Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-06 / 314. szám

DÉL-MA ü Y A RO ESZ Á U Szeged, 1914. december 6. az orosz e A Kárpátokban tegnap sem fordult elö jelentékeny esemény. Nyugatgalíciában Tymbarknál részünk­re eredményes kisebb harcok fejlődtek ki. Déllengyelországban a helyzet változat­lan. Északlengyelországban a csata tovább folyik. fiöfer vezérőrnagy, a vezérkar íönöknéek helyettese. OROSZ RENDELÉS JAPÁN­ORSZÁGBAN. Zürichből jelentik: Oroszország a japán tüzérségi szer gyárakkal negyvennyolc üteg­re szóló szállítási szerződést kötött. ANGOL VÉLEMÉNY A HELYZETRŐL. Roterdámból jelentik: A Mdining Pofit katonai munkatársa ezt irja: A helyzet Len­gyelországbon a németekre nézve kedvező. A londoni reggeli lapcift jelentik P ét erv árról, tev az óiírisz cenzúra átengedte azt a htp­jelerttést, hogy az oroszok békeriiési kísér­lete Lengyelországban meghiusult, A LENGYELORSZÁGI HADÁLLÁS. Amsterdamból jelentik: A Daily Tele­graph pétervári híradása szerint a német üte­gek Lengyelországban nagyon megerősített állásokban vannak. A németek jobbszárnya a Vartára, balszárnya pedig a Visztulára tá­maszkodik. HARC BÁRTFA KÖRNYÉKÉN. Kassa, december ,5. Egyes orosz csapatok ellen Bártfa környékén bocsátkozott harcba Észak-Magyarország védelmiére rendelt se­regünk. Az ütközet még tart s arról részletek egyelőre természetesen nem: közölhetők, de annyi már kétségtelen, hogy az oroszok Sá­rosban az egész vonalon megkezdték a visz­szavomdást, Illetékes helyen kijelentették, hogy Sárosban sincs ok aggodalomra. A ve­zetés olyan kipróbált kezekben van, hogy ez már magában véVe is biztosithatja győzel­münket. A lakosságot csak a legközvetleneb­bül érintett vidékről távolították el. Konstantinápoly, december 5. A török főhadiszállás közli: Csoroch és Adzsar zó­náiban operáló csapataink naponta győzel­meket vívnak kl. Északi irányban az Ad- j zsarig nyomultak előre és eljutottak Batum­tól keletre. Keleten Adachanig jutottak el. Adachantóí nyugatra harc volt, csapataink" nagymennyiségű fegyvert és gépfegyvert zsákmányoltak, az oroszok Aéachan irá­nyában elmenekültek. Az indiaiak és az afgánok s törökök mcISeft. Konstantinápoly, december 5. Az Agen­ce Ottomane jelenti Bássorahból: Minthogy a giulanii dervisek részt vesznek a szent há­borúban, itt az összes indiai és afgán mu­zulmánok önként jelentkeznek szolgálatra. (Közli a magyar miniszterelnökség sajtó­osztálya.) A fenti jelentés szerint ez a török sereg most elérte az Adzsar folyót, amely Batüm­tól délkeletre alig 10 kilométerre ömlik a Csorockba. A török seregek ilyenformán dél­ről és kelétről már Batum alá érkeztek. A íCsorochtcl keletre operáló török sereg ha­sonló sikert ért él: eljutott Ardahanig. Ar­•dahan vagv Ardagan erős orosz vár a török határtól mintegy 80 kilométerre északkelet­re, a Tirlisz fellé vezető Uton. A török ha­tártó! Ardahan felé vezető nehéz, erősen he­gyes -uton harcok voltak, mélyekben a törö­kök megverték és Ardahan felé való mene­külésre kényszeritették az oroszokat. A FELROBBANTOTT VARDAR-HID. Milánó, december 5. A Vardar hídjának Strumicánál történt felrobbantásáról jelentik a Corriere della Será-'nak, hogy török és bol­gár komitácsíkból alakult banda pusztította el a hidat, Ez a banda fegyvereket, géppus­kákat és megfelelő municiót szerzett a bol­gár arzenálból. Döntő ütközet Arangyelovácnál. Budapest, december 5. (Hivatalos.) A déli hadszíntérről jelentik: Arangyelováctóí nyugatra és délnyugatra a harcok rendkívül makacsok és veszteségteljesek. Eddig vég­érvényes döntés még nem történt. Tegnap több mint hatszáz embert foglyul ejtettünk. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Bolgár feienlés a szerbekről. Szófiából jelentik: A lapok a szerb harc­térről kapott tudósításuk alapján jelentik, hogy a szerb hadsereg visszavonulása az osztrák-magyar csapatok gyors üldözése kö­vetkeztében lassankint fejvesztett menekülés jellegét ölti, mert az ellenségnek nem ma­radt ideje, hogy uj formációkat vegyen fel. Ez az oka annak is, hogy az osztrák-magyar csapatok előőrsei elfogják a szerbek nagyobb osztagait, melyek nem képesek elég gyor­san követni a visszavonuló sereg zömét. A Szerbia belsejéből érkezett hírek közlik, hogy az a sok ezer menekült, akiket a visszavonuló csápotok magukkal ragadnak, négy zavaro­kat idéz