Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-16 / 233. szám

4 XJKLMAŰ YAEORSZAtí iSzeged, 1914. szeptember 16. Hadakozó csapataink körében nemcsak az első gránát- és shrapnell-lövegek okoztak érthető izgalmat, hanem sok mindenféle más izgalomban, nem ritkán kellemesben is volt részük. Ilyen kellemes izgalom például az első fogoly ejtése. Nagy volt az öröm, mikor a szegedi 5. számú niagyar királyi honvéd­ezred egyik százada az első kozák-fogolyra tett szert. Ugy örültek neki tisztek és -bakák egyaránt, hogy dédelgették, becézgették, mint valami babát. Elhalmozták mindenféle jóval: káposztával, nyers krumplival, mert bizony néhány napig ez volt honvédeink legfőbb földi jója. De azért ha volt, mást se sajnál­tak tőle. S a fogoly kozák pompásan érezte magát a mi magyar bakáink között. Mig a többiek tüzellek az oroszra, ő is tüzelt a — tábori konyhába és megfőzte bakáink ebéd jét, mely a harc hevében nem egyszer éjfél kor is ott rotyogott az üstben, miután termé­szetes, hogy harcoló katonáink nem mindig épen déli harangszó idején költik el ebéd­jüket. Éjszakára, hogy a kozák valamiképen meg ve szökjék honvédeink nagy szeretete elől, a nagyobb biztonság okából egy-egy málhás szekérhez kötözték. A század annyim megkedvelte a maga kozákját, hogy mikor már több kozákot fog tak el, akiket a harctérről el kellett szállí­tani, az volt a közös óhaj, hogy az első fog­lyot hagyják meg a szádadnál már csak azért is, mivel a tábori konyha tüzelését a legna­gyobb szakértelemmel végezte. S mert a szá zad, am% egyébként honvédeink ről egyáltalán elmondható, pompásan viselte mtagá-t a harci tűzben, teljesítették e kívánságát. S azóta szorgalmasan főzi a század kozákja kato­náink ebédjét. Meg is becsülik érte, ami abból látszik,hogy a kozáknak minden nap (a minden napot azonban ne tessék olyan szigorúan venni, mert bizony nem minden nap jutnak katonáink főtt ebédhez) négy adag ebédet kell megennie. A megebédelés tudniillik szakaszonkint történik és ő neki minden szakasszal külön-külön kell megebé­delnie. Jobb izü a falat, ha velük eszik a ko­zák-, kinek .... húsa és kövére, Szépen megnő a század örömére. Komplikációk Mexikóval. A kopenTrágai Tidende jelenti Lon­donból: Jól értesült oldalról a következő­ket jelentik: Wilson elnök 'és a mexikói köztársaság tulaj doruképeni feje, Caranza tábornok között nagyon feszült a viszony, mert Caranza meglehetősen szemtelen hangon követelte, hogy az Egyesült-Álla­mok csapatai vonuljanak ki Veracruzból. Az utóbbi napokban nagyszámú amerikai csapat ment a mexikói határra. Berlinben képesített 4> é nyeivfanárnő német oktatást nyújt nyelvtan­ból, irodalomból, müvészet­történelemből. — Rosenfeld $ Margit Petőfi Sándor-sugárut 25. 4j Igazgató: VAS SÁNDOR. Telefon; 11-85. f" Szerdán, csütörtökön Szenzációs műsor!!! Az első sabáci hős szegedi temetése éí 5a szegedi hon­védfüzérek had­ba vonulása. A Korzó-mozi eredeti felvétele. Dráma 3 felvonásban. Az Ml FERI Vígjáték 2 felvonásban. Sebesültek kezelése a harctéren. (Saját tudósítónktól.) Jóformán nincs a napnak olyan szaka, amelyben sebesülteket ne 'hoznának városunkba. Lagtöbbnyire na­pok telnek bele, amig messze G alíciából Ide­érnek. Még egészséges embernek is meg­viseli az idegzetét ilyen hosszadalmas m;t, liát még a szegény sebesültekét. Ráadásul nem szabad elfelednünk, Ihogy előzőleg meglehe­tős időt vett igénybe, inig a vonatra juthat­tak, miután bizonyos, hogy a vonat nem ép •a harctér szinhelyéTŐl Indul. Tisztek és közkatonák, akik sebesülten érkeztek a harc színteréről, un ind .azt mond­ják, hogy az ágyuk bömíböllése, a puskagolyók sivitása és fütyülése szinte zenei bangóikba olvad össze. Ebbe az -alaptónusha azután a ha Idoldók hörgése, ta sebesültek jaj ongásba, nem egyszer velőtrázó sikoltása, rméllékszóla­mok-ként vegyül bele. Vigasztaló az itthon aggódókra és reme­gőkre, hogy a megsebesülök az aránytalanul legtöbb esetiben még ia tüz alatt álló raj vo­nalban sincsenek magukra baigy-atva. A jó magukkal tehetetlen sebesülteken segíteni, a szomszédnak bajtársi kötelessége. Előveszi vagy ia sebesültnek, vagy a saját kötszerét és bekötözi a sebei Ez a Ibii-telén és első se­gély. A sebesülttől aztán elveszik a. fegy vént és a töltényeit, melyeket a rajvonalban tü-ze>­lők között osztanak szét. Ha könnyebben se­besül meg valaki, önmaga végzi a kötözést. Az ellenséges tüz szünetével, vagy az­alatt, .mig a többiek előre törnek, a sebesült, amelyük tud, a maga Lábán visszamegy a segélyhelyre. A súlyosan sebasültet valame­lyik bajtársa kiséri el oda, vagy a sebesült­vivők viszik. A halottak egyelőre ott. marad­nak és csak .az ütközet után temeti el őket, persze tömegsírba, rendesen az utászosztag. Sokszor szivet facsaró látvány egy-egy sebesültnek, vagy épen haldoklónak az élet, a szép, fiatal élet után való kapaszkodása. Nem egyszer hallani, amint a halálos kinok közt a földön fetrengő sebesült üvegeseidé szemmel nyögi: — Ba jtárs segits, mert mindjárt meg­halok! Egy-egy nagy ütközet után csak ugy szakad a sebesiiltvivökről a verejték, annyi a dolguk. Nem csoda, hisz a modern fegy ver­techniika fejlődési iránya oda tendál, hogy minél nagyobb tömegeket ne .annyira gyil­koljon, mint inkább harcképtelenné tegyen. A segélyhelyeket rendesen kutak és há­zak mellett, patakos völgyekben, szóval olyan helyiekén állítják fel, ahol viz áll rendelke­zésre, könnyen érthető okokból,. A segél y­.helyektől 3—4 kilométer távolságban van a hadosztály egészségügyi intézmény, ahol az ideiglenes kötéseket kicserélik rendes kötés­sel. Innen azután rendes és tartalék-kórhá­zakba továbbítják a sebesülteket. Ezeken ,a helyeken és processusokon ke­resztül kerülnek megsebesült katonáink az ország külömböző városainak és nagyobb he­lyiségeinek klömböző kórházaiba. Ami az oroszoknak a mi sebesültjeinkkel való bánásmódját illeti, az a legtöbb esetben kifogástalan ós a genfi egyezmény statútu­mainak megfelelő. Sebesültjeinket 'bekötözik és kórházaikba küldik, a sullyasan sebesülte­ket pedig csaknem kivétel nélkül szabadon eresztik, -bizonyára azért, hogy a betegápolás­sal járó, nekik fölösleges1 terhektől megsza­baduljanak. A halottakat és sebesültekot ki­fosztják, de nem bántalmazzák. 'Megvetően és felháborodottan mesélte az egyik Szegedre hozott sebesült: — Rabló egy náció ez ia muszka, mert még a tisztjeik is lopnak. Az eddigi harcokban a sebesültek és h«­lottak kifosztására -azonban még eddig nem igen került a sor, -ment, bár többször voltunk kénytelenek visszavonulni a túlnyomó erő elől, ez a visszavonulás a legnagyobb rend­ben _ történt, halottainkat eltemettük, '•ebe­sültjeinket ápolás alá vet-tük ós (továbbítot­tuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom