Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-11 / 319. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. december 11. minden szem Lengyelországra van irányítva ás az e helyeken folyó műveletek csak alárendelt jelentőségűek, feszült az érdeklődés. Kdet-Poroszországba, valamint Flandriában és Franciaországban momentán lényeges dolgok nem történnek. 'Roda-'Rocla apróságai a déli harctérről. 1. FLOTTADÍEMDNSTRÁCIÓ. A háború kezdetén Koharits tartalékos hadnagy volt Panosován a határrendőrség parancsnoka. A határrendőrökön kívül rendelkezésére állottak pénzügyőrük és Werndlfegyveres népfelkelők. A Duna partján a népfelkelők látták el az őrjárat! szolgálatot. A Werndl-fegyverek tűzhatása legföljebb 6—700 lépésre szól. A szerbek ezt tudták. Befészkelték hát magukat a Duna közepén egy szigetre és mulattak a népfölkelőkön, akik Werndl-fegy vereikkel nem tudtak bennül: kárt tenni. A szerbek minden reggel bizonyos órában „flöttadeinonetrációt" rendeztek, amennyiben ide-oda csónakáztak a Dunán, persze a Werndl-fegy verek tüzlhatásán kívül és minden módon 'bosszantották és gúnyolták a népfelkelőket. .Amint azonban mann.liche.res határrendőrök és pénzügyőrök mutatkoztak, rögtön eltűntek a szerbek. Koharits hadnagy azonban egyszer csak kifogott rajtuk. Néhány kitűnő lövész hírében álló pénzügyőrt népfelkelő egyenruhába öltöztetett és a népfelkelők közé keverte. Amint a szerbek megjelentek csónakjaikon, a népfelkelők rájuk tüzeltek. De a szerbek oda se nekik és kezdték a bosszantásaikat. Erre megkezdték a népfelkelő-pénzügyőrök a tüzelést és egyetlenegy szerb sem maradt eletben. 2. EGY FÉLREÉRTÉS. A szerb kézigránátoknak olyan a formájuk, mint a négyélü, lapos cinkpalack és kéznagyságuak. F.gy -péter r Aradi portyázó-osapat elfogott néhány komitácsit és ilyen kézigránátokat talált náluk. Délután a portyázó-csapat parancsnoka, Illés kapitány, megsebesült karral látta egyik emberét és ismételten megkérdezte tőle, mi a baja. A katona mindenképpen ki akart térni a félelet elől, végre mégis kinyögte: — Éhes voltam és a zsákmányolt szerb konzervekből akartam egyet megmelegíteni s az bizony felrobbant és ugyancsak rám ijesztett. 3. FRANKTIRÖRÖK. A november hatod iki sabáci ostrom alkalmával egy esendő ralt is zt két foglyot hozott. Egy asszonyt és egy fiut. Mindkettő finoman öltözve, láthatólag az uri osztályhoz tartozók. • Az altiszt igy tette meg jelentését: — Ö nagysága puskából, az úrfi pisztolyból lőtt rám. A 'nagyságos asszonnyal nem sokat törődtem, mert ugy .sem talált, de az úrfi amint látni tetszik — az arcomon sebet ejtett, ezért aztán fölpofoztam. Kérem a megbüntetésemet, ba nem jártam el helyesen. 4. A ZSÁKMÁNY. A Drina felső szakaszán folyt harcok folyamán az egyik szerb ágyuütcg vagy ügyetlenségből, vagy vakmerőségből a saját gyalogságának a rajvonalánál is előbbre ügetett. A lovak néhány pillanat alatt elhullottak gyalogságunk gyorstűz elése folytán. A tüzérek, amennyiben nem estek el vagy nem sebesülték meg, megfutamodtak. A négy ágyú ott állott most elhagyottan a harcmezőn, a mi rajvonalunk és a szerbeké között. A legelkeseredettebb harc folyt értük. Egyszerre esaik elkiáltja magát egy horvát szakaszvezető: Utálhatni Erre felugrik ötven vakmerő fickó, odarohannak az üteghez és megragadják a szerkocsik rúdját. Amint ezt meglátták odaát a szerbek, elhajították ,a fegyvereiket, kiugrottal: fedezékeikből és .megragadták az ágyukat csöveiknél fogva, gy darabig ide-oda ráncigálták az ágy'kat, végül dulakodásra került a sor. A szomszéd alosztályok tűz alá vették a dulakodó csoportot és — néhány perc múlva az ágyuk ismét maguk állottal: ott a halottak egész halmaza közepette, amelyből a sebesültek kinos vergődéssel iparkodtak kiszabadulni. Ez a jelenet még egyszer megismétlődött. Végre aztán egész hadosztályunk általános offenzívája juttatta az\ágyukat végleg a birtokunkba. 5. REZIGNÁCIÓ. Egyik kórházban, közel a déli harctérhez, néhány olyan katona feküdt, akik orvosi nyelven érdekes esetek. Van itt egy tiszt, akit egy slirapnell könnyen megsebesitett és azonfelül szín vakká tett. Egy szerb tüzérnek behatolt a kulcscsontján egy repülőnyil és a testében a felsőcombjáig szaladt. Egy cseli utász idegclioc következtében elvesztette a beszólőkópességét, csak egy néhány magyar szót tud, amit itt a kórházban tanult meg. Egy másik súlyos sebesüléssel került a kórházba és a harci zajtól megsüketült. Lassankint visszatért a hallása és egészen fölvidult. Mikor aztán felele'venültek benne harci élményei, — fivérét, aki mellette harcolt, egy gránát szaggatta szót — buskomorrá lett. Mellette egy bosnyák muzulmán fekszik. Idős ember létére önként vonult be, bátran harcolt, miközben elvesztette szemevilágát. Ép ez a szakállas vak ember kelti fel leginkább a kórházlátogató hölgyek részvétét-. Egy horvátországi fiatal báróné anyanyelvén beszél vele és kérdi: — Mondd, mit szeretnél? Adjak édességet? Vagy ruhát? Vagy pénzt? A muzulmán ball: nevetéssel feleli: Aszszonyom, hallom a hangodon, hogy fiatal vagy. Bizonyosan szép is vagy. Menj haza az uradhoz és örülj ő neki. Nekem ne ajándékozz semmit. Tudd meg, hogy nekem van házam, sok földem, nagyszámú teheneim es juhaim. Vannak kertjeim, udvaraim és villáim. Van .mindenem, mindenein, csak — szemem nincs. ,II«Blt,BB»«oeUB«afflOBB£2KBmBnBBIÍ,BBBBBOXBSBBBBBBBBOBnBaaOi m 1915. évi május hó 1-re kiadó Petőfi Sándor-sugárút 32. szám. Bővebbet a háztusajdonosná!. HÍREK ocoo — A sebesültek karácsonya. A szeged' úrhölgyek egy .lelkes kis társasága megjelent ma délután az ifjú vakok újszegedi intézetében, attól a nemes és fenkölt intenciótól vezérelve, hogy kellemes és lehető kedves otthonná varázsolják a sebesültek ápolóhelyéül átalakított intézetet a. szeretet ünnepének estél yére. Az értekezleten megjelentek a többi között Alexander Lajosné, Abaffy Rózsa, Buday Jánosné, Georgievits Sándorné, Jezerniczky Áko.sné, ur. Juhász lsivánn'é, özv Korpóssy Menyhértné, dr. Gróf ÁrnéJné, dr. Papp Nándor né, Nemec-kay Árpád né, dr. Schreiber Fülöpné, Svoy Kálmánné, Németh Böske, dr. Turcsányi Imréné, Martini Gyuláné. A gyűlést dr. iGráf Árpádné • nyitotta mag, aki lelkes szavakban vázolta az összejövetel célját, hogy lehető boldoggá tegyük a hazáért és mindannyiunkért szenvedő • ebesül t bősök karácsonyát. Majd az értekezlet előadói tisztére LG rács József intézeti igazgatót, a jegyzőkönyv vezetésére pedig. Fajka Lajos dr.-t. hívta fel. Többek hozzászólása után egyhangúlag elhatározták & jelen voltak, hogy a saját áhb zatkészségükből karácsony é-stéjére friss diós 'és .mákos patkóval, tiszta fehéé ruhákkal és kendőkkel, dohánynyaí, cigarettával, almával és egyéb gyümölcsökkel bőségesen ellátják ugy a sebesült ápoltakat, mint a családjuktól szintén távollevő betegápoló katonákat. A betegszobákban kis karácsonyfákat .állítanak fel, amelyek alatt a szegedi tanítóképző igazgatójának jóvoltából íankóic'ó'íek fognak énekelni karácsonyi ünnepi dalokat. — Ezer ágyas barakkórházat állítanak fel a Cserepes-soron. Aia délelőtt a katonai parancsnokság képviseletében küldöttség jelent meg Bokor 'Pál helyettes-polgármesternél. A küldöttséget Czakó László dr. és Lichtenegger Lajos dr. főtörzsorvosok vezették. A katonai kórházak parancsnokai arra kérték a polgármester-helyettest, hogy a város bocsásson rendelkezésükre egv nagyterületű, egészséges helyet, mert a katonai hatóság fel akar ártani Szegeden egy barakkórházat, ezer ágy részére. A barakkórházat papirmaséból építik, a tábori kórházak mintájára. A polgármester e célra a Cserepes-soron levő hatalmas telket ájanlotta, melyet a katonai hatóság alkalmasnak is talált az uj kórház létesítésére. A barakkórházban a lábbadozó sebesült katonákat fogják elhelyezni és igy nem kell azokat, mint eddig, más vidéki kórházakban .elhelyezni. — Sebesült katonák köszönete. Alulírott sebesült bajtársak pár Iliét óta az Izr. Jótékony Nőegyesület kórházában vagyunk és hála a kitűnő kezelésnek, amelyben az orvos urak részesítenek, már annyira, javult az állapotunk, hogy rövidesen hazatérhetünk az otthonunkba. Mielőtt azonban elhagyjuk Szeged városát, szivünk sugallatát követjük, midőn a. mélyen tisztelt zsidó nőegyesület tagjainak, kik fáradhatatlan buzgalommal gondoskodnak betegeikről, ezúton te leghálásabb köszönetünket fejezzük ki. Mindenekelőtt megilleti a köszönet Bernát dr. és Hollós dr. orvos urakat, az igen tisztelt elnöknő úrnőt, özv. Holtzer Jakabnét. dr. Hollóné úrnőt ós végül kedves ápolónőnket, Heinrichnét, aki bennünket éjjel-nappal gyöngéden gondozott. Nem kevésbbé köszönet illeti mindazokat a kedves hölgyeket, akik bennünket naponta gondos ápolással és kellemes csevegéssel vigasztaltak, agy, hogy a honvágy nem gyötört bennünket .annyira. Mindezek a nagylelkű jótétenlények örökké élni fognak emlékezetünkben és kellemes kötelességünknél: tartjuk, hogy ezt a nemes fáradozást a mi cseh földünkön ismertté tegyük. A Mindenható jutalmazza meg őket azért, amit mi sohasem bírunk meghálálni. Schiller Antal, szakaszvezető, Bartl Rudolf és Marséin ver Ka tanurai közlegények a cs. és kir. 92. gy. c.-Ikmi.