Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-22 / 172. szám

RSZAG Vtcrkeixtóiét Káiáanrtca fi IddMMzia: 305. - Ktíbsp fl® B®®®®*^^^ ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24-— félévre . . K12-— negyedévre K 6*— egy hónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Kiadóhivatal Kárász-utca • Telefonszámi 81, Égyss szán ára 11 fillér. Szeged, 1914. III. évfolyam 172. szám. — —"-.,..' i jr Szerda, julius 22. Szeged képviselője. Mától számítva az országgyűlés feloszlatásáig várhelyi Rósa Izsó dr. fogja Szeged város I. kerületének képviseletét a parlamentben viselni. Olyan férfiút ért ezzel a megtiszteltetés, aiki nem kereste, hanem inkább kerülte azt, ak.it tehát igazán a közbizalom ruházott fel a legmagasabb kitüntetéssel, amit polgártársadalom egyéneknek adhat. Szeged társadalma ezzel a választassál régi hagyományaihoz tért vissza. Évtizedeken át saját polgárai közül választotta a város azt, alki által kívánságait az országgyűlés elé juttatni kívánta. A régi "tasitásos országgyűlés óta, amelyen Misfcolezy István fő,penna uram volt a hivatalos képviselő, egészen a legújabb időkig csak két jelentékenyebb esetben tért el a város ettől a hagyományától. Az első Tisza Lajos, a második Gerliczy Ferenc esete volt. Tisza Lajos mandátumát igazolta és mintegy elkerülhetetlen szükségességgé emelte az a szerep, melyet a kiváló városalkotó a város rekonstrukciója alkalmával játszott. Képviselősége a régi szabadelvű rendszer aranykorára esik, a mikor Tisza Kálmán mindenható volt Magyarországon. A nemrég elhunyt második főnemesi képviselővel már nem volt a helyzet ilyen szerencsés; összeköttetései a király öreg generálisának visszavonulásával megcsappantak és erejüket vesztették. A viszonyok maguk tették kívánatossá, hogy a város közönsége ismét saját soraiból emeljen valakit a közbecsülés piedesztál jár a. Rósa Izsó dr. megválasztását mindenképen a legszerencsésebb eredménynek lehet nevezni, amellyel a rövid időszaki választási kampány végződhetett. Éles judiciumu, higgadt, bölcs ember, kinek munkássága a parlament szempontjvából is jelentékeny nyereséget fog jelenteni. Akik az országos politika legismertebb vezető bajnokai, vagy a kormány tagjai közül szeretnének képviselőt választani, azok megnyugodhatnak az eredményben, mert Rósa Izsó országos nevén kívül á városhoz fűződő rajongó szeretete és példás kötelességérzete több garanciát nyújt működésének eredményességére nézve, mint a legkiterjedettebb családi összeköttetés. Az ő családfájának nemessége nem ősöktől örökölt és nem ismeretlen érdemek eredménye, hanem egy munkás élet gyümölcse. Olyan életé, mely ennek a városnak szolgálatában telt el kora ifjúságától egészen tiszteletreméltó hajlott koráig. És ami nincsen irásba szedve: .bele van írva a köztudatba szivének igazi nemessége, szociális együttérzése, páratlan altruizmusa és kötelességérzete, melyről nagyon sokan meggyőződést szerezhettek már, akiknek valaha dolguk volt Rósa Izsóval. Mit várhat tőle a város? Mandátuma kifejezetten nyolc hónlapra szól, a mennyire ő maga vállalkozott. Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni és ízlésbe ütközőnek találnák az országos választások alikálmára Rósa Izsó dr. nevének kombinációba hozását. De az előttünk álló nyolc hónapnak egyetlen és legnagyobb feladata kétségtelenül feltárva áll előttünk. Szeged uj képviselőjének igazi hivatása az lesz, hogy megismertesse az országos politika vezetőivel a város nagy érdekeit. Ebben volt eddig a legnagyobb hiányosságunk. Sohasem voltak odafönn kellőleg tájékozva, sohasem tudták, hogy mi bajunk van tulaj donképen, mit kivánunk, mit szeretnénk megvalósítani? Akik Margót. Irta: Jules Claretie. Néha őíket is elfogj:a a. vágy az igazi, az önzetlen szerelemi után, őket, akik- fenékig üritik az élet poharát, — a kurtizánokat. Sok, sok évvel ezelőtt, amikor még divat volt egyszer perkál ruhában az ünnepnapokon láncba menni, egyszer Miimi és barátnője is feledték egy estére a aliquot-t a gőzölgő, faltolt vörös bor kedvéért. Ott ültek mind a ketten, egy tál közönséges saláta mellett a „Reme Rlancheban", a terítő nélkül gyalult asztalon vörös bor párolgott előttük a pohárban, szemben velük pedig két jóképű munkásember. Az egyik, amelyik Margóinak tetszett huszonötesztendős lehetett, barna, izmos, fisztakezü legény volt. aki vágyakozó szemmel nézte az egyszerű miunkásruhákba öltözött leányokat, amióta csak leültek az asztalához. Azután meg is kérdezte Margot-í: — Hol dolgozik? Szép fehér kezei vannak. Szabónö alighanem? Nem? Virágárus leány? Divatiizletben van? Amikor el kellett válni ok, a 'munkás Igazán szomorú volt. — Miért megy tmjár? — kérdezte. — Mert ineim vagyok szabad — felelte Margót. — A szüleimnél lakom és éjfél előtt haza kell ímeninem. De mondja meg, ihogy hol lakik és én. m.eg fogom látogatni. A fiatal munkás megtagadta a elmét. A Montmartren lakott kis padlásszobában, Jacques Redounaik ihivták és fafaragásból élt. Amikor Margót miumkásruhában először meglátogatta, egy öreg asszony nyitott ajtót néki, a fiu anyja. — Munkáért tetszett jönni, kisasszony? -- kérdezte. — De a fiairn keveset dolgozott, nem: tudom, néhány nap óta, az ünnep óta olyan szomorú . . . Nem tudom mi a baja ... Amikor Jacques viszont látta, maiid megőrült örömében. Igen, miatta, érte búslakodott, ugy, Ihogy dolgozni sem tudott, mert inéin, tudta feledni első tallálkíozásiukat. Ettől kezdve gyakran voltak együtt és boldogan töltötték az idejüket. Két hónapja voltak már együtt, amikor egyszer a fiu komoly arcot vágott és beszélni kezdett: — Hallod, Marguerite, — mondta — tudod, hogy nagyon szeretlek és, rájöttem, hogy te olyan vagy, amilyen feleségre nekem1 szükségem van. Felelj,akarsz a hitvestársam lenni? — A hitvestársad? Egészen elhalványodott és nem tudott néhány percig imit felelni. Nem 'mert nemet mondani, igent pedig nemi tudott. Végre ugy vágta ki magát, hogy majd ir az Írásaiért Bourgogtnéba. — Jól van, irjál — felelte Jacques — milyen boldogok leszünk nemsokára. Margót izgatottan hagyta el a kis padlásszobát és addig, amig az „irásai megérkeznek" még hevesebben, vadabbul szerette Jacquestot. Egy este Jacques, miivel , nagyon unatkozott, elment a, Theatre de TAmibigue-be. Az első felvonás után észrevette, hogy nagy mozgolódás van a földszinten. A karzati üléséről jól látta, hogy az egyik páholyban szőke bajuszos, fáradt tekintetű férfi foglal helyet, aki előtt nagyiban hajlong két érdemrenddel teleaggatott frakkos ur. — Nézzék," hogy bámulja Margot-t, — mondotta a mellette ülő íérfi Jacquesnak. — Ma:rgot-t? — Igen1, Margot-t, a kegyenonőt, Margueriete-ot. A következő felvonás közben szerette Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Föszerkereskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN W< SZT. ISTVÁN ÓVAKODJÉK Csemegeürletben DUPLAIHAIÁTASŐPT. az UTÁNZATOKTÓL! I