elő, mert teljesen lehetetlen ezeket a nyomorult állapotban levő menekülteket fe­dél alá vinni. Száz meg száz család mene­kült Görögországba és főképen Szalonikibe, de a bolgár határra fs mind nagyobb csapa­tok érkeznek. Csodálkozással fogadták azt a nisi hirt, hogy Sándor trónörökös Sturm tá­bornokot vajdává nevezte ki, holott ép ennek a tábornoknak seregét verték tönkre az osz­trák-magyar csapatok. A Pasics-kőrmány visszalépéséről szóló híreket megcáfölják, mert Piasics és a radikálisok még most is ke­zükben tartják a hatalmat. BERLINI KATONAI VÉLEMÉNY A SZER­BIAI HELYZETRŐL. Moraht őrnagy, a Berliner Tageblatt katonai munkatársa Belgrád elfoglalásával ! kapcsolatban a következőket irja: A belgrádi vár és a város szövetsége­í seink kezébe került. Egész Ausztria-Magyar­ország várta ezt a napot. Az ellenséges se­reg Belgrádot már ió ideje nem használhat­ta támpontul, mert az osztrákoknak és ma­gyaroknak győzelmesen előnyomuló seregei elvághatták volna a főseregtől. De Belgrád í volt a melegágya a gyűlöletnek és.annak az 1 orgyilkosságnak, amely a háború kitörésére okot adott. A kettős monarchia népeinek so­ká kellett halasztaniok a büntetési. A cár, mint a szerb gyilkosok protektora, óriási birodalmának egész erejével rávetette magát azokra, akik a Szerbiára kimondott •íteletét végre akarták hajtani. Ekkor minde­nek előtt észak felől kellett a határokat meg­védeni. A galíciai küzdelmek még eldöntet­lenek s a délén mariiét seregeknek mégis si­kerűit a Drina oldalán elfogMt hadállásaik­ból meksze benyomulni Szerbia belsejébe. Szerbia összeomlás előtt áll és Belgrád­ban diadalmaskodnak a győztesek. Az 5. had­sereg diadalmas parancsnokával együtt •egész Németország hódolatát féjezi ki az agg császár iránt és együtt örvend az ő népeivel, hogy a trónörökös gyilkosai mtegboszulásá­nak napját megérte. Ha a nagy munka még nem is nyert tel­jes befejezést, Szerbia napjai mégis meg vau­nak számlálva. A balkáni haderők fővezéré­nek, Potiorek táborszernagynak az utóbbi illetek heves küzdelmeiben sikerült Szerbiát ebbe a helyzetbe hozni. Az előrenyomuló se­reg keleti része most körülbelül a Valjevó— kosiericíi—uzicci vonalon áll A télies időjárás hófúvásaival küzdve kellett a Maijen magas­latain a seregeknek átkelni, ami nagy feladat volt, de amelyet a táborszernagynak a hegyi harcokat már megszokott csapatai habozás •nélkül megtettek. Ezek a. csapatok néhány •nap óta a Górni-—Mil-cRiavác— -Aidnygyelo,­•VItc előtti vonalon állanak. Az osztrák-magyar sereg egy másik: része, bár folytonos küzdelmek közepette, de •napról-napra előrehalad és megtisztítja Szer­bia északi részét. A Kolubara és Lazarevác •erős hadállásait november 25-én szurony ro­hammal bevették. Ezekben a, küzdelmekben hollandiai jelentések szerint félmillió fegyver vett riszt. A 'szerbek letörése itt is a 'legtel­jesebb volt. MILYEN A HŐS GYÖRGY KIRÁLY. Berlin, december 5. Egy kopenbágai táv­irat érdekesen számol be arról, hogy milyen kommentárokat fűznek Parisban György an­gol királynak a főhadiszálláson tett látoga­tásához. A lapok nagy jelentőséget tulajdo­nítanak annak, hogy György király vállal­kozott a tengeri útra és ezzel bizonyítékát adta „személyes bátorságának" és annak, hogy Anglia még mindig ura a tengernek. Bár a német tengeralatti naszádok a fran­cia tengerpart közelében jártak, a király mé­gis vállalkozott arra, hogy áthajózzék a csa­RÓMAI NAGYKÖVETEK SALANDRA BESZÉDÉRŐL. Róma, december 5. A Giomale d'Itali a munkatársa megkérdezte a nagyköveteket, hogy miképen vélekednek Sulandm minisz­terelnök tegnapi expozéjáról. Krnpenszki orosz és Barrére francia nagykövetek azt te­lelték, hogy el vannak ragadtatva. A török nagyköNet az iníerjuvoló hír­lapírónak mosolyogva kinált cigarettát és égy csésze fekete kávét, de nem nyilatkozott, Flatow német nagykövet pedig azzal men­tette ki magát, hogy beteges. Báró Macchio osztrák-magyar nagyító­vet ezeket mondta: — A miniszterelnök beszédét és azt a hazahas tüntetést, amely unnak nyomában keletkezett, igazán megcsodáltam. A kamara magatartása még inkább megerŐsit engem abban a meggyőződésemben, hogy Skhmdra az általa követett semlegességi politikában, a melyet ujabban is megpecsételi, aiz olasz nen ­z :í legnagyobb többségét maga mögött lát­hatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom