Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-02 / 249. szám

4. DÉLM-AGYAROESZÁG Szeged, 1914. október 8. Az entente kucSarca Romániában. Bukarest, október 1. Bár az entente-hatalinak minden követ megmozgatnak, hogy a francia-orosz barátságnak érvényesülését az egész vonalon keresztül vigyék, akciójuk pozitív eredménye mégis kimerült az utcai tüntetések 'rendezésében. Bukarestben is tüntetést rendeztek hétfőn este a Párásban tanuló román egyetemi ifjak. A Daciában tartott ülés után, amelyen nagy hangon hirdették, hogy Károly királyból a román nemzet még akkor is Nagy Károlyt fog teremteni, ha a király nem adja meg ehhez beleegyezését, a Calea Victoriá-ra vonultak a tüntetők. A rendőrkordont áttörték, de a katonaság, amelyet a belügyminisztérium felszólítására rendelt ki a térparancsnokság, visszaszorította a tüntetőket a mellék-utcákba. A felbérelt tömeg erre nem átallotta kövekkel megdobálni saját katonaságát, mire a kirendeltség vezetője lovas-attakot intézett a tüntető csőcselék ellen. A hősök egy perc alatt megfutottak és az első komolyabb fellépésre teljes lett a rend és a nyugalom. ANGLIÁBÓL KITILTOTTÁK A SKANDINÁV LAPOKAT. Krisztiánja, október 1. Morgenbladet londoni tudósítója jelenti, hogy az angol kormány eltiltotta a svéd és norvég újságoknak Angliába való bevitelét. Az érdekelt svéd és norvég hírlapkiadók fellépésére a londoni svéd és norvég követek magyarázatot kértek az angol kormánytól erre az intézkedésre vonatkozólag. Mac Kenna belügyminiszter azt felelte, hogy felül fogja vizsgálni az intézkedés célravezetőségét. Albánia uj fejedelme. Bari, október 1. A Corriera della Sera durazzói tudósítója táviratozza, hogy az újonnan megalakult albán szenátus nagy többséggel Albánia fejedelmévé választotta Búrban Eddint, Abdul Hasúid exszultán fiát. A közeli napokban bizottság fog Konstantinápolyiba utazni, hogy felajánlja a török hercegnek a koronát. Az albániai zavarok azonban, ugy látszik, ezzel sem érnek véget. Mint ismeretes, az albán trónkövetelők sorában ott van Esszád basa is, aki legutóbb Dibrában és Matiban a hozzá hü községek, küldötteivel gyűlést tartott. Ezen a gyűlésen elhatározták, hogy a községek népe és az egész vidék ragaszkodik Esszád basa megválasztásához. Minthogy egyes vidékeken, igy Elbasszánban, Tiranában mohamedán papok működése következtében Esszád-ellenes mozgalmak indultak meg, a küldöttek fölajánlották, hogy készek Esszád basát az ország belsején való átvonulásakor elkísérni. Esszád basa értesítette különben a duirazzói provizórikus kormányt, Jiogy 12,000 ember élén Durazzó ellen indul. PUTNIK RENDJELET KAPOTT. Bukarest, október 1. Mint a Vittorul jelenti Pétervárról, az orosz cár Putriik vajdának, a szerb hadsereg vezérének, a Szent György-rend negyedik osztályát adományozta. A kitüntetésről a nisi orosz követ értesítette Putnikot, akihez a cár meleghangú táviratot intézett. Hogy miért adta a cár a rendjelet, azt elfelejtette megtáviratozni. FERENC FERDINÁND ORDONÁNC TISZTJE ELESETT. Bécsből jelentik: A Neues Wiener Tagblatt jelentése szerint Pilz Engelbert százados, Ferenc Ferdinánd főherceg utolsó ordonánctisztje szerb földön egyik legutóbbi győzelmes csatánkban súlyosan megsebesült és ugyanaznap este az ütközet színhelyéhez közel a tábori korházban meghalt. Négy magyar az uzsoki szorosban. — Egy rnalomréti pásztorember mesélte el az uzsoki legelső orosz betörést. Szeptember 25-én éjjel egy kisebb csapatunk táborozott a szorosok tövében. A csapat előőrsei, megannyi jókedélyii magyar fiu, a szoros galíciai oldalán bolyongtak. Időtöltésből behúzódtak egy széltől védett odúba s egész nyugodtan, gyanutlanul pipázgatva, vitatgatták a háború eseményeit. Körülbelül tizenegy óra tájt, az egyik katona, — káplár volt a fiu, —• valami gyanús neszre lett figyelmes. Halk kocogás hallatszott, a hangok mindinkább közeledtek s csakhamar rá feltűnt tiz poroszkáló lovas. Oroszok voltak. — Katonáink siri csendben lapultak meg odujukban. A káplár jött először szóhoz. Odahajolt társaihoz és halkan suttogva utasítást adott nekik. A legények sunyi mosolylyal fogadták az utasítást és már előre örvendezve láttak munkájuk után. A vakmerő oroszok tizen voltak, ők csak négyen, de elszánt, harcias magyarok. Igy várakoztak az ellenségre, előre mosolyogva a terv sikerén. — Közben a muszkák is odaérkeztek a leshelyhez. Lassan, óvatosan haladtak, mintha tudták volna, hogy baj van a közelben. Lovaikon előre dőlve, kimeredt szemekkel kémlelték a vidéket. Hirtelen nyöszörgő hangok ütötték meg füleiket. Az egyik, aki nyilván vezetőjük volt és legelöl haladt, egy pillanatra meghökkenve tekintett széjjel, látszott rajta, hogy idegesiti a hang és hogy erősen kutatja a hang irányát. — Két-három perc mult el igy kinos várakozásban. Közben minden oldalról hangos, rejtélyes szuszogás hallatszott. Az oroszok kezdték nem érteni a dolgot és az idegesség már-már oly mérveket öltött, hogy valamennyi szivesebben visszafordult volna erről a helyről, ahol ugy látszik kisértetek lakoznak. Az elhatározás már-már megvolt, a vezető azonban legyőzte magában a félelmet és előreléptetett lován. A következő pillanatban lova térdre bukva, hangosan, vésztjóslóan fölnyeritett. A ravasz bakák ugyanis drótsövényt feszitettek ki, a sziklák mögé ültek és onnan szuszogtatták a tüdejüket. Tudták, hogy milyen babonás az orosz; sejtették, hogy egy pillanatra meghökkenti őket a titkozatos kísértetjárás, azért választotta az agyafúrt káplár ezt a taktikát. — A taktika fényesen sikerült. Amikor az oroszok vezetőjének a lova megbotlott, hirtelen irtózatos kiáltások csattogtak viszsza a Kárpátok bércein. A négy baka ordított rémitően, azután dirr-durr, hol az egyik helyről, hol a másik szikla mögé ugrálgatva tüzeltek a meghökkent lovasokra. A taktika várakozáson felül bevált, a meglepett oroszokat a süriin változtatott pozíciókból dördülő lövések és az ordítás visszhangja annyira megtévesztették, hogy legalább több száz ellenséget sejtettek maguk körül. Erre aztán villámgyorsan frontot változtattak és amilyen gyorsan csak elképzelhető, elvágtattak. — A büszke önérzettől dagadó kápiár pedig nagy megelégedéssel dörzsölte kezeit és csak utasítása ellenére, az egyik baka csupa „véletlenségből" mégis leterített egy oroszt. A káplár ugyanis azt tervezte, hogy csak meg kell őket ijeszteni, megölni őket nem kell, hadd meséljék el otthon, hogy az uzsoki szoros fölött rejtélyes emberek örködnek. — Másnap nem is történt érdekesebb esemény. Csak harmadnap érkezett a Ilire, hogy egy nagyobb orosz csapat ismét közeledik a szorosok felé, ezúttal azonban nappal. Nem volt meglepetés, mert katonáink várták már őket. Szófia, október 1. Az Utro jelenti: A szerb hadvezetőség, amint ezt Nisben hivatalosan hiriil adták, az osztrák-magyar hadsereggel a döntő ütközetet a kragujevác— kraljevo-i vonalon akarja megvívni. Tekintve Szerbia rendkívül súlyos helyzetét, már a katonai körök sem reménykednek, mert az osztrák-magyar hadsereg rettenetes csapásai következtében ez az utolsó vonal sem lesz tartható. Batajnica, október 1. Mig . seregeink diadalmasan haladnak Szerbia belsejében, a szerbek betörést szerveztek a Száván, Zimony környékén. E betörésnek célja az volt, hogy egy egészen jelentéktelen csapat nyugtalanítsa határunkat, elvonja főerőnk figyelmét, egy távolabb eső ponton zavart okozzon. A szerbek Zimony alatt Szurcsinnál és Zezanje-nél próbálták áttörni a határt, hol csekélyebb számú népfölkelő-ezredek teijesitenek határvédelmet. A betörés 29-én éjjel 4 órakor történt Zimony alatt, félhatkor Zezanje-nél és Szurcsinnál. Csapataink pár kilométernyire beengedték a szerbeket és azután rajtuk ütve, rövid küzdelemnek nem is nevezhető tusakodásban visszaverték és visszaűzték őket a Száván. Nekünk alig volt igen kevés számú sebesültünk, a szerbeknek meglehetősen jelentékenyebb veszteségeik, csapatukkal nem jailánylóan nagyszámú halottat hagytak hátra és a szerbek közül sokat elfogtunk. Egyébként e vidéknek a betörésből semmi kára nincs. Szerbia és az orosz barátság. Szófia, október 1. A félhivatalos Volja tovább folytatja Szerbia pusztulásáról megkezdett cikksorozatát Nisben tartózkodott munkatársa tollából. Egy egyetemi tanár a következőket mondotta nekem: — Most nyitottam ki a szememet, de már késő van, mert amit látok, az rettenetes. Oroszország mindig piszkált bennünket és nagyra növelte bennünk Bosznia-Hercegovina iránti aspirációinkat, a melyek immár mindörökre el vannak temetve. Most nyilik ki a szemem és látom, hogy a végünk közeledik. Most látom, hogy mi magunk csaptuk be magunkat és amikor Oroszországra gondolok, akkor könny tolul a szemeimbe. Mindennek Oroszország az oka és a legnagyobb fájdalommal kell bevallanom, hogy nem tehetünk mást, minthogy kezeinket tördeljük. Belátom azt is, hogy Bulgáriával szemben Szerbia nagyon igazságtalan volt és hogy Bulgáriát jogosan illetné meg az elégtétel.