Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-17 / 234. szám

DÉLMAGYARORSZÁG szorongatott Franciaország. Berlin, szeptember 16. A nagy főhadi­szállásról jelentik: A nyugati hadsereg jobb­szárnya, a két nap óta folyamatban levő harc után ma kelet felé egészen Verdunig kiterjedt. A terjedelmes harcmező egyné­hány helyén a németek részleges sikerei állapithatók meg. Egyébként a csata még áll. Berlin, szeptember 16. (Rómán keresz­tül.) Bordeauxból jelentik: A képviselők nagy része elégedetlen, amiért a kormány székhelyét Párisból ide tette át. Egy na­gyobb csoport ülést tartott, amelyen tilta­kozott az átköltözés ellen és a kormánynak gyávaságot vetett a szemére. A konzerva­tív képviselők szóvá tették, hogy az uj mi­nisztériumban egyáltalán nem kaptak helyet, holott két szociálistát is meghívtak a kabi­netbe. Viviani miniszterelnök ennek folytán Budapest, szeptember 16. (Hivatalos je­lentés.) Az orosz és francia sajtóirodáknak külföldi lapokban elhelyezett hazugságaival szemben utalunk a főparancsnokságnak ösz­szefoglaló jelentésére. Ebből az összefoglaló jelentésből kitűnik, hogy az oroszokat a le­folyt három hét alatt két nagy csatában és számos ütközetben megvertük, tőlük negy­venezer foglyot és háromszáznál több ágyút zsákmányoltunk; ha Lemberg körül előnyo­muló túlerővel szemben uj, erösebb állásba kellett is visszavonulnunk, ez a hadmüvelet teljes rendben történik és aközben csapa­tainkat a kimerült ellenség még csak há­borgatni sem tudta és nem merte. Az óriási csaíaláncolatoknak csakis egy-egy kisebb részleténél kerültek csapataink hátrányba; igy egy éjjeli harcnál nehéz helyzetbe so­dorták a tizenkettedik hadtest egyes csa­patait is, de ugyanez a hadtest a szeptember 10-én és 11-én diadalmasan nyomult előre és megverte a vele szemben álló ellenséget. Hadseregünk most erős állásban, egyesítve a legkitűnőbb harcias hangulattal és önbiza­lommal várja az ujabb cselekvés idejét, a mely a keleti Poroszországban aratott fé­nyes győzelmek után előreláthatólag sokkal kedvezőbb erőviszonyok között fog lefolyni. A pár nappal ezelőtt a Száván átjött szerb csapatok súlyos vereséggel menekül­tek vissza, ugy, hogy ma már egyetlen szerb sincs hazánk területén. (A miniszter­elnökség sajtóosztálya.) Az Arbeiter Zeitung haditudóisitója jelenti a sajtóhiadiszállásról: A monarchia csapatai rendkívül erős vé­delmi állásba helyezkedtek. A hadállás meg­változtatása azért vált szükségessé, mert az oroszok roppant túlsúlya folyvást ujabb aka­dályokat gördített a támadás sikeres tovább folytatása elé. Az oroszok túlsúlyát tetemes számú hadosztályra becsülik. Azonkivül pe­dig számbelileg sokkal erösebb az oroszok tüzérsége is, amelynek szakadatlanul utána szállítják a lőszert. A monarchia offenzívá­ja a gyalogságunk taktikai és minőségi fölé­nyére volt alapítva. A csapatok példátlanul álló áldozatkészséggel harcoltak. Később ki­tudódik majd, hogy a japánok teljesítményét túlszárnyalták. Grodeknél és attól délre Denys és Cochin képviselőknek fölajánlotta, hogy tárcanélküli miniszterséget vállalja­nak, ezt az ajánlatot azonban visszautasítot­ták. A kormánynak a konzervatív képvise­lők magatartása nagy gondot okoz. Milánó, szeptember 16. A Cor-riere del­la Sera jelenti Párisból: Párisba a fenye­getett vidékről tömegesen érkeznek a mene­külők. Ezek a szerencsétlenek rettenetesen sokat szenvedtek, mert a bosszú utakat nagyrészt gyalog kellett megtenniük, hátu­kon cipelve gyermekeiket és értékesebb hol­mijukat. A menekülőket a pályaudvarokon gyűjtik Össze és éjszakának idején a föld­alatti villamos kocsijain szállítják a Mars­rnezöre. A párisi hatóságok azért válasz­tották az éjszakát a menekülök elszállítá­sára, mert attól félnek, hogy a menekülök szenvedéseinek láttára a párisi nép között még nagyobb pánik és elkeseredés törne ki. ugyanazok a seregek, amelyeket előzőleg nyolc napos csata után a nagy túlsúlyban levő keleti orosz hadsereg Lemberg mögé szorított, három napos pihenő után öt napi csiiggedetlen támadással majdnem husz ki­lométerre hatoltak előre. Azon voltak, hogy az Ivanov-hadsereg balszárnyit beszorít­sák, amikor a Dankl-hadsereg ellen tervbe vett ellenséges hátbatámadással ők is ve­szedelembe jutottak. Az Auffenberg-sereget, amely megfor­dított fronttal harcolt, az a veszedelem fe­nyegette, hogy Ravaruskánál elvágják a fő­seregtől. Miután pedig arra nem volt kilátás, hogy a nagy túlerővel jelentkező ellensé­get a legközelebbi órákban