Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-25 / 145. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1914. junius & gatásba beleilleszteni, miikor elemi igazság, hogy a legideálisabb törvény arra nem való elemek kez'ében egy garast sem ér. Még a régi törvény mellett is vannak egyes vármegyék, ahol nagyjából és lényegében kifogástalanul működik a megyei közigazgatás. Ez kétségtelenül, annak a jele, hogy, ha nem is minden, de föltétlenül sok függ attól, kiik valamely törvény végrehajtói. Még a legjobb törvény is rosszá vál'hatik arra nem való, íölületes és könnyelmű tisztviselők kezében. Az ilyeneket a közigazgatási reformmal és a tisztviselői kinevezésekkel kapcsolatban másfelé terelni nemcsak joga, de kötelessége is a kormánynak. Hogy efiibez a szelekcióhoz aztán a kormánynak időre van szüksége, azt az ellenzék ép oly jól tudja, mint maguk a tisztviselőik és maga a kormány Dehát a mi ellenzékünknek a kormány szidásában, gyermekes gáncsvetésebben merül iki minden politikai tevékenysége. Alkalmunk volt igen komoly ellenzéki politikusokkal beszélni, olyan ók kai, akik a megyei életet és a népet közvetlen tapasztalatból ismerik és azok, persze nem a nyilvánosságnak és nem korteskedésnek szánt nyilatkozataikban, határozottan elismerték a közigazgatási reform jóságát. Aggodalmuk csak azért volt, hogy a kormány függőben tartja a tisztviselők kinevezését egy évig, amely évbe — véletlenül — beleesik a képviselőválasztás. Sapienti sat, mert ebből mindenki kiolvashatja, 'hogy itt nem elvi dolgokról van szó, hanem tisztára marni átumf élt és az egész. Igy fest az ellenzék elvi harca. Az egész lárma, a fékete listákkal való ijesztgetés és sok mindenféle izgágáskodás nyilvánvalóan a féltett mandátumokkal állanak a legszorosabb kapcsolatban. A féltett mandátumokért való izgalom érthető az ellenzéki képviselőknél, viszont azonban érthető az is, hogy ez az izgalom ugyancsak szűk körre szoruló és a választóközönséget nem nyugtalanítja. Ma é.s holnap, talán még holnapután is a fekete lista a jelszó, aztán jön — más. •^•••••••••••••••••••••••••••.••••••••aBaExvaartuB. A katholikus nővédőegyesület gyiilése. (Raskó Istvánné marad ai elnöknő. — Megmarad-e a Leány-Otthon.) (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Katholikus Nővédő Egyesület választmánya ma tartotta meg Raskó Istvánné elnökasszony vezetésével rendes gyűlését, amelynek tárgy sorozatában ez alkalommal igen fontos, az egyesület s a nővédeilmet közvetlenül érintő ügyek szerepeltek. Miután Raskó Istvánné elnök a majdnem' teljes számban megjelent választmányi tagokat s patronesszeket üdvözölte s a jegyzőkönyv hitelesítésére Búét hu Eerenoné és Molnár Elemérné választmányi tagokat kérte fel, előterjesztette elnöki jelentését. Ennek a keretében megemlékezett az április 26-án végbement putronesz felvételekről, majd részletesen ismertette a Katholikus Nőiszövetség megalakítása érdekében megindított mozgalmat s ebben az ügyben történt eddigi munkálatokat. Erre azután bejelentette, hogy az elnökség Jászai Géza, az egyesület diszelnökének elhalálozása alkalmával tartott választmányi gyűlés határozatait végrehajtotta s legközelebb a boldogult emlékére tett 1000 koronás alapitvány ról szóló oklevelet is bemutatja. Mély sajnálattal emlékezett meg Gerliczy Ferenc báró betegségéről, akinek felgyógyulásáén a Székház oltáránál misét mondtak. Beszámolt továbbá az egyesületnek a gyermeknap rendezésében, a belvárosi templom alapkőletételi ünnepségén yaló részvételéről s Jankovich Béla dr. kultuszminiszternek az egyesület székházában történt látogatásáról. Áz elnökasszony jelentését a választmány helyeslőleg tudomásul vette. Raskó Istvánné elnökasszony most Andrdsovits Irma igazgatónő véglegesítése ügyében tett előterjesztést s azt javasolta a h választmánynak, hogy miután az igazga/' nő a letelt próbaév alatt a hozzá tűzött / ményeknek minden tekintetben meg? határozza el az állásában való megerősít/ sét. A választmány a javaslatot elfogad": mire azután Bobrozenszky Henrik dr. 13 • '"KjaHar lekész az igazgatónőtől az oltárnál kivette^ | Íj jj^ téetke: 1 AIILÉS firendre elnökaisszony fogadalmat. Lrre az szavakkal üdvözölte az állásában megért/ tett igazgatónőt, Isten áldását kérve tova/, működésére is. Andrásovits Irmia igazgat szép szavakban köszönte meg á válasz/1' a bizalmát s felelősségteljes munkájához. . választmány támogatását és jóakaratai / '' Az egyesület folyó ügyeiről részint / kö Elemér dr. főtitkár, részint pedig Rezső Sándor pénztáros számoltak vendetesen vette tudomásul a válasz/3'/ hogy az óvónő fizetése kiegészítése ban a kultuszminiszterhez intézett kére' a közigazgatási bizottság pártolólag t®J ^ tette föl, továbbá, hogy a vallásalapító . egyesület az 1914. évre Napközi Otthona / vára 1200 korona segélyt kapott s hojö népünnepély, a kedvezőtlen időjárás dat is, 1954 korona 25 fillért jövedelmezett ^ A gyűlés következő tárgya az egy/11 a Leány Otthonának az ügye volt. Enneír fontos nővédelmi intézménynek a Jü jsZ. ugyanis az egyesület az igazságügy®11 ^ teriummal kötendő szerződéssel látja /n. biztosítottnak, amennyiben az évről-évre: gedélyezett szubvencióban, mely az 1 „ év első felére csak 3500 korona volt, találja a Leány Otthon jövőjének a o sitékát. Az egyesület ennek az érdese ugyan már több izben tett illetékes W'V ajánlatot, azonban mindezideig ez a ® ^ vése nem vezetett eredményre. Hogy tó ezt a fontos, a nővédeleim szempo/fe hézagpótló s az országban az első m ^ nyiu intézményét bizonytalan jövőnek ® ra ki ne tegye, elhatározta a válasz® , hogy a mai gyűlésből kifolyólag fefeot szer megkéri az igazságügyminiszteritó hogy a Leány Otthonnak jövőjét szerzi ^ leg biztosítsa, mert ha ez a lépése se"0\[ú zetne célhoz, az intézményt a kén/jz Körülmények hatása alatt 1914. julius m vei kénytelen volna beszüntetni. E tárgy után Raskó Istvánné eh'fej szony azzal a kijelentéssel, hogy a fe 'kttfe'el Paul: Nem. És éhez gratulálhatsz magadnak. De te tartozol odaadni magad a térti boldogitására. Azért teremtett az isten. Francoise: Én nem kértem meg rá. Paul: Ostobaságokat beszélsz. Nincs módunkban válogatni. Ha lehetne, én is szivesen egy második bőrbe bújnék. Szóval, az az egy bizonyos, hogy ma éjjel nem találtad meg jövendőbeli gyermekeidnek az atyját. Francoise: Nem. Unatkoztam, ugy mint három év óta unatkozom minden ilyen mulatságon. Emlékszem, szegény marna mindig azt mondta volt: „Vigyázz, kis lányom, hogy a nagy világban el ne csavarják a fejedet." Ugy látszik az én fejem nagyon erősen odanőtt a nyakamhoz. Paul: Szegény mama. Milyen optimista volt. Francoise: Hogy szeretett társaságba járni. Én utálok. Paul: Te, nem holnapután van a halálának az évfordulója? Francoise: Igen. Nyolc éve. Paul: Hogy mülik az idő! — Kivel jöttél haza Ribaumont-éktól? Francoise: Da Lancourt asszonnyal. Rendszerint ő kísér haza, amikor a papa korábban elmegy. Paul: Ma is elment? Francoise: Igen. Paul: Hazajött? Francoise: Ál Utólag. Paul: Szegény papa. Francoise: Rosszul teszi, hogy zavartatja magát. Mire való ez a titkolódzás? Paul: Meg van róla győződve, hogy mi nem sejtünk semmit. Francoise: Nevetséges! Paul: Mintha nem volna teljesen szabad Az ö 'korában csak tehet az ember, amit akar! No, de szerezük meg neki azt az örömet, tegyünk ugy, mintha nem tudnánk semmit Va lentine kisasszonyról . . . Tiszteld atyádat és anyádat, hogy . . . Francoise: Ne félj, én hallgatok. Hát te? Látom rajtad, hogy nem vagy valami rózsás hangulatban. Paul: Nem épen. Francoise: Kártyáztál az éjjel? Paul: Igen. Francoise: És megint vesztettél? Paul: Hatezer frankot. Francoise: És az az ezer frank, amit én adtam kölcsön? Paul: Az is elment. Francoise: Nagyszerű, mondhatom. Paul: Ne búsulj, azt visszahozom legközelebb Auteuilben a versenyeken. Vau egy tippem, valami nagyszerű! Francoise: Nem bizom benne. Mondhatom, szépen vagyunk mind a ketten. Paul: Te a bálokon, én a kártyaasztalnál. Nincs szerencsénk. Francoise: És szürkületkor minden éjjel elpanaszoljuk ezt egymásnak. Paul: Nem valami épületes. De rossz szinben vagy, kis lány. Egészen zöld vagy. Francoise: Te meg 'lila. Paul: A szürkület nem tesz bennünket szebbé. (Az ablakhoz megy és lenéz az utcára.) Francoise: A szürkület, meg minden egyéb. Az arcunk olyan szinü, mint a lelkünk. Ez az igazság. Paul: A lelkünk, a lelkünk. Nevetséges! hiszel néha . a LÉLEK ha BEN l Francoisee: Te nem Paul: Egy kicsit . . . vagyok. De egyébként . . Francoise: Nos? Jó Paul: Semmi. Én azt hiszem, ''tótó'1 vagyunk a világon, hogy bizonyos a°*,ar csináljunk, mindig ugyanazt, mindig.7 abban az időben és azután a'lászoltó/feethetünk. Láttad már azokat az uteasePfe akikkel mindig hajnalban találkozni $ tunk a nagy boulevardokon 'és akik > 0 ugyunazzai az egyforma, gépies 'fe tal söprik az üres utcákat és terek®Francois: Igen. 1* Paul: Nos, hát ezek mi vagfetété' meg én. Mi a magunk módja szerint »* $ azt csináljuk, amit ők. Mi éppen fe söpörünk ebben a piszkos életben, rtm• ü porunk, söpörünk. Egyszer egy kor egy bánat és mi mindent csaj . V magunk előtt azzal a seprővel, an? fF zony vajmi gyakran kedvünk volnas 0jr hoz vágni. Az öngyilkosok azok, ^ vágják a seprőt. -1 f , Francoise: Túlozol. , Paul: Nem. Ha te táncolsz, a fe d tedrk keringőt táncolod ugyanazzal! * v ves, udvarias mosollyal, akkor soP%, a» éri, ha órák hosszáig minden két P/V, * mondom: „Faites vos jeux, mess? „ 5m kor én is söpörök. És ez mind naff fe moru. Pá, kis lánv, jó éjt. Nagy®1 * vagyok. fl yfe 0 fstvá J LEVTEL iís írnél t SFLKÁT, tóéról 7 MA ej? ' ÜZLETE FPÜSPÖH FÍNEK ELADHAT u, has, SWÉKÍ TAYOBB 5?*N nné el%T S & tó Sse sí. ÍME TÓ k\ %ki wr tó tótó? ti; RET ÍV : L; Francoise: Jó éjt. Én is "Tfe FÁRADT, ÁLMOK rettenetesen. Pedig még az PEK. Paul: Ez is csak söprés. - ntég az álmok is. Fi donc! (Elme8 /ptme íV')