Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)
1914-06-04 / 128. szám
jkeged, 1914. Ifi. évfolyam 128. szám. Csütörtök, junius 4. Sok a szakértő. Kezd komikussá vállá -az a tojástánc, ®%t a város vízellátása körül jár a hiaA belügyminiszter ismét a vízórák "állításának szükségességét hangoztatja fezzel visszalöki -az egész ügyet egy már aie?h-aladott állapotba, mely e^leges elejtését eredményezte. \ r» la vízóráik a . Az egész kérdés olyan már, mint , JJJol soha sem lehet értékes halott. Nem et pedig azért, mert a hozzászólásoik aSSZ Sora 'hangzott már d, mindenki fea véleményéit és e vélemények uj meg a m derb'e íere!t,élk az ügyet, de nemhogy csa?°lldást s'eS;i|tették vol-na elő, hanem üsszekavarták a lényeg tisztázását. kp^ d'ol:?ok ilyen fejlődésének tulajdonfc-ta az, íhogy í telje város Pen ia 'egfonitosahb szociális hatósága feladatok jenkiénél terv nélkül, szinte a iközvésej-t nf nyo,mása alatt szokta intézkedéatábbiefenni- Ká lehetne mutatni az az alatt felmerült mindazokra tyezitep - ' ^^'yóket kívüliről kezdeméa g0n, es a hatóság csak formát adott hényj^ tnaík> mii'kor máir az a iközvél-eesemén ° 1te^es'en megérett a kivitelre. Az Pen, üyetén fejlődése tulaj donlkévC|lia a 'közérdeknek igen- megfelelő akar,a-J !n?erl azlt mu-tatná, ho-gy a nlép 'ó t^^ ^ényesiil a hatóság által. A va^ yeií azonban megcáfolják ezt a féltevést. A nép ugyanis -sokkal több kivánalmat állított már oda a- hatóság elé a siker legkisebb reménye nélkül Ezekből a kívánságokból jórészt soha semmi s-em lesz, mert nem támad visszhangjuk semmiilyen ügyosztályban, mert nehezen képesek megmozdítani azt a közönyt, ami egyes szegedi városi hivatalban terpeszkedik. Sokszor tettük már kifogás tárgyává, hogy a hatóságból hiányzik a kezdeményező erő és képesség. Pedig óriási érdekek függenék ettől. A városnak, mint erkölcsi testületnek, félszáz milliós értékek állanak -a gondozása alatt. Százezernél nagyobb embertömeg szociális igényeinek felismerése és kiszolgálása nehezedik ugyanerre a hatóságra. Ilyen nagy ányagi és erkölcsi értékeket nem lehet tisztán közigazgatási u'ton kormányozni. Kell lenni valami magasabb szempontnak, ami nem szabályrendeletekhez és formuláikhoz igazo-dik, ami Ikivül álil a bürokratikus intézkedési hatáskörön és aminek az ellátására ma egyáltalában senki sincsen. A fővárosban külön szociális ügyosztályt szerveztek az ilyen általános kezdeményezés számára-. Alig van ügyosztály, melynek oly -általános érdekű teendői lennének, mint épen ennók. Kívánatos völna tehát, hogy ha más városokban ilyen ügyosztályok létesítése -nehézségekbe ütközik is, legalább a hatóságok vezetői vállalják az áttekintéssel és kezdeményezéssel járó nagy kötelezettségek-ét. Mennyi mindent lehetne létesíteni akkora anyagi és erkölcsi erőkészlettel, amennyi például Szeged városnak rendelkezésére áll! A népjóléti intézmények egész sorát lehelne a közönség helyes foglalkoztatásával megteremteni. Közlekedési, egészségügyi, szociális reformok hoszszu sora vár megvalósításra. A hatóság azonban csak várja a magánszakértők véleményeit, megfontolás tárgyává teszi a véletlenül felmerült ideákat és azért közigazgatásunk évek óta a kapkodás jellegét viseli magán. Különösen így van ez, mióta Lázár György dr. polgármester akadár lyozva van hivatalának tökéletes ellátásában. Az ő vezetése, alkotó képessége és kezdeményező hajlama sok mindent más irányba terelt annak idiejién, mikor még az ügyéket teljes -egészségben vezethette. Mindenképen kivánatos tehát, hogy a kérdésnek legalább olyan megoldása mielőbb bekövetkezzék, hogy az uj ügyosztály keretében a szociálpolitikai ügyek ellátásáról is gondoskodás történjék. Az uj ügyosztálynak feladata lenne a kezdeményezés, a közönség érdekeinek felismerése és szolgálata, közérdekű intézmények és népjóléti gondoskodások előkészítése, — nem külön tanácsadások, -hanem eredeti in'iciafivák alapján. Szerenád. ^ta: Krúdy Gyula. Síbe?Ttra' imiinden-k! megpróbált^már az £ napp-at7ln nevetséges, hogy egy -férfiú, ért ^ az Sx eR ,0m'ellt lfővel jár az u,tcár1' q,., 2ö -a- ''^lágyulás és denevér szárnyán Ia7%sá3ölat0k hatása alatt, olykor még k\ ^ttTn/iL ragadtatja magát: éjjel, a-bes alatt, palánkok mögött csak egy nőr-e gondolni, 5f>„ -hwuvtuja uu-a&a-i. ^JJ-i, "-wrogni' so!ha s-em tudja m-eg sene^oikkaie s©m.mü, hisz -a hölgy tán lutriín! ltn'áslik f.ün-odik ebben az Időben, vagy kBtn-i * T?niuvai . . . Puskin verseit monső'J'a rtw JJ a'latt, holott senki más nem iS^enle-tL !''ait az éjszaka. Teremitőm, nincs élete t>> b élet, mSnlt -egy szerelmes & ho?yníai?' 'mikor szükségesnek tarlotlö>öl, p^ma jegyzeteket tegyek az élméVVe<*kéiVP -régk flandriai -vörösbe kötött év-es "e'rtam e sorokat. Régen vélt. •tár basztam minden-féle Olyan dolgo% ,' ,am0lFeket azóta meglátni W .5azni P . s'em tartok. Szerettem IkoC laütam 5 , 'Városból a másikba, neveW' /égi La'm.e]vek-nek viselőjét élf-elejtötirta,Jaüaszita,i ai kban' útszéli ái'loimásokon voft 'a PéSr - at sz'g°ruan a 'könyvbe sRy a nincéri -' ozsában egy iMáli nevü hölgy %zágyt.,any,és titkon franciául tanult, 1 'csár-dában a bonmérö Ferenc Józsefről beszélt, aki fiatal korában négy lovas hintón erre utazott és egy kis városban, ahol bágyadtan leereszkedő lombozatú ifák szegélyezték az utcákat -és a harang-ütés ugy visszhangzott ;a 'hegyeidálban-, mintha a szomszéd városban szólalt volna meg a -torony, a fekete csütörtökön boldogtalanul sovány macskák csavarogták, egy -udvaron piros bort ivott a házigazda ingujjra vetkezve és régi újságot olvasott, az egykori kerekes ku-t kerekétől megfo-sztottan oly-an mélabúsan állongott a gyalogul mellett, mint egy idegen koldus, aki tán még a francia császár seregéből maradt itt, bedőlt kápolna a hegyoldalban és -a távolban egy folyó háta csillámlott törpe fűzfák közül, — a kis városban idegenül, -ismeretlenül bolyongtam egy este, m-er-t a fu-varosom -többet i-vot-t a kelleténél -és sehogy sem óhajtott a leereszkedő sötétségben tovább utazni. Valóban nem tudom már a város nevét, talán a felvidéken volt valahol, mert -csukott hid és szent-szobros városháza volt benn-e. A fogadó a Mályvához volt cim-ezve és a konyhán bizonyára dohos hordókat főztek vacsorára. Sétálni -mentem-, ismeretlenül, egyedüli, miután egyébként józan fuvarosom ez est-én mindenáron meg akarta „mutatni" valakinek. Mintha egy kis sétatéren haladtam völna át, egy búskomor kis kávéházban borzas hajába mélyesztet kezére támasztotta fejét a kaszir-nő és képes újságot olvasott, egy zöldre festett kapu mögött (kis korcsmaudvar látszott, ahol feketekabátos hivatalnokok komolyan -szivaroztak törpe poha-rok mellett, valahol mésszé fuvolázott valaki, talán egy diák és a flóta hangjai „Ha eimegyek édes -rózsám messzire . .." kezdetű dalt variálták. Lám, -erre is vannak szivek, érzemények, — -juniusi este -völit és a diák tán -megbukott a vizsgán. A séta-tér elhagyott, szinte siralomházi magányossággal feküdt a hegyoldalban. Délután bizonyára öreg emberek járnak -ide, nyugalmazott -tisztek vagy hivatalnokok és halottiaikon vagy régi kedveseiken gondolkoznak. A padok felett álldogáló akácok oly soványak és kétség-beesettek voltak, mint egy-egy elhibázott élet, amely a végén tüdősorvadásban múlik el. Régi kitaposott cipők és ódon szárnyaskabátok laknak a padokon, a tér apró kavicsai között szórakozott vonalakat húznak a töredezett sétapálcák, a mélyek esetleg -esernyőnyelek voltak ifjúkorukban. Itt üldögéltem és mindenféle szomorúságokra gondoltam. Szegény kisvárosi nőkre, akik fruifru-t viselnek, többet s-irnak, mint nevetnek. Szomorkás férfiakra, -akik a kuglizóban feljegyzik hőstetteiket és hiába nevelik hosszura kisujjaikon a fényes körmöt, — a hercegnő soha el -nem jött. Esti beszélgetésekre az elárvult asztalnál és kényelmetlen ágyban: Kinek mennyi pénze van a városiban? Jövő hónapban 'színészek játszanak a Mályvában, a cukoribaijos Stern t-rafikos már -megváltotta 'bérletét. És a férjek nem egyszer tudták, hogy feleségüknek szeretője van.
