Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-03 / 311. szám

Szöged, 1914. december 3. DÉLMAGYAROR SZ ÁG Győzelem. Préöikáció. mondotta: Lőw Immánuel. És most szerencséseknek mondjuk a dölyfősöket, megnövekedtek a galádság cse­lekvői: Istent is kisérték és megmenekültek: (Malbkiá's 3, 15) a második B'al'kánbáboru után szóltunk ágy a meggyarapodott Szer­biáról. A galádságok cselekvői — méltó meg­bélyegzése annak az ország-maik, lamelynek történet© már csalk a koráibibi királygyilkos­ságóbért is a galádság, -a igene.tizság, a gaz aneréiayletek saáfkiaidaltilian sorozata. Mert éget mint a tüz a galádság, meg­emészt tövist és avari; lángra kapatja az erdő süriijét, hogy ég földgomolygó füstben. (Éza­jás .9, 1.7i). iA trón váramányoeiániak ós hitlve­Kének Jegyilkolásával égetett bennünket a galádság perzselő tüznyelve, iliáagralkapott a népek erdeje és ég im-cist a háború gomolygó füstjében. Betelt a rácok 'oroátlap, kihívásai­nak mértéke, 'betelt szia Ultiig, betelt (busásan. Az izgága szomszéd határán ái vétó fe­lénk sóvárgó pillantásait, a szegedi túlsó biti­főig, a Maros vonaláig szállongott átkos, ba­túresonkitó képzelődése. Polgártársainkkal, kacérkodott, akik az ő nyelvén beszélnek, őket -csábítgatta -csalóka (képekkel, őket csa­logatta esáhitó, hiu ábránd'clkkal. De elfogyott türelmünk. .Fölébredett .a nemes liarag rá reá rivalt a rác királyra ós újdonsült vajdáira: átkozott, aki csonkítja másnak határát! (Mózes V: 27, 17) Neon gyó­gyul a kelevény, ba ki nem bontják, fel nem vágják! Föl vágtuk a tarjaigos fekélyt, az eves tályogot fölhasifottiuik kand élével, fáj­dalma®, eso,n-tvdlaig ihiáltó csapással és a gany­nyel együtt vérét is veszti Szerbia.. Bünlhő­.dik kincs vereséggel, maradandó veszteség­gel ebiben ia vészes 'háborúban, amelyet ő oko­zott és gálád pártfogóiéi. Mi nem háborút akartunk -viselni, ha­nem a gyilok bujtogatott, büniszerzőit -akar­tuk büntetni, a .fekély .fenekét kiégetni, bogy egészséges béke és maradandó nyuga'l-am tá­madjon helyébe, onlinlt -a h-egedés- -a. gyógyuló -seben. Miért 'lett a büuhös-ztő, Ibiin-irtó, bün­tető foglalásból közháiboru? Csakn .m min­den népek közhálbórujfa? Máért Iborült lángba a -világ? Mi okozta -etz a parttalanul terjedő •tengenbirfcózáist? Mi -Okozta? Monidj-u'k ki ri­degen! Aiz orjgyilkos1 rácnak véress-zennü nagyralátása, amely (találkozott .a levegő fe­szültségét tápláló egyéb erős, vészes áraímck­kal. A kufáv lángol féltette á minden népet kiszipolyozó, versenyt nem tűrő viiilágeiMltásí. Hozzá simult a nyegle franciának bosszusz'úl­te rövidlátása, ímelléjü-k szegődött a feihér cárnak -telhetetlen messizelátása és a sanda­szemü sárgák irigy pislan'tás'a. Szövetkezett a koldus Cetinje, ,aiz orgyilkos Belgrád, a amist először rosszul számító népözönös Lon­dcin, az elnéptelenedő, a fert-ős Párizs, a nép­eimésztő Moszkva, a sárgaszínű T-okio és ia balga belga áimmár ibolygó -Albert királyta. Szövetkeztek, megegyeztek, de csia lódnak mindannyian. Legvógzetesebb-en, legs-zör­nyübiben a ibonnita-ni indult, nem rég im-éig vi­lágbíró angol, akinek ütőerét vágta el Szuez­nél a. Moham-med szent háborúja — legsz-é­gyenletesehben a pusztulni indult, vesztébe rohanó rác. Fészkelődött, sarkunkat marogatta. Nem fért meg görbe földjének meggyarapo­dott, török, albán 'és bolgár kárára gyarapí­tott, megkövült hátánál közt: a magyar föld egy karaja 'kellett, a Bácska kellett SMartono­si"'. n. Pdont lV|oíl.l.ott SGoredior. A n-agyUailátó, fékevesztett rác lelsz slkla-siz­totta .a kötelet. Kitörte a járomszöget. El v-ol kapatva ő is, hcizzáililő dknaisztáája is. Akármire fordul ia kocka, de elveti. Néfoi­-m-egy, b'a a jég letörik is ailatt-a. Ha benue­vesz is, elkezdi. Ha életével fizet (is, nem bán­ja! .Mérkőzést keresett, a cudar, a király­gyilkos, a hocskorbőr-areu -Pékár; az .agyas, a nyakas apának fejes fiai; a Pasiicsdk lefelé •termett, iacsc-ny lelke, az összeesküvő -cinko­sok tábora, amely ördög szabadjában, lakó­nak hitte s mint -a zabol áll n, póráz nélkül tekergő, pányvát nem tűrő mén .a határ urá­nak (képzelte magát. Csalódtak az összeverő­dött, összeboronált szövetségesek. Csalódtuk bennünk és csalatkoztak egymásban. Min­denikük azt hitte, Ihogy könnyű győzelem lesz :a. szövetség jutailma. Tévedtek értékelé­sünkben, •erőinkben, képességünkben, a ma­gyar s -a német fegyver hatalmában. Máris, •pedig győzelmünk traiég nom teljes, máris •kezdődik köztük összezeüdülés, öss-zezudlul-ás, mint a néban-api balkáni szövetségesek közi: nam tarthat az egyetértés a vereségnél to­vább, ha ÖRSzetestvérisriilnék a )ter.més(ziate8 vetélytárs-ellenfelek, "angol 'és -orosz, orosz és j-aipán. •A gyűlölet abroncsa, fogja össze őlk-et. Le­venstásük pilila-naltálban egymást 'okozzák 4 balsikerért, gyűlöletük egymás ellen fordul: leesik ,az összefogó abroncs és a donigák szer­tehullnak. Szövetségesünkkel bennünket a létérdekek forrasztó lángja forrasztott össze, a két- összofo-rnediott középenrópiai hatalom szét nem téphető soha.. Mikor a világ leghatalmasabb hadsere­g-ónok főhadiszállásán magyar hazánk vezető áliamfórfi.áv.a'1 ülnek tanácsot, nem kételked­hetünk iaz erőpröb-ás harc végső kiimenet-elé­ben, fegyvereink győzeilmáb&n. % lenn,a déli részeiken márj-s jelentős, szinte végleges si­kereket vivta-k ki -vitáz ezredeink. rJ1a szól Edóm, elguszlulánk, de újra é.pUjük a romokat,... építenek ők, de leron­tom Én s imigyen hívják őket: istentelenség határa! (M-ali/ki-ús 1, 4.) Igy olvastuk -e héten az írásban. Risó szavában a szent nyelv összefoglal garázdaságot, gazságot, galádsá­got, erőscakot, bitorlást, k-egyetleniség. G-evuí risó ezért a lator garázdaságnak -sarkal:1 faja; a .tőrvető gazságnak haramial-akta ha­tára; .a kelepoés -galádság romlott megyéje.; » gyilkos erősizak átkozott területe; a birszomjns (bátorság botor 'birodalma; -a vérszomjas kegyetlenség kelevény es kerülete. iR-ácország vad haragosainknak inna már csak vonagló hazája. A fiók ölyv, az orosz ragadozó fiókja, s-askesiolyünék képzelte iraa'gát. Most testén buzzulk az uj mesgyét, országának iFoszlá­nyait szertekapkodják prédaileső szomszédék. .Hatá ' vhük immár kérkedő hangoskodá­••átoak, '"•'!•? -coihiló marakcdé.-o Na-gyzásá­n»k hóbortjából felverte lesújtó fegyverünk és a rideg, n. -rettentő valóság széttépte'döly­fös álmainak pókszövedékét. Hadverő háld vezérünknek nem volt köny­nyü feadata délen, miikor vezérhadunk észak­on szállott sóikra; seregünk egy töredékével törjük össze a rácokat s .a csernagorc zsivá­ny okai. Meleg nyomát űzik most seregeink. Most,fogja megérteni — likaz, későn! — hogy élhetett volna békéiben mellettünk. -De el­'Vo|TMQ,+ + p n fl/foz1'' v,f|t qnl Up + o,lrr> j ö-'Z­tön-e. Fialtad és máris rozoga állama össze­omlik, remény ölő gyalázat, velősorv,a®zt<J szégyen lészen .osztályrésze. íMa már a régi főváré - Is elesett. Nem először foglaltuk el Nándorfehérvárt. Szegednek és környékének lakosságából toborzottá Hunyadi János .aizií ,a 60.000 em­bert, iá-kiket 1456-ibain itt s-zervsizett iés gyako­rolt, ibe Belgrád Ifaliszaibaidlitá-sára. Szegedig balla'tszott az ágyúik hömlbölésr. „Belgrád fel­szabadítása, a magyar hadi -dicsőségnek .leg­fénylőbb sugara, Szeged nevét, .a szegedi pol­gárság lelkesedését, és hazaszeretetét ara­nyozza be." (Reizner, Szeged Története.) És miikor -a iszavqjai herceg 1717 ben Belgrádot vítta, ta kimerültségig terhelte Szeged-öt a katonák', taz élelem iési fuvar szolgáltiaft-ása. 1739-lbcn szegedi szelkeresek-et rende-ltek ki Belgrád ostromához 5 ugyanakkor a. német és szerb polgárok és -a minorita papok Sze­gedre menekültek Belgrádból. Végifizegedről portyázott ifjú Bercsényi Belgrádig 1687-ben és a szerbbé vált Bel­grádba menekült 1-849 kJen Szeged akkori szerb ajkú főjegyzője. Hunyadi János (1453), • -arnyai -Eugén (1717) -és Lauidon (1789) győzelmes ostroma után elkövetkezett most a negyedik, 'az utol­só, a végleges elfoglalás — mindannyi a ma­gyar vitézség diadala! • Végszegednek álmodott bennünket a rá­cok álomlátása: Szőreghiig, (a (Maros kanyargó vonaláig szállott ábrándja: De irne,,szétfoszlott a.z ábránd. Teljesedik már rakoncátlan, vad szomszédiunkon az irás igéje: „Mert íme, oly nap jő cl, mint az égő kemence és lesznek a kevélykedők, a galád­ság elkövetői mind pozdorjává és lángra lob­bantja őket az elkövetkező nap, szól a sere­gek Ura, hogy ne maradjon nekik se gyö­kerük, se águk. De fölragyog fölöttetek, ne­vem félői előtt, az igazság napja és gyógyu­lás lesz szárnyai alatt — és előrehaladtok... és tapossátok a galádokat, mert hamuvá lesz­nek lábatok talpa alatt". (Malalkiáis 3, 19—21.) Nem marad gyökere saját földjén, hozzá szító ága, vele összenőtt, vele közös nedv­keringés ir, érette árulásra kész végága sehol .másutt! Sok lesz még a -véres küzdelem. Sok cso­dát ami vei még a hadaink vitézsége, .mig el jő a diadalmas béke, amelynek szárnyain gyó­gyulás van minden fájó sebnek, amelyet a hazáért hordunk, vigasztalás miniden fekete gyásznak, amelyet a Iháhoru áldozataiért öl­töttünk. Dicsőség, az öröklét glóriás "dicső­sége a csatatereken elesett vitézeinknek, di­csőség, ia történelem örök dicsősége, a nemzet örök hálája a .majdan győzelmes zászlóval hazatérő hadverő hős fiaknak, véreinknek, büszkeségünknek! Dicsőség és bálaadás, zsolozsma és bál­iéin ja -ének -a Magasságbélinek, aki ujiból tel­jesitó rajtunk a Kárpát szorosain, a Tátra hágóin a zsoltár igéjét: Határt vetél, át nem törhetik, nem térhetnek vissza elözönleni az országot! (Zsoltár' 104, 8.) Zsolozsma ós halleluja a béke Istenének, akii beteljesíti rajtunk a zsoltár igéjét: Erőssé teszi kapuid závár jatt, Megáldja te benned a te fiaidat, Aki határodat békességessé teszi és bú­zának zsírjával — nem ,a háború keverék, ábajdiocos kenyerével — elégít meg téged, (Zsoltár 147, 13. 14.) Ámen. Használjunk Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben M MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN M SZT. ISTVÁN • ÓVAKODJÉK Csemegéül let ben dypflamaláfasörl. az UTÁNZATOKTÓL!

Next

/
Oldalképek
Tartalom