döntően legyűr­hessék, elkerülhetetlenné vált a harc meg­szakítása. A csapatok csodálkoztak ezen, mert nem tudták megérteni, hogy mi tör­tént és mert abban a hiszemben voltak, hogy győztek. Nehéz szivvel engedtek a parancs­nak. A monarchia csapatainak Frampolnál, Krasznilcnál, Niedvica-Duza és Hucsva kö­rül aratott fényes győzelmeit csak számbeli túlsúlyúkkal tudták most az oroszok Gro­deknél ellensúlyozni és tudták egyszersmind arra is kényszeriteni, hogy eredeti helyze­tükbe visszatérve, védelemre szorítkozza­nak. Az általános helyzet mindazonáltal sem­miféle irányban nem nyugtalanító. HADSEREGÜNK DICSÉRETE. Arra nézve, hogy a semleges külföldön milyen objektíven ítélik meg az osztrák-ma­gyar hadsereget, jellemző a Nieuve Rotter­damsche Courant cikke, amely a követke­zőket mondja: A legsúlyosabb föladat a mostani vi­lágháborúban talán az osztrák-magyar mo­narchiára hárul. A Habsburgok birodalma ugyanis kénytelén az orosz kolosszussal közvetlen küzdelembe bocsátkozni és leg­erősebb támadását kivédeni. Aki ennek a súlyos katonai feladatnak katonai nehézsé­geit méltányolni tudja, az az osztrák-ma­gyar hadseregről csak tisztelettel és cso­dálkozással beszélhet, mert ez a hadsereg nemcsak hogy föltartóztatta a szám szerint háromszoros tulsulyban levő orosz haderő közeledő áradatát, de a csatáknak egész sorozatát megnyerte, olyan csatákét, ame­Szeg-ed, 1914. SíZeptember 17. lyeket a történelem mindenkor a harcászati tudás mestermüveiként fog emlegetni. Kénytelenek vagyunk beismerni, hogy Ausztria-Magyarország viszonyait nem ér­tettük volt meg. Mindazt, ami ott csupán politikai pártharc volt, tévesen áthidalhatat­lan ellentétnek tartottuk. A harci riadó első megharsonására azonban Ausztria-Magyar­országon azonnal megszűnt minden pártharc és valamennyi nemzetiségi egyetlen hatal­mas phailanxxá tömörült. Ennek a tömörü­lésnek Ilii képét mutatja a szervezett és ki­tűnően képzett osztrák-magyar hadsereg, a melyről a háború folyamán kétségtelenül gyakran fogunk hallani, még pedig olyan­kor, midőn a legborzasztóbb orosz támadá­sok elhárításáról lesz szó. Ausztria-Magyar­ország méltán lehet büszke arra a szerepre, amelyet a milliók óriási küzdelmében visz. Harminchét hadtest ellenünk. Négy hadtestet vertek szét eddig a poroszok, másik két hadtestnek csak a ré­szei állottak velük szemben, ennyi volt tehát az erő, mit Nikolajevics Miklós Ber­lin felé szánt, a többi — mind ellenünk jött. Huszonhét európai, három kaukázusi, két turkesztáni és öt szibériai hadteste van Oroszországnak, összesen harminchét had­test. Könnyű kiszámítani, mennyi lehet az a nagy tömeg, mellyel a mi seregeink im­már egy hónapja a legnagyobb hősiesség­gel és halálmegvetéssel mérkőznek. Ezt számításba véve és haderőnknek két front­ra történt megosztását is gondosan mér­legelve, gyönyörű nagyságában áll előt­tünk csapataink kiváló vezetése, harco­saink számos vitéz fegyverténye. Igy felsőbb nézőpontból tekintve az eddigi eseményeket, nagy értékűnek tart­juk mindazt, ami történt, EGY MILLIÓ SZIVAR. Berlin, szeptember 16. A Lokalanzeiger utján a német trónörökös a közönséget fel­szólította, hogy a sebesültek részére szivart, cigarettát és dohányt küldjön. A gyűjtés­nek pár nap alatt igen nagy eredménye volt. Szombatig egy millió szivar, több százezer cigaretta, nagyszámú dohánycsomag és na­gyobb pénzösszegek érkeztek be. SVEN HEDDIN BERLINBEN. Svédország legelső tudósa, a világihi­rü Sven Heddáti Berlinbe érkezett, 'ahol örömmel fogadták. A helyzetről akar tisz­ta képet alkotni. Sven Heddin mindent el­követ, hogy Svédország fegyverrel tá­madja meg országának, a kulturának és szabadságának megölő ellenségét, Orosz­országot. Itt emlitjük ímeg, hogy a francia iró: Pierre Loti, levelet intézett Enver pasá­hoz és kérte, hogy Törökország ne tá­madja meg Oroszországot. AZ ANGOL SZÜFFRAZSETTEK HARSONÁJA. Róma, szeptember 15. Londoni híradás szerint most már az angol sziiffrazsettek is föllépnek Németország ellen. A hírhedt Pankhurstné londoni lapokban harci riadót fuj és harcra tüzeli az összes szüfrazsette­ket a német veszedelem elhárítására. bnü»aaa(bbaaaaaaabbiibaaaaaaabaabbabaaaaaabaaaaaaaaa Az összes harcterek legjobb és legát­IHIH tekinthetflbb térképei legolcsóbb áron Hü Várnag L. könyvkeresekdésében (Kárász-utca 9). uababbaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaarabaaaaaaaaaaaa A galíciai hadállás tiszta képe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom