Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-08 / 226. szám

t>. DELMAG Y ARORSZA.G Szeged, 1914. szeptember 8. Szinte 'hihetetlen, hogy a tiiz hevében, a golyózáporban, a rettentő 'halál árnyékában is ennyire helyén van a szive a magyar ba­kának. Sőt a sáncból nem ggyszer hangzott föl a fiuk jóízű, egészséges nevetése egy-egy zamatos káromkodás hallatára. De leginkább az orosz srapnell mulattatta a mi dicsőséges legényeinket, ezeket a legendás hősöket. A srapnellt el is nevezték hideg bombának, meg homokgombócnak. Akad olyan is, aki komisz kenyérnek csúfolja. Ez a kitűnő lö­vedék ugyanis jött roppant garral, belefúró­dott a földbe, ott kavargott, forgott s mind­nyájan el voltunk készülve a biztos halálra. De aztán mikor már megunták a bolond for­gást, rácsaptak a puskatussal. Erre a srap­nell egy gellerrel felvágódott s maga szerke­zet, anélkül, hogy robbant volna, .megsebe­sített, oldalba vagy fejbe vágott egy-két le­gényt. És kitapasztaltuk, hogy az orosz srapnellek egy része homokkal vannak tölt­ve. A nagy ágyúdörgés után kórusban ordí­tották a bakák: Gyün a hideg! El is hoztam egy ilyen homokgombócot emlékbe s még hozok egy párat, ha visszamegyek a kom­pániába ... Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesü­letnek ! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! (^•(•••••••••••••••••••••••••••••••••^••••••••••••ba — Ifjabb Tóth Péter temetése. Város­szerte nagy és őszinte részvét nyilvánult meg ifjabb Tóth Péter tragikus halála fölött. Hétfőn délután temették a Rudolf-téri gyász­házból a korán elhunyt, munkáséletü és ro­konszenves Tóthot. Családja, rokonai, jó­barátai sok koszorúja borította a nagykeres­kedő koporsóját. A szegedi kereskedők, vala­mint a város hatósága testületileg fejezték ki részvétüket a mélyen sújtott család előtt. Henny Ferenc belvárosi káplán tartott gyász­beszédet, Hajabács László belvárosi kántor pedig meghatóan szép gyászénekkel búcsúz­tatta el. A gyászházat és az előtte levő Rudolf-teret megtöltötte az ismerősök nagy tömege, kik végigkisérték a menetet a Hid­utcári keresztül. Ifjabb Tóth Pétert a belvá­rosi temetőbe a családi sirboltba helyezték el. Munkában a jótékonyság. Lázas igye­kezettel és páratlan áldozatkészséggel hord­ják össze már napok óta a szegedi hölgyek azt a tekintélyes fehérnemű és téliruha anyagot, melyből ügyes asszonyi kezek kö­tik-varrják a belvárosi óvodában levő mü­helyben a harctérre szállítandó és katonáink egészségét védő különféle ruhaneműt. A „Szegedi Nőipari és Háziipari Egyesület" eddigi sikereihez méltó eredményt fog a hadsegitő mozgalmával ezúttal is elérni. Alig van a városban ház, ahol dolgos kezek mást dolgoznának, mint a hadsegitő műhely által kiadott minta szerinti fehérnemüeket, hósapkákat, kéz és nyakvédöket, haskötőket és más szükséges téli ruhaneműt. A belvá­rosi óvodában az agilis, ezermester Székely néni, alig győzi megadni a százféle felvilá­gosítást és kiadni a munkát kérőknek a sok vásznat, pamutot és mintákat. Hát még a sok adomány átvétele és feljeg3fzése, ez maga külön könyvvezetést igényel. Mert szigorú pontossággal kell beirni mindent, ez a kimu­tatás a hadügyminiszterhez lesz felterjeszt­ve. Minden adakozó, minden munkát végző neve azonkívül feljegyezhető az illető ruha­darabokra is, hogy az a katona, kit jó sorsa és a szegedi közönség áldozatkészsége ilyen értékes adományhoz juttat, tudomásul ve­hesse jótevője nevét. A hadsegitő bizottság vezetői dr. Orkonyi Edéné és dr. Arany Ká­rolyné maguk is példás szorgalommal vég­zik a szükséges kézimunkákat lelkes gárdá­juk élénk. A mai délelőtt folyamán ott lát­juk a műhelyben a varrógépek és a szabó­asztal mellett: dr. Juliász Istvánnét, Pártos Lajosnét, Vajda Sándornét, Kőnig Péternét, özvegy Juhász Illésuét, Papp Klemmát, Wilhelm Ellát, Szabóné Balázs Mariskát. Megjelent továbbá egy sereg úriasszony és leány, hogy otthon végzendő munkájukhoz kérjék ki a szükséges felvilágosítást. Tekin­tettel a kivételes érdeklődésre a bizottság vezetősége biztosra veszi, hogy már leg­közelebb vaggonokat tölthet meg a buda­pesti hadvezetőséghez küldendő ruhanemü­ekből. A mai napon a következő adományok érkeztek a műhely részére: özvegy Ketter Józsefné 20, Polgár Lászlóné 10, Jánossy Gyuláné gyűjtése 34 korona 20 fillér, továb­bá 66 drb fehérnemű és 2 drb szappan, Habi Jánosné 1 vég vászon, ifj. Barcsay Károly­né 42 drb fehérnemű, 3 nadrág, 1 gummi­köpeny, Kőnig Péterné 4 drb fehérnemű, Su­pitza Ottóné 10 drb fehérnemű, 2 tollasván­kos huzattal, özvegy Wolfné 4 tollas vánkos huzattal. Koós Kálmánné 10 drb szappan, özvegv Berdenich Jánosné 23 drb fehérne­mű, 1 kötött kabát. — Az utazási igazolványok. A rendőrség értesiti az utazó közönséget, hogy csak a Szabadka és Nagyvárad felé induló vona­tokra kell utazási igazolványt váltani. Szep­tember 10-től már ezekre a vonatokra sem. — A 48-as kapitány ajándéka. Egyre hozzák Szegedre a sebesülteket a kórházak­ba; a közönség érdeklődése igen intenzív, a meghatottságnak olykor igen szép jeleit lát­hatjuk, amint jóságukkal halmozzák el a be­csület mezején megsebesült katonákat. A Tisza Lajos-köruti Zsótér-ház mellett, egy öreg 48-as honvédkapitány napokon keresz­tül elnézi szobája ablakából az állami főgim­náziumba szállított sebesülteket. Nyolcvan­nyolc év a vállán — az öregség olykor-oly­kor a betegágyhoz köti a sas-szemü harcost, de ma kijött ismerősei nagy örömére, ismét feszes szalutálással üdvözölte őket. A nagy vasrácsos kapuhoz ment, hóna alatt egy nagy csomag s beszélgetésbe kezdett a fehér gáz­zal át meg át kötözött sebesültekkel: — Engem is hadba szólított a köteles­ség husz és egynéhány éves koromban. Ak­kor is e vad horda ellen kellett harcolnunk, s mondhatom, hogy a vörös-sapkások rémei voltak akkor a kozákoknak. Aki megsebesül, az a -hazáért sebesül meg. Lássátok, én is sebet kaptam, mégis tisztességben őszültem meg — s ezzel benyújtotta a hatalmas ele­mózsiás csomagot, s szürke kemény-kalap­jához emelve duzzadt, eres 'kezét, mosolyog­va hagyta ott a 48-as kapitány az orosz határon megsebesült derék vitézeket. — Bojkotfmozgalotn a francia és az angol áruk ellen. Tapasztalatbeli tény, hogy a közönség előítélete folytán, mely szerint mindig előnyben részesiti a francia és angol illatszereket, a külföldnek az osztrák-ma­gyar birodalomban előállított ilynemű árukat összevásárolták és a saját márkájukkal dob­ták piacra. A közönség előítélete miatt a bei­földi gyárosok arra is kényszerültek, hog\ francia föliratokkal lássák el gyártmányaikai és igy küzdjenek némileg a külföld nehéz konkurenciájával szemben. Miután ebben a nehéz Időben uj, hazai nyelvű feliratok ké­szíttetése csaknem lehetetlen, az illatszer­gyárosok arra kérik a közönséget, hogy toi­lettecikkeik bevásárlásánál ne bojkottálják az ilyen francia felírású, de nyilvánvalóan belföldi gyártmányú cikkeket. Amennyire a viszonyok megengedik, a gyárosok rajta lesznek, hogy hazaii nyelvű felírásokkal lás­sák el gyártmányaikat. Ez azonban a mai viszonyok mellett bizonyára még néhány hó­napot igénybe vesz. — Az ipari benzin nem drágul. A ke­reskedelemügyi miniszter ur a motorbenzin mérsékelt eladási (vagyis a kisiparos által : urawia ' Magyar Tudományos Színház Telefon 872. Kedden fiz ezredes felesége Amerikai dráma a mexikói fel­kelés idejéből 2 részben. Detektív dráma 2 felv. Folytatólagos előadások délután 3 órától kezdve. m m Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Főszer kereskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN ff 5ZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK • j gjgfl£iitbenduplamalátasort.«UTÁNZATOKTÓLn

Next

/
Oldalképek
Tartalom