Délmagyarország, 1914. augusztus (3. évfolyam, 186-217. szám)

1914-08-23 / 209. szám

4 DÉLMAJGYAíRQRSZAG Szeged, 1914. augusztus 23. zelebbi imutltban kapta imleg Vilmos császártói a Vörös-sasrendet is. A 'kétségtelen' nagy elméleti tudása mellett azonban különösebb 'hadi eredményekkel nem dicsekedhetik Jelilicoe admirális. Mattjában mindössze a következő haditénye'k szerepeiklék: Tizennégy évvel ezelőtt, 1900-ban ő volt a parancsnoka annaik az angol tengerészcsapatnak, almely Pekingben az angol követséget fölszabadította a boxerek ostroma alól. Ugyanekkor suilyosan megsebesült. iKét év óta az angol admiralitás második lordja volt, egy éve pedig főparancsnoka a Home Pleet-nelk, az anyaország vizein tartózkodó flottának. Van a múltjában még egy érdekes epizód. Egyik tisztje volt a Victoria nevü angol páncélosnak , amely 1893-ban Málta és Tripoüsz között a Camperdown cirkálóval történt összeütközés következtében elsül y ed t. A Victoniáról mindössze néhányan menekültek meg, közöttük Jetlicoe, aki most ötvenötesztendős és igein népszerű ember Angolországiban. Ennyi az, amit az angol1' flotta1 főparancsnokáról eddig följegyezni érdemes volt és lehetett. Kik a szerb hadsereg vezérei? Egy balkáni diplomata íölvilágositásai szerint a szerb háborúban ismét Putnik generálisnak szánták a legnagyobb szerepet. Putnik most 60 éves, A bregainicai csata után vajda elmet kapott és igen nagy a tekintélye egész Szerbiában, ámbár igen sokan kritizálják hadvezéri képességeit. A törökökkel szemben határozottan szerencséje volt, azonban a törökök haditerveinek hibáit nem tudta kellően kihasználni. — Rolnik generális azonban mm oly súlyos beteg, hogy aligha vehette át újból a fővezérséget. — Stefanovics István tábornok az első balkáni háborúban a szerb és a bulgár csapatokból áilió kombinált második hadsereget vezette, mely Bulgária felől nyugatra menetelve, Kunranovótial a döntést idézte elő, amennyiben az akkor meglehetősen' kellilemetilen helyzetben jutott szerb hadseregeit megmentette. Stefanovics egy ideig hadügyminiszter volt. 1905-től 1907-ig ő volt az elnöke a szerb-macedón komiténak, mely Macedóniában a baiidamozgalmakat vezette. — Misics tábornok, a klrálygyiikosbk egyike, • a háború alatt ő volt Putnik vezérkari főnök helyettese. Miután nem volt hive a radikális pártnak, a Pasics-kabinet a háború után öt tette meg bűnbaknak és ezzel az üriigygyel, hogy ő volt az oka annak, hogy Szerbiát az 1913-iik évi albán fölkelés meglepte, elmozdította a kormány az iiszkübi hadosztály parancsnokságától. — Bojunovics Miios, a dunai divízió parancsnoka, Kumanovónál tüntette ki magát, legutóbb pedig Pirottnál a bulgár hadsereg ellen. Szintén hadügyminiszter volt és ő is a királlygyilkosok közé tartozik. — Gojkovics tábornok a balkáni háborúban az első Morava-diviziót vezette. — Jarisies Pál, egy Szerbiába bevándorolt német ember fia, aki hosszú ideig szárnysegéde volt Péter királynak. — Jankovics tábornok, aki a harmadik hadseregeit vezette a balkáni háborúban, ismét nagy szerepet játszik. A bulgárok ellen viselt hadjáratban rendkívüli sikerrel működött Koránénál, ahol sikerült neki a bulgárok visszaszorításával összeköttetést hozni létre a szerb és görög hadsereg között. — Ne dia, tábornok, a morava hadosztály második korosztályát vezényelte Monaszt irnál. Végül vezérük Sándor régensherceg és a félkegyelmű Györgye bátyja is, valamint az az ismeretlen orosz tábonnok, akiit a cár küldött a szerb szolgák nyakára. _ ^ SZÍNHÁZI CUKORKÁK, ajándék-dobozok gyönyörű választékban • K % K0RZ0 MOZI inyári helyiségei l l¥£*m Igazgató VAS SÁNDOR Telefon 11-85 Nyári helyiség V 13-96. f Vasárnap ifit Fellépte Őméltósága a a b aíapiMnijl iiöföi], op^a ÉnehesnűneH. Kárész-u., Ungár Mayer-palota. Illetői! 11—M Mindkét előadás bevételének 10°/o-a a Magyar Vörös Kereszt egyesület javára. Előadások: délután 5 és este pontosan 9 órakor. Helyárak: Zsölye 1 korona, 8. hely 80, II. hely 60, III. hely 30, állóhely 40 fillér. Rossz idő esetén az előadás a Korzó moziban » tartatik meg. :: Tacitus a régi germánokról. Mi, a irmai kor gyermekei, a németek harci dicsőségét jóformán osaik az 1870—71-iki porosz-francia háborútól datáljuk, amikor megsemmisítő erővel száguldottak végig Franciaországon és úgyszólván meg sem állottak Parisig, ahol azután diktálták a letört és megalázott franciáknak a békét. Pedig a germánok Ihadi dicsősége nem olyan uj kelet íj. Tacitusnak Germániáról szóló müvében halmazával italáljuk ,az olyan .részleteket, amelyek arról tanúskodnak, ihogy a régi kor germánjaiinak .az ereiben; ugyanazon vitézi vér csergedezett, szivében ugyanaz a hősi és rettenthetetlen bátorság lakozott, miimt a poroszfrancia háború idején és a ma is diadalmasan előtörő .németekében. Szóljon helyettünk a keresztény időszámítás első évszázadában éllit nagy római történetíró, akiről már rég megállapította a történelmi kritika, hogy minden korok történetíróinak mintaképe lehet, ímert almit maga is célul, tűzött ki magának, sine ira et stiuidio pártatlanul és tárgyilagosan tudott az általa. ímegirt és megbírált dolgokon és eseményeken felülemelkedni. Én azoknak a véleményéhez csatlakozom, akik löenmánia törzseit más népekkel házasságok által el nem korcsosodott, sajátos, tiszta, és csak önmagához hasonló fajnak tartják, Innen, vau; hogy a test alak mindnyájuknál közös: dacos, kék szemek, vörösbarna haj, hatalmas térimét. A pajzs elhagyása a legnagyobb gyávaság (náluk); az ilyen becstelennek sem az istentiszteleten., sem a népgyűlésen nem szabad jelen lennie. Es ezért sokan, akik a háborút túlélték, gy alázatuknak kötéllel vetettek véget. Ami legjobban sarkalja őket a bátorságra, az, hogy nem a véletlen és akármilyen felállások által keletkeznek a csatasorok, vagy az ékek, hanem családok és rokonság szerint; kedveseik körében vannak, ahonnan hallani lehet asszonyaik siránkozását és gyermekeik nyöszörgését. Az ő tanúskodásuk a legszentebb, az ö dicséretük a legértékesebb mindegyiküknek. Anyjukhoz és feleségükhöz viszik a sebesültüket és azok nem reszketnek, ha a sebeket megszámlálják és megvizsgálják, sőt visznek ételt a harcolóknak és buzdítják őket. Mondják, hogy már ingó, sőt hátráló harcosokat az asszonyok szilárdították meg folytonos könyörgésük és azáltal, hogy saját keblüket tettéit ki a veszélynek és figyelmeztették őket közel való fogságukra, amiből ugyanis sokkal jobban féltik asszonyaikat, mint magukat. Semmiféle dolgot, legyen az nyilvános, vagy magánügy, nem tárgyalnak másként, mint fegyveresen. Fegyvert felvenni azonban addig senkinek sem szabad, mig viselését a törzs meg nem engedi neki. Ha csatában vannak, csúfos a törzsfőre nézve, ha vitézségét felülmúlják; csúfos a kíséretre, ha vitézségben el nem éri a törzsfőnököt. Az azonban valóban becstelenség, ha valaki vezérét túlélve ikerül ki a csatából. Öt védeni, oltalmazni, még a saját vitézi tetteit is neki tulajdonítani, legszentebb kötelesség. A törzsfőnökök győzelemén harcolnak, a kísérők vezérükért. Nem kedves ezen nemzet JöU a béke és szivesebben tündökölnek a veszélyek között és a nagy kíséretet is csak az erő és háború képes összetartani. Nekik határozottan nem olyan könnyű földet szántani és az évi termést megvárni, •minit az ellenséget kihívni és sebeket keresni. Sőt restségnek és gyávaságnak látszik, ha izzadtsággal nyerik meg azt, amit vér árán meg lehét szerezni. Hogy az asszony ne gondolja, hogy ő