Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-27 / 274. szám

4 DELMAGY ARORSZÁ G Szeged, 1914. október 24. — Eli, ez könnyű asakmány vc'lt, mondta kezével legyintve, ez esalk egy eltévedt, a csapatától visszamaradt muszka. Ez semmi. Neon nagy fáradtság volt ezt elfogni. Megjeigyzendő, hogy az előbieket állan­dóan élete kockáztatásával, folytan szakadó esőben kerítette kézre, ugy hogy ő maiga is, emberei is magától az időjárástól is sóikat szenvedtek. Mindenre kiterjedő gondosságát, az alája •rendelt embereivel való törődését jellemzi, hogy rendesen azokkal az emberekkel vitte a parancsnoksághoz a 'foglyokat, akiknek le­rongyalód&tit a bakkaaiesulk vagy a ruhájuk, vagy akiknek a szerelvényében esett hiba, hogy igy egyúttal alkalom kínálkozzék özeik­nek a dolgoknak a kicserélésére. Védelmi csapatainknak ás Seiireyer sze­rezte fontos, pontos és gondos megfigyelésé­ivel az első igazi és nagy örömet. Ö volt ugyanis az élső, alki jelentette felmentő sare­geink .közeledését. Arról ugyan volt védő csapatainknak értesültségük, hogy útban van n felmentő sereg, de hogy óráik, vagy csak napok múlva érkeznek-e meg azok, arról nem tudtak. Schreyer jelentéséből -tudták tneg legelőször az örvendetes pozitívumot. iSdhreyer kitűnő szolgálatai nem marad­tak ismeretlenek .a védelmi körlet parancs­nokló tábornoka előtt sem. Annyira nem, hogy egy ízben egy különösen fontos felde­rítésre a tábornok, Waitzendorfer a neve, a parancsot, a sajátkezű aláírásával egyenesen Schreyernek .címezve küldte. Mikor felmentő csapataink eílőhadával találkozott a fenti parancsot Ferneyigel tá­bornok dandárparamcsnokal és később a fő­csapat parancsnokával Kralicsek altábor­nagygyal is láttamoztatta Söhreyer Simon őrvezető. Három generális aláírása az őrve­zető parancsán! Azaz ujlbóll bocsánat, vitéz Schreyer Simon, hiszen köbben jó szolgála­taiért tizedes lett. Azt hisszük káplár ur Schreyer joggal mondhatja el magáról, hogy emberül szol­gálta meg a káplári két csillagot. iBizcnyosra vesszük azonban, hogy e de­rék földiák nam áll meg sem a két csillagnál, -sem a nyolc fogoly muszkánál, hanem to­vábbi ügyeskedéssel és vitézkedéssel a csil­lagok száma is, a .foglyok száma is csak nö­vekedni fog. Meg vagyunk róla győződve, hogy cz nemcsak jámbor óhajunk, hanem a valóságban ás ugy lesz. MOST KEZDŐDNEK A SZERBEK VÉGNAPJAI. Egyik szakaszvezetőnk irja: Egy bűnös nemzet bünhödésének szinterén írom e soro­kat. A borzalmas orgyilkosság utolsó akkord­jai azok az ágyubömböl'ések, amik megre­megte tik a Száva vizére borait nehéz ködöt. Most kezdődnek a szerbek végnapjai. Borzal­masan fenséges látvány. Esett az egész éj­. szaka. Nehéz, ólmos esőcseppek verik a nyir­kos sáncokba húzódott szegény magyar ba­kákat. Alig pár száz lépésnyire az ellenség, a végvonagló ellenség. Jól megépített cemen­tezett földvárban vannak. Éveknek előre ki­számított munkái ezek a cementvárak, me­lyekből egyenként kell őket bajonettel kipisz­kálni. De kipiszikáljuk. Csapataink megkerülték a szerbek had­állásait s most délről északra szorítják őket. A szó szoros értelmében kiszorítják orszá­gukból, az orgyilkosok barlangjából. Néki szorítják a Szávának, hol aztán igen röviden és magyarosan bánnak ei velük a világhős magyar bakák. (ESSEÍk i vssr ter* Igazgató VAS SÁNDOR. BeBHBBaasBKBBBBBBBBDnasBaag Telefon 11-85. Tartatom; 1. Német népfelkelők hadtápszolgálaíban. 2. A háttérben elhagyott angol megfigyelő állomások. 3. Szekerészosztály ellenséges területen. 4. Vaskereszttel kitüntetett német pilóta­tisztek. 5. Repülőgépek a modern haditechnika szol­gálatában. 6. Manbeuge kormányzója vezérkarával. 7. Szétrombolt erődök Maubeuge előtt. 8. Egy páncéltorony, melyet egyetlen jól irányzott lövés rombolt szét és elpusz­tított kazamatták Maubeuge előtt. 9. Német őrjárat Guisenben (Franciaor­szág). 10. Elhagyott angol tüzérségi állások zsák­mányolt ágyukkal. ÍI. Elfogott franciák és zuávok Laoaban, a Páris előtti nagy csatorna legerősebb támaszpontjában. 12. Egy lelőtt francia repülőgép. 13. Egy „Guíyáságyu" ellenséges területen. 14. 100 kilométerre Páristól egy vasúti híd újraépítése. Dráma 3 felvonásban FRANCIA CIRKÁLÓK HÖSIESKEDNEK. Róma, október 26. A Tribuna jelenti Brlm­d isiből: A Citta di Bari uevii hajó, amely Al­bániából érkezett ide, bejelentette a hatóság­nak, hogy Valón a és Santa Quaranta közt a D'entrecasteaux nevü francia cirkáló féltar­tóztatta és felszólította a kapitányt, hogy Si­rnics Konstantin zágrábi utast, alki tudomásuk szerint Medinában szállott a hajóra és Szku­tariból Triesztbe igyekezett, szolgáltassa ki a hajóról. Nemsokára egy francia tiszt jelem meg a (hajón és Simicset letartóztatta. Visz­sza jövet a Jűrien de la Qraviere nevü fran­cia cirkáló is feltartóztatta a hajót s egy fran­cia tiszt ment fedélzetére, aki kijelentette, liogy parancsa van., hogy egy török nemzeti­ségű utast, a valonai vámház igazgatóját tar­tóztasson le. Rövid (kihallgatás után a tiszt jeleket váltott a cirkáló parancsnokával s az­után távozott a hájóról, anélkül, hogy a tö­rök igazgatót letartóztatta volna. AZ EDDIGI ROMÁN KORMÁNY MARAD. Bukarest, október 26. Legbeavatottabb forrás szerint egészen bizonyos az, liogy a Bratianu kormány teljes egeszében megma­rad és programján semmit változtatni nem fog. Bratianu miniszterelnök a legutóbbi na­pokban 'beható tanácskozásokat folytatott az ellenzéki pártvezérekkel és kiderült, hogy az ellentétek nem olyanok, amelyek szükségessé tennék a kabinet valamelyik tagiénak távo­zását. Bratianu miniszterelnök folyó hó 20-án, amikor Ferdinánd az uj király kihallgatáson fogadta, benyújtotta ugyan a kormány le­mondását, a király azonban őszintén és egy­szerűen kijelentette a miniszterelnöknek, liogy kormányon maradását szükségesnek, célsze­rűnek és jónak látja. Teljes bizonyossággal jelenthetjük, hogy a Bratianu elnöklete alatti liberális kormány mostani összetételében helyén1 miarad. A belgák — Beefhcvercff követelik A németek sohasem voltak túlságosan népszerűek nyugati szomszédaik előtt. Most azonban érthető okoknál fogva — még kevés­bé azok. Ismeretes mi mindent találtak ki az an­golok, franciák és belgák, hogy ezt az érzel­müket megokolják. A legkisebb vád, amelyet a németek el­len emeltek, az volt, Ihogy az emberhúst nyer­sen eszik — feje'si saláta nélkül. Most még egy szörnyűségesebb váddaí lépnek a világ elé. Azt mondják, hogy Bee­thovent erőszakosan genmanizálták. Á hires zeneszerző nem német, de a brutális németek egyszerűen annektálták, (mintha csak egy or­szág lett 'Volna az istenadta.) — Igaz — okoskodnak — hogy Beetho­ven Németországban született, de ... de az ősei a belga Lowanböl származnak, édes anyja antwerpeni leány volt, ' a nagyapja Genfben kereskedett, az unokanővérének Os­tendében kalapüzlete volt. Szóval .minden atyafia belga és azok az istentelen németek mégis azt merik mondani, hogy a nagy mu­zsikus az övék. Rendezzenek csak Párisban belga hangversenyt — a miüsor pléce de re­sistencea Beethoven muzsika lesz!... Négy hónappal ezelőtt lett volna némi alapja ennek a vádnak (ámbár Beethoven mindig jó németnek vallotta magát és szeme közé nevetett volna annak, aki őt elbelgásitani akarta volna). Ma már azonban nem állhat meg. Föltevése, hogy a nagyapa és az uno­kanőver lakóhelye határozza meg valakinek a származását, Beethoven németsége erről az oldalról többé meg nem támadható. Hiszen Lőweu német, Antwerpen német. Gent német és Ostende is német — ugy, hogy ha valaki, hát Beethoven az, aki elmondhatja, hogy ne­ki mindenféle öregapja és öreganyja német földön élt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom