Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-26 / 273. szám

Rendkívüli kiadás, ára 2 fillér iscracesxtóeég: iü&rÉ*x-«Sai ti jj TefirfwwwAras 3©$. Ssyw nta ára 19 S&fw. j ELŐFIZETÉSI Art SZEGEDEN egész éwe. K 24^— félévre . . K12-uegyedéne K Gr — egy hónapra K 2•— ELŐFIZETÉS! ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárász-utca I* Telefonszám: 81. Egyes szán ára IV fillér. Szeged, 1914. HL évfolyam 273. szám. Hétfő, október 26. sz orosz A főhadiszállásról jelentik: Az északkeleti harcszintéren a mi seregeink és erős német haderők most már egy, csaknem inegszakithatatlan vonalon, — mely a keleti Kárpátok északkeleti lejtőit, Stary-Sambort, a przemysli vártól keletre fekvő terepet, a San alsó folyását és a Visztula lengyel partjainak területét egészen Plock vidékéig öleli fel, — harcban állanak az orosz föerövel, melyhez az oroszok kaukázusi, szibériai és turkesztáni csapataikat is felvonultatták. A Kárpátokon át indított támadásunk erős ellenséges haderőt vont magára. Közép-Galiciában, ahol mindkét ellenfél megerősített állásokat foglal el, általában még áll a harc. Przemysltöl délkeletre és a San alsó folyásánál csapataink az utóbbi napokban is többrendbeli sikert értek el. Orosz-Lengyelországban mindkét fél részéről nagy erőket állítottak szembe, amelyek tegnap óta az ivangorod—varsói Visztula-vonaltól délnyugatra harcolnak. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. A hivatalos jelentés szerint tehát az oroszok nemcsak az európai főhaderőt vonultatták föl, hanem az ázsiai fontosabb hadseregeiket is. Igy elvonták az európai frontra a kaukázusi, szibériai és tunkesztáni csapataikat. A mi számunkra a legfontosabb az, liogy az orosz a döntő ütközet elől nem fog kitérni ós nem igyekszik nyújtani a háborút. Másodszor: az orosz hadvezetés amint eddig a monarchia ellem tette, hogy aránytalan túlerővel akart operálni, ugyanugy most mi ellenünk és német szövetségesünk ellen szintén aránytalan túlerővel akar eredményeket elérni. Harmadszor: az orosz tartalék, ami ezután a küzdelembe kerülhet, keveset fog érni és Oroszország egy esetleges „kimeriiliési" döntő ütközetben a felfrissítés és pótlás szempontjából tragikus helyzetbe jutott. Negyedszer: az orosz túlerő nem döntő az ütközet eredményére, aminek bizonysága az, hogy az egész vonalon mi vagyunk offenzívában. De az entente számára is sok tanulság rejlik az orosz hadsereg koncentrálódásából. Igy legtöbbet Anglia érthet belőle, — azt, hogyha Egyiptomban és Előindiában, valamint Perzsia körül valami lesz, ugy egyáltalán nem számitihat komoly orosz segítségre. Oroszország teljesen cserbenhagyta Angliát. A másik tanulság, hogy az angol ázsiai ellenségeit, valamint Egyiptomot egyenesen fölhívja arra, hogy támadják meg, ő — Oroszország — ugy sem segíthet. Törökország számára pedig előállott az a helyzet, hogy Oroszországból kiszakíthatja magának Kaukázust, amely igazság szerint őt illeti meg. És Románia számára nyitva az ut Besszarábiába, amely szintén az ő jussa a történelem ós népe szerint. Oroszország tehát óriási kockázatba fogott, amidőn minden erejét Közép-Galiciába és Orosz-Lengyelországba vonta össze, de nem tehetett másként, hiszen föleszmélt arra, hogy hónapök óta mennyije nem jutott előbbre ellenünk és rájött arra, hogy a helyzete állandóan rosszabbodott a napok számával. A helyzet jellemzésére pedig csak anynyit, hogy az ázsiai orosz hordák ellen európai német, magyar és osztrák elsőrangú katonák vonulnak fel, megszaikitás nélkül, egészen a végső győzelemig! Höfzendorfi Coorsd Bécs, október 25. A hadisajtószállásról érkezett híradás szerint Conrad báró, a vezérkar főnöke, tegnap a külföldi lapok hadi tudósítóinak fogadása alkalmával annak a megokolt örömének adott kifejezést, hogy sikerülni fog a ránk vállalt nehéz feladatot teljesíteni: feltartóztatni és visszaszorítani a hatalmas ellenséget. Szűkszavú jelentéseink csak a leplezetlen igazságot foglalják magukban. Ellenfeleink viszont azt hiszik, hogy hazudván és tiltakozván, diploinatirozzák az eljárásukat. A mi harci modorunk mindig és mindenütt lovagias. (Közli a magyar miniszterelnöki sajtóosztály.) A CÁR ÉS AZ OSZTRÁK-MAGYAR FOGLYOK. \ Rómából jeleintik: Az orosz nagykövet kormánya megbízásából közölte Salandra miniszterelnökkel, hogy a cár elrendelte, miszerint az osztrák-magyar foglyokat bocsássák szabadon, ha az olasz kormány kötelezettséget vállal, hogy a szabadon bocsátottak nem csatlakoznak a monarchia hadseregéhez. Salandra miniszterelnök kijelentette, hogy az ügy megvizsgálását illetékes faktorok elé utalta. Ebez a hírhez azt a megjegyzést fiizzük, | hogy a hazug cárt nem csupán az a meg| győződés vezeti, hogy bizhat az osztrákfölvonult. magyar hadifoglyok becsületszavában, hanem főként az, hogy számit arra, miszerint mi és a németek szintén becsületszóra szabadon bocsátjuk az orosz foglyokat. Ezeknek száma pedig mérhetetlenül több, nem is szólva arról, hogy az orosz cár és vezérkara miként értelmezték már eddig is a — becsületszót. A német nagy vezérkar Berlin, október 25. A nagy főhadiszállás közli október 25-én, délelőtt: Nieuport és Dixmuiden között heves harcok után október 24-én ujabb nagy erőkkel átléptük az yser—ipresi csatornát. Yprestöl keletre és északkeletre az ellenség állást foglalt, azonban ennek ellenére is sikerült csapatainknak több helyen előnyomulni. Mintegy ötszáz angol katonát, köztük egy ezredest és huszonnyolc tisztet, elfogtunk. A keleti hadszintéren csapataink megkezdték az offenzívát Augustow ellen. Ivangorod környékén csapataink vállvetve küzdenek az osztrák és magyar csapatokkal. Ezernyolcszáz katonát foglyul ejtettünk. A franciák «c6feszitése. Amsterdam, október 25. A Daily Chronicle szerint a Nieuport és Ostende között dúló harcba beleszólt egy francia hajóraj is. A szövetségesek roppant erőfeszítéseket tesznek, hogy megakadályozzák a németek átkelését az Iser folyón. VARSÓBÓL ELMENEKÜL A LAKOSSÁG. Bécs, okióber 25. A Reicbspost jelenti Berlinből: Oroszországi hirek szerint Varsó valamennyi hatósága parancsot kapott, hogy mihelyt a német és osztrák-magyar csapatok a várost harminc versztnyire megközelítik, Pétervárra meneküljenek. A lakosság felszólítást kapott, hogy a várost hagyja el, mert a várat a végsőkig védelmezni fogják. A DANKL-HADSEREG ISMÉT OROSZORSZÁGBAN. Kisihtiie.k és kétségbeesett kávéházi haditudósok még soha nem temettek él annyiszor hadsereget, mint üunkl pompás ezredeit. Most aztán cáfolhatatlanul, dáíuímanal, a hadseregi cenzúra pecsétjével ellátott tábori levél ad hirt erről a seregről, nemcsak kétségeket eloszlató, de őszinte és szép örömhirt. G. I. dr. tartalékos segédorvos irta Nagyváradon, lakó szüleinek ezt a páratlan érdekességii harctéri levelet, amelyben többek közt a következőket közli: Dankl ma délután 3 órakor átkelt hadseregével a San-folyón és ezzel ismét elérte