Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-11 / 319. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. december 11. minden szem Lengyelországra van irányít­va ás az e helyeken folyó műveletek csak alá­rendelt jelentőségűek, feszült az érdeklődés. Kdet-Poroszországba, valamint Fland­riában és Franciaországban momentán lénye­ges dolgok nem történnek. 'Roda-'Rocla apróságai a déli harctérről. 1. FLOTTADÍEMDNSTRÁCIÓ. A háború kezdetén Koharits tartalékos hadnagy volt Panosován a határrendőrség parancsnoka. A határrendőrökön kívül ren­delkezésére állottak pénzügyőrük és Werndl­fegyveres népfelkelők. A Duna partján a népfelkelők látták el az őrjárat! szolgálatot. A Werndl-fegyverek tűzhatása legföl­jebb 6—700 lépésre szól. A szerbek ezt tudták. Befészkelték hát magukat a Duna közepén egy szigetre és mulattak a népfölkelőkön, akik Werndl-fegy vereikkel nem tudtak ben­nül: kárt tenni. A szerbek minden reggel bi­zonyos órában „flöttadeinonetrációt" rendez­tek, amennyiben ide-oda csónakáztak a Du­nán, persze a Werndl-fegy verek tüzlhatásán kívül és minden módon 'bosszantották és gú­nyolták a népfelkelőket. .Amint azonban mann.liche.res határrendőrök és pénzügyőrök mutatkoztak, rögtön eltűntek a szerbek. Koharits hadnagy azonban egyszer csak kifogott rajtuk. Néhány kitűnő lövész híré­ben álló pénzügyőrt népfelkelő egyenruhába öltöztetett és a népfelkelők közé keverte. Amint a szerbek megjelentek csónakjaikon, a népfelkelők rájuk tüzeltek. De a szerbek oda se nekik és kezdték a bosszantásaikat. Erre megkezdték a népfelkelő-pénzügyőrök a tüzelést és egyetlenegy szerb sem maradt eletben. 2. EGY FÉLREÉRTÉS. A szerb kézigránátoknak olyan a for­májuk, mint a négyélü, lapos cinkpalack és kéznagyságuak. F.gy -péter r Aradi portyázó-osapat elfogott néhány komitácsit és ilyen kézigránátokat talált náluk. Délután a portyázó-csapat pa­rancsnoka, Illés kapitány, megsebesült karral látta egyik emberét és ismételten megkér­dezte tőle, mi a baja. A katona mindenképpen ki akart térni a félelet elől, végre mégis ki­nyögte: — Éhes voltam és a zsákmányolt szerb konzervekből akartam egyet megmelegíteni s az bizony felrobbant és ugyancsak rám ijesztett. 3. FRANKTIRÖRÖK. A november hatod iki sabáci ostrom al­kalmával egy esendő ralt is zt két foglyot ho­zott. Egy asszonyt és egy fiut. Mindkettő fi­noman öltözve, láthatólag az uri osztályhoz tartozók. • Az altiszt igy tette meg jelentését: — Ö nagysága puskából, az úrfi pisztoly­ból lőtt rám. A 'nagyságos asszonnyal nem sokat törődtem, mert ugy .sem talált, de az úrfi amint látni tetszik — az arcomon se­bet ejtett, ezért aztán fölpofoztam. Kérem a megbüntetésemet, ba nem jártam el helyesen. 