Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-27 / 274. szám

Szeged, 1914. rikítóiba- 17. DÉLMAGYARORSZÁG 3 LELŐTTEK KÉT ANGOL AEROPLÁNT. A Nórád. Alig. Ztg. hágai jelentése Sze­rint két angol páncélos aeroplánt, melyek a német ütegeket kémlelték, a németek lelőt­ték. A NÉGYKEZÜ ÖRDÖG. Miskolciról irják: Egy itt -elibeíy-ezetit se­besült orosz katonától megkérdezték, bogy ismeri-e a mi 'hadseregünk különböző fegy­vernemeihez tartozó katonákat. — Hogyne ismerném, — felelte az orosz. — MegD.merem a ruhájáról a tokát, a tüzért, meg mindenfajta osztrák-magyar katonát. Próbaképen odavezettek a sebesült orosz ©ló egy tokét-, egy tüzért, meg mindenfajta más katonát. Mind .megismerte. Amikor azonban egy magyar honvéd hu­szárt vezettek elébe, a jámbor orosz három­szor :is keresztet vetett magára és a nagy ijedtségtől szinte fuldokolva mondta: — Jaj nekem, hiszen ©,z egy vörös, ördög. Hiába /próbálták az -oroszt megnyugtatni, hogy a huszár is csak olyan ember mint más — ő csak tovább is kétkedve rázta a fejét: — N-e bolondítsanak engem az urak. Hi­szen elég embert láttam már életemben. Min­den rendes embernek csak kát keze van. De a vörös ördögök négg kézzel verekednek. Hosszas faggatás után aztán kisült vég­re, li-ogy a jámbor oroszok a. huszárok lobogó mentéjének ujjait i;s emberi karoknak nézik s ezért viseltetnek babonás félelemmel, a négykezű, rettenetes vöröe ördögök iránt, A megváltozott olasz közvélemény. Bécs, október 26. A Morgan, jelenti Fi­renzéből : A Marzocco eimii tekintélyes folyó­irat Luciáim Zuccolitól tanulmányt közöl, a melyben azt irja, hogy Olaszország a dol­gokat ma másként látja, mint a háború ele­jén. Német földön ma nincs többé ellenség, el­lenben Belgiumban, Franciaországban és Oroszországba a németek benyomultak. An­glia flottája fél a német tengeralattjáróktól. Anglia uralkodik ugyan a tengeren, de né­hány méterrel mélyebben Németország az ur. Németország metódusa defenzívára kénysze­ríti minden ellenségét. Róma, október 26. Azoknak a többnyire a nagykorúság határvonalán', alul levő fiatal­embereknek -a csalódása mind, nyilvánvalóbb lesz, akik Garibaldisitáknak állottak ós elmen­tek harcolni Franciaországba. A lapok mind sűrűbben közlik fájdalmas panaszaikat arról, hogy a franiciák mily barátságtalan vendég­látásban részesitik őket, egy sorba osztották az idegen légió csöcselékével, ellátásukról nem gondoskodnak s valótsággal ágyiutöltelék­nek használják őket, jellemző az a felhívás, melyet Chiatelli, a római egyetem hírneves filozófus tanára intézett Itália ifjúságához. Fi­gyelmezteti őket kötelességükre hazájuk sem­legessége ,iránt. — Nemtelen dolog, — mondja, — fegy­vert ragadui egy nép ellen, melyre Anglia, Franciaország és a félvilág rátámadt. Az if­júság legyen tisztességesebb, mint a régi is­tenek, akik mindig a többséggel tartottak. Nemesen gondolkodó emiber nem' tagadhatja azt a hősiességet, melyet a német nép ebben a háborúban tanúsít. Semlmlifléle áldozat nem tulrragy és semmiféle ellenség -nem tul hatal­mas neki: bizalma a győzelemhez oly nagy, mint a szivében lángoló hazaszeretete hazájá­hoz. A kedvezőre fordult olasz közvélemény jellemzésére itt közöljük a római Vittoria ci­mü lap közleményének egy részét, amelyben válaszol egyik angol