Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-13 / 291. szám

R 13. Szeged, 1914. november 13. DÉLMAGYARORSZAG i3[ £§g csésze meleg tejet, A „Feministák Szegedi Egyesülete" ingyentej mozgalmára a következők adakoztak: Vajda Béláné 10, Vincze testvérek 5, N. N. 0.20, ifj. Kass János 4, Lindenifeld Bertalanné 5, dr. Faragó Józseíné 5, özvegy Bakonyi Károlyné 3, Rieger Lajosné 3. Áusterweil Miksa 5, Singer nővérek 1, (Balogh M. 0.20, Bokor Gyula 0.30, Fleissig Tibor 0.30, Kanyó Pál 0.40, Schlesingerné 1, Szigyártó 0.10, öszszesen 43.50 korona. Az eddigi gyűjtés eredménye 1460, összesen teliát 1503.50 korona. A japánok vesztesége Csingíaunál. Kopenhdga, november 12. A pétervári lapok a japánok Csingtau körüli veszteségeit 10,000 emberre becsülik. A HÖS DEWET. Berlin, november 12. Rotterdamból jelentik, hogy Dewet bur tábornok szétverte a kormány csapatait, amelyekét Cronje képviselő vezetett. A Reuter-ügynökség ehhez a jelentéshez Pretoriából a következő ujabb értesüléseket kapta: Dewet tábornok kétezer emberrel megtámadta Cronjét, amikor egy folyón át akart kelni. Az ütközetnek az lett a vége, hogy Cronje húsz katonát foglyul -ejtett, Dewetnek tiz emberét megölte, tizenegyet megsemmisített. Az elesettek közt van Dewet tábornok egyik fia is. Közben Dewet erősítéseket kapott, megtámadta Cronje hadállásait, kiszabadította a foglyokat és elfogadta Cronje tűborát. A Kaiserin Elisabeth hős kapitánya. Tudvalevőleg Csingtau eleste előtt az osztrák-maigyar Kaiserin Elisabeth nevűi kis cirkálót a. kapitánya levegőbe röpítette, aieb-ogy ;az 'ellenség kezébe; kerüljön. A cirkálónk parancsnoka, Matkomc (Richárd 1868Vími született Pólában. A pólai alsóreális'kola négy nsztályát végezte el, azután & fiumei tengerészeti akadémián tanult, 1887-ben tengerészkiadót lett és részt ve.tr egy nagy indiai .utazáson, amely ikéfc évig tartott. -Visezaéréise ii tán esakibamar zászlós lett és a. pólai bydrografiai hivataliba .osztották bé. Két évig Ihiallgaitta. a torpedó-tanfolyam előadásait, azután bosszialbb ideig torpedó-naszádokon •telj'eaitett szolgál atiot. 1897-iben sorliajóliauna;gy lett, 1904-ben kinevezték .az Ibis tarpeidóniaisizád parancsnokává. 1908-ban kapta meg sorbajókapi táuyi kinevezését, néhány évig a. liadügymiinisztériiumban dolgozott, 1903-ban átvette az Elisabeth nevü cirkáló parancsnokságát. Miatikovie kapitány tudományosan és gyakorlatilag egyaránt -alaposan képzett tengerész. Haditengerészetünk egyik vezető egyénisége nem régen kijelentette, hogy az ő képességeiről 'és tudásáról csak a legnagyobb elismerés hangján Sebet beszélni. Kö'telességtn d ásást, pontosságát példaként emlegették, a szolgálatban szigorú, de igazságos, a. magánéletben: ihü barát. A Kaiserin Elisabeth hősi vezetésével és önfeláldozó harcaival örökre beírta -nevét- telngerészetünk aranykönyvébe. 200.000 belga menekült Angliába. Genf, .november 12. A Journal de Genéve jelenti Londonból: Az Angliába menekült belgák szánta kerek 200.000-et tesz ki. séges. Mindenütt kellene őket gyűjteni és egyenesen a Vöröskereszthez küldeni. Bekeretezett képek nem célszerűek, mivel sok orvos a képkeretet poríogónak minősíti. Legjobb a képeket világosszürke kartonra húzni és két egyszerű lyukkal ellátni, hogy felakaszthatok vagy íelszögezhetők legyenek. Kis képeket a legcélszerűbb mappába helyezni, amely lapozásra adható a betegek kezébe. Képeket a kórházakba. A Berliner Tageblatt irja: Nemcsak újságok és könyvek, hanem képek is valók a kórházakba. Sok beteg képtelen az olvasásra és igy tekintetük a kórterem falain révedez és élvezet nekik, ha az egy szines képen .pihenhet meg, amely valami szép vidéket, vidám gyermekarcot, anyás tekintetű női arcot ábrázol. Ezért kezdte meg a képek gyűjtését a Deutsche Dichíergedachtnisstiftung. Sebesültjeink részére azonban nagyon sok kép sziikA háború és a sors. A háborúról, mint sorsról és élményről beszélt Miiller János dr. nagyszámú hallgatóság előtt. A ma háborúja neki elemi jelenségnek tűnik föl, olyannak, mint mondjuk egy vulkán kitörése, vagy a zivatar. A háború: sors s már nem egy vagy egyes népnek a •cselekedete. Nemcsak külső, hanem belső szükségszerűség is. Ez a belső szükségszerűség azon tapasztalatból* adódik, hogy egy nemzetnek a fejlődése egymagában a tökéletesedésre nem elegendő. Theoretikailag talán legyőztük a materializmust, a valóságban azonban mindenki ment a maga utján, mindenki élt a maga személyes és önző érdekeinek, amelyeknek végül is a felbomlásra kel! vezetniük. Az elfajulásnak ezen jelenségeiből nem gyógyulunk meg máskép, mint olyan katasztrófák által, amelyek a bensőt ismét a felszínre vélik. Ha most azt az álláspontot foglaljuk .el, hogy mindazon jelenségekhez, amelyek hivatvák az embert felemelni, a háború is hozzátartozik, akkor az egy radikális kura világításába jut, amely karának mi aktív és passzív szervei vagyunk. Mindazáltal — emberiességünk küzködik a háború ellen! — Vájjon — s ez a kérdés mindig felmerül — elkerülhető-e a háború? Ez mint ideál elgondolható, de a mai emberi nívó nem éri ezt fel. Ez a szép cél csak akkor volna elérhető, ha abban látnók a feladatunkat, hogy ne egymás ellen agyarkodjunk, hanem egymásnak éljünk. És igy talán megszabadulunk a háború által a — háborútól. A háború belső szükségszerűsége ki volna küszöbölhető, ha a kötelessége 0 O koronától kezdve minden összegben aiáirhaté eredeti föltételek mellett a nyilvános aláirási kegynél s AT R. MIKSA baíik- és válfó-üzietében Szeged, Széchenyi-tér.