nem figyelve arra, mi történik keleti Poroszországban, sem azzal, hogy tmii) van a Kárpátokkal, csak azért, hogy mind nagyobbra törje a rést, mind messzebbre nyújtsa ki a karjait, hogy meghatározott száz és százezernyi orosz katonát meghatározott száz és száz kilométernyi vonalon kényszeritsem a fegyverei alatt való meggörnyedésre. ;A német marsall, .akinek szögletes arca, határozott tekintete mintha emlékeztetnie a hatalmas székálló-legényre, aki nem bocsátja ki kezéből az ökör szarvát, bebizonyította, hogy mennyire sikerülhet egy haditerv, ha oly csodálatos következetességgel hajtják végre, amint ő tette és amiben voltakép haditervének nagyszerűsége rejlik. A mi számunkra, kik a régi Csatákhoz vagyunk hozzászokva, hihetetlenül hosszú idő telt el, a mi.g ennek a haditervnek sikerei mutatkoztak. Teljes harmincöt napon át kellett Hinden/burgna'k — miközben figyelte az egész csata menetét — összegyűjtenie és elhelyeznie csapatokat a Visztula ás <Lodz között, míg végül .az oroszoknak meg kellett vallaniuk, hogy7: kissé visszahúzódtak. De nemcsak azon a iponton, ahol Hindenburg parancsnokolt, alakult a harctéri helyzet az eredeti haditerv szerint, hanem .a. csatáik egész keleti színterén. A sztratégiai műveletek okozati összefüggése oly szoros, hogy a kitűnő haditerv egyes pontjainak meg valósítása. közvetlen hatásként megállapította az oroszok előnyomulását Krakó felé is. Az utolsó erőfeszítés, amelyet az oroszok ebben az irányban produkáltak, december 2-án történt, amikor Vielicskát érintették. Ám ez az erőfeszítés már lanyha és fáradt volt, s valószínű, hogy oda már csak néhány előőrsi csapat jutott, amiket nem az eleven erős és lendület, hanem csak a Véletlen alakulás sodra vitt oda. Nem is volt szó arról, hogy az erősség közelében komoly7 harcokat vívtak volna. Az oroszok ekkor már féltek, hogy elszakítják őket a Visztulától és ezzel Novogiorgiewsk és Varsó erődítéseitől. Végezetül: Hindenburg manővere, amely abban állott, hogy szakadatlanul támadta az orosz jobbszárnyat, kényszeritett az orosz hadvezetőséget, hogy mind több és több csapatot küldjön északra, és ezzel a német-osztrák és magyar arcvonal tetemesen kiseffb nyomással állott, szemben, mint a harcok eme periódusának a kezdetén. Ezekkel a harcokkal egy időben kezdődött az osztrák és magyar seregek külön akciója a. .Kárpátokban, amelyről igen hamar alkalmunk lesz újra szólani. Amit németek, osztrákok és magyarok ezekben u harcokban cselekedtek, az a leggyönyörűbb példája annak, mik-ép kell háborúban egyes egyedül a katonai nézőpontoknak engedelmeskedni, nem törődve sem politikai, sem érzelmi kérdésekkel. Ez a különálló osztrák és magyar sereg megbontotta az orosz balszárnyat és azzal fenyegeti az ellenséges sereget, hogy oldalt és a. hátában fogja zavarni. Uj perjogunk. Irta: Kállai Emil dr., ügyvéd. A világháborún kiviil semmi se vág ugy bele ennek az országnak a mindennapi életébe, mint a ma életbe lépő uj polgári perrendtartás. Sőt a háborúnak régen vége lesz már és a hadi állapotok okozta viszonylatok fölött régen napirendre térünk már, amikor az uj perjoggal szemben még mindig csak ott tartunk, hogy üdvös és áldásos hatását csak akkor fogjuk igazán érezni életviszonyaink rendezetíségén, a társadalmi és a gazdasági életben való elhelyezkedésünkön. Polgári jogszolgáltatásunk uj rendje elvi jelentőségű változásokat idéz elő az igazságosztás területén. S mivel egyrészt a jog az 5 életviszonyokat szabályozza, másrészt a períj rendtartás a jogszolgáltatás mikéntjét állapítja meg, biztos cél falé Váló közelebbjutásunk. Az egyik: az anyagi (és bem az alaki) igazság {kiderítésének a megkönnyebbítése. A másik: maguknak a jogi rendezést igénylő életviszonyoknak már ezt a jogi rendezést megelőző állapotukban vió helyesebb , tehát tisztességesebb volta. így viszi az uj perjog a szociálpolitika mezejére a rideg jogot, amely annál többet vészit ridegségéből, minél nagyobb a társadalmi érdekeknek a beleszólása előbb az emberek életviszonyainak a .szabályozásába. később pedig a feleknek immár nem korlátlan rendelkezési jogába. Elég, ;ha a nem jogász közönség az uj perjog életbeléptetése napján csupán annyit tud a megváltozott rendről, hogy a legmodernebb kor uralkodó tudományos eszméinek alapzatára helyezkedve lényeges változásokat idéz elő. A többi a szakemberek dolga: az ügyvédeké és a biráké. Azok közt a nagy perjogi elvek közt, amelyek az uj perjogban kifejezésre jutnak, a legelső és a legnagyobb az, hogy a peres eljárásban nem szabad eztán annyit hazudni, mint eddig. A vége-szakadatlan tagadások igazán niveautlan szokását valósággal kivégzi az uj törvény 222. S-a, amely parancsolóan Írja elő az igazmondás kötelezettségét. Az anyagi igazság kideritése szempontjából, amely végre is a legelsőbbreridü jogszolgáltatási érdek, nagyjelentőségű ez a rendelkezés. Nem kevésbbé fontos az uj perjog másik nagy elve, a szóbeliség és a közvetlenség gyakorlati megvalósítása. Kedves ellenségünk, a frankok hazájában született meg ez a nagy horderejű jogelv és a mi perjogunkba való sikerült beplántálása előtt minden modern állam jogszolgáltatásában diadalms tért foglalt el eddig is. Hogy milyen fontos a szóbeliség elvének gyakorlati megvalósítása a perrendtartásban, azt jó néhány évvel ezelőtt a kolozsvári tudományegyetem egyik köre által kidoti jogi munkámban, kellőképen már méltattam. E helyütt csak annyit, hogy mind a polgári, mind a büntető perrendtartás sarkalatos elve, a szóbeliség mta kezdi meg diadalutját az uj perjog életbeléptetésének napján. Ez a nap ebből az okból valósággal mértföldjelző az igazságosztás országútján. De