újságnak. Ez az angol lap ugyanis azt irta, hogy ha Olaszország meg akarja őrizni Európa tiszteletét, nyilvá­nosságra kell hoznia, hogy mi a szándéka. Erre a Vittoria igy válaszol: — Azok az illúziók, amiket Itáliában An­gliáról tápláltak, szertefoszlottak. — Anglia gyöngeségének most idő előtt napfényre kell kerülnie. Miivel nem merészel­te, hogy Németországot, legveszedelmesebb vetélytársát egyedül megtámadja, mindenki mást háborúba kevert. Ennek a háborúnak az igazi okozója Anglia. De Anglia háborúja nérn a háborúja egyszersmind Olaszország­rak is. Anglia küadje végig maga a saját há­borúját és győzzön, ha tud. 9.mi.Ba.BBaBntiB.aao.iiuan.aeaiisiEaBoiB9aaiflsi.ssa>.Bsai OOOO A téli háború borzalmaitól meg kell vé­deni katonáinkat. Akinek van nélkülözhető pénze e humánus cél érdekében, küldje a kö­vetkező címre: Itadsegélyzö hivatal Buda­pest, Váczi-ufca 38. A posta a küldeményt ingyen szállítja. Mezítláb az éjszakában. Bent a városban minden alszik s a nagy némaság rám mered S az éjszakai fülledt csöndbe nem kopog más, csak két gyerek. Betegek, busák, koravének, nem óvja őket senki sem. S a] két kis lábuk meztelen, a két kis lábuk meztelen . . . Neki indultam az éjszakának és a sáros, néptelen fasorokon át bujkáltam- hajnalig. Itt ott még kicsillantak az ablakokon át világító melegfényü lámpák, ez volt az egyedüli jele annak, hogy éjszaka is él, vérez, lüktet, ez a város. Benn, a meleg szobákban talán a ka­tonák téli holimiija készült? A hósapkák, a csukló védők és a sok-s-ok szürke -pamutba csöndesen kötődött bele a szo-moru. könnyes 'kérdés: hátha? Hátha visszajön még? Hátha lesz még öröm- is, bál is ebben a városban, hátha jön valaki, akiért érdemes élni, hátha lehet remélni még egy kis -édes, asszonyos boldogságot? Hátha? És; ez a hátha -meg­ütötte az én szivemet is. bizalmasabbakká tet­te a komoran sötét -utcákat és bátorságosabbá a reményemet. Egyszerre a vasúti híd közelében talál­tam magam. Mit kerestem- ott? Semmit, csak az éjszakát és a csendet. Talán önmagamat is. Befordultam' a 'közéli utcába. És itt, ahol a városnak -már egészen falusias jellege van, megdöbbentett valami. Négy kis -meztelen láb topogott előttem és sárosan, piszkosan locs­csantaik a járda szélén. Talán ez az önkén­télen melankolikus hangulat adott súlyt an­nak a négy kis lábnak is, ami vehemens erő­vel -uralkodott rajtam." Hátha? — kérdeztem magamtól. Hátha ártatlanok vagytok, ti drá­ga, kedves, piszkos kis gyerekek, akiket csak egy rossz férfiza'kó véd az esőtől, széltől és akik éjfél után -két órakor bujdostak otthon­talanul az utcán? Hátha az apátok is künn harcol valahol a vérben s ti neikt-e'k nincs melegségtek, ott-ho­notok, nyugalmatok? Miost -egyszerre átérez­tem annak a szónak borzasztó jelen tőségét: háború. Pedig nem- láttam, mást belőle, csak azt a két mezt-elen lábú gyermeket. Utánuk siettem, h-ogy elvigye-m valaho­va, födél alá, vagv a rendőrségre őket. Hi­szen a -gyermek elhagyatottsága fájóbb min­den fájdalomnál és keserűbb minden, tobzó­dásánál a halálnak. Megláttak. — Jaj! — imindta a kis fiu, —ez a bácsi is bántani akar. -Gyere Mariska, fussunk! Egy pillanat mul-va elvesztek a mélység­ben, amit az éjszaka táplál s az én' lelkem szomorúbb lett egy akkorddal, attól a végte­len szomorúságtól áthatva, arait a véletlen, és az élet termel. Hozzájárulhatunk sok könny felszáritásához, ha varrási, javítási és kötése munkáin­kat a feministák varrómühelyében ren­deljük meg. 1­— Heil Ti sza. Egy Reichenbregben tar­tózkodó katona levéléből valók az itt követ­kező érdekes sorok: Esténként a Reichenberger Zeitung szer­kesztője felolvasta nekünk az érkezett táv­iratokat, amiket mindig több ezer ember szo­kott meghallgatni halotti csendben. A jobb hí­rek után nem marad el egy-egy Heil! vagy ttoch! Tegnap a szerkesztő, végezvén egy távirat fölo-lvasásával, némi szünet után igy szólt: — Most pedig föl fog-crn olvasni a -ma­gyar miniszterelnök, Tisza István gróf nyi­latkozatát; kérem szives figyelmüket, -mert ma ő az egész monarchia kormányzója, a je­len idők Bismarckja! Ami ezután következett, az leírhatatlan. Percekig zúgott és tombolt az éljenzés: Hoch! Ungarn! Heil Tisza! Könnyes lett a szemem a boldogságtól. Néhány szót váltottam egy magyar eredetű itteni mérnökkel és -mikor a körülöttem; állók meghallották a magyar SZÓT, kaptam én is annyi éljent, hogy elég lesz egész életemre. — Főiskolai ő: kéntesek alti ztképző Iskolája. A m. kir. honvédelmi minisitéiium elrendelte, hogy azok, akik fői&ktlai hallga­tók vagy főiskolát végezték, mint egyéves önkéntesek vagy egy évi tényleges zolgálat­ra vagy a háború tartamára ön-ként belép­hetnek a főiskolai önkéntesek altiszt,képző is­kolájába. Csupán -azok jelentkezhetnek, akik fői-kelát végeztek, vagy főiskolai hafiigató minőségét igaz-oló okmányt felmutatni tud­nak. A szükséges fel-vilá-go itásclkat a katonai ügyosztály megadja a (hi-vataJcis órák alatt. — Kérelem a felsővárosi közönséghez. A Szegedi Nőipari ás Háziipari Egyesület Ha-dsegitö Bizottsága bizalommal fordul a felsővárosi áldozatkész közönséghez, azzal a kéréssel, vegye pártfogásába u Szentgyörgy­iskoJaii tartalékkórházat, mely a legszüksége­sebb felszerelési cikkeket is nélkülözi. Sürgős szükség van itt fehérnemüekr-e, tollvánkosok­ra, lepedő, törülköző és zsebkendőkre. Hisz­szü'k, hogy azok, akik a messzeségben levő kedveseikre gondolva, könnyiteni akarnak azoknak sebekkel -hazatért bajtársain, ado­mányaikat még a mai nap folyamán eljuttat­ják a kórház vezetőségéhez. — Tengerészti- zibői — tüzér közlegény. A hazaszeretetnek és az önfeláldozó harci k-edivnek nemes példáját adta Dénes Károly szegedi gépészmérnök. Dénes tartalékos ten­gerésztiszt és a háború kitörése óta a hadi­tengerészetnél teljesiteet iszolgálaíoit. Most azonban szabadságolták, mivel a .tengerészet­nél betelt a lét-szám. De Dénes nem akart tét­len szemlélője maradni a világháborúnak ak­kor, a-mi-kor bajtársai a lelkesedés tüzével küzdenek a hazáért, hanem gondolt egye:, felment Bécsbe a hadügyminisztériumba és kérte, hogy osszák be a tüzérséghez addig is, amig a tengerész-etnél ismét aktív szol­gálatba léphet. A hadügyminisztériumban fel­világosították, hogy az csak ugy lehetséges, ha leköszön tiszti rangjáról és egyelőre köz­,legénynek áll be a tüzérséghez. Dénes ezen meg se ütközött és kijelentette, hogy hajlan­dó mint -közlegény is szolgálni hazáját. Be is osztották a 12-ik vártüzér ezredhez és egy magasabb tiszt ragyogó szemímel mo dta: —• Das kann nur ein Ungariscili m fonom

Next

/
Oldalképek
Tartalom