Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-27 / 274. szám

•Szeged, 1914. október 27. ÜÉLMAÜ Y AR.ORSZ Á G 3 Svédország fegyverrel is védeke­zik az entente eilen. Stockholmból jelentik: Az Aftenbladed Svédország semlegessége és felkészültsége címen a következőket fejtegeti: A mostani kritikus időben, amikor Svéd­ország semlegességét minden pillanatban megzavarhatná valamely ultimátum, a há­borúra való felkészültséget a legmagasabb fokra kell emelni. Esze ágában sincs senki­nek azt hinni, hogy Svédország tengeri ereje angol csapatoknak a svéd nyugati tenger­parton vagy a Keleti-tenger felöl való partra szállítását meg tudná akadályozni. Közvet­lenül küszöbön álló szükség van tehát arra, hogy a már meglevő puska- és ágyuanyag­hoz a hozzávaló legénységet is fölszereljük és kiképezzük. Igaz, hogy a felszerelések s kiképzések igen sok pénzbe kerülnek. De meg kell gondolni, hogy Svédország egy év­század óta védöereje kialakítását elhanya­golta és hogy a hiányos fölszerelést ezen ki­adásoknak jogosságát valóban megokolja, óva intünk mindenkit, hogy orosz bizako­dásoknak vagy angol Ígérgetéseknek felül­jünk, mert minden svéd embernek, aki jó­zanul gondolkozik, csak az lehet a meggyő­ződése, hogy csak a magunk erejében sza­bad és lehet bíznunk., Közgyűlés! tart az Ös: trák-Maggar bank. Az. Osztrák-Magyar Bank 37-ik rendes évi gyűlése 1915. február ihavában lesz. A sza­vazatra jogosított részvényeseknek, akik a közgyűlésen tagjaiként megjelenni kívánnak, legkésőbb 1914. november 30-ig az osztrák­magyar banknak 20, saját nevűikre szóló és 1914. julius Ihonapu'a előtt keltezett részvé­nyét a Ssz el vény ivekkel együtt kell a. budapesti főintézet vagy a bécsi lőintézet letéti osztá­lyánál, vagy valamely figkintézetéuál letenni vagy lekötni. Azok a részvényesek, akik részvényeiket a banknál már előbb e célból letétbe helyez­ték, ezzel külön bejelentés nélkül a közgyűlés tagjaivá lettek. Az ülés napirendjét, helyét, óráját a Budapesten és Bécsben megjelenő hivatalos lapokban, közzéteendő külön hirdet­mény utján a kellő időben fogják a közgyű­lés tagjaival közölni. LEGALÁBB MENTÖÖV LEGYEN . . . London, október 26. (Rómán át.) Mint­hogy a legutóbbi tengeri harcokban igen sok ember veszítette életét az elsüiyedt hajóklkai, a tengernagyi hivatal elhatározta, hogy min­den tengerészkatonát mentőövvel fög fölsze­relni, amelyet veszély esetén a matrózok a nyakukba akasztanak. DANKL TÁBORNOK ALAPITVÁ*NYT TETT. Dankl Viktor lovassági tábornok a nevét viselő 53. gyalogezred (a zágrábi háziezred) javára nemrégiben két alapítványt tett. Az egyik alapítvány, amely 6000 korona, a tisz­tikar reprezentatív céljaira szolgál, a másik alapítvány pedig az ezred továbbszolgáló al­tisztjeinek. Ez utóbbi alapítvány évi kama­tai 1400 koronát tesznek ki. amivel minden évben egy arra méltó 'tényleges 'szolgálat­ban álló altszt jutalmazandó, tekintet nélkül rangjára. . > .A ANGLIA MÉGIS FÉL A NÉMET ÁTTÖRÉSTŐL. Newyork, október 26. A Kanadából Európába vitt katonáktól levelek érkeznek hozzátartozóikhoz, amelyben elpanaszolják, hogy csalódtak reménységeikben. Nem a harctérre viszik őket, hanem London sánc­munkálnál dolgoznak. A sáncmunkák nagy erővel folynak — írják a kanadaiak — Lon­dont egészen Doverig erős sáncokkal veszik körül. A kanadaiak közül már eddig is töb­ben szöktek meg. Berlin, október 26. Amsterdamból jelen­tik: Minél tovább váratnak magukra a Zep­pelinek, annál nagyobb az angolok félelme. Naponta közölnek a londoni lapok leveleket olvasóiktól, amelyekben a legkülönbözőbb 'ta­nácsokkal szolgálnak a fenyegető veszedelem, elhárítására. Igy például az Evening Standard egyik aggódó olvasója azt irja, hogv jó volna a parlament melletti magas torony órájá­nak világító készülékét esténként eloltiami és az órát megállítani, nehogy a, világosság és az óra ütése az ellenséges léghajók figyelmét ez épületekre irányítsa. Az sincsen azonban kizárva, ihogy e levelek és közléseik csupán azt a célt szolgálják, hogy Németországot (Saját tudósítónktól.) Szólás-mondás, •hogy messziről jött ember azt mesél, amit akar. Ez alapén biráltaik el többen Schreyer Simont, .a Szegedről külország okba szakadt fiút, amiikor augusztus hó első napjaiban, a mozgósítás idején itt, járt-kelt kétes tiszta­ságú matróruh á jában ós a kávéháziban, elme­sélte Albániában, Wied fejedelem kisded se­regében viselt vitézi tetteit. Annyira nem v ettük komolyan, hogy jóformán oda se hall­gattunk. S miikor most igen előkelő katonai forrástól vészük az ő többszörös vitézlkedése­nek igen hiteles (hírét, kedvünk volna tőle •bocsánatot kérni s egyben jól megszorítani vitézi kezét. •A kör ül tekintésnek, a leleményességnek, az okosságnak és mindennel törődésnek annyi tanújelét adta a Przemysl körül lefolyt"har­cokban, hogy ma a vitézségi ezüstérem dí­szíti mellét, amelyet maga Kuzmanek, Prze mysl várparancsnoka tűzött ki nagy ünnep­ség közepette ezred-, zászlóalj- és -zázadpa­rancsnokának a jelenlétéiben október ló én, mindjárt Przemysl -felszabadítása után. Érdemet erre, mint járőrparancsnok szerzett. Október 5-én küldték ki valamelyik nyugati védőerődből figyelő járőrnek az el­lenség megfigyelésére. Késő délután ment ki, begy a parancsban megjelölt helyről végez­ze nyolc emberével az ellenség megfigyelését. Mire azonban a fixirezott hely közelébe ért, •az már az ellenség hatalmában volt. Igy az­után ő maga választott ki magának meg­felelő megfigyelő helyet. Még pedig ugyan­csak jót. Mennyire jót, az kitűnik abból, hogy csakhamar észlelte, hogy egy közeli fa­lut és a mellete elterülő erdő szélét megszál­lotta az ellenség, avval a nyilvánvaló szán­dékkal, hogy ot t éj j elezzen is. Er re rögtön ment a jelentés és a mi tüzérségünk este tiz órakor megkezdte a megfigyelt két. hely bom­bázását, amely reggelig folyt, óriási veszte­séget okozva az ott táborozó oroszoknak. Másnap jelenthette további megfigyelé­félrevezesséik. Tény az, hogy az említett to­rony lámipáit mér hetek óta eloltják és hogy a középületek környékén mindenütt nagy a sötétség. Most már a fényszóróikat se hasz­nálják. Egyetlen egy van a város közepén, a Miabb Arc'h-on, de ha ez esetleg áldozatul is esne egy 'bombának, a kár merni volna tul­nagy. Az állami épületek más módon van­nak védve. Az adnnirlaitás épülete lelett pél­dául egy óriási és erős drótháló van kifeszít­ve, amelynek az a célja, hogy a ledobott bem­búkat felfogja és igy az épület kárt ne szen­vedjen. Az üzletek mla már esténként mem világítják a kirakatokat és ezenfelül este le­eresztik a napernyőket is. Ugyanigy ernyővel vannak ellátva az utcai lámpák, ihogy az ég­boltozat felé ne világítsanak. 'Léghajók segít­ségével máris megállapító tták, hogy a város mostani világítása sehol se szolgáltét cél­pontot a léghajóiknak. Hogy a londoniak tény­leg számítanak a Zeppelinek támadására, bi­zonyítja a rengeteg életbiztosítás, amelyet a Lloyd-társiaságnál erre az esetre kötnek. A biztosítási dijat a társaság Antwerpen eleste óta fölemelte, mert hiszen a néimete'k mind közelebb jutnak Angliához. Egyedül a Daily Chr cini ele fogja -fel humorosan a dolgol. Köz­li egy newyorki lapnak a karrikaturáját, a mely egy Zeppelint mutat, amint London fölé repiil és bombákat dob le, amelyek azonban London, áthatolhatatlan ködében fenn akad­nak! | sót, azt tudniillik, hogy ezek a esaipatok el­húzódtak másfelé. Október 7-én délben beállított Schreyer a parancsnoksághoz egy foglyul ejtett orosz altiszttel. Ennek .az elfogása ugy történt, hegy látott .az ő megfigyelő hely éli. ez egy az övéhez hasonló nagyságú orosz járőrt köze­ledni. Erre Schreyer a maga embereit elbuj­tatta s mikor az oroszok mintegy 30 lépésre közeledtek, embereivel előugrott lövésre ké­szen tartott fegyverrel. A muszkák a megle­petéstől egy pillanatra megdermedtek, a jár­őrparancsnok ledobta a fegyverét és meg­adta. magát, a legények pedig, amint fel­ocsúdtak az 'ijedtségtől, megfutottak. A mi­eink célba vették a .futólkat és mind a nyolc elesett. Egy Fekete Mihály nevü közhonvéd egymaga négy muszkát teritett le. Mialatt az elfogott altisztet bekísérte a parancsnoksághoz, azalatt visszahúzta a ma­ga járőrét .a legközelebbi tábori őrshöz s ez jellemzi az ő gondosságát, visszamenet pedig megint az élükre állott és- ment .további fel­derítésre. Október 8-án délután 1—2 óra között új­ra beállított a paramesneksághoz három orosz fogollyal. Ezeket ugyanazon módon ejtette foglyul, mint az előbbit. Egy az övénél na­gyobb orosz járőr emberei voltak ezek. A töb­biek megszaladtak. Be ezek után nem löve­tett, inert tudta, hogy a közelben nagyobb orosz csapat van ós a lövésekkel csak elárul­ná megfigyelő helyét. Mikor ezt a védőkörzet- paranesnoklő tá­bornok megtudta, azonnal utasította Schre­yer ezredparancsnokát, hogy kitüntetési ja­vaslatot terjesszen elő. Este, mikor a segéd­Tiszt épen bevitte a tábornokhoz a kitüntetést javasló aktát, Schreyer ismét három orosz fo­gollyal jött, akiket a már kétszer sikeresen bevált módon fogott el. Másnap délelőtt vegü.1 behozta a nyolca­dik orosz foglyot. Erre azonban nem volt olyan büszke, mint az előbbi hétre. Schreyer Simon vífézkedése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom