Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-07 / 159. szám

1 MLMAOY ARORSZ A Ö Szeged, 1914. julius 7. latkozással kell állania még a kicsinyes ostromokat is. A város megnyilatkozott Rósa Izsó dr. mellett. Férfias, nagyszerű megnyilatkozás ez, méltó az országos nemzeti politikához és a legméltóbb Szegedhez. S a jelen körülmények között pedig Rósa Izsó doktornak még akkor sem szabad félreátlania, ha a konkolyhintők továbbra is 'kívánnak okvetetlenkedni. Nem szabad félreállni: nemcsak a párt és a személy diadaláról van szó, hanem egész Szeged becsületéről. Most kell bebizonyítani, hogy Szegednek erős vára csak a becsületesség és a liberalizmus lehet, — az volt mindig és ugy hisszük, mindig is az marad. •issKbcíaaasauiijuaBXKicnaaaaBaBBaBBiiaiiiiuaa Formális ülés a Házban. A képvilőliáz ma délben formális ülést tartott. Háromnegyed tizenkettő volt, mi'kor Simoncsics Elemér alelnök megnyitotta az ülést. Az elnök először elparentálta Gerliczy Ferenc báró szegedi képviselőt, majd bejelentette, hogy Schuller Rudolf lemondott a szentágotai mandátumról. Bemutatta a pesti 'izraelita hiitlköaség meghívóját a Dohány-utcai templomban julius 6-án rendezendő gyászünnep re. Sándor János belügyminiszter beterjesztette az országgyűlési képiviselőválaisztáisi szavazókörök és névjegyzékek mintájáról szóló törvényjavaslatot. Végül az elnök javaslatára elhatározták, liogy a következő ülés kedden letsz, napirendjén öt kisebb javaslattal, valamint az illetékekről s a szeszadóról szóló törvényjavastlatókka 1. Tizenkettőkor véget ért az ülés. A magyar politikai helyzet. (Saját tudósítónktól.) A világra szóló gyász és szerencsétlenség után alig lehet valamit mondani a konvencionális magyar politikáról, amely uralni szokta a tulajdonképeni helyzetet. Bár a politika szenvedelimies, elvakult, éretlen politika ölte meg a jobb sorsra érdemes trónörökös-párt is, azért -a politikát mégis háttéribe szorítja a mélységes szomorúság, mely a szerajevói gaztett után elfogja a lelkeket, egyaránt az egymással szemben álló küzdő feleket is. Dicséretre méltó példa volt erre a képviselőháznak gyászát, szomorúságát kifejező ülése, amelyen ugy a kormánypárt, -mint a parlamentben ezúttal megjelenő ellenzék magasztosain és mélységes igaz 'lojalitással fejezte ki gyászos részvétét. A vad nacionalizmus, féktelen indulat és gyűlölet okozta 'merényletről csak undorral és mélységes fáj- , dalommal lehet megemlékezni. A végtelenül szomorú gyászba azonban disszonáns érzelmek is vegyültek a képviselőházon kivül. A becstelen merényletet Okozta fájdalom részvételében ls külön tüntetett az ellenzők. Mellőzte a kormánypárt lojális felhívását és külön tüntető gyászfelvonulást vitt véghez a Burg kápolnájában felállított ravatalhoz. Természetesen nem biin, ez csupán csak lojalitás. Mert a gyász emberileg egyenlő kifejezésre kell, .'hogy jusson s a politikai különválás ilyenkor igazán más lapra szokott tartozni: a holnapra, nem pedig a temetés napjára. A finomabb és disztingváltabb érzelmeknek azonban nem igen van helye (és értelme az uri 'huncutságnak nevezett magyar politikában. Itt ugyanis már hozzátehetünk ahhoz szokva, hogy aki bírja, az marja a másikat. Hiszen már is fáj a tisztelt ellenzéknek, hogy a képviselőház kedden ismét hozzálát a munkához. A kormány és a többség ugyanis minden tekintetben .megfelelt a mélységes gyászszal járó kötelességének. A gyász és lojalitás érzelmeken azonban ha azok mar úgyis teljes mértékben kifejezésre jutottak, felöl kell hogy álljon az állam érdek, a nemzeti dologvetés, melynek programba vett folytonossága a részét sziv és érzelembe!? kifejezése után nem szabad, hogy megszakadjon. Egész más lapra tartozik az, hogyha a kormány már tervbe vtiete volna a parlamentre nézve a nyári szünet megkezdését. A kormány azonbíln ugy, mlint a mm!vakban, most is rendíthetetlenül betartja és teljes mértékben megfelel vállalt kötelezettségének. A törvényalkotási programjából egy jottányit sem enged. Ez persze bűn, cz persze kegyetetsertés a meghalt trónörökös emléke iránt. Pe' hogy. Az emlék a kegyedet örök, de az emberi organizmus Ferenc Ferdinánd volt trónörökössel szemben már a múlté, a nemzet az állam, az örök életű kell hogy tegyen s ennek szerves organizmusa egy percre sem szabad, hogy stagnáljon, hogy ,megálljom • munka folytomassága tehát nem bün és riem kegyeletsértés. A Délmagyarország budapesti munkatársa a Házban a közigazgatási re forrni napirendre kitűzése és a szerb kérdésben esetleg elhangzó interpellációra vonatkozó hire dolgában kérdést intézett Beöthy Pál elnökhöz, aki ezeket mondta: — Azt a munkarendét, melyet a Ház 3 mult keddre tűzött ki, ezen a kedden fogillK letárgyalni, s a közigazgatási reform tárgy3' lása addig fog folyni, amiig nemi végezi1" vele. A merényletről, imig a Vizsgálat beE' jezetlen, mértékadó tényező a Házban !U''n fog nyilatkozni. — Aszondják — felelt Thord Oeveraas és egyet suhintott az üstökén. A pap elgondolkozott. Aztán beírta a jegyesek nevét a nagy könyvbe, a tanuk aláírták. Thord Oeveraas pedig leszúrt az asztalra három tallért. — Csak egy jár érte, — szólt a pap. — Tudom, hogy csak egy jár érte, de hát maga van a gyerek, egyetlen fiu, adjuk meg a módját becsülettel. A pap bólintott. Rendben van. — Harmadszor jársz itt a fiad dolgában. Thord. — Harmadszor, de most aztán el is végeztünk mindent — válaszolt Thord Oeveraas. összehúzta erszényén a koroot, minden jót kívánt a papnak s távozott a többivel együtt. Alig két héttel ezután Thord Oeveraas és fia Storliden felé eveztek a csöndes vizén, hogy Qudmunékkal megbeszéljék a lakodalmat. — Hogy nyekereg alattam ez az evezőpad — szólt a fiu s fölállt, hogy megigazítsa a padot. Lába alatt megcsúszott a deszka. A fiu nagyot sikoltott a levegőben s hanyat zuhant a hullámok közé. —• Kapaszkodj az evezői apátba! — kiáltott az apja s utána nyújtotta a lapátot. A fiu kétszer is a lapát után kapott, de nyilván görcs állott a karjába, mert nem tudott megkapaszkodni. — Megállj! megállj— ordított az apa s evezett feléje. De a fiu kétségbeesett pillantást vetvén apjára, hörgött egyet s elmerült, Thord Oeveraas hinni sem akarta azt, amit lát, csak nézte veszteg álló csolnakán, hol tünt el a fia. Néhány 'buborék pattant fel a viz tükrére .. . aztán megint néhány . . . — végre egy nagyobb és sima lett a viz. Thord Oeveraas három nap és három éjszaka mindig ott forgott a tavon. Se nem evett, se nem aludt, fiát kereste. Negyednapra megtalálta s maga vitte haza a vizes tetemet az ölében, gyalog a hegyen keresztül. Az idő pedig csak tellett. Elmúlt egy esztendő. Egy hideg őszi este kotorásznak a tiszteletes kilincse körül. A pap ajtót nyitott. Meggörnyedt, sovány, őszhaju ember lépett be. A pap alig isimert rá, pedig Thord Oeveraas volt. — Ily későn? — szólt hozzá a pap. — Sajnos biz én későn jövök — sói'3' tott Thord Oeveraas ós leült. Leült a pap is. Jó darabig nem szólt egyikük sem'. Thord Oeveraas mondotta végre sZ csöndesen: ( rpg, — Hoztam valamit a szegényeknek, gyük a fiam nevére. Az asztalra pakolt egy rakás pénzt. A pap megolvasta. — Hisz ez egész vagyon, te ember. g — Eladtam tegnap, amim volt. Ez fele éppen. Megint hallgattak mindaketten. Utóbb a pap kérdezte szelíden: — Hát te? . . . Most aztán mihez desz? ^ — Valamihez, ami jobb lesz. Még n tudom. Aztán egyikük sem: szólt. p Thord Oeveraas görnyedten ült, a P meg nézte. A pap szólalt meg halkan. — Lásd, mégis csak áldást hozott u az a fiu. ,,r — Áldást, én is azt hiszem, — va' szolt Thord Oeveraas. .. Vjlt És föltekintett s két csép köny S°r végig az arcán. MINDEN VASARNAP HONVÉD ZENE HfíiGVERSEN^ felni