Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-08 / 226. szám

Szeged, 1914. szeptember 8. Ez olyan mély benyomást tett Tisza Kálmánra, 'hogy ajánlatomat rögtön elfogadta. Meg voltam győződve róla, hogy javaslatom a helyzet és a nagy gazdasági és pénzügyi 'kiegyezési kérdés helyes megoldására fog vezetni. Kidolgoztam az angol szakemberekhez intézendő kérdéseket, Tisza Lajos lelkiismeretesen, .taktikailag, egészen helyesen és teljes eredménnyel tett eleget küldetésének. Oly feleleteket hozott, amelyek mind megfeleltek az én felfogásomnak. Tisza Kálmán meg volt győzve és a bankkérdést teljes egyetértéssel és AusztriaMagyarország érdékeinek megfelelően, a közösség alapján oldottuk meg. .ükbabasbbbaebbbababbbbbbbasaaaabbbbbaasbdbobhiaaaaaa Természetes oddOuoiialainff. A legutóbbi hivatalos vezérkari jelentést szem előtt tartva, természetes és mesterséges védővonalainkat avatott helyen a következőkben világítják meg: — A vezérkar hivatalos jelentéséből végre megtudtuk, hogy az osztrák-magyar hadak eddig ötvenegy orosz divízióval álltak szemben. Egy divízió, magyarul hadosztály, mint mindenféle fegyvernemmel ellátott legmagasabb taktikai egység hadiállapotban harmincezer embert számlál, .s igy a hivatalos jelentés szerint épen másfél millió oroszszal állunk szemben. Hogy az orosznak mennyi a tartaléka: azt nem tudjuk. A vezérkar jelentéséből megállapítható, hogy a mi balszárnyunk győzelmeinek sokkal nagyobb a sztratégiai jelentősége, mint a túlerővel 'küzdő centrumunk és jobbszárnyunk visszavonulása. Galíciában ugyanis van nekünk egy olyan védelmi vonalunk, a melynél, ha mi defenzívában megvetjük a lábunkat: ott kétszer annyi muszka sereg se | Csataképek — R tannenbergi ütközet után. — A „Berliner Tageblatt" tudósítója, Paul Kinderberg a következőket írja a keleti harctérről: „Holnap délelőtt látogatást teszünk a hohensteini csatamezőn. Indulás hat órakor, az ordonáncok fegyverben és a haditudósító urak is. Ezer és ezer orosz rejtőzik még az erdőben és igen nagy azoknak a száma is, akiket szétszórtunk, de a menekülés útját még nem találták meg." Így hangzott a parancs, amelyet a győzelem örömére kivilágított városban ttegnap este kaptunk. Vezérőrnagyunk szives vezetésével tettük meg az utat Hohensteinba. Velünk együtt számos repülőgép is elindult, mert bár az ellenséget ezen a területen teljességgel megvertük, még számos nagy feladat áll előttünk. Amint a régi tölgyek és nyárfák között előbbrehaladtunk az országúton, mindinkább borzalmasabb képek tárultak elénk. Száz és száz család menekült és táborozott a mezőkön. Azok a szerenpsétlenek voltuk, kiknek házait Neidenburgban és Hohensteinban az ellenség földúlt. Szalmakötegeken feküsznek nagyrészt, de vannak olya. rok is, akik a puszta földön hálnak. Pezsgő élet népesiti be az utat. A patrouillok zászlócskái vigan lobognak a szélben, hírvivők száguldanak motorkerékpárokon, szekerek hosszú sora között a nehézkes kórházi automobilok dübörögnek, majd a municiós és élelmiszeres kocsik nyomulnak előre a tábori konyhákkal és egyéb felszerelésekkel. Minden arra mutat, hogy erőteljes és nagyszerű előrenyomulásról van szó. Távolabb elhagyott táborhelyek szalma és szénarétegekke! a tűzhelyek fekete nyomaival. Majd MLM AÖY A RORSZÁÜ bírhat áttörni. Ez a védelmi vonal a Visztulába ömlő Szan folyó és az ezzel tompaszögben találkozó Dnyeszter. A két folyó találkozásánál van egy nyitott kapu, de itt fekszik a kettős monarchia, sőt a világ legerősebb szárazföldi vára: Przemysl. Már most nincs eset arra, hogy ezt a természetes és mesterséges védelmi vonalat bármely orosz had is áttörhetné. Nem szólva arról, hogy a Szan folyó környékén áll a mi diadalmas balszárnyunk, ott tehát hire sincs az orosznak, — a Dnyeszter védelmi vonalát pedig még nem vettük igénybe. Nem vettük, mert még nem volt rá szükség. Nos és ha minden kötél szakadna, a kishitűek kedvéért ideigtatjuk, hogy a galíciai védelmi vonalakon kivül végső sorban ott vannak a Kárpátok, ahol tiz millió muszkát tiz esztendeig föl lehet tartani. Ez más szóval azt jelenti, hogy a Kárpátok egy áttörhetetlen természetes védelmi vonalat alkotnak. Nem kell tartani Bukovina felől se, mert na még Bukovinába be is törhetnének a muszkák: arra nincs eset, hogy a Magyarországot védő Radnai havasokon keresztül egyetlenegy muszka is átjöhetne. Ott ezerötszáz, kétezer méter magas, sőt még ennél is magasabb hegyek védik a határt. Az erdélyi Borgói havasokat pedig már csak Románián keresztül lehet elérni, de a borgói kétezer méter magas hegyeken kivül ott áll Románia is, védve a maga semlegességét félmillió emberrel. Avvai, hogy az orosz esetleg harmincnegyven kilométerre idább jön a galicial védelmi vonalok felé: avval még semmit sem ér el, de hozzátesszük: ha ugyan idább jön, mert még nem jött. Két dolog véd meg bennünket: legyőzhetetlen hadseregünk és legyőzhetetlen természetes védővonalaink. menekülők közelednek, akik visszatérőben vannak otthonukba. Lovaikat és marháikat hajtják maguk előtt. Vájjon milyen állapotban találták elhagyott házaikat? A feleletet mi, akik automobilon haladunk, nagyon gyorsan megkapjuk. Szétdúlt és védelemre átalakított házak sorakoznak az ut két oldalán egymás mellé végtelen sorban. A házak előtt vérrel átitatott szalmarakások, amelyeken először vetettek ágyat a sebesülteknek. Az erdő szélén az árok mellett az első orosz halott, mögötte pedig porig leégett ház. A tulajdonosnő sirva áll a romokra. Néhány lépéssel arrébb fakereszt áll egy orosz lándzsára tűzve azzal a felírással: Huszonöt orosz 1914. augusztus 28. És a harcnak mindinkább elszomorító, szivekbe markolóbb nyomaira találunk. Előbb csak egy pár halott, azután tucatonként találjuk az élettelen embereket és baloldalt az árok száz és százméter hosszúságban orosz gyalogosok holttestével van tele. Együtt nyugosznak az emberek, a döglött lovak, tehenek, disznók, szárnyasok, szétlőtt kocsik és fegyverek. Gyalogosaink sortüze borzasztó hatást tehettek. A távolból porfelhő gomolyog felénk. Kozáklovakon gyalogos katonák közelednek és nagy csapat kiséri a különös karavánt. Kétezer fogoly halad középen. Elbutult arccal, sorsuknak megadva magukat, lehorgasztott fővel lépegetnek és a legijesztőbb benvomást teszik. Valóban igaza volt a hivatalos jelentésnek, hogy gazfickók, gyújtogatok és gyilkosok ezek, nem katonák. A kisérő tiszt mdndja nekünk: — Borzalmas kegyetlenségeket követtek el mindenfelé, a házakat kirabolták, az értéktárgyakat magukhoz vették és azután mindent fölgyújtottak. A golyót valóban nem érdemlik meg, akasztófa való nekik. HÍREK oooo A hideg bomba. A galíciai harctérről ismét hozott sebesült katonákat a vonat. A csatatér hősei többnyire könnyű sérülést szenvedtek. Egy hadnagy is van köztük, akit puskagolyó tett harcképtelenné. Ez a fiatal tiszt beszélte el ezeket a kis történeteket: — Egy lengyel község körül feküdt a mi rajvonalunk. Onnan nyomultunk előre. A fiuk csodálatos kedvvel verekedtek. Istenem, hogy mosolyogtam én a háborús történeteken s mennyire érzem, hogy egy igazi hősköltemény közepében éltünk. A legények a Száva partjáról még a nevezetes csatadallal jöttek: Megállj, megállj kutya Szerbia! Még igy dalolták a nótát egész uton Galiciáig. Nevettünk rajta s a kapitányunk egy állomáson a vaggonok elé lépett, ahol a virágos sipkájú bakák a menázsihoz készülődtek: — Fiaim — mondotta — itt már más nóta dukál mint a rácdknál. Hol van máiSzerbia! Valami mást daloljatok. És egy perc alatt megszületett a régi nóta uj kadenciája: Megállj, megállj kutya Szerbia! Ugy jársz, mint a muszka bestia! Aztán maradt ez a nóta és átvették uj szöveggel a többi ezredek. A mi gyerekeink percre se vesztették el jókedvüket. A golyók már ott süvitgettek a fejünk felett s a dekkungból megszólalt egy legény: — Ne kapkodd a fejed testvir, mert beleütöd a fejed egy varrótűbe! — Hun jobb koma, itt-e, vagy a bálba? — Könnyű kendnek a vén csontjával, mikor már negyvennyolcban is próbálta. Végre megérkeztünk Hohensteinba, a mely napokkal ezefőtt még barátságos városka lehetett, de most a háború rányomta minden borzalmát. A szétrombolt házfalakon át a lakások belsejébe lehet látni. Semmi sem maradt épen. A város egyik részében ínég siirü felhők gomolyognak, amott pedig lobognak a lángok és kiállhatatlan szag terjeng az utcák fölött. Halott oroszok feküsznek az utcán és döglött marhák. Az oroszok három napon át táboroztak itt és csak azután űzték el őket csapataink. Nehéz tüzérségünk borzalmas pusztítást végzett soraik között. Egy csűrt, amelyben száz kozák sáncolta el magát, felgyújtották és valamennyi bennégett. A pincékben még itt-ott ma is találtak elbarrikádozott oroszokat, akik közül egyesek orgyilkos módjára lelőttek néhányat derék katonáink közül. A gyilkosok már nem élnek. Gyönyörű küzdelmet folytatott itt egy kombinált gyalogos brigád. Föltartóztatta az oroszok erős támadását, amely északnyugat felé irányult. Mikor ez sikerült, közbelépett a nehéz tüzérség. Az utat, amelyen előrehaladunk, ugyancsak gyalogságunk lepte meg egy oldal diviziótól támogatva, amelyet egy Allensteinből közeledő hadtest egészített ki. Dél felé Hohenstein városon át vonultak egves csapataink. A katonák frissen és jókedvűen masíroztak és mikor megdicsértük őket, hogv milyen gyönyörű eredményeket értek el. az egyik őrmester visszakiáltott: — Meg akarjuk rakni a többieket is. meg akarjuk mutatni, hogy kikkel kezdtek ki. A tannenbergi csata, inert ezt a hatalmas harcot igy nevezi a hadvezetőség, egyike lesz a német hadsereg legdicsőségesebb fegyvertényeinek.