Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-16 / 15. szám

ELŐFIZETÉS! ÁX SZEGEDEN cgtaévre . K2MK— féiévrl . . K12"­acggrafém K fr— atrMíwpra K 2-­ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN érre . K 28 — félérra . . K 14.­negyedérre K T— egyhónapi* K 246 Kiadóhivatal Kórész-utca Telefonszám i 81. Egyaa szi*4r*ie aitór. IV évfolyam 15. szám. Szombat, január 16. LEGÚJABB. Budapest, január 15. (Közli a miniszter­elnöki sajtóosztály.) Az oroszlengyelországi arcvonalon tegnap csak helyenkint volt ágya és géppuskatűz, a Dunajec mentén tegnap heves ágyuharc volt. Különösen nehéz tü­zérségünk működött jól, az ellenségnek egy nagy raktárát tüzeléssel felgyújtotta és né­hány lövéssel elhallgattatott egy több nap óta jól elhelyezkedett ellenséges nehéz üte­get. A Kárpátokban nyugalom van. A mind keményebb fagy befolyásolja a harci tevé­kenységet. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Bukaresti jelentés szerint a Ruszkoje Szlovo, az orosz félhivatalos lap foglalko­zik Oroszország pénzügyi bajaival és fel­szólítja a szövetséges Angliát, hogy hala­déktalanul siessen Oroszországnak pénz­ügyileg a segítségére lenni, mert ha ezt nem teszi meg néhány héten belül, akkor elkö­vetkezik az az eset, hogy Oroszország kényszerül külön békét kötni Németország­gal és a monarchiával. A legutóbbi római jelentés szerint a földrengésnél 30 ezer ember pusztult el és 50 ezer ember megsebesült. Négyezer ház pusztult el és 15 ezer súlyosan megrongáló­dott. A kár legalább százmillió. Washingtonból jelentik: Bryand közöl­te az angol kormánnyal, hogy a válaszjegy­zékre csak akkor ad viszonválaszt, ha a szó­szerinti szöveget az Uniónak elküldik. Budapestről jelentik: A kormány kiad­ta az uj moratórium rendelet ötödikét, amely nem jelenti a moratórium nagyobbmérvii fel­oldását, melyre a mostani gazdasági helyzet alkalmatlan. Rómából jelentik: A Tribuna foglalkozik a monarchia külügyminiszteri változásával s azt irja, hogy Burián báró meghívása visz­szatérés a magyar-német hegemónia poli­tikájára. Olyan ember kellett, aki birja a magyarság bizalmát — ez nem lehet más, mint vagy Tisza István, vagy meghitt barát­ja. Berlinből jelentik: A Kölnische Zeitung irja: Burián bárót a király bizalmával, Ti­sza gróf barátságával tüntette ki s általános bizalom fogadja. Mi is üdvözöljük az uj kül­ügyminisztert. Amsterdamból jelentik: Washingtonból érkező hir szerint Wilson, az Unió elnöke, még nem kezd békeakciót, mivel azt korai­nak tartja. A békeakciót csakis akkor veszi majd a kezébe, amidőn minden hadviselő szí­vesen fogja venni. Ungvárról jelentik: Az Ung völgyében a helyzet változatlan. Csontosnál kisebb harcok vannak. Beregben tért nyertünk. Máramarosban előre haladtunk. Mezőla­borcra a hivatalokat visszarendelték. Konstantinápolyból jelentik: Az angolok a Szuez-csatorna egész partvidékét polgá­rilag kiürítik, annyira félnek a lakosság török szimpátiájától. Kairói megbízható hir sze­rint az angolok hadereje Egyiptomban a gyarmati katonákkal együtt kilencvenezer. A Novoje Vremja irja: Japán nagyon lekötelezhetné az entente hatalmakat, ha megszállná Németország keletázsiai birto­kait és megerősíthetné a helyzetét Kínában. Szófiából jelentik: Harminc liberális szobranjetag Konstantinápolyba utazik, hogy a török-bolgár baráti viszony mellett tün­tessen. Konstantinápolyi illetékes forrásból megcáfolják az entente-sajtó híreit, amelyek törökországi keresztény mészárlásokról Ír­nak. Konstantinápolyból jelentik: A Darda­nellákban a német főparancsnokság elsii­lyesztett százhuszonhat régi tipusu vitorlás hajót, hogy igy a tengerszorost teljesen el­zárják. Joffre offenzívája után sikeres német ellentámadás. A nyugati harctéren most már egészen világos és a laikustól is könnyen: megállapít­ható fordulat történt: a 'háborúnak egy hosz­szu. hathetes szakasza, amelyet Joffre álta­lános offenzivájáről fognak elnevezni a tör­ténetírók, véget ért és a németek ellentáma­dása az egész harcvonalon megkezdődött. A francia támadás szükségszerű végét az idéz­te föl, hogy Joffre-nak és vezérkarának be kellett látnia, mily meddő minden áldozásuk a Belgiumban és Franciaország északkeleti départementjaiban; megfészkelt mérnetek Iki'­verésére. A német ellentámadást szükségessé az teszi, hogy viszont szövetségesünknek kellett megismernie: eddig elért eredményei­vel nem törte meg a franciákat, nem kény­szeritette őket arra, hogy megvallják legyő­zött voltukat és ami a németekre nézve még fontosabb: az angolokon még úgyszólván alig torolták meg mindazt az ármányt, gonosz indulatot, ártó szándékot, amely az egész há­borúnak gyújtogató fáklyája volt. Most hát megindult a nagy német offenzíva Nieuport­tól 1p Belfortig. Egyáltalán nem fogják többé megvárni a francia fegyverek táncra hívását, mint az elmúlt hetekben. Mennek a maguk kezdésébői, ott, ahol jónak látják, előre meg­szabott terv szerint, amelynek zavartalan ke­resztülvitelét minden eshetőségtől biztosítani fogják, A haditudósítók nincsenek már valami nagyon elragadtatva Joffre tudományától. Er­re bizonyság a Hágából érkező jelentés, mely szerint a iondoni Daily Clironicle haditudó­sítója azt sürgönyzi lapjának, hogy Joffre of­fenzívája után eredményes német ellentáma­dás következett. Azt kell ezek után hinni, hogy a németek az egész francia fronton erő­sítéseket kaptak. Foglalkozik az argonneí­harcokkaf és megjegyzi, hogy itt a német tá­madás lassan, de állandóan haladt, ugy, hogy december vége óta tizenegy kilométerrel' ju­tottak előbbre, ami az itteni erdőségben, leír­hatatlan terepen kolosszális eredmény. — Verdunt most már bekerítés fenyege­ti, —; irja a londoni' angol újság, — a német előnyomulás Nanczynál és Soissonsnál sem eredménytelen. A franciák mind 'hangosakban kiáltanak angol erősítésekért. A Pester Lloyd Kopenhágából kapja a következő hírt a nyugati harctérre vonatko­zólag: Soissonstól északra a németek a Lo­sienne-vöigyet uraló magaslatot bevették. Ez­zel fontos vasúti vonal, továbbá a c'hauny— laoni utak urai lettek. A Champagneban — mint egyik bázeli lap irja, — szintén vissza­szorították a franciákat. A világháború súlypontja ezekben a na­pokban talán nyugatra koncentrálódott, iga­zán váratlanul . . . Talán a franciák várták legkevésbé! A Szuez-csatornánál már harcolnak. Budapesti tudósítónk táviratozza: Ba­cho, volt magyar honvédkarmester most menekült haza Egyiptomból, hol az alkirály gárdazenekarát vezette. Elmondja, hogy az angolok erőszakoskodtak Egyiptomban is az idegenekkel. A benszülöttek közt általános a halálos angol-gyülölet, ugy, hogy joggal várhatnak kitörést, illetve a benszülöttek szentül hiszik, hogy a khedive visszatér két­százezer török katona élén és fölszabadítja Egyiptomot s kiűzi az angolokat. A Szuez­csatornától Alexandriába már ment vonat, tele angol sebesültekkel s a benszülött la­kosság fölujjongott, amikor megtudta, hogy a Szuez-csatornánál már harcolnak, vala­mint azt is, hogy a skót háziezred e harcok­ban teljesen megsemmisült. Az indusokat Egyiptomban képezik ki, úgyszintén hetven­ezer ausztráliai katonát is. Maguk az ango­lok silányak, tizenhat éves „katona" nagy számban akad. iBacho többed magával me­nekült haza, a Sardegna nevü olasz hajón. ABDUL HAMID AZ ESEMÉNYEKRŐL. Brusszában a Turan cimü lap munkatár­sát kihallgatáson fogadta a volt szultán, Ab­dul Hamid, aki kijelentette, hogy az esemé­nyek őt is igazolják, mert hiszen ő német­barát volt. Oroszország Törökországnak ha­lálos, ádáz ellensége, de föltétlenül bizik ab-

Next

/
Oldalképek
Tartalom