Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)
1914-09-15 / 232. szám
6 DÉLMAGYARGRSKÁG Szeged, 1SIÍ4 ^püflnbgf 13. inalt, araiig .naigy és megsemmisitő katasztrófa nem ér egy nemzetet Az egyes iparos mégis csak sziámithat bizonyos bevételekre; aiz újságoknál ellenben máskép áll ia helyzet. A báborra miegltezdíésénél éltető elemük: a hirdetésebből szárniazó bevétel egy csapásra megszűnik. A hírlapüzlet, minit olyan, nincs többé. Ezzgl ieil vara véve az újságoktól az a forrás, amelyből a szerakiesztőrségi részt kell táplálni. Ete az igények, amelyeket a lapokkal szemben háború áíatt támaszt a közönség, flteíja fciisebjbeditek, isőt jóval maigycbbaik lettek. A közönség a leggyorsabb hirközveiifésit követeli. Másrészt a hinek privilegizált közvetítői fékimeilik áraikat. A .telefon- és .táviróforgalom meg vara bénítva, ugy liogy a szerkesztőségek egyéb hírforrásaikkal csak háromszoros áron (•dningemicl távirat stfo.) érintkezhetnek. Ebez járni még .az, hogy a lap .mrankatáreiai, technikai és kereskedelmi alkalmazottai közüli soikain bevonultak, a papir, festék, olaj alig kapható, vagy csak nagyon fedemölt árért — s a közönség mégis azt kívánja, hogy a hirliarp pontosan, rendesen megjelenjék, sőt ia legújabb és font csabb híreket rendkivüli kiadások utján hozza nyilvánosságra. A Kölnische Zeitung .is meggyőző érveket hoz fel .annak a bizonyítására, milyen alaptalan .az újságok jól jövedelmezőségéről élhedjedt vélemény: — Újságot kiadni háborús időben sem nem gyönyörűség, sem nem üzlet, A hadvezetés érdekei miatt min dem esetre szükséges cenzúra ott van minden hir mögött, sokszor már az elküldési helyen, vagy ha külföldről jön, a határon. .Másrészt szerkesztőségekhez már eljutott táviratok és levelek nyilvánosságra hozását az rajság imiegijielenési helyén tiltja el gyakran ia cenzúra. .Azok a kiadások tehát, amelyek ezeknek a híreknek megszerzésére fordíttattak, hiábavalók voltak. A •távirati, telefoni és levélbeli összeköttetés számos helyen meg van akadályozva, v.a,gy csak olyan késéssel törtérahetik, 'hogy a hirek értéktéleninió válmialk. A közönség azonban hírekre szomjazik és .azt hasai, hogy az irigy szerkesztőség /eltitkol ja előle az rajd/oneágokat. túlerővel. Az oroszok már napok óta vártak bennünket a Dechunjaikban (mint ahogy az elfogott orosz tisztek mesélték), mi pedig csak ugy támadtuk Dechung nélkül. Mi vadászok, például még három kilométernyire voltunk az ellenségtől, midőn ismeretlen srappnell-tüzet kaptunk oldalba, mikor pedig kb. 1200 méternyire voltunk, az orosz gyalogság gyilkos gépfegyver-tüzzel üdvözölt bennünket. És mi, mintha valami földöntúli hatalom ránk parancsolt volna, dacára a nagyszámú ellenség köztünk tett pusztításainak, mentünk folyton előre! Ez az Előre volt borzasztó hatással az oroszokra. Nem telt bele másfél óra, már bajonett auf-fal „Strumot" intéztünk az orosz hadállások ellen, amely rögtön megbomlott s nagy veszteségük lett ugy halottakban, mint sebesültekben, valamint foglyokban és hadiszerekben is. Körülbelül 5—6000 orosz foglyunk és sok hadiszerünk lett. Az elfogott orosz tisztek és katonák mondják, hogy ilyen előrenyomu- j lást a japánoktól sem láttak, pedig azok is nagyon bátran harcoltak. Mentünk is ugy előre abban a borzasztó tűzben, hogy nincs az istennek az a katonája, amelyik képes lett volna nekünk ellentállani. Szeretnék még irni arról, hogy milyen is volt a 23-án este a látóhatáron félkörben égő és a halottakkal és sebesültek jajgatásával tele levő csatatér, de már fáradt vagyok . . . HIREK oooo Egy magyar a nisi várban. (Saját tudósítónktól) Szerbiáival va.ló háborúnk kitörése óta Nus lett Szerbia ideiglenes fővárosa s igy sok szó esik a nisi várról is. Egy budapesti kereskedő, ,aki a szerajevói gyilkosság: előtt való napon KfLsben járt, fél napot töltött a híres raiai erődben. A kereskedő, aki aztán iRoinániábain feküdt betegen, most érkezett rarag haza s a nisi várban szerzett tapaszt adatait igy mondotta eil nekünk: — Tökéletesen .beszélek Tornánál cs görögül, igy tehát egész nyugodtan járhatta,mkelhettem Szerbiáiban. .Amikor iNiisbem voltam, elhatározta,m, hogy megnézem a híres | várat. Egyedüli indultam eí a Nisava folyón át vezető hidon a .magasabban fekvő várba. : Észrevettem, hogy csodálkozva néznek rám, amiért olyan otthonosára járok-kelek. Az egyik őr él hagyott ímenrai maga előtt, de azután hirtelen meggondolta magát, utánam futott s szurorayát elém tartva megállított. Nem értettük meg egymást s .intett, hogy kövessem. Egy .nagy épület elé kísért s -pár pere múlva vagy ö,t tiszt rohant ki s először szerbül, majd népaetül s franciául kérdezősködtek. Egy pillanat alatt átvillant agyaimon veszedelmes helyzetem, de már tervemmel is tisztában voltam. Ugy tettem, mintha egy szót sem tudnék németül s franciául s esa.k görögüil ós románul felelgettem. A szemem sem rebbent meg, amikor az egyik tiszt németül azt mondotta halkan a másiknak, hogy szentül hiszi, hogy értek németül. Pár perc rnuiva .az egyik tiszt egy idősebb kapitánnyal! tért vissza, aki románul üdvözölt, Boldogan szorítottam meg kezét s rögtön megbarátkoztunk. Elmondotta, hogy huta;] korában hosszabb ideiig élt Rp,mániáiban s örül, ha romániai emberrel beszélhet. Azután karoraifogiptt s elvezetett. Nevetve mondotta, hogy tiszt,társai nagyon gyanúsnak tailá/lltak, de ő megnyugtatta őket. Azután teljes két óráig sétált velem a várban. Megmutatta ,a vár fiailait, ahonnét pompás kilátás nyílik a távolabbi erdős-dombcs vidékre. Maga a vár — mint az első pillanatban konstatáltam — korántsem bir modern vár jellegével. Mégis kíváncsi voltam, miiben áll a vár jelentősége s ezért .dicsérni kezdtem a várat, hogy milyen nagyszerű s hogy nincs az az ellenség, emly beveheti. .Mosolygott naivitásomon. — Ha ellenség lepne meg, — mondotta büszkén, — nem innét védenők a várat, hanem onnét, a jóval magasabban fekvő hegyről. Oda jöhetnek! Most egy vastag .bástyafalhoz értünk, a hol negyvenkét nagyszerű nehéz francia ágyút számláltam meg. Sorjában állottak egymás mellett Az ágyuktól jobbra négy nagyon régi időből való török ágyú áWöft. — Lássa, azokat az őseink szedték e>! a törököktől, — mutatott a régi ágyukra. Ezeket még Dr'mápoly ostrománál használtuk. — Most ezek 'is pilrenhebnek, — j gyez tem meg. — Azt hiszem, nem sokáig — mondotta s jelentősen a szemem .közé nézett. Az ágyuktól távolabb igen sok ,muníciókocsit láttam s több kisebb épületet, a,mely riken nem volt ablak. Nyilván muníció volt bennük felhalmozva. Később elbúcsúztam tőle, igen szivétye> , sem. Másnap romára területien voltam s- itt tudtam ínég a szerajevói gyilkosságot. — Hogy kellene föltenditeni a hósapka és kézvédő akciót? Több izben ismertettük azt a nagyarányú, nemes akciót, amelyet magyar asszonyaink, az északi és déli határon küzdő katonáink érdekében indítottak. Közeledik a tél, a maga minden bpr; zalmával, hózivataraival, fagyos éjszakáival, aanikb.en a könnyebb téli gúnyával ellátott katonáinkat tömérdek szenvedés fenyegeti. Elég elgondolni annyit, hogy az orosz-lengyel síkság szörnyű zord tele a táborban, a hófúvástól alig védett sáncokban, nyilf mezőkön éri őket. A katonaköpöayeg, a sipka vékony védelem az időjárás borzalmai ellen. Nem tudjuk, hogy az orosz ellenség miképen készült föl ez ellen a közös ellenség ellen, de azt tudjuk, hogy a mieinket tőlünk telhetőleg meg kell védeni a harctér zord klímájának sanyargatta tusaitól. És a, védelemre minél hamarább föl kell készülnünk, rnert odafönn és a szerb és montenegrói hegyekben is hamar leszáll a, tél és főleg éjszakánkint a nálunk megszokottnál szigorúbb hidegek ereszkednek őríálló magyar fiainkra. Az a pamut kézvédő meg hósipka igen nagy szolgálatot tehet. Ezért kezdeményezték hölgyeink a hósipka és kézvédö-készités akcióját. Ennek azonban nagy hibája van. Az, hogy az anyagot az önkéntes készítőknek maguknak kell beszerezni. És az anyag drága. Általában kevés olyan asszony vagy leány van, aki néhány darab hósipkára a munkáján felül 7—8 koronát költhetne. Valamikép gondoskodni kellene arról, hogy a jobb módúak adakozásából, vagy meglevő fölösleges alapból vagy állami segítségből is szerezzenek be sok ingyenes anyagot. Önkéntes munkáskéz egykettőre támadna millió és akkor rövid idő' alatt minden katonánkat el lehetne látni kézvédővel és hósipkával. — A sebesülteknek. A szegedi Ipartestületi Vbiősikierasizií-kÓTfliáizbaai Ápolt sebesültek részére az utóbbi napokban a következő adományok kerültek kiosztásra: Fekete Páiné 12 drb férfiing, 6 drb alsónadrág-, 12 drb zsebkendő, 1 drh ,kispárna, 2 drb párnalüizat. Ségesfváry Detz^ő kötszerek, 24 drb szappan. 12 drb .fogkefe, 3 liter máloaszöi"p. Reök Ivá-u, ország-gyűlési képviselő 35 üveg bei, l zsák alma. Polgár László 50 drb vajas ki fii. Fülöp Zsigmond icir., Metskó Lászlóné sütemény az összes sebesülteknek. Tisza SándorW # ===== Berlinben képesített =7==& nyelvtanárnő S ^ német oktatást nyújt nyelvtan- Jjff 3 ból, irodalomból, művészet- ^ történelemből. — Rosenfeld ^ ^ Margit Petőfi Sándor-sugárut 25- # é # Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Fflszerkereskcdésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN SZT. ISTVÁN ^ u ^[amaláta sör jl a* utánzatoktól! i • óvakodjék *