Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-10 / 162. szám

2. DfiliMAGYARORST/AG Szeged, 1914. julius 10. ugy-e, a föld nem szaporodik mint a ga­bona; de még ugy sem, mint az ember. Tehát, vájjon megértették-e a gróf urak a csongrádiakkal és szentesiekkel, hogy vájjon honnan vennék ők, — már mint a grófok azt a földet, amit ők a népnek szánnak, — ha ő rajtuk állna? Én erre szörnyen kiváncsi vagyok, mert nem sej­tettem, hogy a népgyűléseken ezt is meg­világították volna. Pedig a föld nem sétál ám oly könnyen át Amerikából, mint a hogy a dollár tehetné, ha akarná. Jogot, kenyeret, földet követeinek szájjá! a népnek. De kitől-mitől követelik azt? Én ugy érzem, hogy talán törvé­nyek utján, a törvényhozás munkálkodása utján gondolják valahogy. Na — és ezek a hangos igérvényes honatyák — hogy is végezik törvényhozói kötelességüket?: „Kint a bárány — benn a farkast" játsza­doznak vele. Néhanapján nagy ritkán be­ütik az orrukat az országházba; de, hogy az a, kötelesség valahogy beléjük ne ha­raphasson : sarkon fordulnak hirtelen és menekülnek Hódmezővásárhelyre, Cson­grádra, Szentesre, Amerikába és szaval­nak: szavazatokért és itt-ott dollárokért. Az osztrák kormány pihenése. Az osz­trák minisztertanács — mint a Zeit értesül — még ezen a héten ülést tart, amelyen első­sorban a tegnapelőtti közös miniszteri érte­kezlet eredményeit fogja megvitatni. A mi­nisztertanács napját még nem állapították meg. (Lehet, hogy csak a minisztertanács leg­közelebbi ülése után fog hosszabb szüntet be­állani, mert a legtöbb szakminiszternek az a szándéka, hogy nyári szabadságát már a leg­közeklbbi időben megkezdi. Stürgkh gróf miniszterelnök azonban egyelőre még nem határozta ei, hogy mikor megy szabadságra. tő forrás volt számomra a te keresetlen, kedves egyszerűséged. Mici: De most túlságosan egyszerűnek találsz? Pali: Most is ép az egyszerűséged, őszin­teséged miatt szeretlek annyira. De eszem­be jutott, hogy mennyire kedveltem akkor az édes anyádat. Velkáné (hirtelen): Szóval, minden baj­nak én vagyok az olka! Mici: A mama most olvasson nyngod­tan tovább . . . Most imi beszélünk. Pali: Ha mélyebben megvizsgálom a szivemet, ugy találom, hogy ma is épp ugy kedvelem a te jó, egyszerű, őszinte édes anyádat, mint régen. Tudom, hogy mit kö­szönhetsz neki. Azt is tudom, hogy mit kö­szönhetek én neki. Erről nem is fogok soha életemben megfeledkezni. És mégis most sok kifogásom van ellene. Velkáné: Látod! Mici: Csak hallgassuk végig Palit. Még nem tudom, hogy mit akar mondani. Pali: Emlékszel-e még, hogy milyen bol­dogok voltunk akkor mi hárman? Az édes anyád engem „a fiának" nevezett és csak azt sajnálta, hogy nern fiatalabb huszonöt évvel, mert akkor ő jött volna feleségül hozzám. Igy volt? Velkáné: Akkor még nem tudtam, hogy... Mici: Mama, ne szóljon egy szót sem. Én magam meg fogom védeni. Pali: Nem kell őt védened. Amit az ö javára el tudsz mondani, azt én is elmond­tam már magamban. De valamit kérdek tő­led. Mici: Halljuk. Pali: Hogy lehet az, hogy amióta meg­házasodtunk, azóta nem férünk össze mi hár­man? A házasság talán más emberekké tett Béke, de nem mindenáron béke. — Bécsi hang Tisza István beszédéről. — (Bécsi tudósítónktól.) A „Neue Ereie Presse" mai számában irja: Tisza István gróf nem lebbentette föl a fátyolt a közös minisztertanács határozatairól. Andrassy Gyula grót beható kérdezősködésére á mi­niszterelnök nála szokatlan határozottság­gal válaszolt. Személyes nézeteit, amint be­szédének miniden szava bizonyítja, szinte erő­szakkal elnyomta, hogy ne mondjon többet, mint a közös miniszteri értekezletről kiadott hivatalos közlemény és hogy kitérjen ama kérdések elől, amelyek a monarchia mindkét államát különösen érdeklik. Berchtold grófot ma a király Ischlben kihallgatáson fogadja és a magyar minisz­terelnök nem alkart ennek a fontos audein­ciának elébe vágni. Szavaival nem akarta korlátozni a király elhatározási szabadságát az első döntésen túlmenő módon. A magyar •miniszterelnök azt mondta, hogy a felelős faktoroknak tudniok kell a kötelességüket ama nagy érdekek szempontjából, melyek a béke fennállásihoz fűződnek. Nekünk azon­ban ismernünk kell ezeket ama nagy érde­kek szempontjából is, amelyek a monarchia létérdekeihez és presztízséhez fűződnek. És itt valamivel tisztábban látjuk a közös mi­niszteri értekezlet gondolatmenetét, amelyről Berchtold gróf referálni fog a királynak. A monarchia kívánja a békét és bárminő utón jár, nem hanyagolhatja el a békés fej­lődés szükségességének fontos szempontját, amig erre módja van. A magyar miniszter­elnök azonban, mikor a béke fontosságát méltatja, mindjárt hozzá teszi azt is, hogy a monarchia létérdekeit és presztízsét is ol­talmazni kell. bennünket? Nem vagyunk-e ugyanazok az egyszerű, jó emberek, akik azelőtt voltunk? Mi történt köztünk, ihogy sehogyan sem tudjuk egymást megérteni? Mici: Mert már nem szeretsz ugy, mint azelőtt. Pali: Te tudod, hogy az nem: igaz. Azt szeretném, ha évről-évre boldogabbak len­nénk egymás mellett. E helyett napról-nap­ra jobban elihidegediink egymástól. Mici: Te vagy az oka. Pali: Ha én vagyok az oka, hogyan se­gítsek rajta? Azt szeretném, ihogy megint olyan boldogok volnánk, mint régen. Mit te­gyek? Velkáné (hevesen): Ahá, most már ér­tem! Mici: Csak a mama ne avatkozzék be­le . . . Velkáné: Talán be akarod ragasztani a számat kulimásszal? Én nem haraptam le a nyelvemet. Én őszintén megmondom, amit gondolok. A férjed azt akarja, ihogv pusztul­jak el a háztól. Hadd dögöljek meg a szemé­ten. Ezt akarja. Pali: A mama egyszerűen félreért. Mici: Ha a mamát elküldi a háztól, ak­kor én is. vele megyek. Velkánc: Így beszél egy leány, aki sze­reti az anyját! Pali: őszintén megvallom, hogy nem ér­tem magukat. Mentül jobb akarok lenni, an­nál rosszabb. Most már mind a ketten elle­nem fordulnak. Mici: Hát mi bajod van az anyámmal? Pali: Nem akartok engem megérteni. Én azelőtt vidám, boldog fiatal emiber vol­tam, aki fittyet hánytam a világnak. És ép ezért, mert fittyet hánytam a világnak, érez­tem magam jól köztetek. Most pedig reszket­A béke a létérdekeik s a presztízs szem­beállításából végeredményben azt a követ­keztetést kell levonni, hogy a béke megma­rad, ha Szerbia nem vét többé a létérdekek ellen és nem sérti meg a presztizst. Béke, de nem minden úron béke, ha a nagyszerbség teljesen beszünteti aknamunkáját a mi föl­dünkön; béke, iha Belgrádban lehet kapni ga­ranciákat arra, hogy velünk a nemzetközi jognak megfelelő szomszédságban akarnak élni és béke, ha megszűnik az idegen birto­kokra való áhitozás, a gyűlölet kisugárzása és ha nem nevelik többé embereiket a Szá­va túlsó partjának megrohanására. Szerbiának, ha békét akar, amelyre, mint Tisza gróf (mondotta, a monarchiának is szüksége van, teljesen szakítania kell a nagy­szerb áramlattal, inert épen ez a nagyszerb áramlat folytat háborút, egyelőre bombával és revolverrel és azzal, hogy meg akarja bontani a monarchia viszonyát az évszáza­dok óta itt élő és jólétben gyarapodó szer­bekkel. , Tisza gróf nem mondott háborús beszé­det. Egyetlen szava sem mutat arra, mintha nézete szerint a nagyszerb áramlatot tiizzei­vassal kellene kezelni és hogy a bóké előfel­tételeit ne lehetne megmenteni, ha. Szerbiá­nak van ereje arra, hogy kivesse magából a gyilkosság értelmi szerzőit és föl fogja min­den nem őszinte politika veszedelmeit. "B'KKBBBBBaBBBBBflaBBBBBBBBaBBBaBBBBBBBBBBaBBBBBBaaM Minisztertanács. Budapesetröl tele­fonálja tudósítónk: A magyar kor­mány tagjai ma délután minisztertanácsra gyűltek össze s azon Tisza István gróf elnökölt. Folyóügyeket intéztek el. Tisza miniszterelnök a hét végén újból kihallga­táson jelenik meg őfelsége előtt. ' ve gondolok mindennap arra, hogy megint kávéházba kell mennem . . . Velkáné: Ez (fáj neki! . . . Többet soha­sem jövök kávéházba. Pali: Az az érdekes, hogy ón most sem változtam meg. Én most is fütyülök az egész világra, akármit sugdosnak is a hátam mö­gött. Mici: Most már tudom, hogy mi fáj ma­gának. Az fáj, hogy a háta mögött azt sut­togják: „Elvette egy kofának a leányát." Pali: Ép az imént mondtam, hogy nem törődöm a világgal! Amiikor megházasodtál® leszámoltam a világ minden előitéletéveb Tudtam előre, hogy mit fognak sugdosni ró­lam a hátam mögött. , Velkáné: Akkor miért házasodott meg­Pali: Mert én leszámoltam a világ ítéletével. De maguk azok, akik nem szánról' tak le vele. Maguknak fáj az, hogy az em­bereik fecsegnek rólunk. Mici: Meg kellett volna gondolnod, mi­előtt feleségül vettél volna. Pali: A magam dolgát meggondolta111: de nem sejtettem rólatok, hogy nektek fái;1' fog a világ pletykája. Ha valaki görbén uéZ a mamára, mindjárt azt hiszi, hogy ez azé® van, mert tudják róla, hogy a piacon árum Mici: Kicsúfolja az anyámat. Pali: Eszem ágában sincs. Jobban be­csülöm és tisztelem őt, mint ezt a sok PuC' cos dámát körülöttünk. Velkáné: Akkor miért rösteli, ha itt va' gyok a kávéházban? Pali: Nem röstellem. Hanem a házas­ság olyan különös, furcsa dolog. Olyan gok zsenirozzák benne az emibert, amikre az­előtt nem is gondolt. A házasság a legalk®; masabb intézmény arra, hogy békés, szere-0 emberek nyugalmát örökre fölkavarja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom