Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-17 / 234. szám

Szegeti, 1914. szeptember 17. DELM AG YAROBSZ AG 3 A szerb betörés visszaverésének részletei Budapest, szeptember 16. A hadisajtőszállásról a kővetkező hir érkezett: Szerbia megkisérü most az osztrák-magyar csapatok vereségéről szóló hirek által hangulatot kelteni a külföldön. Ezzel szemben csak a hivatalos közleményekre kell utalnunk. Ezek szerint átléptük a Drinát és az ellenség minden arra irányuló kísérletét, hogy a Szerémségben és a Bánságban megvesse a lábát, teljesen meghiusitottuk és visszautasítottuk. Höfer vezérőrnagy, a vezérkar főnőkének helyettese. (Közli: a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Szerdai .számunkban ,közöltük már a hadvezetőségnek hivatalos jelentését arról, hogy ia Sz eré ínségbő l IGS Bánságból teljésen kivertük a szerb csapatokat. Ma érkezett jelentéseink alapján módiunkban, van hitelesen ismertetni, hogy mi történt ezeken a veszélyeztetettnek ,hitit pozícióikon. Legerősebben karakterizálja a helyzetet az a nyilatkozat, amelyet Tisza István gróf ia munkapárt helyiségében tegnap este tett, amikor a képviselők ezzel fordultak hozzá: — Izgatottan várunk, kegyelmes uram. .Annyi a különböző hir, hogy csak te oszlathatod el a nyugtalanságunkat. Mi van a. déli harctéren? Tisza elmosolyodott: — Csodálom, — felelte — hogy ez a kérdés izgat benneteket. Ez már elvesztette az érdekességét! Magyarország területén ma már nincsen élő szerb katona. (A szerb .betörés visszavetésének hire — mint tudósítónk jelenti — Zágrábban óriási lelkesedést keltett. Valamennyi lap külön kiadásban tudatta az örvendetes .hirt. Tegnap este a lakosság lelkes tüntető menetben járta he a. várost és viharosan éljenzett a báni palota és a hadtestparancsmokság előtt. A várost kivilágították. A lakosság lelkesedésében a szerbség is osztozkodott. Azt az aránylag csekély kárt, amelyet ia szerb betörés a Szerémségben okozott, .most becsülik föl és a kárvallottak ehhez mérten csakhamar teljes kártérítést kapnak, A szerbek átkeléséről különben Knmáról a következőiket jelentik: A Kupinovo és Jarak között folyó harcban tüzérségünk megsemmisítő csapást mért a szerbekre és óriási veszteségekkel visszaverte őket. Mialatt a mi csapataink átkeltek a Drinán és megkezdték az előnyomulást Szerbia belsejébe, a szerb hadsereg egy része átkelt a Száván és benyomult a Szerémségbe, ahol Grabovci és Platicevo közt elsáncolta magát. Szeptember 11-én támadtuk meg a szerbek pozícióit és kivervén őket a sáncok mögül, teljesen meg semmisített ük az ellenséget óp ugy, mánit-egy héttel ezelőtt Miirovicánál. Napákkal ezelőtt megírtuk már, hogy mi is történt Panosován, ahonnan tudvalevőleg a polgári lakosság egy része elmenekült. Erre vonatkozólag .ma a következő njabb értesítéseket nyertük: Pancsovatól délre a Duna több ágra oszlik. Minden ilyen ág, illetve két ág egy-egy szigetet ölel körüL A szerbek egy ilyen kisebb szigetet szállottak meg tüzérséggel és erről a szigetről lövöldözték a várost, még pedig hatástalamd. Pancsova polgármestere erre közhirré tette, hogy főleg az asszonyok (és gyermekek hagyják el a várast egy-két napra. Ez meg is törtónt. Ma már teljesen helyreállott a nyugalom és a menekülők visszatértek otthonaikba. Joanovich Sándor kormánybiztos ugyanis szeptember 13-án délelőtt órtesatóst kapott a mi 'hadseregünk vezetőségétől, hogy a Borcsa és Bárányos községeknél áttört szerb katonaságot csapataink teljesen megsemmisítették. A szer,bek betörésével kapcsolatosan kalandos hirek terjedtek el arról is, hogy Zimony városát megszállotta az ellenség. Mint beavatott helyről értesülünk, Zimony városé a mienk és az ellenség egy percig sem birtokolta. Csak annyi igaz a híresztelésből, hogy Zimony polgári (lakossága egy időre elhagv• ta a várost, nehogy az esetleges bombázásI tói szenvedjen. A katonaság egy percre sem hagyta el a várost. Ugyanilyen volt a helyzet Pázuában is. Boroevics hadseregfelügyelő levele. Szeptember 7-iki kelettel levelet irt Boroevics Szvetozár volt kassai hadtestparancsnok Kassa vár plébánosának, Konrády Lajos prépost-kanonokhoz, aki azelőtt maga is" tábori lelkész volt. A levelet szórói-szóra alább adjuk: Kedves Barátom! Buosuzásunk alkalmával ön nekem szerencsét kívánt. Kívánsága teljesült. A 6. hadtest hétnapos gyilkos csatában győzött és magatartásával elévüi"fietetlen dicsőséget szerzett. Majd ha a háborúnak vége lesz, csak akkor fogja megtudni a világ, hogy a 6. hadtest .a háborúban mit cselekedett. Sajnos, högy ez nem történhetett áldozatok nélkül, melyeket senki jobban nem fájlalhat, mint én. önt hivatása a yigasztalásra predesztinálja; mondja meg az özvegyeknek és árváknak, hogy az áldozat nem volt hiába, mert bőségesen megtermi hazánk uj virágzását. A győzelem után, majdnem még a harctéren, hadseregparancsnokká lettem kinevezve s hadtestemet át kellett adnom. Bárminő nagy is a kitüntetés, örömömet lehangolta az, hogy a 6. hadtest derék csapatait, melyeket én neveltem és melyeken szivem minden szálával csüggök, el kellett hagynom, hogy egy hadsereget vegyek át. Azzal vigasztalom magamat, hogy a jó Isten rendelte ezt igy s ö tudja, hogy miért. Ma uj csata kezdődött, minden jól megy. Lépjen fel tisztének minden tekintélyével netaláni híresztelések ellen, melyeket tétlen emberek találnak ki és terjesztenek messze a lőtávoltól. Legteljesebb bizalommal jósolhat mindenütt szerencsés végkifejlést. Régi barátsággal szívélyesen üdvözli Boroevics Szvetozár. Szerbia megerősiti a bolgár határ mentét. Szaloniki, szeptember 16. A Macedónia cimü lap jelentése szerint Szerbia a bolgár határ mentén erődítési munkálatokat végez. Szultán-Tepe és Kara-Tepe környékén sáncokat emelnek és megerősített táborhelyeket épitenek. Ezeket az építési munkálatodat kizárólag Macedónia bolgár lakosságával végeztetik. A MONARCHIA, NÉMETORSZÁG MEG A KAPITULÁCIÓ. Konstantinápoly, szeptember 16. A kapitulációk eltörléséről szóló rendelet október l-én életbelép. A rendelet életbeléptetésének akadálya nincs, mert a német és az osztrák-magyar nagykövet kormányaik nevében hozzájárultak a kapitulációk eltörléséhez. VENIZELOSZ ÁLNOK TÖREKVÉSE. Szófia, szeptember 16. A Politika jelenti szaloniki-i kivételes helyről, hogy Szaloüikiban a mult héten vált köztudomásúvá, hogy Politis és Zaimis görög követeknek Talaat béggel folytatott tárgyalásai nem jártak eredménnyel. Mindenütt nagy levertség tapasztalható, minthogy háborús bonyodalmaktól tartanak. Venizelosz a hármas ántánthoz való hathatós csatlakozásra törekszik. Lapja ujabban ezt irja: „Konstantin király rokoni összeköttetései nem lesznek képesek arra, hogy a hellénizmus erejét befolyásolhassák". A Nowa Ilithia ugy Streit dr. külügyminisztert, mint a királynét élesen megtámadta; a Makedonia vezércikkben foglalkozik Görögországnak a hármas ántánthoz való helyzetével és véleménye szerint „idegeneknek" nem volna szabad az állam politikájába beavatkozniok. Az „idegenek" alatt természetesen Streit dr. és a királyné értendők. November 1-én megszüntetik a kapitulációkat. Bécs, szeptember 16. A Reichspost jelenti Konstantinápolyból: Törökország a négy nagykövetnek a kapitulációk megszüntetése ellen tett lépéseit visszautasította és a kapitulációk érvényének megszüntetésére ez év november 1-ét (európai naptár szerint) tűzte ki határnapul. Ezt az egy hónapi halasztást a tiltakozó hatalmak diplomáciai képviselői nem kielégítőnek és Törökország részéről hiányzó előzékenység jelének tekintik. A magas porta ezzel szemben rámutat a lakosság hangulatára, mely a kapitulációk megszüntetése elleni akció következtében még inkább a hármas entente ellen fordul. KÖZLEGÉNY AZ ELESETT KAPITÁNYRÓL. Sirva beszélte egy sebesült tizenhetes — kaposvári illetőségű — honvéd: — A legjobban szerettük az Illés kapitány urat s ép ő neki kellett elesnie. Aztán megsebesült a lábán. Kutyába sem vette sebét, tovább vezette a rohamot. Akkor kapta a második golyót, egyenesen a szivébe. Még ennyit tudott szólni: — Csak előre, fiuk! — lebukott lováról ... a vér patakként ömlött melléből... felsóhajtott . . . egy női nevet mondott, a menyasszonyáét . . . aztán szemeit lezárta örökre . . . Ugy sirtunk mellette, mint a gyermekek! VOLT OROSZ-JAPÁN MEGEGYEZÉS! Berlin, szeptember 16. Az orosz foglyok között vannak Amurból való mongolok is, akik azt mondják, hogy őket mar tavasszal szállították a nyugati határra. Ebből kiderül, hogy az orosz-angol-japán megegyezés már akkor megvolt. Japánország biztosítása nélkül Oroszország nem mert volna az Amur-vidékről csapatokat szállítani nyugaitra.