4. A ZSÁKMÁNY. A Drina felső szakaszán folyt harcok fo­lyamán az egyik szerb ágyuütcg vagy ügyet­lenségből, vagy vakmerőségből a saját gya­logságának a rajvonalánál is előbbre ügetett. A lovak néhány pillanat alatt elhullottak gyalogságunk gyorstűz elése folytán. A tüzé­rek, amennyiben nem estek el vagy nem se­besülték meg, megfutamodtak. A négy ágyú ott állott most elhagyottan a harcmezőn, a mi rajvonalunk és a szerbeké között. A legelkeseredettebb harc folyt értük. Egyszerre esaik elkiáltja magát egy hor­vát szakaszvezető: Utálhatni Erre felugrik ötven vakmerő fickó, odarohannak az üteg­hez és megragadják a szerkocsik rúdját. Amint ezt meglátták odaát a szerbek, el­hajították ,a fegyvereiket, kiugrottal: fedezé­keikből és .megragadták az ágyukat csöveik­nél fogva, gy darabig ide-oda ráncigálták az ágy'kat, végül dulakodásra került a sor. A szomszéd alosztályok tűz alá vették a dula­kodó csoportot és — néhány perc múlva az ágyuk ismét maguk állottal: ott a halottak egész halmaza közepette, amelyből a sebesül­tek kinos vergődéssel iparkodtak kiszaba­dulni. Ez a jelenet még egyszer megismétlődött. Végre aztán egész hadosztályunk álta­lános offenzívája juttatta az\ágyukat végleg a birtokunkba. 5. REZIGNÁCIÓ. Egyik kórházban, közel a déli harctérhez, néhány olyan katona feküdt, akik orvosi nyelven érdekes esetek. Van itt egy tiszt, akit egy slirapnell könnyen megsebesitett és azonfelül szín vakká tett. Egy szerb tüzérnek behatolt a kulcs­csontján egy repülőnyil és a testében a felső­combjáig szaladt. Egy cseli utász idegclioc következtében elvesztette a beszólőkópességét, csak egy néhány magyar szót tud, amit itt a kórházban tanult meg. Egy másik súlyos sebesüléssel került a kórházba és a harci zaj­tól megsüketült. Lassankint visszatért a hal­lása és egészen fölvidult. Mikor aztán felele­'venültek benne harci élményei, — fivérét, aki mellette harcolt, egy gránát szaggatta szót — buskomorrá lett. Mellette egy bosnyák muzulmán fekszik. Idős ember létére önként vonult be, bátran harcolt, miközben elvesztette szemevilágát. Ép ez a szakállas vak ember kelti fel legin­kább a kórházlátogató hölgyek részvétét-. Egy horvátországi fiatal báróné anyanyelvén be­szél vele és kérdi: — Mondd, mit szeretnél? Adjak édessé­get? Vagy ruhát? Vagy pénzt? A muzulmán ball: nevetéssel feleli: Asz­szonyom, hallom a hangodon, hogy fiatal vagy. Bizonyosan szép is vagy. Menj haza az uradhoz és örülj ő neki. Nekem ne aján­dékozz semmit. Tudd meg, hogy nekem van házam, sok földem, nagyszámú teheneim es juhaim. Vannak kertjeim, udvaraim és vil­láim. Van .mindenem, mindenein, csak — sze­mem nincs. ,II«Blt,BB»«oeUB«afflOBB£2KBmBnBBIÍ,BBBBBOXBSBBBBBBBBOBnBaaOi m 1915. évi május hó 1-re kiadó Petőfi Sándor-sugárút 32. szám. Bővebbet a háztusajdonosná!. HÍREK ocoo — A sebesültek karácsonya. A szeged' úrhölgyek egy .lelkes kis társasága megjelent ma délután az ifjú vakok újszegedi intézeté­ben, attól a nemes és fenkölt intenciótól ve­zérelve, hogy kellemes és lehető kedves ott­honná varázsolják a sebesültek ápolóhelyéül átalakított intézetet a. szeretet ünnepének es­tél yére. Az értekezleten megjelentek a többi között Alexander Lajosné, Abaffy Rózsa, Bu­day Jánosné, Georgievits Sándorné, Jezer­niczky Áko.sné, ur. Juhász lsivánn'é, özv Korpóssy Menyhértné, dr. Gróf ÁrnéJné, dr. Papp Nándor né, Nemec-kay Árpád né, dr. Schreiber Fülöpné, Svoy Kálmánné, Németh Böske, dr. Turcsányi Imréné, Martini Gyu­láné. A gyűlést dr. iGráf Árpádné • nyitotta mag, aki lelkes szavakban vázolta az össze­jövetel célját, hogy lehető boldoggá tegyük a hazáért és mindannyiunkért szenvedő • ebe­sül t bősök karácsonyát. Majd az értekezlet előadói tisztére LG rács József intézeti igaz­gatót, a jegyzőkönyv vezetésére pedig. Fajka Lajos dr.-t. hívta fel. Többek hozzászólása után egyhangúlag elhatározták & jelen vol­tak, hogy a saját áhb zatkészségükből kará­csony é-stéjére friss diós 'és .mákos patkóval, tiszta fehéé ruhákkal és kendőkkel, dohány­nyaí, cigarettával, almával és egyéb gyümöl­csökkel bőségesen ellátják ugy a sebesült ápoltakat, mint a családjuktól szintén távol­levő betegápoló katonákat. A betegszobák­ban kis karácsonyfákat .állítanak fel, ame­lyek alatt a szegedi tanítóképző igazgatójá­nak jóvoltából íankóic'ó'íek fognak énekelni karácsonyi ünnepi dalokat. — Ezer ágyas barakkórházat állítanak fel a Cserepes-soron. Aia délelőtt a katonai parancsnokság képviseletében küldöttség je­lent meg Bokor 'Pál helyettes-polgármester­nél. A küldöttséget Czakó László dr. és Lich­tenegger Lajos dr. főtörzsorvosok vezették. A katonai kórházak parancsnokai arra kér­ték a polgármester-helyettest, hogy a város bocsásson rendelkezésükre egv nagyterületű, egészséges helyet, mert a katonai hatóság fel akar ártani Szegeden egy barakkórházat, ezer ágy részére. A barakkórházat papirma­séból építik, a tábori kórházak mintájára. A polgármester e célra a Cserepes-soron levő hatalmas telket ájanlotta, melyet a katonai hatóság alkalmasnak is talált az uj kórház létesítésére. A barakkórházban a lábbadozó sebesült katonákat fogják elhelyezni és igy nem kell azokat, mint eddig, más vidéki kór­házakban .elhelyezni. — Sebesült katonák köszönete. Alul­írott sebesült bajtársak pár Iliét óta az Izr. Jótékony Nőegyesület kórházában vagyunk és hála a kitűnő kezelésnek, amelyben az or­vos urak részesítenek, már annyira, javult az állapotunk, hogy rövidesen hazatérhetünk az otthonunkba. Mielőtt azonban elhagyjuk Szeged városát, szivünk sugallatát követjük, midőn a. mélyen tisztelt zsidó nőegyesület tagjainak, kik fáradhatatlan buzgalommal gondoskodnak betegeikről, ezúton te leghálá­sabb köszönetünket fejezzük ki. Mindenek­előtt megilleti a köszönet Bernát dr. és Hol­lós dr. orvos urakat, az igen tisztelt elnöknő úrnőt, özv. Holtzer Jakabnét. dr. Hollóné úrnőt ós végül kedves ápolónőnket, Hein­richnét, aki bennünket éjjel-nappal gyöngé­den gondozott. Nem kevésbbé köszönet illeti mindazokat a kedves hölgyeket, akik ben­nünket naponta gondos ápolással és kellemes csevegéssel vigasztaltak, agy, hogy a hon­vágy nem gyötört bennünket .annyira. Mind­ezek a nagylelkű jótétenlények örökké élni fognak emlékezetünkben és kellemes köteles­ségünknél: tartjuk, hogy ezt a nemes fárado­zást a mi cseh földünkön ismertté tegyük. A Mindenható jutalmazza meg őket azért, amit mi sohasem bírunk meghálálni. Schiller Antal, szakaszvezető, Bartl Rudolf és Marséin ver Ka tanurai közlegények a cs. és kir. 92. gy. c.-Ikmi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom