Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-19 / 327. szám

iSze@e<l, 1914. december 19. DELM AQ Y ARO RvSZÁO Hindenburg a teljes győzelemről. Berlinből jelentik: Hindenburg tábornagy Vilmos császárnak telefonjelentést küldött, amelyben ezt is mondotta: — Az egész vonalon győztünk. A császár e héten a keleti harctérre utazik. BerJÉrtböl jelentik: Á német nagyvezérkar közli: A keleti és nyugat-poroszországi határon a helyzet változatlan. Lengyelországban tovább követjük a hátráló ellenséget. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a magyar miniszterelnöki sajtóosztály.) VARSÓ ELLEN. Milánó, december 18. A Secolo-nak táviratozzák Péter várról: A lovici fronton a németek teljes erővel támadnak, hogy utat nyissanak Varsó felé. Lovic és Novoradomsk között elkeseredett ütközet folyik. Itt a németek különösen nagy seregeket vontak össze, hogy Novogeorgievsk ellen vonulhassanak és aztán délnyugat felöl támadhassák meg Varsót. Ezek a hadmozdulatok azonban nem lesznek könnyűek, mert erös orosz sereg áll velük szemben. OROSZ ÉS ANGOL „MAGYARÁZAT". December 12-ikrén pétervári hivatalos jelentés a következőket irta: — A németek tegnap Mlavu felől éjjel és nappal támadtak, de vlszaiiztük őket, ugy, hogy az ellenség nagy rendetlenségbén viszszavomüt. Lovictól északra az ellenség szerdán éjjel és csütörtökön elkeseredetten iharvc-lt, de mi visszaűztük nagy veszteséget okozva neki. Az oroszok összevéve 'hét támadást vertek vissza, a hét támadás közül nem egyszer egész közel engedtük magunkhoz a németéket, azután gyilkos tűzzel visszakergettük. Kr akót ól délre az orosz offenzívát folytattak tegnap. Tehát csupa győzelem, amelynek vége az a világra szóló vereség lett, amelyet tegnap jelentett be Höfer és a német vezérkar. De érdekes tünet, Ihogy mig az orosz hivatalos jelentés, december 12-én folytonos' győzelemről regél, addig a Daily Mail Oroszországba küldött haditudósítója, H. Hamilton Éyfe arról ir, hogy Németország ellen lehetetlen a német határon győzni, a németeket te kell csalni Lengyelországba és ott végezni velük. „Uj orosz haditerv" a főcíme a Daily Mail cikkének, amelyet az angol hirlapiró bizonyára az orosz kormány sugalmazásái}a út, hogy igy készítse elő az angol közönséget a teljes orosz visszavonulásira. Mr. Fyfe cikkéből a következőket közöljük: — Néhány nap múlva az orosz vezérkarMik módjában lesz, hogy az orosz haderőknek Lengyelországban aj felállításáról és csoportosításáról számoljon be. (Különös, hogy qgy angol ujságiró tudja, hogy mi lesz módjában két nap múlva az orosz vezérkarnak.) Az uj csapatmozdulatok fő jellemvonása az •ráz. hogy a németeket elvonja vasúthálózatoktól egy olyan országba, ahol már maga íz is nagy haderőt köt le, hogy a közlekedési utakra vigyázzanak. Igaz, hogy sokan azt gondolják, hogy szomorú dolog a németeket leengedni Lengyelországba. Mennyivel hevesebb volna német területen támadni és. uj Pánikot okozni a németek között. Ez rövidlátó gondolkozás, amely nern számol a végső győriemmel és az orosz vezérkar egyetlen gondolatával. hogy megsemmisítse az ellenséget, •regyobb pánik lesz Németországban, ha a lémet hadseregnek el kell távozni országa hátijáról, ahol minden kedvez neki. A német '•adseregnek megdöbbentő mozgékonyságát Pemcsak az okozza, hogy nagyszerű a vasúti, hálózatuk, hanem az is, hogy autóbuszoknak és automobiloknak egész serege áll rendelkezésükre. Minél inkább Lengyelország belsejébe vonják eket, annál inkább elszakítják boszorkányos közlekedési rendszerüktől, amely szinte már a csodával határos. Tehát a Daily Mail már december 12-én tudta a nagy visszavonulást, amikor még Pétervár győzelmi jelentéseket adott ki. Már előkészítették a kifogást. És ha szembeállítjuk a Daily Mail cikkét a Times, minap közölt cikkével, .amely Oroszországtól azt követeli, hegy Németországba vonuljon be, mert az eb fenséget csak saját területe szivében lehet megverni, akkor látjuk csak azt a fejetlenséget, amely az oroszok vesztesége miatt ugy Oroszországban, mint Angliában uralkodik. OROSZORSZÁGBAN KOMORNAK LÁTJÁK A HARCTÉRI HELYZETET. Bécs, december 18. Egy lap, amely a pánszláv politikai szenvedélyes képviselői közé tartozik és amely Ausztria-Magyarországról mindig csak agy beszélt, mintha valami szennyes ruha kendőbe volna köthető és könnyű szerrel elvihető, most az oroszok lengyelországi és. galiciai harctéri helyzetéről nagyon kedvezőtlen Ítéletet hoz nyilvánosságra. Ezzel egyidejűleg a pétervári katonai szaklap nagy tisztelettel nyilatkozott a mi hadseregünkről. Ezek az önbe ismerés hajnali derengései, amelyeket azért nem szabad észrevétlenül hagynunk, mivel a monarchia gyöngeségéről 'való balhit egyik sarktétele volt az egész pánszláv politikának. A SVÉD LAPOK KRITIKÁJA. Stockholm, december 18. A svéd lapok már néhány nappal ezelőtt kifejtették azt, hogv az orosz hadsereg tökéletes katasztrófa előtt áll. Kifejtették azt is, hogy a döntő győzelem kierőszakolásához elsősorban az szükséges, ho-gy a németek Lodztöl 25 'kilométernyire fekvő Koljuski rendkívül fontos vasúti gócpontot, valamint a Lcvictól 20 kilométerre délkeletre fekvő Skiernevicét, amelytől szintén több fontos vasúti vonal ágazik el, birtokukba vegyék. Az utolsó jelentések szerint ez már meg is történt és ez által sikerült a németeknek az orosz seregek összeköttetését megszakítani. Az egymástól elvágott orosz seregek erősitéseket ezután .csak a Varsótól délkeletre fekvő ivangarad—radomi vasútvonalon kaphattak, de ez óriási kerülő ut. A Varsótól délre fekvő Graizy városon át Novoradomsk és a Kielce felé vezető utak is számba jöhettek volna. Ezek azonban a téli évszakban járhatatlanok. Ilyen körülmények 'között a német nagy siker első nesze az volt, hogy az orosz seregek összeköttetését ugy megszakította, hogy azok többé érintkezést nem találhattak. A svéd katonai körökben biztosra vették a németek fölényes 'győzelmét már azért is, mert ismerték az orosz kolosszus tunyaságát és a hadsereg vezetőinek meggondolatlanságát. A Dagblaá az orosz vezetőtisztek felületességének jellemzésére leköz li a pétervári Rjecs cimii lap cikkét, amelyet egy előkelő vezérkari tószt irt és amelyben a cikkíró kifejti, hogy „az oroszoknak nem kell tovább a német előnydmulrísíól félni. A németek — mondja folytatólag — Észak-Poroszországon Lodz vidékéré nem kaphatnak uj megerősítéseket és igy vagy visszavonulnák, vagy pedig várnak az offenzíva folytatásával mindaddig, am'ig a nyugati harctérről kellő segitőerőket nem kapnak. Az utóbbi eset lehetetlen, mert tudják a németek, hogv a franciák abban a pillanatban azonnal általános offenzívába mennének át. Az osztrák-magyar sereg Krakó előtt küzd az orosz seregekkel. Tehát a németek innen sem várhatnak támogatást." Ha igv vélekednek az orosz katonai körök — irják a svéd lapok — akkor a németek nagy győzelmét természetesnek kellett tartani. Láttuk ugyanis a nagy mérkőzésben, hogy a németek igenis, nagy megerősítéseket kaptak és érvényesítették azt a napoleoni elvet, hogy egy helyre kell központosítani minden erőt. A meggondolatlan oroszokat ez a harcmód, ugy látszik, váratlanul érte és a németek fényes győzelme nem maradhatott el. Megoldódik a szerb rejtély. Bukarest, december 18. Diplomáciai körökben a szerbek által elért eredményt főleg három körülmény találkozásával magyarázzák. Az. első ok a szerbek halálmszántsága. A szerbek tudták Pasks szavainak jelentőségét: „Élet és halál közt nincs választás". Putnik vezérkari iföncknek az ellenség által is elismert tehetsége — a második ok. ő felismerte annak jelentőségét, hogy Bulgáriával tárgyalások folytak Macedónia átengedése kérdésében és a bolgárok nagy meglepetésére a tárgyalások folyását arra használta ki, hogy a bolgár határról és Macedóniából a szerb divíziókat elvonta és. valamennyit a frontra vetette. A harmadik ok: a tetep nehézségei, párosulva a rettenetes időjárással Mindenki elismeri, hogy a Szerbiában operáló osztrák-magyar csapatok mily nagyszerű teljesítményt mutattak fel aránylag rövid idő alatt, de kifáradva a heves harcokban, emberfeletti munkát tényleg nem végezhették. Az emberi erő nem pótolhatta a nehéz ágyukat, amelyeknek szállítása lehetetlen ivo-lt, vagy rendkívüli akadályokba ütközött. Hadifogságban egy egész szerb ezred. Szabadka, december 18. Egy bajai földbirtokos tegnapelőtt a Dunántulről jött hazafelé. Domibováron hosszú várakozása volt a Baja relé induló vonatra. Alig foglalt helyet az étteremben, egy rengeteg ihosszu különvonat futott be a pályaudvarra és. a vonatról szerb katonák ugráltak le. A legénység .levest és gulyást kapott, mig a tisztikar és az önkéntesek az étterembe mentek enni. Negyven elegánsan öltözött szerb katonatiszt és ötven intelligens egy éves önkéntes vonult be az étterembe egy szerb ezredes vezetése és — természetesen — magyar népfölkelők őrizete mellett. A bajai uri ember közvetlen szomszédságában az asztalhoz télepedett egy szerb főhadnagy, aki elmondotta, hogy az a íegolytranszport, amely most érkezett, az egész 15-ik szebb gyalogezred, amely alig egy-két lövés, után fogságba esett, ugy, hegy az osztrák-magyar hadsereg körülvette és lefegyverezte őket. Az egész ezred tisztestől, legénységgel együtt fogságba esett. A bajai úriember kérdéseire elmondotta a főhadnagy, hogy ő a polgári életben mérnök. Ez lett volna az első ütközete. Arra a kérdésre, hogy mennyi lehet .a 'szerbek által ejtett hadifogoly, az volt p válasza a főhadnagynak, hogy nem tudja, de reméli, hogy a szerb hadsereg is sok foglyot éjit. Csak reméli, de tudomása nincs semmiről. — Mit gondol főhadnagy ur — kérdezte a földbirtokos — meddig birják Önök még a harcot? Hiszen a szerb 'hadsereg teljesen le van verve. Nem gondolja, hogy a leghelyesebb volna a reménytelen küzdelmet abbahagyni? — Nem. Mert addig, amig csak egy szerb él, szabad és fegyvert tud fogni, addig küzdeni fog hazájáért; mert most már minálunk a létről vagy pedig a megsemmisülésről van szó. Közbe belépett az étterembe egy magyar honvédfőhadnagy és. jelentette a fogoly szerb ezredesnek, hogy indul a vonat. A foglyok beszállottak és a vonat indult velük tovább.