Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-04 / 157. szám

k a ka­nyomó­rgetlenai lassusá­i tárta­ycs ó a ieg­jigyet. :siitortö­UotnásÜ lt TTlOild­zerb 5r' ít e)öké" ;ET. író fi í 'M, < '« vw, ®rt fi vitt"1 • virf Tibesit'2:; , ma tm re va? ylo fL ütést -rl W ^ged, 1914. jnlios 4. DÉLMAGYARORSZÁG 5. az elfogott emberekben. Nem is Princip ® Merénylő, hanem ,a magyarok, ők gyil­°lták meg a trónörököst. Spi tzer rögtön szólt egy rendőrnek, aíki d%ta, és ,a rendőrségre kisérte Bübánt, ahol irtóztatták. Hasonló -vád .alatt kerül a •^őrségre egész sereg ember, akiknek ügye fenséggel nem valami kecsegtietően áll. SZERB KÉMEK BOSZNIÁBAN. {„ T tartományi főnökség együk magasran­1( tisztviselője az összeesküvő Pribicsevics ' lan működéséről a következőket m on­tó t, F", Már régen sejtettük, hogy Pribicse­«őrnagy ellenségünk. Tavaly Kalinovik r ' a,mely valósággal kulcsa iSzeraje:­auaN kéit szerb kémet foglak el és ugyan­^ a szerajevói rendőrség töíbb boszniai ^ is rátette a kezét. A vizsgálat akkor klapitottai, hogy aiz egész országéit behá­«nr ^Szeesküvésről van szó, amelyet. a W\ra rtbrana, közvetlenül pedig Pribicse­it('. yilán őrnagy szervezett. A .nyomozás >az radikálisok közül is sóikat kompromit­tf«d t6 a házkutatások nem járták a. várt g,fénnyel. Nem sikerült elég terhelő asda­íitt°'KSaehozni ,s ,igy ezek a.z emberek szárazon k. ol a bőrüket. Miután ezek ,szabadjá­ig .ni|teadtiak, a Narod.ua Obrana folytatta VJJíU- amit annál könnyebben tehetett, a f Mdgrád és Szerajevó között igen élénk A kémeket akkoriban eliiéllték, %yy négy hét előtt azonban a király Oyelmezett nekik. A nagyszerbek egyesülésén a Narodna Obrana már régóta dolgozik. Egészen bizo­nyosra lehet venni, hogy a mostani összees­küvés szálai is odafutnak. A vizsgáját, szen­zációja tehát nem meglepetés a számúinkra. Princip is, Cabrinovics is tagja volt az Obra­nának. Mindig szerb katonai körökkel volt összeköttetésük és a mostani bombák is tel­jesen azonosak azokkal, amelyeket nem rég Brdkia mellett két ládával 'találták a folyó­ban. Ezek a nagy palack,formájú bombák csak a kragujeváci hadi arzenálban készülnek. A merénylőknek is ilyen bombáik voltak, ami kétségtelenné teszi, bogy szerb katonai körök révén jutottak hozzá. Pribicsevics Milán mindenre kapható ember, őt nem volt nehéz rávenni arra, hogy a bombákat átadja Prin­cipnek. ELNAPOLJÁK A SZÁBORT. Szerajevó, jiullinis 3. A tartományi fő­nökség a bosnyák szábor ülésszakát a válto­zott politikai helyzetre való tekintettel né­hány nap múlva királyi kézirattal elnapolja. Valószínű, hogy az elnapolás után ismét ösz­szehivjá'k a szábort egyetlen ülésre, amikor felolvassák a szábor feloszlatásáról szóió királyi kéziratot. Ugy az elnapolás, mint a feloszlatás után a mentelmi jog megszűnik és igy a szerb képviselőkre, akik a mentel­mi jog védelme alatt folytatják izgatásai­kat, ráteheti a rendőrség a kezét. ^temették Ferenc Ferdinándot és a feleségét. :en S fedr :ott, * , bO0 a * v ^ V; i v< ro fi/ lá«0s TS' juiIius 3- Szép» nyugodt, korán vi­H0 nyari reggek S reg,gd hat órakor' iniatj'r a csukott üzletek, az utoai élet raoz­%ar'S-ága m'ég mélyebbé, mintegy meg­chéve?vá teszi a Burg körül uszó bánatot, \ hullámzott Bécs uri népe. Emberek, % K W T • eg1 rif k, 3 tó* V El J W J V AbA of fi > fi A"1 v „ 'látták egymást először, csoportok­rt>űtek s mig az idő a templomnyitásra íga2; lassan csúszott előre, a részvét ott Vf Vo , lassan CSU'SZUll nuiv, M ^vétlenségével beszélgettek. Minél tírjedt a tömeg szétfolyó áradása s '"kat A?bben gyűltek a templom köré, hang­a gyász, a bánat nagy érzé­mé!yebb- an,I>áI egészebb lett. Az ' tgvg Sz''vébe,n egy ugyanazon érzések­"aZz3al az elfogultsággal a templo­sÍ"jeinSŐSégét' 'meghatottságát terjesz" "Hit adc órakor lassú mozdulattal meg­% m^i kis templomának ajtaja. A fel­ység mélyén egyszerre feltűnt á rájza Ie'ket'e katafalk, a koporsók verfe­yf a' a tnatesra nyúló gyertyák tétova f nl0?,o'1,ta:r'Oknál miséző papok ceremó­i? vigyá 'ta,i- Rendőrök és burgzsandá­Sk h Zíak a fendre, arra, hogy a tömeg Mama el ne árassza egyszerre a .'a vagyunk a templomban. Közepén M ,k0^as 'katafalk, rajta közel egymáshoz 2 ^Zült0- A kahfai|k ragyogó sötét érc­fk J\ oldalán Rkete drapéria. A gyás: h i • "ével van kilömben minden tenyér a.t> oldalán fekete drapéria. A gyász 11 hely íével van kii önben minden tenyér­N y bevonva; kirül a templom fala, a ? ci,' e!,á,ró- A nagy feketeségből csak S{ k.;r ragy0g ki i templomajtó fölött, k^siko SZem: egyi'kei: Sofíc Hohenberg, í Franciscus Ferdinánd. A kataral­las mellett áll a két koporsó; a to­Xr érc, matt aranydiszitéssel; Ho­^ detSOfÍáé fé"yezett érc, ugyanolyan Orációval. A főherceg koporsóján fehér kereszt, a másikon feszület. Mindket­tő fejénél biborpárna; egyiken Ferenc Fer­dinánd érdemrendjei, a másikon — a her­cegnőnek — legyező, két pár keresztbe tett keztyü s a kereszt villájában az Erzsébet­rend. A közönség néhány pillanatig tartóz­kodhatott a templomban. Az Operától a Hoíburgig a 82. gyalogezred egysoros kor­dona állt, a közönség ezen az utón mehe­tett a templom felé és erre kellett távoznia is. Tiz órakor — meglehetős szenzációt kelt — a bosn.vákhercegoviniai ezred egy zsázlö­alja váltotta fel a katonai kordont. A tem­plomba ujabb és ujabb katonai küldöttsé­gek jelentek meg koszorúkkal. Jötteik a 99­esek, akiknek ezredzászlaját néhány hét előtt avatta föl mint zászlóanya Hohenberg Zsófia. NÉGY KOSZORÚ. A templom ajtajában 'feltűnik egy csai­fccs1 cipőjű, fehér térdnadrágos, barna frak­kos udvari sekrestyés. Meggyújtja laz -összes lámpákat. A templom teljos fényijén -úszik, a trónörökös koporsója előtt ragyog a biíbor párnán az arainygyapj as-rend ékköves nyak­lánca. ,A ravatal mellett kélt sorban harminc­harminc gyertya, a négy sarkán hatalmas karos gyertyatartók. A templomban négy üres padsor. Reggel hét -órakor mutatták meg az újságíróknak hivatalosan a ravatalt. Fe­ketében, imély elfog,ódással álltunk meg a ha­lott -trónörökös és hitvese .k-oparsój® előtt. A velünk jött fényképészek felállítják gépei­ket, csattognák a masinák, az elteő padsor­ban dolgoznak a rajzolók. Hamar készen vannak. Jön, aranytalárbau a káplán, két minisztránissaJ és két kapucinus oaráttial. A főoltár előtt csendies misét mond a, -pap. Ragyogó egyenruhában egy dragonyos kapitány esik 'térdre a ravatal előtt. -Ander­stran, iFerenc Rerdinámd kamarása. (Félhan­gosan imádkozik és- a mellét rázza a görcsös, fuldokló siráisv Észraveszi, hogy figyeljük, gyo-rsan fel ugrik és kisiet. A koporsók előtt csak négy koszorú van. Kettő Lönyay Ele­mér grófné és feleségéé, kettő aiz árváké. Mély szagú liliom és fehér rózsa az árvák koszorúja, iszalagján csak ennyi az írás: Papi und Marni Max, Ernst, Sofie. Több koszorú, virág nin.es a templomban. Hároim n egyed nyolc órakor bevonult fényes papi kísérettel Seidl udvari plébános és har­madszor is beszentelte a koporsókat. A tem­plom egyik sarkálban hangosan sir egy ud­vari hivatalnak gyászba öltözött felesége. JÖN A KIRÁLY. A templomban még sir az ima, amikor a Burg külső udvaráról idáig hallatszik a harsány vezényszó: — Gewehr Heraus! Gewehr Heruus! Gewehr Heraus! A 37-ik gyalogezred díszszázada fegy­verbe lép: jön a király, őfelsége tábornoki egyenruhában érkezük, mellette Hoyos gróf hadsegéd. Kiszállnak a kocsiból, a király megtört, látszik rajta, hogy szenved. Lassan megy a kiskapu felé. Fejét a feszesen, kap­táikban álló magyar bakák felé fordítja. Mint ha valami fájdalmas mosoly suhanna át -az arcán. Talán gyönyörködik a katonáiban. A közönség — feketébe öltözött, meghatott tö­meg — némán haj-lik m-eg a király előtt. Egy kalap nincs fejen, de Éljen, Uoch, nem hal­latszik. A közönség némán üdvözli uralkodó­ját. Egy úriasszony hangosan felzokog: — Szegény király! p Minden részvét az agg uralkodó felé for­dul. Mindenki őt sajnálja és az árvákat si­ratja. őfelsége lakosztályába vonult és tiz órakor kihallgatáson fogadta Rummers­kirchet, a trónörökös főudvarmesterét. Mást a trónörökös udvartartásából nem fogad a király. A Burg udvarán feketéilik az emberek­től s a levegő drága illatúikkal nehézzé, foj­tóvá teszik a hatalmas koszorupiram-isok ró­zsái. Az összes koszorúkat itt helyezték el, a lépcsőkön és az udvaron. Vagyont ér a sok virág, a sok, sok fehér rózsa, Ferenc Ferdi­nánd kedvenc virága. Hatalmas kocsin most hozzák az udvari kertészek virágait. Egy szekér fehér rózsát. Alig lehet lélegzeni a fojltó virágszagtól. Még nyomasztó a csend, csak néha tör fel valahol a tömegben egy asszonysiirás. A koporsó mellett ragyogó egyenruhás magyar testörök és mindenütt, csupa ma­gyar katona. A Burgban a vártán magyar bakák, a kapuk előtti őrségek magyar fiuk­ból állanak, még a burgzsandárOk is magya­rok. Szomorú, sirós emberek kígyózzak kö­rül a koporsókat. Megállni senkinek pillanat­ra sem szabad, az élő fekete szalag csak­nem akar megszakadni. És folytonosan zug Bécs valamennyi harangja. Déli tizenikét órai­kor lezárták a templom ajtaját, megkezdő­dött a gyászszertartás. Az összes oltároknál egyszerre csendült fel az ima. Kint az udva­ron sir nak az emberek és zúgva száll a harangszó. Az iinnepies beszenlelés négy órakor vette kezdetét. A koporsókat este 1U órakor szállították át a gyásszal bevont nyu­gati pályaudvarra, ahonnan különvonat in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom