Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-16 / 15. szám

DÉTAr A e Y :VROR*ZA <8. Szöge cl, 1915. január 16. bari, hogy Oroszország, mint vesztes mariad a porondon, reméli a teljes diadalmat és a béke diktálását. Naponta imádkozik a török, német, osztrák és magyar fegyverek győzelméért. (sürög okvetetlenkedés. A Kölnisclie Zeitung-nak jelentik Konstantinápolyból, hogy Görögország beavatkozása megnehezítette az albán-kérdést. Bulgária semmi esetre sem nézhetné tétlenül azt, hogy Görögország területi gyarapodásra tegyen szert. Szófiából jelentik: Az Utro foglalkozik a macedóniai kérdéssel, amely ngy látszik, Görögországot is izgatja. Az Utro a macedón kérdést gordiusi csomónak nevezi, amelyet karddal keli kettévágni. Keleten a helyzet változatlan. A német nagyvezérkar közli: KeletPoroszországban és Lengyelország északi részén a helyzet nem változott. Lengyelországban a Visztulától nyugatra támadásaink előbbre haladnak. Rawától északkeletre egy támaszpont elfoglalása alkalmával ötszáz oroszt ejtettünk foglyul és három géppuskát zsákmányoltunk. Az oroszok heves ellentámadásait igen súlyos veszteségeket okozva nekik, visszavertük. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) LEMBERG RÉMNAPJAIBÓL. Budapestről jelentik: A Bud. Tiul. szerint Lembergben a hadköteles koruakat egytől-egyig hadifoglyoknak deklarálták, de ezek közül akinek tiz rubel ajándékpénze akad, az kaphat útlevelet, mely korukat meghamisítja. Lembergben az intelligencia a legnemesebben íiiri mérhetetlen nyomorát. Ügyvédek újságot .árulnak, mérnökök házalnak, vendéglökben muzsikálnak és igy tovább. A cukor kilója másfél, a vaj kilója pedig hat korona. A kórházak kiürítését előkészítik, a sebesülteket Kiewbe fogják szállítani, Tomasow, Zamosc, Lublin vonalán automobilok közlekednek Lembergig. AZ OROSZOK ÉS A KÁRPÁTI FORGALOM. Ungvárról jelentik: Az oroszok nem zavarják a Kárpátokban megszállott helységek forgalmát a szomszédosokkal; melyek nincsenek orosz kézen. Például Havasköz és Sóbát közt naponta jár postakocsi. SVÉD INTÉZKEDÉS OROSZORSZÁG ELLEN. A stockholmi lapok bejelentik a hadiszereknek Svédországból való kivitelének tilalmát. Hangsúlyozzák, hogy e tilalommal voltaképpen megtorolni készülnek az ententetámadásokat s a tilalom a semlegesség követelménye, az igaz, hogy az intézkedés Orosz országot érinti. KITÜNTETETT TÁBORNOK. Frankfurtból jelentik: Vilmos császár Wurza tábornokot, a monarchia tizenhatodik hadtestének tábornokát a legfőbb kitüntetésben részesítette: a Pottr le Merité érdem rendet adományozta neki. Nagy események DyugafoD. Berlin, január 15. A nagy főhadiszállás jelenti: Westende előtt tegnap néhány torpedónaszád és kisebb járinü mutatkozott, a melyek tizennégy kilométernyire közeledtek a tengerparthoz. Arrastól északnyugatra a Notre-damme de Loreítenél a franciáknak a helység mindkét oldalán ellenünk intézett támadásait csapataink visszaverték. Egy lövészárkot, amelyet nyolc nappal ezelőtt Emrienél, Arrastól északra az ellenségtől elfoglaltunk és amelyet egyik századunk egyes részei tartottak megszállva, elvesztettük. E helyen a harcok ma ujbói folynak. Soissonstól északra és északkeletre az Aisne északi partját a franciáktól végleg megtisztottuk. A német csapatok szakadatlanul támadásokban elfoglalták Cuííie, Crony, Bucy le long, Missy helységeket is. Vanxrot és Verreire majorokat. Soissonstól északra folyt három napi harcok alatt szerzett zsákmányunk most ötezerkétszáz hadifogoly, tizennégy ágyú, hat géppuska és több revolverágyú. A franciák sulyos veszteséget szenvedtek, négy-ötezer halott franciát találtunk a csatamezőn. A franciáknak az Aisnetöl délre való visszavonulása nehéz ütegeink tüzének volt kitéve. Hogy mennyire megváltoztak a viszonyok a korábbi háborúkkal szemben, kitűnik itt a szóban levő harcoknak az ezernyolcszázihetvenediki eseményekkel való összehasonlításával, bár a Soissonstól északra vívott ütközetek jelentősége nem hasonlítható össze az ezernyolcszázhetven augusztus 18-iki csatáéval. A harcmező szélessége mégis a grawelotte-st.-private-i harc mezőnek felel meg. A franciáknak 1915. január 12-étöl 14-ig szenvedett veszteségei azonban minden valószínűség szerint jóval meghaladják a franciáknak 1870. augusztus 18-án szenvedett veszteségeit. Verdimtől északra, Couserwoyénél az ellenséges támadások meghiúsultak. Aillynál, St.-Michieltöi délre, állásaink ellen intézett több előretörést, miután azok helyenkínt már legelülsö árkainkig jutottak, ellentámadásokkal az ellenség igen súlyos veszteségei mellett visszavertük. Az utolsó iram alkalmával csapataink elfoglalták az ellenséges hadállásokat, amelyeket önként s harc nélküi ismét feladtunk. Miesrillnél, St.-Dieíői északra egy jelentéktelen támadást csapataink visszautasítottak. Különben a Vogézekben csak tüzérségi harc folyt. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) FRANCIA CÁFOLAT. Genfből jelentik: A francia tengerészeti miniszter hivatalosan közzétesz) hogy a Combét nevű vezérhajó sértetlen és e helyett más hajó sérült meg, viszont ennek a nevét elhallgatja. Ez a cáfolat természetesen erőtlen, csupán a franciák megnyugtatását óhajtja szolgálni. FRANCIAORSZÁG SZÉGYENFOLTJA! Genfből jelenők: A Guerne Socialeban Hcvré foglalkozik a tábori fogság kérdésével és polgári személyeknek tábori fogságba való vetését Franciaország szégyenfoltjának nevezi. Követeli, hogy a parlament lépjen közbe, valgVnint azt, hogy néhány 1 prefektust azonnal csapjanak el, mert különben „a francia köztársaság elnevezése megszűnik az erkölcsi nemesség jelszava lenni". A PÁPAI NUNCIUS SCHÖNBRUNNBAN. Bécsből jelentik: Scapiemmi pápai nuncius ma délelőtt Schönbrunbban hosszabb audiencián jelent meg Ferenc József uralkodó előtt. AMERIKAI HADIPROGRAM. Washingtonból jelentik: A képviselőház tengerészeti bizottsága elhatározta, hogy évenkint építeni fognak két cirkálót, hat torpedórombolót, tizenhét tengeralattjárót. NÉGY LADY JELENTKEZETT . . . A turini Stampu kapja a hírt Londonból, hogy négy angol úrhölgy jelentkezett katonának, de Kitschener hadügyminiszter udvariasan visszautasította a ladykat. BONNAL TÁBORNOK JÓSLATA. Ama francia tábornokok közé, akik egyre csökkenő bizodalommal követik a hadiesemények fejlődését, tartozik Bonnal tábornok, ismert katonai szakíró is, aki csak néhány nappal ezelőtt kétségét és aggodalmát fejezte ki a Malin-ban a keleten folyó háború további lefolyása iránt. A tábornok már körülbelül tiz évvel ezelőtt kifejezte aggodalmat az Angolországgal együtt Németország ellen folytatandó háború iránt és akkor meglepő módon megjósolta azokat az eseményeket, a melyek napjainkban lefolynak. Ép ezért rendkívül érdekes és időszerű annak rövid össze'íog'lalájsat (amit akkoriban Bonnal (tábornok az Eclair hasábjain irt. Minden megegyezésről, amelyet Angolország köt Franciaországgal, — irta akkoriban a tábornok — eleve is föltehető, hogy Angolország a mi kereskedelmünk szabadsagának korlátozására fog törekedni. A háború francia földön fog kitörni, ott is lógják folytatni, mert csak ilyen módon lehetséges, hogy Franciaország Angolország katonája legyen. Azokat az Ígérgetéseket, amelyeket Angolország rengeteg segitőcsapatairól tett, Bonnal tábornok kigúnyolta, mert, úgymond, európai háborúnak gyarmati csapatokkal való folytatása abból a nevetséges föltevésből indul ki, hogy egy háború több évig tarthat és hogy nemcsak a pénz és a hadiszer, hanem a katonaság alkalmas pótlása is kifogyhatatlan módon egyre megújul. Tarthatatlan-és téves — úgymond — az az angol számítás, hogy a francia hadsereget meg fogják erősíteni azokkal a tengerészcsapatokkai, amelyek az angol tengerfelügyelet következtében fölszabadulnak. Még angol embernek is rá kellene jönnie arra, hogy összeszedett emberekből nem lehet csak ugy hamarjában egy hadtestet alakítani, különösen, ha a szükséges kiképzett lovasság és tüzérség hiányzik és a Marokkóban és Algírban levő csapatok fölhasználása nem: egy okból, csak kétséges , támogatásnak tűnik föl. Maró gúnnyal fordult Bonnal amaz angol föltevés ellen, 'hogy Németország a háború kitörésekor három hadtestet kénytelen majd fölhasználni, hogy a keleti tengerpartot megvédelmezze a jelentős angol diverziók ellen. (A legutóbbi szavak után a jövőt jól sejtő francia tábornok kérdőjelet tett.) Fejtegetését a tábornok igy fejezte be: — Mindabban, amit az angol államférfiak a jövő háborújáról, és a Németország ellen vaió közös eljárásból a franciáknak Ígérnek, akkorai az optimizmus, hogy a viszonyok ismerője nem oszthatja és óvakodnia kell tőle mindenkinek. Nem elég, ha az ember verekszik, hanem győzni is kell. A győzelem azonban azoké, akiket jól vezetnek és akiket erős fegyelem tart össze. A fővezérlet, a fegyelem és a hazafiság, a háborúban való siker e három főfeltétele Franciaországban éveken át sokat vesztett erejéből és azért a francia tisztek, akik a háború tudományával foglalkoztak, az angol szövetséget nem tekintik szerencsének Franciaország számára.