Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-24 / 174. szám

SXSgpSf RSZAG Lcriciitfiiéf Kárász-utca f. Tcktonán: 305. ELŐFIZETÉSI Alt SZEGEDEN egész érre . K24-— félévre . . K 12-— negyedévre K 6*— egy hónapra K 2•— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K 7 — egy hónapra K 2 40 Kiadóhivatal Kárész-utca t Telefonszám: 81, Egyes szám ára 11 Sllár. Szeged, 1914. III. évfolyam 174. szám. Péntek, julius 24.1 Végzetes fordulat előtt. •Sötétlő viharfelhők tornyosulnak egymás tetejére Európa egén. Az események vészes sietséggel érlelték meg a háború gondolatát és a imiai helyzet a béke feltétlen híveivel is -elfogadtatta már a fegyveres megoldás szükségességét. Si vis pacom, para böllluim, — a római mondás igazsága szinte elemi erővell .hat, anynyira időszerű. Soha rosszabbkor n-em jöhetett reánk a háború r-érne. Az ország ereje fogyoba-n, né-pe kimerül-ve, energiája ellankadva. De mindenki érzi, hogy a leszámolás órája elkövetkezett. Talián már megtörténték az elhatározó -lépések, melyek után nem Ikövetkezhetik -már -más, mint az ultimátum. A szóbeszéd már napok óta azt érileli, hogy a .mozgósítás, megtörtént, de bizonyosat senki sem tud, mert .a közvélemény -felizgatása !és a ha dl műveletek hírlapi közlése meg van tiltva. A diplomácia napi eredményei teljesen ismeretlenek. A háború kitörését vallóban csak a trombitáik megh.arsa-násáibó-1 és a hosszú sorban elvonuló társzékerek és ágyuk dübörgéséből fogjuk tudomásul venni. A ma élő nemzedéknek csak homályos Sejtelmei vannak a háborúról. A negyvennyolcas időikből igazán osak egykét hírmondó él még; a hatvanas évek k-ülföfid'i csatáiból kevés hírmondó került haza. A hetvenes évek végén Bosznia okkupációjából hallatszottak haza az ágyudörrenések és -elvérzett magyar fiuk hullásáról érkeztek gyér -híradások. Mi volt mindez egy -modern háború borzalmaihoz képest? Azóta óriási haladást tett a háború technikája. A mai erőmérkőzés a gépfegyver hangadása mellett fog lefolyni. Nehéz, vontcsövű, kilométerekre ható ágyuk, pikrinsavas bombák és srapnel lék, repülőgépék, éles 'acéllövegek működnek közre a vér folyamiszerü ontásában. A tavalyi balkán háború sebesültjei sokat beszélhetnének a modern 'háború borzalmairól. Tanúságot tehetnének Mannlicher golyóikról, melydk 8—10 ember testén vágtak be- ós kifelé haladó csatornákat. Az acélgolyó áthalad a Ikoponyacsonton, az agyvélőn, kijön há'tül a nyülitagyat borító csonton és a -sebesült négy hét alatt mégis tökéletesen gyógyul. Mintha csak a Jókai zseniális ideájának megvalósulását olvasnánk az iCh-orJliövegekröl, melyek harcképtelenekké teszik az ellenséget, de néhány nap m-ulva visszaadják csorbittatlan testi épségét. Tudvalevő, hogy az acéllövegék, melyekikéi- a mai hadseregek fel vannak szerölve, csak akkor végzetesek, ha szivet, hasüreget, va-gy v-élős csontot szelnék kérésziül. De viszont ott állnak az arzenál pincéiben a robbanó lövegek és ágyugolyóbisok, melyek megalkuvás nélkül osztogatják a halált ós amelyek kiegyenlítik azt a könyörületet, amit a jótékony puskagolyók gyakorolnak. A mai háború tulajdoniképen való sebesültjei és halottal az otthonmaradottak köréből kerülnék ki. Az értékek hatalmas csökkenése, szinte biilkásszerü zuhanása elkerülhetetlenül vonja maga után az ekzisztenciák tönkrejutását. Csak az elmúlt éveik gazdasági válságaira utalunk, mélyeknek minden nyomoruiságát a levegő 'túlfeszültsége, az európai háborútól való féldlem okozta. Ma a nagyhatalmak részvétele tálán kevésbbé fenyegető, de viszont sokkal biztosabb a monarchia saját háborúja, sokbal kétségtelenebb a mi saját érdekeltségünk. Mégis, azt hisszük, mind jobban fogy a békéhez ragaszkodók és abban bizók száma. Itt természetesen csak arról lehet szó, hogy a -magától kialakult A féltékeny gyerek. Irta: Charles Louis Philippe. Az arnya im-egvárta, -m-ikor fia, Jean -aki 14 éves volt, — meg kisebbik leánya, a 12 éves Louise felállott az asztaltól, hogy iskolába menjen, alkkor mondta: — Gyermekeim, ma este nem- ebédelhetek veletek. Jean, meg Louise sohasem szolt erre egyebet, mint: — Igen- mama? De Suzanne, a legidősebb, aki mar 16 éves volt, elfordította fejét és felkiáltott: — Hova mégy? Az anya heteinként egyszer ment el. Régebben azt mondta: •Megyek irmm-e Renonlhoz. — Miért nem viszel magaddal? Nem vihette, -mert hiszem mindenki tudja, hogy mime Renon inam szereti a gyerekeket, rögtön meg fájdul tőle a feje. Mikor aztán Suzanne nőtt, más feleletet kellett találni, akkor azt mondta neki: A fürdőben sokáig ott kell maradnia, mert a fürdő maga is soká tart, utána pedig Pihenni kell; — mindezt nagyon ügyesen •mondta el; a sza-vai mind nagyon- óvatosak voltak, de Suzanne szeme előtt mind külön élő lényeknek tűntek if-eil s valóságos vitatkozásokat folytatott velük. De hároim- órakor, miikor anyja elkezdett1 öltözködni, Suzanne nem tudott többé a helyén -maradni; lépésrőllépésre anyja nyomában járt: „Ah, piros szalagot tetté! az ingedre!". Oh! hiszen te Eau de Cologne-nyal hinted be m-agad! Oh marna, én félek! Nem akarom, hogy olyan szép légy!" Éppen ugy csipogott, mint a madár a fészke -körül, amelyet gonosz kezek szét romboltak, miig ő odajárt. — Anyja kénytelen volt abba hagyni készülődéseit, hogy leányát keblére szoritha-ssa. — -Hát már elfelejtetted azt, hogy nincs senki, akit én jobban -szeretnék nálad! Te jöt-tél legelőbb. Mindenki azt mondta: „Fin tesz!" Nem, mondtam én, leány lesz. Én előre megéreztellek és vártalak. Suzanne behunyta a szemét; aímint mondta, szivével zárta ile a száját s ez igy tartott egészen addig, mig anyja elmenőben utolsó figyelmeztetéseit nem adta ki: — A sültet tedd a gázra; a kandalló párkányán van egy szép 20 sous-s, ha valamit megkívántátok, v-edd meg. Jean m-eg Loüise fél ötre érkeztek haza az iskolából. Nem tudták mivel töltsék el idejűiket, -hát Suzanne azonnal odatette a hust a gázra. Még alig volt hat óra, mikor a gyermekek már asztalnál ültek. A sült mindig oda is égett, mert Suzanne elkeseredése nem enyhült s nem tudott rá vigyázni. A sült uitán sajtot ettek, azután-, hogy egy kis engedetlenséget kövessenek el, csokoládés bonbont vettek; azonkívül cigarettával és szivarral is ellátták m-agukat. Jean nem- szivarozott, Suzanne cigarettázott, — Louise meg még nem tudott cigarettázni s -mivel ez őt bosszantotta, mindig 'megfenyegette őket, hogy -megmondja a maimának. -- Mond meg az: is, hegy konyakot ittunk, — felelte neki Suzanne. — Ugy-e Jean, iszunk? Nagyon erős volt és igen égette a torkukat. Annál jobba. — Ha a manna itt hagyott, — mondotta Suzan-ne, — már most kövessünk el minden haszon-talanságot. Végre aztán mindkettőjüknek megfájdult a sz'i-ve, iin-eg -a feje. — Annál jobb, — mondotta Suzanne. — Legalább betegek leszünk, mire a marna hazajön. Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Füszerkereskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN SZT. ISTVÁN; ÓVAKODJÉK Csemegeüzl etb e n CLUPLAILIAIÁFASÖRT. 3Z UTÁNZATOKTÓL!!