Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-19 / 236. szám

Szeged, 1914. szeptember 19. DÉLMAGYAROBSZAG 3 Görögország tengeri intézkedései. Fiume, szeptember 18. A h ajóstársu súgókkal közöltettek az alábbi diplomáciai uton érkezett rendelkezések, a görög kikötőket érintő hajók személyzetével leendő közlés céljából: Külföldi hajók számára miheztartás végett Görögország a következő rendszabály likait léptette életbe a saját territoriális parti vizein: A görög királlyá kormány hat 'tengeri inért földben szabja meg ,a parti vizek szélességét és a görög territoriális vizek határán beiül megtiltja nemcsak a drótnélküli, hanem a fény- és jelzőtáviratozást is. Ez a tilalom a görög kikötőkbe érkező összes hadihajókkal közöltetik. Amint a görög révhivatalok idegen kereskedelmi haijó közeledését veszik észre, az illető nemzet konzuljával, vagy annak képviselőjével a hajóra mennek és hivatalosan lepecsételik a drótnélküli táviróhelyiség ajtaját, a. kikötőben való tartózkodás tartamára. A kikötőkből való elindulás után a territoíriáliis vizek határán a pecsétet a révhivatal közege leszedi. Egyidejűen megtiltották a görög hajóknak, hogy külföldi államokba szóló, vagy onnan érkező drótnélküli táviratokat fölvegyenek, vagy közvetítsenek, ha azok akár nyíltan, akár hurkoltán katonai híreket tartalmaznak vagy ilyesmire .gyanúsaik. A tilalom megtartásáért a görög kormány a hajópa>rancsnokokat személyesen teszi felelősekké. HOGYAN VESZIK HASZNÁT A HADIFOGLYOKNAK? Berlinből jelentik: Háromszázezer hadifoglyot hoztak már Németországba. Fele a .keleti, fele pedig a nyugati harctérről való. Ez a szám napról-napra nagyobb lesz s nem kis gondot okoz az elhelyezésük. Valóságos probléma, hogy mi történjék velük. 1870— 71-ben várakba vitték őket, de ekkora tömegben nem lehet elhelyezni a foglyokat, akik végeredményben kenyérpusztitók. Akkor is kevés volt a hely és nyilt községekben voltak kénytelenek elhelyezni egy részüket. A foglyokat akkor gyakorlatoztatták, dolgoztatták és bért fizettek nekik. Ez azonban nagyon lenyomta az árakat, ugy, hogy az ország lakossága, mely munkájából élt, fölszólalt ez elleti. Ebben a háborúban, mely ekkora elkeseredéssel folyik, nem szabad foglyaink harckészségét gyakorlatokkal fentartani. Azt sem szabad tűrni, hogy egész nap henyéljenek. A foglyokat tehát közmunkára kell fogni, de ugy, hogy az otthoni munkástól ne vegyenek el egy falat kenyeret sem. A német nagyközönség, mely minden közügy iránt érdeklődik ,azt proponálja, hogy azokat a területeket, melyek mocsarasak és nem müvelhetők meg, foglyokkal tegyék müvelhetövé. Ebben az irányban tanácskozások folynak és éppen azok, akik le akarták gázolni a német földet, nem hogy tönkreteszik, hanem még virágzóbbá, szebbé varázsolják, mint a milyen volt. A huszár neki megy az ágyúnak is. Egy honvéd' rendkívül érdekes elbeszctését • adjuk itt a keletgalioiai csatátérről. Hogy mi történt eddig, arról pontosan csak bötaendonfi Conrád tudna részletes felvilágosiitást adná, de a lassanként kiszivárgó epizódok mnind azt mutatják, hogy a z orosz na;gy vereséget szenvedett ott. A Dnyeszter egyik kanyargós mellékfolyójánál folyt le az A Ctatáirozás, amelyben megsebesült a fiu: — Egy széles nádasban bujkáltunk kora teggol óta. Átkozottul átázott a cipőnk, de a hadnagy ur azt parancsolta, moccannunk szabad. A nap már jól sütött, amikor egyezerre nagy rengéssel megszólalnak előttünk ^ ágyuk. Még a ropogóst iv hallottuk, ahogy nagy csatatér földjén. — Vázlatos képek. — (Saját tudósítónktól.) Alig nyolc kilométernyire a front mögött apró falucska van, ahol rendes hétköznapi munka folyik, kis polyák gyerekek játszadoznak gondtalanul az utca porában, ahonnan csak az automobil tíilkölése riasztja el őket. Háborússá a kép csak jóval a községen tul válik. Trénoszlopok jönnek üresen, hogy élelmiszerrel és munícióval megrakottan újból visszaforduljanak. A kocsik előtt pompás, jól táplált, pihent lovak. Olyan könnyen járnak, mintha a nehéz vasszekér kerekébe nem is kapaszkodnék bele az ut siirii, szürke homokja. Odébb hosszú menetoszlopban magyar gyalogság vonul rendben és fölényes nyugalommal. Tartalék lehet, a melyet készenlétbe helyeztek, hogy idejekorán előrevethessék a tüzvonalba. Utjok pázsitos sikon vezet keresztül, amelyen szekerek beláthatatlan tömege áll. Ötezernél is nagyobb lehet a számuk. Mindmegannyi rogyásig megrakott olyan holmival, amire katonáinknak szüksége van. Kenyér, kétszersült, kouzerv métermázszaszámra, megnyugtató "bizonyságául annak, hogy azok, a kik értünk harcolnak, nem szenvednek szükséget. A megnyugvás fokozódik, amikor kevéssel utóbb friss ételszagot hoz a langyos szellő. A tábori konyhák hatalmas katlanaiban fő az ebéd. A konyhaszekerek elé ép fogják a lovakat és már indul is a menet a harcvonal felé. Mind élénkebbé válik azon tul az ut, a mely két oldalt hevenyészettségiikben is pompásan fölszerelt egészségügyi állomások között visz. A sátrakon piindeniitt hatalmas, különböző sziíiü vöröskeresztes lobogók, néma tájékoztatói a világ első szanitészeinek. Rend, nyugalom, csend és ragyogó tisztaság mindenütt. Szomorú kontrasztul szomorú menet vonul a szerető gondoskodás hajlékai alatt. Szekereken és gyalog orosz kémeket kisértek szuronyos katonák. Mindegyikük tudja, mi vár rá. Tegnap este hét kémet fölakasztottak a falu egész nyilvánossága előtt. Bűnük az volt, hogy csapataink bevonulása alkalmával jelzésül az ellenség számára házakat gyújtottak föl. A földbe szúrt bakokra hevenyészett bitófán reggelig lógtak legveszedelmesebb ellenségeink, elrettentő például. A menetet jobbról is, balról is elkerülik jövő és menő szekerek, amelyek menekülőket visznek és hoznak. Visszatérő menekülők is vannak, jószimatu hírnökei a közeli diadalnak. Odább pihenő, táborozó menekülők asszonyostul, gyerekestül. Még egy forduló és föltárul a csatatér A hatalmas térségen, amelyre a dombtetőről kilátás nyilik, ugar, rét. leszedetlen burgonyaföld és erdőség váltakozik. A faluban még csak tompa dörgésnek hallott ágyuszó hatalmas detonációvá erősödött. A vámháztól mintegy kétezer lépésnyire oldalt és alig .kétszáz lépéssel előbbre fejlődött föl tüzérségünk. A nehéz Haubitzok tüzelésétől reszket a levegő. A menydörgésszerü robajt időnkint rövid, félelmes csönd követi. Hathat ágyú tüzel egy időben vagy robogó egymásutánban. Katonai műszóval AUsfeuerlage-nek hívják ezt a tüzelési modort, amelyet akkor alkalmaz a tüzérség, ha egy-egy ellenséges rajvonal fölbukikan födözéke mögül, hogy előre jöjjön vagy hátramenjen. Abból, amire tüzérségünk lőtt, a távcsővel fölszerelt szem is inkább csak sejt, mint lát valamit. Nem látszanak azonban saját rajvonalaink sem. Minden valószínűség szerint még az éjszaka folyamán biztos födözékek mögé ásták be magukat. Itt-ott bukkan csak föl pillanatra egy-egy lovas alakja vagy egy fogat, amelyről nem lehet tudni, ágyn-e vagy szekér. Félelmes üresség feküdte meg a koloszszális csatateret. Az ember érzékei mintha megbénulnának. Meredté lesz a szem, zúgás támad a fülben és szive dobogását torkában érzi az ember tőle. Sikoltva sikit át a levegőn egy gránát és senki sem tudja, hol lőtték el. Tüzérpárbaj folyik éppen. Az ütegek egymásnak izengetnek. Az ellenséges ágyuknak nem látni a villanását és hangjuk is csak tompa dörrenésként ér a mi tüzérségi pozíciónkig. Az ellenség, ugy látszott, a legradikálisabb megoldást kereste: a Munitionscolonnera vadászott. Ha azt sikerül eltalálnia, elhallgattatta ágyúinkat is. Jobbról-balról végiglőtte az egész hegyhátat, az Absuchen, ahogyan tüzérségünk ezt az eljárást nevezi, nem sikerült, a lövedékek mind rövidek voltak és körülbelül kétszáz lépéssel a tüzérségi vonal előtt csaptak be. A Munitionscolonne pedig ezalatt nyugodtan, lépésben járt ágyuról-ágvura a íödözék mögött. Balra az összelőtt vámháztól hatalmas sárga gömböt lóbált a földön ide-oda a szellő. Földerítési szolgálatra rendelt balloncaptive volt, amellyel időnként az ellenséges állások kikémlelése céljából föl-száMnak. A léggömb, ahogy a felhők mögül előbújó nap sugarai rátűztek, magára vontá az ellenséges tüzérség figyelmét és hirtelen egész srappnell-zápor zudult a vámház környékére. A távolban kis pukkanással habfehér fel'hőcskák támadtak. Bennük kis sárgás fény. Mire foszlányokra tépte a felhőcskét a szél, rémes, pokoli sípolással telt meg a levegő. A srappnellek töltelék-golyói vágódtak a földre. Közben 300—400 lépés távolságban gránát túrta föl tompa dördüléssel és hányta embermagasságra a földet. Mély árok oldalán keskeny dűlőúton vissza lehet menni. Az uton lépten-nyomon kilőtt töltényhüvelyek százai, konzervdobozok, tárak, elhányt töltény bőröndök, kötőszerek darabja, odébb egy katonasapka, majd egy összetört szakaszlámpa. Rajvonalunk, amely m.a mát át sem látható távolságban harcol, tegnap ugy látszik, még ebben az árokban feküdt. Hátrább szalmával kényelmesre párnázott futóárkok, amelyekben talán aludtak is hőseink. Az ágyúdörgés egyre halkul . . . elcsörtettek valahol a közelben. Én még csodálkoztam is rajta, mmo km, hogy mos 4 litíák elénk az agyukat, amikor eddig mindig mögülünk beszélgettek. — Mi csak álltunk tovább a vízben. Egyszer csak nagy riadalom támad előttünk az iitagten a hadnagy ur int, nu kisurranunk a nádasból. Kanyargós utakon, tőzegen, sácc UH- zsom,békén keresztül félóráig futót„mig odaértünk az agyukhoz. Ott mar fa csöndesség. Eltört óriás kerekek, naav volt a c.w«w , „ ... , , halottak szép zöld ruhában, 'vi.z.beforduH b>Sísik voltak mindenfelé, meg döglött lovak Egyetlen eleven ló se volt sehol. Akkor vettem észre, hogy <*ry orosz üteg háta mögött gázoltunk. — Megelőzted bennünket, de hamar megvigasztalódtunk, amikor láttuk, kik jártak ott. Néhány huszár feküdt az ágyuk között. A huszárok semmisítették meg az orosz üteget. — Még olyan borzalmas dolgot nem is tudtam elképzelni, aminő egy leölt orosz liVzétaé.g. Az. ágyuk szépen, rendben egymás mellett, pontosan beállítva, a véres hah ttok, jajgató sebesültek között ragyognak a. tks/.tivságtótl, látszik, hogy nem harcoltak tiizéi éggel Az ágyuk acél védőlemeze egészen cp egy horpadás sincs rajta. Még a zárvázat is rajta van haton, kettőről hiányzik. A hadnagy uir sorra leveszi valamennyiről. Ami kor lovakért indulunk, hogy elv Limesük a? ágyukat, egy bajusztalan, szaká.latlan, et.iz más emberkét fogunk. Egy mitihén leírón5 volt, ő vezette a sásba az orosz üteget.