Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-10 / 162. szám

2. DfiliMAGYARORST/AG Szeged, 1914. julius 10. ugy-e, a föld nem szaporodik mint a gabona; de még ugy sem, mint az ember. Tehát, vájjon megértették-e a gróf urak a csongrádiakkal és szentesiekkel, hogy vájjon honnan vennék ők, — már mint a grófok azt a földet, amit ők a népnek szánnak, — ha ő rajtuk állna? Én erre szörnyen kiváncsi vagyok, mert nem sejtettem, hogy a népgyűléseken ezt is megvilágították volna. Pedig a föld nem sétál ám oly könnyen át Amerikából, mint a hogy a dollár tehetné, ha akarná. Jogot, kenyeret, földet követeinek szájjá! a népnek. De kitől-mitől követelik azt? Én ugy érzem, hogy talán törvények utján, a törvényhozás munkálkodása utján gondolják valahogy. Na — és ezek a hangos igérvényes honatyák — hogy is végezik törvényhozói kötelességüket?: „Kint a bárány — benn a farkast" játszadoznak vele. Néhanapján nagy ritkán beütik az orrukat az országházba; de, hogy az a, kötelesség valahogy beléjük ne haraphasson : sarkon fordulnak hirtelen és menekülnek Hódmezővásárhelyre, Csongrádra, Szentesre, Amerikába és szavalnak: szavazatokért és itt-ott dollárokért. Az osztrák kormány pihenése. Az osztrák minisztertanács — mint a Zeit értesül — még ezen a héten ülést tart, amelyen elsősorban a tegnapelőtti közös miniszteri értekezlet eredményeit fogja megvitatni. A minisztertanács napját még nem állapították meg. (Lehet, hogy csak a minisztertanács legközelebbi ülése után fog hosszabb szüntet beállani, mert a legtöbb szakminiszternek az a szándéka, hogy nyári szabadságát már a legközeklbbi időben megkezdi. Stürgkh gróf miniszterelnök azonban egyelőre még nem határozta ei, hogy mikor megy szabadságra. tő forrás volt számomra a te keresetlen, kedves egyszerűséged. Mici: De most túlságosan egyszerűnek találsz? Pali: Most is ép az egyszerűséged, őszinteséged miatt szeretlek annyira. De eszembe jutott, hogy mennyire kedveltem akkor az édes anyádat. Velkáné (hirtelen): Szóval, minden bajnak én vagyok az olka! Mici: A mama most olvasson nyngodtan tovább . . . Most imi beszélünk. Pali: Ha mélyebben megvizsgálom a szivemet, ugy találom, hogy ma is épp ugy kedvelem a te jó, egyszerű, őszinte édes anyádat, mint régen. Tudom, hogy mit köszönhetsz neki. Azt is tudom, hogy mit köszönhetek én neki. Erről nem is fogok soha életemben megfeledkezni. És mégis most sok kifogásom van ellene. Velkáné: Látod! Mici: Csak hallgassuk végig Palit. Még nem tudom, hogy mit akar mondani. Pali: Emlékszel-e még, hogy milyen boldogok voltunk akkor mi hárman? Az édes anyád engem „a fiának" nevezett és csak azt sajnálta, hogy nern fiatalabb huszonöt évvel, mert akkor ő jött volna feleségül hozzám. Igy volt? Velkáné: Akkor még nem tudtam, hogy... Mici: Mama, ne szóljon egy szót sem. Én magam meg fogom védeni. Pali: Nem kell őt védened. Amit az ö javára el tudsz mondani, azt én is elmondtam már magamban. De valamit kérdek tőled. Mici: Halljuk. Pali: Hogy lehet az, hogy amióta megházasodtunk, azóta nem férünk össze mi hárman? A házasság talán más emberekké tett Béke, de nem mindenáron béke. — Bécsi hang Tisza István beszédéről. — (Bécsi tudósítónktól.) A „Neue Ereie Presse" mai számában irja: Tisza István gróf nem lebbentette föl a fátyolt a közös minisztertanács határozatairól. Andrassy Gyula grót beható kérdezősködésére á miniszterelnök nála szokatlan határozottsággal válaszolt. Személyes nézeteit, amint beszédének miniden szava bizonyítja, szinte erőszakkal elnyomta, hogy ne mondjon többet, mint a közös miniszteri értekezletről kiadott hivatalos közlemény és hogy kitérjen ama kérdések elől, amelyek a monarchia mindkét államát különösen érdeklik. Berchtold grófot ma a király Ischlben kihallgatáson fogadja és a magyar miniszterelnök nem alkart ennek a fontos audeinciának elébe vágni. Szavaival nem akarta korlátozni a király elhatározási szabadságát az első döntésen túlmenő módon. A magyar •miniszterelnök azt mondta, hogy a felelős faktoroknak tudniok kell a kötelességüket ama nagy érdekek szempontjából, melyek a béke fennállásihoz fűződnek. Nekünk azonban ismernünk kell ezeket ama nagy érdekek szempontjából is, amelyek a monarchia létérdekeihez és presztízséhez fűződnek. És itt valamivel tisztábban látjuk a közös miniszteri értekezlet gondolatmenetét, amelyről Berchtold gróf referálni fog a királynak. A monarchia kívánja a békét és bárminő utón jár, nem hanyagolhatja el a békés fejlődés szükségességének fontos szempontját, amig erre módja van. A magyar miniszterelnök azonban, mikor a béke fontosságát méltatja, mindjárt hozzá teszi azt is, hogy a monarchia létérdekeit és presztízsét is oltalmazni kell. bennünket? Nem vagyunk-e ugyanazok az egyszerű, jó emberek, akik azelőtt voltunk? Mi történt köztünk, ihogy sehogyan sem tudjuk egymást megérteni? Mici: Mert már nem szeretsz ugy, mint azelőtt. Pali: Te tudod, hogy az nem: igaz. Azt szeretném, ha évről-évre boldogabbak lennénk egymás mellett. E helyett napról-napra jobban elihidegediink egymástól. Mici: Te vagy az oka. Pali: Ha én vagyok az oka, hogyan segítsek rajta? Azt szeretném, ihogy megint olyan boldogok volnánk, mint régen. Mit tegyek? Velkáné (hevesen): Ahá, most már értem! Mici: Csak a mama ne avatkozzék bele . . . Velkáné: Talán be akarod ragasztani a számat kulimásszal? Én nem haraptam le a nyelvemet. Én őszintén megmondom, amit gondolok. A férjed azt akarja, ihogv pusztuljak el a háztól. Hadd dögöljek meg a szeméten. Ezt akarja. Pali: A mama egyszerűen félreért. Mici: Ha a mamát elküldi a háztól, akkor én is. vele megyek. Velkánc: Így beszél egy leány, aki szereti az anyját! Pali: őszintén megvallom, hogy nem értem magukat. Mentül jobb akarok lenni, annál rosszabb. Most már mind a ketten ellenem fordulnak. Mici: Hát mi bajod van az anyámmal? Pali: Nem akartok engem megérteni. Én azelőtt vidám, boldog fiatal emiber voltam, aki fittyet hánytam a világnak. És ép ezért, mert fittyet hánytam a világnak, éreztem magam jól köztetek. Most pedig reszketA béke a létérdekeik s a presztízs szembeállításából végeredményben azt a következtetést kell levonni, hogy a béke megmarad, ha Szerbia nem vét többé a létérdekek ellen és nem sérti meg a presztizst. Béke, de nem minden úron béke, ha a nagyszerbség teljesen beszünteti aknamunkáját a mi földünkön; béke, iha Belgrádban lehet kapni garanciákat arra, hogy velünk a nemzetközi jognak megfelelő szomszédságban akarnak élni és béke, ha megszűnik az idegen birtokokra való áhitozás, a gyűlölet kisugárzása és ha nem nevelik többé embereiket a Száva túlsó partjának megrohanására. Szerbiának, ha békét akar, amelyre, mint Tisza gróf (mondotta, a monarchiának is szüksége van, teljesen szakítania kell a nagyszerb áramlattal, inert épen ez a nagyszerb áramlat folytat háborút, egyelőre bombával és revolverrel és azzal, hogy meg akarja bontani a monarchia viszonyát az évszázadok óta itt élő és jólétben gyarapodó szerbekkel. , Tisza gróf nem mondott háborús beszédet. Egyetlen szava sem mutat arra, mintha nézete szerint a nagyszerb áramlatot tiizzeivassal kellene kezelni és hogy a bóké előfeltételeit ne lehetne megmenteni, ha. Szerbiának van ereje arra, hogy kivesse magából a gyilkosság értelmi szerzőit és föl fogja minden nem őszinte politika veszedelmeit. "B'KKBBBBBaBBBBBflaBBBBBBBBaBBBaBBBBBBBBBBaBBBBBBaaM Minisztertanács. Budapesetröl telefonálja tudósítónk: A magyar kormány tagjai ma délután minisztertanácsra gyűltek össze s azon Tisza István gróf elnökölt. Folyóügyeket intéztek el. Tisza miniszterelnök a hét végén újból kihallgatáson jelenik meg őfelsége előtt. ' ve gondolok mindennap arra, hogy megint kávéházba kell mennem . . . Velkáné: Ez (fáj neki! . . . Többet sohasem jövök kávéházba. Pali: Az az érdekes, hogy ón most sem változtam meg. Én most is fütyülök az egész világra, akármit sugdosnak is a hátam mögött. Mici: Most már tudom, hogy mi fáj magának. Az fáj, hogy a háta mögött azt suttogják: „Elvette egy kofának a leányát." Pali: Ép az imént mondtam, hogy nem törődöm a világgal! Amiikor megházasodtál® leszámoltam a világ minden előitéletéveb Tudtam előre, hogy mit fognak sugdosni rólam a hátam mögött. , Velkáné: Akkor miért házasodott megPali: Mert én leszámoltam a világ ítéletével. De maguk azok, akik nem szánról' tak le vele. Maguknak fáj az, hogy az embereik fecsegnek rólunk. Mici: Meg kellett volna gondolnod, mielőtt feleségül vettél volna. Pali: A magam dolgát meggondolta111: de nem sejtettem rólatok, hogy nektek fái;1' fog a világ pletykája. Ha valaki görbén uéZ a mamára, mindjárt azt hiszi, hogy ez azé® van, mert tudják róla, hogy a piacon árum Mici: Kicsúfolja az anyámat. Pali: Eszem ágában sincs. Jobban becsülöm és tisztelem őt, mint ezt a sok PuC' cos dámát körülöttünk. Velkáné: Akkor miért rösteli, ha itt va' gyok a kávéházban? Pali: Nem röstellem. Hanem a házasság olyan különös, furcsa dolog. Olyan gok zsenirozzák benne az emibert, amikre azelőtt nem is gondolt. A házasság a legalk®; masabb intézmény arra, hogy békés, szere-0 emberek nyugalmát örökre fölkavarja.