Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-07 / 159. szám

Kárász-atca 9. 305. mr ,7gy„ftf,,* Szeged, 1914. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . . K12-— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.negyedévre K T— egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Káráaz-utca Telefonszám: 81, Egyes s*á« ira II IlUér. III. évfolyam 159. szám. Kedd, julius 7. Konkolyhintők. Szeged szabad királyi város megta'álta legméltóbb képviselöjéfti, várhelyi Kosa Izsó doktort. A nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága egyhangúlag jelölte. A szegedi munkapárt vasárnapi jelölő íiilésén lelkesedéssel nyilatkozott tneg Rósa mellett. A felszólalók majdnem egytöl-egyig- keresztényeik voltak, egyilk-másik a 'katholikus körnek is tagja. Rósa Izsó egyéniségében nem direkt a pártembert ünnepelték, hanem mint olyan ikiváló férfiút tekintettük, aki e városnak mindenképen hivatott jelöltje. Hangsúlyozzuk véSül azt, hogy a kérdéses kerületben a fügtetnségi párt pillanatra se jöhet 'komoly ^ámításba, Iha a „küzdelembe" belemarna szólni. Végül fölemlítjük, hogy Tisza István gráf miniszterelnök s az országos nemzeti munkapárt bizalommal Vette tudomásul Szeged méltó jelölését. Ez a helyzet. Csoportosítva hoztuk most itten ezeket a jellemző dolgokat. Csoportosítottuk, hadd lássunk bele tiszten azoknak a kártyájába, akik még ezek fen is feltűnni akarnak és akiket legtalálóbban konkolyhintöknek nevezhetünk. Mert megmozdulták bizonyos körök ^ bizonyos személyük. Nem számolnak a becsületes őszinteséggé és azzal, hogy ez az őszinteség nem az ő részükről hang- 1 zott el, hanem — Rósa Izsó dr részéről. Idézzük — mert 'nagyon is aktuális — Rósa Izsónak azt a kijelentését, hogy ö csakis abban az esetben vállalja el a jelöltséget, Iha körülötte felekezeti ellentétet nem támasztanak, mert az ő feladata mindig az volt, hogy e városban a béke és demokrácia szelleme lengjen át mindenen. A béke és demokrácia szelleme 'tette Szeged várost azzá, ami. És e munkában, mint dkszponált férfié, ragyogott épen Rósa Izsó működése. S a konkolyhintők akkor is feltűntek. Tudva azt, mi ellen kell harcolniok, harcoltak is. Rósa Izsó dr. visszalépett. Akkor mutatta meg igazán, hogy felülemelkedett mindenkin, hogy szinte ő a legnemesebb és a legbékésebb közöttünk. Semmi harag nem maradt >a Szivében és fáradhatatlanul dolgozott azóta is mindazért, ami ennék a városnak javára, boldogulására szolgálhatott. Mondhatjuk úgyis, hogy 'keresztényi béketűrés és egy görög bölcs békeszeretete egyesült rendkívüli személyében. A régi konkolyhintők most megint megmozdultak. És újra ott akarják megtámadni a nemes lelket, ahol már egyszer megsebezték. Újra olyan „küzdelmet" akarnak mumus gyanánt fölvonultatni áltrójai ló gyanánt, amely az egész ország ellőtt szégyenvárossá tennék Szegedet, — Szegedet: a liberálist, -a demokrata várost. Bennünket még rosszakaróink se vádolhatnak meg azzal, hogy felökezeti érdékekért harcolunk. Aminthogy az a vád is lepattan rólunk, hogy mi felekezetek ellen dolgozunk. Mi föltétlenül, szivünk minden dobbanásával Szeged szabad királyi város, a nemzeti főváros érdekeit tekintettük és csakis azért dolgozunk ezután is. Ép ezért mindenkinek meg kell fontolnia szavunkat, amikor fölemeljük: — aki a konkolyhintők terveit el nem ítéli, az vétkezik e város múltja, jelene és jövője ellen. Aki felekezeti szédelgő szavaknak hitelt ad, az bűnt követ el a nagy Szeged tradicionális ereje, szent hite ellen, a liberálizmus 'és a demokrácia ellen. Értse meg miár végre mindenki e városban, hogy Szegedet nem lehet kicsinyes küzdelmek Szodomájává tenni. Fontolja meg mindenki, hogy középkori viszszafejlődés még nálunk is lehetetlen. Gondolja meg e város minden embere, hogy a magyar állam és a katholikus Szeged területén ne felekezeti villongásban törjön ki a nemzeti géniusz. És tudja meg mindenki végre, hogy a korcsakaratnak erőlködése, konkolyhintők sötét terve nem fog mindig sikerülni! A mai helyzetben pedig Szeged város társadalmának férfiasan, nemes megnyih az ember volt a legmódosabb az üarokián. Hiord Oeveraasnak hivták. e Egy reggel beállított a tiszteleteshez, "fe fővel, ünnepies komolysággal. Igy szólt: tnu Eiarn született. Meg akarom kcrcszeitebj. Mi legyen a neve? — kérdezte a pap. Mint az apámnak: Finn. És kik lesznek a keresztszülők? js Thord Oeveraas megnevezte őket; azok berek atyafisagbóI valók, jómódú, derék emde Egyéb mondanivalód nincs? — kérte a pap s biztatóan nézte. Paraszt tanakodott néhány pillanatig. Nem bánnám, ha külön keresztelnék... fe többivel. Az apa. Irta: Björnson Björnsterne. Akiről én most mesélni akarok nektek. egész — Jó. Mikor? — Hát 'tegyük holnapután, szombaton, déli tizenkettőkor. — Egyéb mondanivalód nincs? — kérdezte a pap ismét. — Nincs. De azért osak nem ment. Forgatta kezében a süvegét. A pap (fölállt. — Ha neked nincs van nekem! — s kezet nyújtva Thord Oeveraasnak, igy szólt: — Adja Isten, hogy fiad áldást, hozzon reád. Tizenhat esztendő multán Thord Oeveraas ismét beállított a tiszteleteshez egy este. Csöppet 'se változott tizenhat év óta. — Látom, Thord, jó erőiben vagy — mondotta a pap. — Jó erőben, — válaszolt Tiliord Oeveraas. — Semmi gondom. A pap erre nem felelt. Utóbb kérdezte: — Miosoda szél hordoz erre, ilyen késő este? — A fiam dolgában jöttem. Holnap lesz a konfirmációja. — Derék fiu. — Hozom érte a járandóságot, de előbb szeretném tudni, hogy a templomiban hányadiknak áll a sorban? — ő lesz az első. — Rendjén van — bólintott Thord Oeveraas. — Ehol érte a tiz tallér. — Egyéb mondanivalód nincs? — kérdezte a pap, miközben biztatóan nézte. — Nincs. És Tihord Oeveraas távozott. Eltelt megint nyolc esztendő. Jönnek ám1 a paphoz, sokan jönnek, vígan vannak s legelői nyit be Thord Oeveraas. — Ejnye, de nagy kísérettel jössz te ma, Thord! — Igen, mert nősül a fiam;. Storlidei Karec lesz a felesége. Ennek az embernek a lánya ni, a Gudmundé. — Leggazdagabb leány a parókián — mondotta a tiszteletes. Jteodéglőb en KÁVÉHÁZBAN Füazerkereskedésben M MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN SZT. ISTVÁN ; ÓVAKODJÉK • Csemegeűzi et b e n duplama I á í a s 5 r t. az UTÁNZATOKTÓLM