Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-04 / 128. szám

i Mlmagyarörszag Uj nemzeti ideál. — A hatszáz milliónyi turánság gazdasági szövetkezése. — A .Délmagyarország" számára irta: Sassi Nagy Lajos. (I.) Régen, nagy veszedelem idején, véres kardot hordoztak körül az országban. iMa a magyarnak külső háborúja nincs. De, 'ha száz baját, a nemzetiségi mozgalmakat és a Balkánon végbement események végső célját jövőbelátóan mértékeljük: egész bátran véres karddal jelezhetnék a közeli katasztrófát. A nagyrahivatott magyar nemzetet egyfelől a világszerte duló bajok pusztítják, másfelől speciális bajai nyűgözik le. Ez utóbbiak közül most csak megemBitjük a pánszláv, a nagyhorvát, a nagyszerb, a tria1 izmus, a dákoromán, a pángermán, az irredenta, az urkaina mozgalmakat, amelyekhez tizediknek a saját magunk faj-büne: a párloskodás, a széthúzás, a közöny, a nagyzolás, szóval a turáni átok járul. A tiz milliónyi fajmagyart eme helyzetében már csekély számánál fogva ás az elszegényedés ós a beolvadás veszedelme környékezi; ha. pedig arra gondolunk, hogy ez a maroknyi körülzárt nemzet még most sem eszmél, sőt saját magát gyöngítve százfelé hoz; igazán kétségbe kell esnünk nemzetünk jövőjén. iMit tegyünk, hol kezdjük a mentést, a mikor a nemzet teste egyébként is száz sebből vérzik? Van-e a magyarnak Megváltója, aki uj Széchenyiként a bajok labirintusából megtalálhatná a kivezető utat? Uj Széchenyink nincs. De azért nem keli csüggednünk. Az egyik kezével sújtó, a másikkal. áldó Természet mindenre adott orvosságot-, csak föd kell kutatnunk, összes bajunkat1 a Széchenyi szellemébe újjászületett magyarság, az okos munka és a turáni népek gazdasági, szellemi kapcsolata orvosolhatja meg. iNincs nemzet, a világon, amely annyi általános és speciális bajjal küzdenc, mint a magyar. S a föntebb vázolt veszedelmek közül mégis a turáni átok a legnagyobb, vagyis az, hogy a magyarnak a magyar a legnagyobb ellensége. Legelső kötelességünk tehát, hogy ebből kigyógyuljunk, mert e nélkül sem újjászületni, sem a turáni népek véSzeged, 1914. junius l dő kapcsolatát megteremteni nem lehetséges. Ezer éven át hazai ós külföldi férfiak, ha a' magyar nemzet értékeléséről volt szó, a csekély elismerésen felül egyebet sem tettek, minthogy korholták faji bűneiért.. A közgazdasági irók közül Berzeviezy Gergelyen, Széchenyi Istvánon kívül a gyógyítás eszközeiről alig gondoskodtak. Innen van, hogy a nemzet annyira megszokta bűneinek felhánytorgatását, hogy mint a rakoncátlan gyermek, már fel (sem veszi. A közönség ujat vár. Azt, hogy a gyógyulás útját is megmutassák számára. Unalmas korbolás, hiábavaló siránkozás helyett lépjünk a tettek mezejére! A turáni átok bűne, amelyből összes nyomorúságunk fölburjánzott — ezek: irigység, gyűlölködés, hiúság; továbbá pártoskodás, széthúzás, közöny. Az első három általános emberi, a 'három utóbbi speciális magyar l>etegség. Ha e három utóbbit legalább i-észben megorvosolhatjuk, az első három epedendő általános emberi bűn is csökken ártó hatásában. Nézzük tehát röviden a három magyar lelki betegséget: a pártos leadást, a széthúzást és a közömbösséget. Az első kettőnek az a főrugója, hogy sok jogos ós jogtalan ambíció kielégitetlenül marad. E két nemzeti bűnnek eredendő oka az, hogy a turáni népek — tehát a magyar is — egészben is, egyenkint is eszesek. A magyar pl. többnyire eredeti egyéniség. Minden téren -beválik, nagy benne az alkotó, szervező képesség, ezért ösztönszerűen önállóságra tör. Ám e miatt sokan megrójják, hogy urnák, parancsolónak született. Pedig ez csak annyiban igaz, 'hogy magyarságunknak a normálisnál nagyobb százaléka csakugyan vezetésre való; keresi tehát faji jellege szerint isten- és természetadta jogát: az érvényesülést. 'Ha jogos ambícióját kielégítheti, jol dolgozik s jeles tulajdonságaival még az átlagmagyar is megállja a helyét. Ha azonban nem érvényesülhet, pártot üt s vagy uj pártot, klikket alakit, hogy legalább igy, szűkebb körben, siker esetén pedig a főhelyen nyerje el a pálmát — vagy duzzogva félrevonid s passzív ellenállást fejt ki. Ez a lélektani oka iá mi ezer éves fönt, lent egyaránt duló pártoskodásiunknak s annak, hogy a turáni átok miatt a mulasztásokból falyö bajok áradata ma már elnyeléssel fenyeget bennünket. Nézzük, mi igazolt e pártost dásból. 1. Mivel nemzetünknek sokkal több 8 valóban nagy embere, mint amennyit * kis ország méltóan foglalkoztatni tudna t képzelt nagyságokról és stréberekről itt "J nem szóiihatok) — a protekció ós a nepow mus folytán méltatlanul mellőzöttek a nm' zct nagy kárára vagy a külföldön érvényesülést, vagy örökös forrongásán idehaza csinálnak zavart. így áll elő a P® toskodás, a politika, a tudomány, a nj.. szet, az ipar, a kereskedés terén, az leti életben; szóval mindenütt. A főbaj aZi WAWWWU) KJ/Jl/ > UJL lUAiUUVUUlt, " amit Széchenyi megállapított: számban^ vesen, de értékben sokan vagyunkegészben is, egyedekiben is kiváló ne, U tünknek „szük Macedónia". Nálunk sJJ több a vezérnek, tisztnek való ember. . amennyire szükségünk van. Ez az oka a^J bogy a magyar nem szeret ..közkatona ni. Ezek az elemek alkotják a Pártof Jgy ra, széthúzásra alkalmas elégedetlenek ^ tömegét. Ezért szidják idehaza a a segédet, a tisztviselőt; szóval az ^" Jba, tek tízezreit. Való, hogy ezekben sok a de ne feleddjük a mondottakat sem. . A tehetség isten áldás, ha érvénye j de istencsapás, ha a nyomorúság guzJ jB. ti. Fajunk eszessége ilyen szemponton ^ kább baj, mint áldás. A német, franc1®' ^ gol, holland, belga nemzeteknél sokká ^ lyes-eöben oszlik meg a vezér, tiszt jj. katona szükséges el tagoltsága s ami 1°> ^ iben a [hatalmas gyarmatokkal ^. ,e!lfél állomakban bőséges tér nyiii'k mim .^. érvényesülésre. Itt a vezérek megtart Jj nagyszámú közkatonákból a sikert oi engedelmes sereget. » Miért nyakas ós kevésbé engem1,' magyar munkás ós a többi foglalkozj,^, katonája? Mert nem mindig érvényes ^ S miért válik be a külföldön? Mert ott _ galrna, esze után jobban boldogulhat, is elégedettebb, munkásább volna, ha találhatná élethivatását. De nálunk : -t csönös megértés, a munkás ós munkáit dekeinek igazságos kiegyenlítése ^Lrűá5' emberek szinte ellenséget látnak ban. _ i'jrithel" 2. Varnak azután mérsékelten kieJes ^ ambíciók is. Ezek közepes tehetségm^.^ közepes vagyonú képviselői már nem ^ nyíltan pártot ütni; de duzzogva sAn8 félre, hanem alattomos aknamunka:)u Búskomor, keny-éihaj-szagu kisvárosi élet, ahol a korzón hangosan kacagnak, de nem vacsoráznak! Istenem, imég jól mosakodni sem- érdemes itt a nőknek, hisz a férfiaknak mindegy. És igen szerencséi'lennek éreztem magam, hogy e szegény és szomorú kisvárosi promenádon üldögélek, ahelyett, hogy Kassáin vagy Miskolcon volnék egv kávéházban, vagy talán Pesten . . . A flóta, amely időközben elhallgatott, most a sétatéren; hangzott fel. A fuvailás fiatalember itt helyezkedett el valahol ... A sárikon régi ház állott, melynek egy sarka a bástyába volt építve és olyan apró ablakok voltak rajta, amelyen csak egy nagyon finom, keskeny női fej férhetett volna ki. Még a csillagok sem ragyogtak ez életunt estén — tán csillagok sincsenek e bus városka felett. Nagyon messzire egy petroleumlámpácska pislogott, félve és ijedten nézegetve jobbra és balra, vájjon nem éppen tna este van a tűzoltók majálisa? A távolban olyan keskeny házaik álldogáltak, ahol bizonyára nem tesznek egyebet életűik végéig az emberek, mint takarékoskodnak és simáik. Es az asszony husz éves korában már csak a nagymosásra tud gondolni. A flótás egy bus dalt fujt a fák alatt és hangszerét bizonyosan a bástya felé irányította. Lehetséges, hogy szerelmes szövege volt a dalnak, a holdat énekelte meg a költő, aki azóta delirium trennensbe elpusztult, vagy a leányát, aki nefelejts szeimü, az elhagyott sétatéren azonban egyebet nem vélvén hallani, mint egv szegény kisvárosi fiatalember m-ega'lázkodását, keservét, pénztelenségét és egyetlen szórakozását az éjjeli fiuvolázásban . . . Istenem, én már francia szubretteket ős-mertem akkor! A fuvolázás mind panaszosabb lett. Szinte koldus módjára könyörgött a dal, hogy egy műveletlen, tálán ostoba és tisztátalan hölgy odafent a bástyán meghallgassa egy fiatalember szerelmét, aki szerencsésebb körülmények között talán műlovar 'lehetne és vagy ruhatáros egy pesti mulatohe^ {olt a gúnyosan felelgetne a nőknek . . • J fuvola, mint egy beteg macska és_ JwplA látni vélte egy szerencsétlen _ ha1 ^gy ® éhes arcát, akinek annyi pénze srtes,s & kuglizóban szórakozzon, butító szegénység, a rossz ruha bcsZéltj szegényebbnek ígérkező jövendő & ^ nótákból, midőn a tudatlan hölgy l a kérésnek és egy csomó felesleges s ket szül a szegény ifjúnak. ^ •Felálltaim és megkerestem a bok zött a flótázó fiatalembert. vf Igen szegény és bánatos arcú wj^, w tán éppen írnok a városkában. Kotj jén mint a drótszeg állott szőke hai •„^ x /VAo-niíot-1 iVi .r\rrr\ •-./-» q levek ^ Menjen Ihaza, ne .rontsa a mondtam igen szigorúan. — Szégi'e)J oMsui'Uml. — gát, hogy megalázkodik egv nőért. , & -Később felráztam alvó kocsi^o^' még az éjszakán tovább utaztam a v SA ból, ahol egy rossz fuvolás 'miatt rencsétlennek -éreztem magamat. Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN SZT. ISTVÁN jjjazerkereskedésben - - _ - , ^ ÓVAKODJÉK „ AEg^'Uii^aupiamalátasorf. az UTÁNZATOKTÓL