Délmagyarország, 1914. augusztus (3. évfolyam, 186-217. szám)

1914-08-23 / 209. szám

Szeged, 1914. augusztus 23. DflLMAGYAEORSZAO 3 Hadvezetőségünk biztonsági intéz­kedései. Félhivatalosan közlik: A mini nagyobb dimenziókat öltő világháború az abban első­sorban szerepet játszó hatalmakra azt a fel­adatot hárítja, hogy minden védekezési pro­bléma megoldásával foglalkozzanak, melyek egy hosszú háború előre nem látható esélyei között is megadják a meglepetések elleni biztosságnak azt az érzetét, amely a mi had­viselésünk alapgondolatának az erélyes offen­zivák következetes keresztülviteléhez szük­ségesek. Ennélfogva a dunai vonalon régen tervezett és a mozgósítási elöintézkedések keretében már előre elkészített erődítési? munkálatok vétetnek foganatba, amelyek biz­tosítani fogják a folyó főátkelési pontjait, ezek között a két fővárost. A monarchia mindkét államának lakossága, amely olyan férfiui elszántsággal vette fel a küzdelmet, bizonyára helyeselni fogja ezt az elhatáro­zást. Ugyanaz a gondolat érlelte ezt meg, amely 1870-ben a poroszokat Berlin meg­erősítésére indította, az ,a gondolat, liogy nagy célokért küzdő nemzeteknek a szívós védekezésére is készen kell álilníok, s hogy offenzivánk csak akkor nyugszik biztos ala­pon, lehet gondtól ment és frissen tetterős, ha készen állunk a sikeres védelemre is. Idáig szó! a félhivatalos közlés a közönség megnyugtatására. Informált helyen szerzett felvilágosítás alapján megállapíthatjuk, hogy itt tulajdonképen egy, már a béke idején ké­szült mozgósítási intézkedések keretében elő­készített rendszabállyal van dolgunk és, hogy a tervezett erődítési munkálatoknak egyálta­lában ilicsen aktuális jelentőségük, hanem gondos és előrelátó hadvezetőségünknek egy olyan intézkedése, amelyet a teljes bizton­ság időpontjában óhajt végrehajtani, éppen abból a célból, hogy annak riasztó hatása a polgárságra ne legyen és hogy a munkála­tok kellő alapossággal nyugodtan legyenek elvégezhetők. Kiemelendő különösen az a ta­láló példa, hogy 1870-ben a poroszok is meg­erősítették Berlint, holott bizonyára nem volt semmi okuk tartani a porosz főváros veszé­lyeztetésétől. A Duna vonalán régen terve­zett erődítési munkálatok végrehajtása egy feltétlenül helyeslendő intézkedés, mert ha minden okunk és teljes bizalmunk is meg van arra, hogy a háborúból diadalmasan fogunk kikerülni, még a legszilárdabb bizodalom tem mentheti fel a hadvezetőséget azon kö­telezettség alól, liogy a védekezés problémá­jával is foglalkozzék, liogy a lakosságnak meglepetések ellen is teljes biztonságot nyújt­son és liogy ebez képest a legfőbb védeke­zési problémát, a Dunavonal főátkelési pont­jait elsősorban a monarchia két államának fővárosait biztosítsa. (A miniszterelnöki saj­tóiroda.) Kétezer akna az angol partokban­Az Amphion föHrobhaintásáról az anigol tengerészeti hivatal a következő további rész­teteket mondja el kommünikéjében. Az Amphion cirkáló a Tiiemse torko ilatában való .akciójánál aknára jutott és felrobbant. A robbanás darabokra tépte a baüó előrészét és az egész legénységet a tengerbe dobta vagy megölte. A kapitányt, tizenhat tisztet és. százharmincöt embert sikerült megmenteni. Százharminc ember meghalt. Husz német fogoly, akiik az elő­részben voltak bezárva, szintén elpusztult. Az angol admiralitás a köveikézö figyel­meztetést adta 'ki : A Königin Luise, mielőtt elsüllyesztettek vollina, valószínűleg egész sor aknát rakott le. A veszedelmes vidék a suffoilki pairtitól Iharímlinc mérífö'.dre van. A Königin Luisi kétezer uszó aknát vitt ma­gával, mikor Németországból elindult, eze­ket az aknákat olyan mélyen rakta le, hogy csak nagyobb hadihajók juthatnak rájuk, a sekélyen járó torpedóihajók veszedelem nélkül átmelhetneik rajtuk. Az oroszok csak védelem­re szorítkozhatnak. Az orosz hadsereg 37 hadtestből ái!. Ezek közül 5 Szibériában, 3 a Kaukázusban és 2 Középázsiában fekszik. Egy európai há­ború esetén tehát ezek a hadtestek nem jön­nek számításba. A többi 27 hadtest a követ­kezőképen van elosztva: 9 hadtest a Német­országgal határos vilnui és varsói kdtonai ke­rületekben, 7 a monarchia felé cső határ­részeken és 11 a birodalom belsejében. Elle­nünk tehát csak 16 orosz hadtest vonulhat, föltéve, hogy ezeket gyorsam mozgósítani tud­ják. De ép ezzel vannak nagy bajok Orosz­országban. A birodalom roppant nagy k;ter­jedése, a lakosság szétszórtsága, valamint az utak rossz állapota miatt csak nagyon lassan történhetik a mozgósitás. Ha a bevonulásra köteleztet tartalékos állandó tartózkodási he­lye csak legföljebb 25 kilométernyire fek­szik a bevonulás, azaz a jelentkezés helyétől, akkor két napi időt engednék neki a jelentke­zésre. Ha ellenben a tartózkodási hely távo­labb fekszik, akikor egy teljes hét áll a tarta­lékos rendelkezésére. A jelentkezés azonban nem mindjárt az illetékes csapattestnél. ha­nelm először a kerületi parancsnokságnál tör­ténik és csak innen vonulnak azután a behi­votitak csapattesteikibez. De előfordul, hogy a jelentkezés helye száz és száz kilométernyire fekszik a vasúttól és ennél még távolabb az illetékes csapat testtől. Igy azután hetek múlnak el, amíg a tai­taléikos szerencsésein megérkezik rendeltetési helyére. Ennél azonban még egy súlyosabb probléma vár megoldásra: miképen szállítsák ezt a borzasztó embertömeget a háború szín­helyére? Oroszország belsejét csak négy vas­úti hálózat köti össze Nyugateurópával és ezék közül csak a Pátervár—Varsó-i és a Moszkva—Vansó-i vonalnak van kettős sín­párja. A harmadiknak csak egy sínpárja van és a negyediknek csak felében, kettős a sín­párja. Emellett mozdonyokban és kocsikban olyan nagy a hiány, hogy a hálózatoknak egy­mást kell kisegiteniölc. Az állomáshelyek pe­dig ritkák és nagyobb szállítások lebonyolítá­sára alkalmatlanok. Az is rendkívül 'hátráltató körülmény, liogy nemcsak magát a katona­ságot, hanem a szükséges élelmet is vasúton kell a csapatok után szállítani, mert a Német­országgal és Galíciával határos területek nem termelnek elegendő gabonát és igy a hiányt a birodalom belsejéből kell pótolni Igy azután megtörténhetik, hogy a birodalom belsejéből vailó csapatok majdnem csak másfél hónap multán jelenthetnek meg a hadi színhelyen. Eladdig pedig Oroszország a 16 hadtestre van utalva, amelyeket aránylag még elég gyorsan tudnak a határra szállítani. Offenzíváról tehát nem >s lehet beszélni. Csalk egy lehetőség van számukra: csökönyö­sen megmaradni a defíenziva mellett, ami eb­ben az esetben az erősségek mögé való visz­szahuzódást jelenti. Ebből a célból a határtól 100—200 kilométernyire az erődítéseknek egész sorát építették. Ezek között bizonyára a Visztula éS a fíug mentén épült orosz len­gyelországi erődítések a legfontosabbak. Az első vonalban levő erődítéseknek az a ren­deltetésük, ihogy a Nyugatról, tehát a né­met csapatoktól már megszállott Kalis és Sösnoiviioe irányából való betörést megakadá­lyozzák. A többi erősségeknek viszont az a föladataik, hogy a határ északi részét fedez­zék az ellenséggel szemben. Az első védelmi vonal mögött vain a bresti erősség, amelynek dél felől az osztrákok betörés'ét kell megaka­dályoznia. A Njemen partján épült kovnoi és groidnoi erősségeiknek pedig a Königsberg irá­nyából előtörő németek,keli kell szembeszálla­niok. Ezekben az erősségekiben elhelyezett csapatoknak azonban az a föladatuk is van, liogy megakadályozzák Oroszlengyelország hátbatámadását. A térkép megmutatja ne­künk, Ihogy Oroszlengyelország nyugaton és délen egyaránt belenyúlik német és osztrák területbe. Az a veszedelem tehát, hogy luíboru eseten mimlen oldalról körülfoghatják az oro­szokat. bizony nem alaptalan'. Oroszországnak ezt a szigorúan katonai szempontból vailó fölötte kedvezőtlen helyze­tét súlyosbítja még az orosz flotta teljes töké­letlensége. A papiroson persze több „modern páncélos"-ulk van, a valóságban azonban hi­ába keresünk ilyeneket. A cári kormány tö­méntelen milliókat pocsékolt már a japánok tói Csuziimánál tönkrevert flotta újjászerve­zésére. Ennek a pénznek a ie'e azonban, még mielőtt a hajóikat vizre bocsátották volna, elúszott a hivatalnokok kezén. Az orosz flotta­a 2000 kilométer hosszú Keleti tengeri part­vidékeket sem tudja mezvédeni. Az olyan központokat pedig, mint Riga, Heisingfors és Pétervár, miindossz; két erősség védi: Hel­si.ngforsot Sveaborg és Pétervárt Kronstadt. Ezzel azonban a helyőrségi csapatok legna­gyobb részét lekötik. A pétenvári katonai ke­rület négy hadtestéből legföljebb kettőt küld­hetnek a határra. A cári 'birodalomnak azonban még egy I harmadik ellenféllel is számolnia keh: a .bel­ső 'eflenség"-gel, a proletársággai és a fölvi­lágosodott parasztsággal. Ettől van szinte a legtöbb rettegni valója. Mindezeket tekintetbe véve, bizonyos, hogy a cári birodalmat ugyanaz a veszede­lem fenyegeti, mint tiz év előtt. Az orosz kor­mány maga ássa meg a sírját. Jellicoe az angol flottaparancsnok. A világháborúnak 'kétségkívül egyik ieg­exiponáltabb alakja az ankol hajóhad főpa­rancsnoka, Sir John Jellicoe tengernagy, aki­ről már adtunk valamelyes ismertetést. Jel­licoe tudvalevően Madden ellentengernagy­gyal, az angol 'flotta vezérkarának főnökével együtt intézi az angol hajóihad harci műve­leteit. Jellicoe admirálist a német haditengeré­szeti körökben is mint igen kiváló parancs­nokot ismerik, aki különösen a flotta-tüzér­ségi tudományban elsőrangú. Ezt annyira el­ismerték Németországban, liogy több német rendjellel való kitüntetése után csak a legkö­Ujj Fflszerkercskedésben • B B W Síi I ^ ÓVAKODJÉK • CsemegeOzletben dUDlailialátaSÖrt. 3Z UTÁNZATOKTÓL II

Next

/
Oldalképek
Tartalom