Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-13 / 291. szám

10 DÉLMAG Y ARORSZÁG Szeged, 1914. november 15. nemzettest egészsége annyira volna megerősíthető, hogy minden kívülről jövő, bomlasztó tendencia képtelen azt megtámadni. Ebben a mostani 'hatalmas háborúban mindnyájan reszketünk a győzelemért, de latba is kell vetnünk mindent, hogy győzzünk: rajta kell lennünk, hogy ez a nagy élmény termékennyé legyen bennünk! Van alkalom a komoly megfontolásokra. Sok hazatért sebesültünk felháborodását fejezte ki azon, hogy az itthon maradottak többsége már megint visszazökkent a régi felületességbe, holott künt a harcmezőn milliók haldokolnak. Nálunk idehaza ez a nagy élmény egyszerűen „szenzációvá" lett. Bizunk azonban a hazatérőkben. Nekik a lelkükbe markolt bele a háború. Össze kell államink velük, hogy ez a sors ne lett légyen hasztalan. Az előadó fejtegetéseit hangos tetszésnyilvánítás kisérte. Római levél. Olaszország semlegessége. Az uj Salandra-kormány. november 12. A török flottátámadás napján léptem' át az olasz határt s a Veneto-ban nagy izgatottságot tapasztaltam: ha a török csakugyan megüzeni a háborút s Egyiptom ellen nyomul, vájjon meg fog-e állni a trípotiszi ni olasz gyarmat előtt? Ez volt a gondolatmenet, mely érthetően aggodalomba ejtett mindenkit. Tekintve továbbá, hogy a francia kormány milliók árán vét te meg a milánói lapokat, elképzelhető, ezek mennyire kiaknázták a hangulatot. Mindazáltal, azt hiszem, nyugodtak lehetünk Olaszország semlegességét illetőleg. Minden gondolkozó ember tisztában van itt azzal, hogy mit jelentene ennek a semlegességnek megszegése. Olaszország nem támogathatott bennünket, nem vehetett aktiv részt a háborúban. Neki magának is háborúja folyik Tripoliszban, s abban a pillanatban, hogy fegyvert fog melleitünk, az egyesült angolfrancia flotta, melynek a mienkkel egyesülten sem lett volna képes ellentállni. elvágja útját Afrika felé s ott küzdő seregei é'henszomjan vesznek. Szomjan is, mert még az ivóvizet is ugy kell nekik hajókon odaszállítani. Partvidéke, melynek megvédésére egy angol flottára volna szükség, úgyszólván teljesen védtelen; erődje alig van egy-kettő. Vasúti vonalai ott futnak a tengerpart mentén s néhány ágyulövéssel a tenger felől meg lehet akasztani belső közlekedését, csapatszáliiíását. Ha tehát mellénk áll, inkább ő szorul a mi segítségünkre, semhogy valamit is lendítene a mi ügyünkön. Különben sem ismerjük a hármasszövetségnek Olaszországra vonatkozó pontjait, ugy, hogy föl tehetjük, hogy jogilag is teljesen korrektül járt el, mikor a semlegesség álláspontjára helyezkedett s abban is lehet valami, mit az olaszok mondanak, hogy mi megkezdtük a háborút, anélkül, hogy azt vele előzőleg megvitattuk volna. Igaz ugyan, hogy nem mi izengettük azt meg jobbra-balra, de azért mi indítottuk meg a lavinát, történt légven az a legigazságosabb és legszentebb okból is, amint valóban történt. Addig tehát, arnig Olaszország velünk szemben jóakaratú semlegességet tanúsít, nem vethetünk rá. Azt. hogy néhány hírlapíró pénzért adta el a lelkiismeretét, szintén nemi róhatjuk föl bűnül az olasz kormánynak, mely okosabban teszi, ha erre szemet huny, mintha a sajtószabadság erőszakos elnyomásával forradalmat szítana s ezeknek a lelkiismeretlen elemeknek malmára hajtaná a vizet. Ellenben a semlegesség teréről lelépni és ellenünk foglalni állást, az már egészen más volna. Mert hát akármennyire rugalmasak legyenek is a nemzetközi jog elvei, különösen háború esetén, azért mégis csak vannak dolgok, amelyeket becsületes nemzet nem követhet el. Ez a szövetségi hűségnek oly rut megszegése volna, amilyenre Olaszországban csupán a csőcselék kapható, de nem a kormány. Becsület nélkül egy nemzet ép oly kevéssé élhet iheg, mint az egyes ember. Olaszország politikai becsületét nem teheti és nemis fogja kockára tenni. Szövetségek nélkül a mai világban egy nemzet léte sincs biztosítva: vájjon ki lépne még szövetségre Olaszországgal, ha az mostanában bebizonyítaná teljes megbízhatatlanságát. Egyébként ilyen nyílt szószegés mellett még a francia pénzzel megfizetett elemek sem foglalnak állást. Még azok is csak azt hajtogatják, hogy nem szabad megengedni a francia nemzetnek teljes letörését, ellenben nem kell beleavatkozni a dologba, ha a köztársaság képes ezt a teljes letörést maga megakadályozni. Megalakult a második Salandra-kormány. Az első azou bukott meg, hogy a pénzügyminiszter a pénzügyi állaptokra való tekintettel nem akart hozzájárulni a honvédelmi követelésekhez. Rámutatott, hogy a kincstár nem bírja a költségtöbbletet s nem engedett álláspontjából. Viszont a kormány többi tagjának álláspontja az volt, hogy akárhonnan veszik is a pénzt, a hadsereget erősíteni kell. Ha Olaszország azt akarja, hogy a jelen háború térképrendezésében szava legyen, erősnek kell lennie. A fegyverkezésnek éle nem irányul ellenünk, nemi irányul senki ellen, hanem egyszerűen szükséges következménye a jelen politikai helyzetnek. Végre is az természetes, hogy a nagy békekötés idején Olaszország nem ambicionálhatja egv olyan állani szerepét, amely se nem szoroz, se nem oszt. Viszo-nt azonban ez a kormányválság föllebbentette a fátyolt Olaszország pénzügyeiről. Tekintve, hogy a tripoiiszi háborút hadi kőicsőn .nélkül viselte, hajlandók voltunk azt hinni. hogy bőviben van a pénznek. Ugy látszik, még sem áll igy a dolog s ez a körülmény már magában véve is ujabb biztosíték arra nézve, hogy Olaszország nem fog -semmiféle francia csábításra, sem valami kalandos háborúskodásra vállalkozni. f# W # I Az 1914. évi 6Vos magyar királyi adómentes 0 03 $ i^mé •§ (Hadi kölcsön) jegyzéseket elfogad, eredeti feltételek mellett 1914. évi november hó 16-tól novembar hó 23-ig, mint r • ír B # I I # I # I Eelelös szerkesztő: Pásztor József. Kiadótulajdonos: Várnay L. Nyomatott Várnay L. könyvnyomdájában Szeged, Kárász-u. 9.